Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-04-30 / 17. szám

2

T9&5. április 30.

Beszámoló Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága

munkájáról és a párt további feladatairól

Részletek Karol Bacílek elvtársnak, az SZLKP KB első titkárának beszédéből

..................... ......... ...................................— fi Ujßlls^

Elvtársak!

Kongresszusunk abban az időben ül össze, amikor Csehszlovákiának a szovjet hadsereg által való felszabadítása és a népi demokratikus állam megalakulása tizedik évfordulóját ünnepeljük. Szlovákia Kommunista Pártjának, Csehszlovákia Kommunista Pártja harci osztagának munkáját tehát egyidejűleg értékeljük azzal, hogy megvonjuk államunk, népi demokratikus rendszerünk, tízesztendős fejlődésének büszke és győzedelmes mérlegét.

* * *

Iparunk rohamos fejlődése mellett a mező- gazdasági termelés általában visszamaradt. Ennek következtében komoly aránytalanság állt elő az ipari és a mezőgazdasági termelés között.

Szlovákia ipari termelése a háború előtti színvonalhoz képest 1954-ben 467 százalékra emelkedett, mezőgazdasági termelésünk azonban mindössze 16 százalékkal gyarapodott, ebből a növénytermesztés 13 százalékkal és az állattenyésztési termelés 22 •százalékkal.

Mi az oka e komoly aránytalanságoknak? Míg a termelőeszközök társadalmi tulajdonára támaszkodó és korszerű technikával felszerelt szocialista nagyipar gyors ütemben fejlődött a kibővített szocialista újratermelés elveinek megfelelően, a mezőgazdaság, amelyben az alacsony termelékenységű kistermelés uralkodott, általában véve egy helyben topogott.

A mezőgazdasági termelés lemaradásának további oka abban van, hogy nem használták ki a termelés növelésének minden lehetőségét a szocialista szektorban és a mezőgazdasági kistermelésben egyaránt.

Mik a következményei a mezőgazdasági és ipari termelés között előállt aránytalanságoknak? Elsősorban az a tény, hogy a mezőgazdasági termelés lemaradása fékezi a dolgozók életszínvonalának még gyorsabb emelkedé t, elsősorban a személyes fogyasztás növekedését. Ha az életszínvonal a mezőgazdasági termelés lemaradása ellenére is emelkedik, akkor meg kell állapítanunk, hogy a megnövekedett élelmiszerfogyasztást főleg külföldi behozatalból fedeztük.

Ugyancsak rá kell mutatni arra is. hogy amint kohászaink felelősek azért, hogy elegendő mennyiségű acél álljon rendelkezésünkre, a gépipari dolgozók azért, hogy elegendő iparcikkel lássák el a piacot, ugyanúgy a mezőgazdaság minden dolgozója felelős azért, hogy elegendő kenyér, hús, tej és más mezőgazdasági termék álljon rendelkezésünkre.

A CsKP X. kongresszusa igen gondosan foglalkozott a mezőgazdasági termelésnek a legközelebbi 2—3 évben való lényeges fejlesztésével kapcsolatos kérdésekkel.

A kongresszus óta a CsKP KB és az SZ1KP KB majdnem valamennyi ülésén foglalkozott a mezőgazdasági termelés kérdéseivel. 1955 február 10-én, 11-én a CsKP KB ülésén Siroky elvtárs részletesen elemezte azokat a politikai hibákat és hiányokat, amelyeket a pártnál a parasztkérdésben követett politikája keresztülvitelében tapasztalhattunk és megállapításait a következő 3 pontban foglalta össze:

1. A pártpolitika gyakorlati végrehajtásában továbbra is előfordul, hogy lebecsülik a munkásosztály s a kis- és középparasztok szilárd szövetségének szükségességét a szocializmus építésében, valamint a mezőgazdasági termelés lényeges fejlesztésére irányuló törekvéseket, aminek ideológiai-politikai gyökerei a szociál- demokratizmusban keresendők.

2. A munkásosztály és az egész kis- és középparasztság szövetségének kérdését a munkásosztály és a szövetkezeti parasztok szövetségére korlátozzák, aminek gyökerei a baloldali szektásságban keresendők.

