Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-08-07 / 62. szám
Miieden nap hoz valami érdekességet az idűlő gyermekeknek. Kirándulásokat tesznek a környező vidékre, meglátogatják a történelmi nevezetességű helyeket, hazánk természeti szépségekben csodálatosan gazdag vidékeit. Az Alsó Kubínban üdülő nagymegyeri és szeredi gyerekek megtekintették a város nagy szülöttjének, a legnagyobb szlovák költőnek Hviezdoslavnak, kubini szobrát és a múzeumot, ahol a nagy költő szobájának berendezését, kéziratait és más emlékeit Őrzik. A magyar és szlovák gyerekek szomjas érdeklődéssel nézegették a bátorhangú költő írásait és hallgatták küzdelmes életének történetét. A hazánkban üdülő dán gyerekek elragadtatással szem_ lélik gyönyörU Tátránkat. Képünkön Pocúvaj bácsi, egyik legtapasztaltabb idegenvezetőnk mutogatja a Poprádi-tó felett a hegyeket, völgyeket. * rvw"S7-'.—* .yvv * •' '»■W’v•vrs*’--.y^y.'**r-vr>.> 'a** A Kubínban üdülő pionírok szállása mellett sebesvízű palik csobog a sziklákon. Friss vizében szívesen lubickolnak a gyerekek. A félénkebbek csak a hajlongó pallóról lesik a habos patak fodrait. • • Övék a természet és a nyár Bármerre mozdulsz a széles hazában, bármelyik zugába visz el utad, mindenütt találkozol derűs tekintetű, vidám kedvű, nótás, játszó gyermekeinkkel. Akár a Kárpátok felhőkkel barátkozó csúcsai között jársz, bujafüves legelőinken, akár Csallóköz poros falvaiban, vagy Klad- no, Prerov utcáin fordulsz meg, ott látod a futball, vagy apró gumilabda után futó gyerkőcöket, a ruhadarabokból rögtönzött kapuban szurkoló mokánytermetű kapust, a patakban lubickoló, füves folyóparton horgászó, árnyas erdőben növénytgyűjtő, hegyekben ritka ásványok után kutató gyermeksereget. A nyár a gyermekek évszaka. Mennyi álom születik egy hosszú év alatt, hány terv fogalmik a buksi gyermekfejekben, kalandos vágyak micsoda légiója vár megvalósításra a nyár folyamán. És ősszel, a nyári élmények milyen kiapadhatatlan folyója indul el az iskolapadok között, az őraszünetekben és elég gyakran az órákpn is. Ugyan melyik Alsó Rubinban üdülő nagy megyeri, szeredi gyereknek nem dobban meg majd a szíve, ha földrajzórán a városka név ét hallja, vagy az Árva folyóról, a nagy duzzasztógátról, a hegyek közé varázsolt tengerről beszél a tanító elvtárs. Melyik gyerek felejti el Hviezdoslav szobrát, múzeumban látott dóig ozószobáját, formás kezeírását, vaskos köteteit. A hegyek között meghúzódó apró, csinosodó falvakat, a fenyveseket, a lépten-nyomon előbukkanó patakokat és a pipáló vén hegyeket Vájjon a hazánkban üdülő dán gyerekek közül ki cserélné el valamivel azt a rengeteg szépséget, amit kis szívükbe zártak, amely sokszor a némaságig meghökkentette őket. Még nem látták Tátránkat, csak földrajzórán hallottak, vagy meséskönyvekben olvastak égigérő nagy hegyekről és most megmászták, feljut hattak a tetejére is és talpuk alatt látták a ker- getődzö bárányfelhőket. Micsoda élmény! Ez a sok-sok szépség adta a szöszke dán leányka szájába a szót: — Milyen szép hazátok van nektek is! Ének, gyermekkacaj cseng szerte a mi szép szülőföldünkön. Minden részében táborozó, kiránduló gyerekek karavánja vándorol. Nagyon szép ez így. Ismerjék csak jól meg, a mi gazdag, csudaszép hazánkat. Övék a természet és a nyár. SZŰCS BÉLA képesriport ja ^ > cgofcaKSOiO Stanislav Sebő, Viliam Fánd- ly és Alojz Glonéák a szeredi iskola Kubínban üdülő diákjai a szlovák dalok után magyar népdalt énekelnek nagymegye,i pajtásaikkal. Először kicsit nehezen megy