3. Eltorzltottan értelmezik a mezőgazdasági termelés problémáit, aminek gyökerei a parasztkérdéssel kapcsolatos opportunista, szűkkeblű rendi állásfoglalásban keresendők.

* * *

Igen fontos kérdés az, hogy minden hektár földet megműveljünk. A fiatalok toborzása a cseh határvidék termőföldjének megművelésére kielégítően' és rövid idő alatt ment végbe. Elmondhatjuk-e, hogy ezzel teljesítettük Szlovákiában pártunk e kérdéssel kapcsolatos határozatát ?

A CsKP Központi Bizottságának a cseh határvidék betelepítéséről hozott határozatát ügy kell értelmeznünk, hogy Szlovákia egyes községeit is, amelyekből kitelepítettük a németeket, ismét be kell telepítenünk és lelkiismeretesen meg kell művelnünk a gazdátlanul maradt földeket. Ezekben a falvakban sok parlagon heverő föld van, miről nem szabad megfeledkeznünk. Ezenkívül Kelet-Szlovákrí ban 3.830 hektár földet hagytak itt azok az ukrán elvtársak, akik a felszabadulás után a Szovjetunióba optáltak. De nemcsak erről van szó. Sok sűrűnlakott helységben is akad itt-ott egy-egy nagyobb hátrész, amelyet elégtelenül, vagy egyáltalában nem művelnek meg. Ha a helyi, járási és kerületi nemzeti bizottságokban dolgozó elvtársaink e kérdésben jóakaratot és kezdeményezést tanúsítanak, ha pártunk e téren jő munkát végez, akkor ifjúságunk segítségével biztosíthatjuk, hogy egy talpalatnyi föld se maradjon ugaron.

Nem kevésbé fontos kérdés az is, hogy a kishOgjamu legelőket és réteket termőfölddé tegyiffr Szlovákiában 66.025 hektár kishozan u rétünk és 29.112 hektár olyan legelőnk van amely a szükséges csatornázási és vízleesapo- lási munkánk elvégzése után szántóföldnek használható.

A földművelésügyi megbízotti hivatalnak a vízgazdálkodási szervekkel együttműködésben

szilárd távlati tervet kell kidolgoznia arra, hogy mit tesznek az idén, mit tesznek a jövő esztendőben, hol és hogyan alakítják át a 66.025 hektárnyi kishozamu rétet és a 29.112 hektárnyi kishozamu legelőt termőfölddé, .amelyek elegendő takarmányt biztosítanak majd állatállományunk számára. Ne feledkezzünk meg azokról a tapasztalatokról, amelyeket az Ifjúsági Faluban szereztek Az ottani EFSz épp ilyen terméketlen területen kezdett gazdálkodni és ma Szlovákia legjobb szövetkezete. Ugyancsak el kell dönteni, hogyan használjuk ki és tesszük termőképessé azt a 22.671 hektárnyi rétet és 127.563 hektárnyi legelőt, amelyet nehezen alakíthatnánk át szántófölddé.

Ugyancsak véget kell vetnünk azoknak a hiányoknak is, amelyek Szlovákiában az egyik legsürgetőbb kérdésben, a termőföld rendes nyilvántartásának kérdésében tapasztalható. Szolgáljon számunkra figyelmeztetésül, hogy az idén Szlovákiában 46.000 hektár földterületen nem írhattunk elő beadási kötelezettségeket. Ezért elsősorban a helyi, járási és kerületi nemzeti bizottságok a felelősek, amelyek nem tartják be a földterület nyilvántartásáról szóló irányelveket.

* * *

Ezekből az esetekből az következik, hogy az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk a földek nyilvántartására, mivel így óriási földterületek sikkadnak el. E munkába szakértő és becsületes dolgozókat kell bevonnunk, meg kell javítanunk a földek nyilvántartását a helyi nemzeti bizottságokon és pontos terveket kell kidolgoznunk a szlovákiai földmérési és térkénészeti igazgatóság munkája eredményeinek szervezési és politikai biztosítására, hogy a földterületek jegyzékébe felvegyék az újonnan megállapított földeket is. Ezzel függ •össze az a további fontos kérdés, hogy bűnös módon megsértik a földtulajdon oszthatatlanságáról szóló törvényt. A kulákok üzérkedő módon kihasználják a fennálló visszásságokat, a nemzeti bizottságok fegyelmezetlenségét és hogy kibújjanak a beadási kötelezettségek alól, földbirtokukat a család valamennyi tagjára íratják át még akkor is, ha azok nem gazdálkodnak a földeken. És a nemzeti bizottságok mindezt hallgatólag tűrik!

A másik nem kevésbé fontos feladat, amelynek teljesítése biztosítja a mezőgazdasági termelés fejlesztését, az, hogy minél nagyobb hektárhozamokat érjünk el és minél jobban fokozzuk állatállományunk hasznosságát. Ezt úgy biztosíthatjuk, ha a mezőgazdasági tudomány legújabb ismereteinek, a haladó hazai és szovjet tapasztalatoknak felhasználásával fokozzuk mezőgazdasági termelésünk belterjességét.

Arról van szó, hogy a szocialista szektorban lényegesen növeljük a hektárhozamokat és ugyanakkor az egyéni parasztgazdaságokban is biztosítsuk a nagyobb hektárhozamokat. Emellett ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kisparaszt termelését csak táblás gazdálkodás segítségével növelheti lényegesen, mégpedig úgy. hogy földjeit az EFSz-ben egyesíti és ott kihasználja az agronómia tudományos vívmányait, a gépesítést, a műtrágyákat és mindazokat az előnyöket, amelyeket a kormány biztosít az egységes földművesszövetkezeteknek.

A párt kötelességünkké teszi, hogy szervezetileg és gazdaságilag megszilárdítsuk az EFSz- eket, kibővítsük tagságukat, növeljük termelésüket és új EFSz-eket alakítsunk mindenütt, ahol megvannak hozzá a kedvező előfeltételek. Hogyan teljesítjük pártunk X. kongresszusának e határozatait?

* * *

Az EFSz-ek tényleges helyzetét józanul kell megítélnünk és rendszeresen arra kell törekednünk, hogy az állapotokat megjavítsuk. A párt és a kormány határozata értelmében a rosszul gazdálkodó EFSz-ek támogatására 426 termelési szervezőt küldtünk ki. Túlnyomó részük jól bevált a munkában.

Egyes szövetkezetekben még mindig előfordul, hogy helytelen, szektás álláspontot foglalnak el az egyénileg gazdálkodó parasztokkal szemben. Például a bzincei EFSz-ben (vágúj- helyi járás) azért nem akarnak új tagokat felvenni, mert állítólag nincs elég istállójuk az állatállomány összpontosítására. A rakitovcei EFSz-be (besztercebányai járás) nem akarnak további parasztokat felvenni, még azokat se fogadják vissza, akik kiléptek volt a szövetkezetből, mert állítólag „meg kell mutatni nekik” Hasonlóképpen a Veiké Zaluzice-i és nagysárosi szövetkezetbe se akarják visszafogadni az egykori tagokat csak azért, mert 1953-ban kiléptek az EFSz-ből. Világos, hogy az efféle nézetek teljesen helytelenek, sőt pártellenesek. A becsületes tagokat fel kell venni az EFSz-be, mert csak így szilárdítható meg a szövetkezet.

A szlovákiai EFSz-ek tagjai között van még 554 olyan paraszt, akinek földbirtoka meghaladta a 20 hektárt. Ne feledjük elvtársak soha a lenini jelszót: Támaszkodjunk szilárdan a kisparasztra, egyezzünk meg a középparaszttal és sohase szűnjünk harcolni a kulákok ellen.

Az EFSz-be befurakodott kulákokat gyakran nem leplezzük le és megtűrjük őket a szövetkezetben. A kulákok gyakran kártevő működést fejtenek ki és ők a kezdeményezői a szövetkezeti vagyon megdézsmálásának, a munka- fegyelem megbontásának. A szövetkezeti tagokat meg kell győzni arról, hogy a kulákot ne tűrjék meg a szövetkezetben és a taggyűlés határozata alapján zárják ki őt az EFSz-ből.

Ez hát a helyzet, elvtársak. Van néhány igen ,ió EFSz-ünk Nagyszerű gazdasági eredményeket érnek el tagjaikat, az egész falut a jólét felé vezetik. Az ilyen szövetkezeteket tovább

kell lelkesítenünk, támogatnunk kell őket, sikeresen kell őket vezetnünk előre a kitűzött úton. Vannak azonban olyan szövetkezeteink is, amelyek különböző okokból nem váltják valóra azokat a reményeket, amelyeket pártunk és kormányunk beléjük helyez. Az ilyen szövetkezeteket külön, külön, konkrétan kell segíteni. Meg kell ismerni az élükön álló embereket. Türelmesen kell vezetnünk őket, segédkezet kell nyújtanunk nekik a munka helyes megszervezésében, ügyelnünk kell a könyvelés rendjére, politikai és szakszerű támogatáséban kell őket részesítenünk. Ha azonban méltatlan emberekkel találkozunk, idejében gondoskodnunk kell arról, hogy leváltsák őket. Az EFSz- ek megszilárdítása tehát azt jelenti, hogy naponta megjavítsuk gazdálkodásukat, munka- szervezésüket, politikailag helyesen vezessük őket, növeljük a munka termelékenységét és ezzel a munkaegység értékét és végül szüntelenül bővítsük a tagok létszámát.

* * *

A dolgozók anyagi színvonalának növekedésével egyidőben nagy fejlődést mutat a kulturális színvonal is. *

1937-ben Szlovákiában csak 232 alacsonyabb- fokú középiskola (polgári) volt, amelyet 71.272 diák látogatott. 1954-ben 927 nyolcéves középiskolánk van, amelyeket ebben az iskolai évben 306.565 diák látogat. Míg 1937-ben Szlovákiában csak egy főiskola volt 2.784 hallgatóval, ebben az iskolai évben 12 főiskolánk van, 13.331 hallgatóval. Ebben a számban nincsenek benne a távhallgatők. A művelődés már nemcsak a gazdagok kiváltsága, hanem minden rátermett és tehetséges diák előtt nyitva áll.

Hasonló fejlődésen megy keresztül a magyar és az ukrán tannyelvű iskolaügy is. így például magyar tannyelvű középiskola (polgári) 1937-ben 21 volt 4.484 diákkal. 1954-ben 122 magyar tannyelvű nyolcéves középiskola volt 35.982 diákkal. A München előtti Csehszlovák Köztársaságban nem voltak magyar ipari és gazdasági iskolák. 1954-ben négy magyar ipariskola, három gazdasági és néhány alacsonyabb- fokú földmüvesiskola működik. A pedagógiai főiskolán a magyar nyelvnek tanszéke van, ami főiskolai képzettséget biztosít a magyar tanítóknak. A felszabadulás előtt az ukrán ifjúság általában csak a volt elemikben nyert műveltséget, amelyeknek többsége egyházi iskola volt és osztályaik rendkívül zsúfoltak voltak. Az ukránok az elemi iskolákon kívül csak párhuzamos osztályokkal rendelkeztek a mezölaborci volt szlovák polgári iskola mellett, s csak 1936- ban nyílt meg egy gimnáziumuk és egy tanítóképzőjük. Óvodájuk egyáltalában nem volt.

1954-ben 89 óvodájuk van 2.231 gyermekkel. 1937-ben csak egy 7 párhuzamos osztályú középiskolájuk (polgári) volt. 1954-ben már 46 középiskolájuk van 256 osztállyal és 7.152 diákkal. 1937-ben csak egy négyosztályos gimnáziumuk volt, míg 1954-ben három tizenegyéves iskolával és két szlovák tizenegyéves iskola mellett nyitott párhuzamos osztályokkal rendelkeznek, összesen 49 osztállyal, amelyeket 1529 diák látogat. Az összes orosz-ukrán iskolák száma 1937-ben 155 volt, 197 osztállyal. 1954- ben az iskolák száma 353-ra emelkedett 739 osztállyal. Ezenkívül az ukrán tannyelvű középiskolák tanítói részére felsöpedagógiai iskolával és a pedagógiai főiskola filológiai karán az ukrán nyelv tanszékével rendelkeztek. Az SZIKP és a CsKP X. kongresszusa óta eltelt időszakban sikeresen léptettük életbe az új iskolatörvényt. A nyilvánosság körében megnőtt az iskola és a tanítók jelentősége, elmélyült a tanító további szak- és ideológiai fejlődése iránti gondoskodás. Megszilárdult az iskola és a család kapcsolata és részleges sikereket értünk el a politechnikai nevelés folyamatos bevezetésére irányuló igyekezetünkben.

Az elért sikerek azanban nem elégíthetnek ki minket. Amikor a jelenlegi szükségletek szempontjából vizsgáljuk az iskolák munkáját, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy mind- ezideig ki nem elégíthetően teljesítjük alapvető feladatainkat és gyengén gondoskodunk az egész ifjúság kellő művelődéséről, és egyben kommunista meggyőződésük és a kommunista erkölcsük kialakításáról. Még mindig sok diák bukik meg, soknál közülük az ismeretek formálisak és ingadozók. Ennek okait elsősorban tanítóink alacsony színvonalú oktató és nevelő munkájában kell látni. Ideológiailag, politikailag és szakmailag növelni kell tanítóságunk ismereteit, jobb politikai munkát kell folytatnunk a tanítók körében. Az iskoláinkon lévő ki nem elégítő helyzet további okait az iskolai munka tartamában, módszereiben és formáiban, a mai tantervek és tankönyvek komoly hiányában kell keresnünk.

Az iskolák munkájának ki nem elégítő színvonalának okait továbbá abban kell keresnünk, hogy á nevelési kérdéseket még mindig elszigetelten és egyoldalúan oldjuk meg. Valameny- nyi tanító tudatába még nem hatolt eléggé mélyen az az elv, hogy a nevelés sikere az iskola, a család és a nyilvánosság egységes nevelő hatásának kialakításától és állandó szilárdításától, elsősorban a pionír- és a CsISz-szer- vezet erejének kihasználásától függ. A nevelést a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus szellemében lényegesen el kell mélyíteni és az ifjúságot öntudatos fegyelemre kell nevelni. Iskoláinknak bele kell oltaniuk az ifjúságba a népünk haladó hagyományai és különösen a jelen iránti büszkeséget, ifjúságunkat a kitűzött nagy célokra és feladatokra kel! lelkesíteni és vágyat kell benne ébreszteni megvalósításukra.

* * *

A nemzetiségi kérdés politikai megoldásánál

Csehszlovákiában a fő kérdés a csehek és szlovákok viszonyának megoldása volt. Erről a viszonyról beszélt Gottwald elvtárs a CsKP vezetőségének Szlovákiában megtartott ülésén Kassán, 1938. július 30—31-én, amikor e: t mondta: „A csehek és a szlovákok a legközelebbi rokoni kapcsolatban álló nemzetek közös gyökeréből nőttek ki, természetes kapcsolatok fűzik őket egymáshoz és még szorosabb kapcsolat felé igyekeznek. Ez a kapcsolat már a múltban arra vezetett, hogy a szlovákok és a csehek az osztrák és a magyar úri hatalom elleni harcban vállvetve küzdöttek, az állam közös alapítóivá, az állami lét hordozóivá váltak és ezt az állami létet közösen kell védelmezniük. A cseheket és szlovákokat sorsdöntőén egybekapcsolja a nemzetpolitikai közösség". Gottwald elvtárs ezen szavait ma kiegészíthetjük, hogy mindkét nemzetünk közösen ment át a német fasizmus elleni harc tüzén, közösen szabadította fel őket a szovjet hadsereg, s közösen építik a szocializmust a Csehszlovák Köztársaságban mindkét nemzet jóléte érdekében. Gottwald elvtárs és egész pártunk mindig a nemzetiségi kérdés helyes, marxista megoldásáért harcolt. Csehszlovákia Kommunista Pártjának minden határozata összhangban áll a nemzetiségi kérdés lenini-sztálini megoldásának elveivel.

Sztálin elvtárs az SZKP nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos határozatainak helyességéről beszélve ezt mondta: „E határozatoknak az az értelme:

a) hogy határozottan visszautasítják a nemzetek elleni kényszer minden lehető formáját;

b) hogy elismerik a nemzetek egyenlőségét, szuverenitását a saját sorsukról való döntésben:

c) hogy elismerik annak a tételnek a helyességét, hogy a nemzetek tartós egyesítése csak az együttműködés és az önkéntesség alapján valósítható meg;

d) hogy leszögezik azt az elvet, hogy az ilyen egyesítés csak akkor valósítható meg, ha meg- döntik a tőke hatalmát”.

Ezek az elvek, a szlovák nemzet önrendelkezési jogának elvei irányították Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikáját a háború előtt is. Ezt az álláspontot követtük akkor, amikor visszautasítottuk a cseh és a vele szövetkező szlovák burzsoázia egy részének soviniszta nézetét, amikor visszautasítottuk azt a nézetet, amely tagadta a szlovák nemzet létezését. A nemzetiségi kérdés lenini-sztálini értelmezéséből indultunk ki akkor is, amikor harcoltunk a szlovák szeparatisták áruló politikája ellen, akik a német fasizmusnak eladták a szlovák nemzet érdekeit.

Mindkét rokonnemzetünk közös harcából, szabad akaratából keletkezett népi demokratikus köztársaságunk. A kapitalista tőkés kizsákmányolás kiküszöbölése az, hogy a munkásosztály kezébe vette a hatalmat. Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével kiküszöbölte a Csehszlovák Köztársaság nemzetei és nemzetiségi egyenjogúsításának akadályait.

Szlovákiában a szlovákok mellett magyar és ukrán nemzetiségek is élnek.

Miben áll az egyenjogúságuk? A Csehszlovákiában élő magyarok és ukránok részesednek a törvényhozó és végrehajtó hatalomban, képviselve vannak valamennyi népi demokratikus szervben, kezdve a nemzeti bizottságoktól egészen a nemzetgyűlésig. A nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba lefolytatott választások során 21 magyar és 6 ukrán nemzetiségű képviselőt választottak meg. A helyi, járási és kerületi nemzeti bizottságokban sok magyar és ukrán nemzetiségű tag van. Minden helyen, minden hivatalban köztársaságunk minden polgárának joga van szabadon használni anyanyelvét. Magyar és ukrán dolgozóink gyermekei látogathatják minden iskolánkat, a legmagasabb képzettséget is megszerezhetik, tudásukhoz és képességükhöz mérten szabadon végezhetik munkájukat.

A népgazdaság állandó fejlődése, az életszínvonal folytonos növekedése, az iskolaügy és a nemzeti kultúra viharos fejlődése, ezek a szlovákiai nemzetiségi politika eredményei, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja valósít meg. Csak a politikai vaksággal sújtott ember vagy népünk ádáz ellensége nem látja ezt. A durcanskyk, osuskyk és kvetkók, a szlovák nép amerikai zsoldban álló mindenféle kisebb- nagyobb árulói hiába kiáltanak kígyót-békát népi demokratikus köztársaságunkra. Hiába akarják Szlovákia dolgozó népét a nacionalizmus mérgével megfertőzni, hiába Ígérnek földi paradicsomot. Népünknek bölcs közmondása van: „Hiába mosakszik a holló, csak fekete marad“. Népünk jól ismeri a szlovák nemzet ilyen „megváltóit” és szlovákiai uralmukra még jól emlékezik. A tényeket a legnagyobb lármával sem lehet megcáfolni. S a tények ezt mondják: A népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban, a Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetése alatt álló munkásosztály által irányított államban a testvéri cseh nemzet önzetlen segítségével a szlovák nemzet győzelmesen befejezte önrendelkezési jogáért, politikai és nemzeti szabadságáért évszázados harcát. Ezért ősi vágyai beteljesülésének 10. évfordulója alkalmából esküszik, hogy minden hazai és külföldi ellenséggel szemben mint szeme fényét védelmezni fogja testvéri szövetségét a cseh nemzettel Szlovákia és népe boldogsága és felvirágoztatása érdekében, hogy még hatalmasabb és gyönyörűbb legyen közös hazánk, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság!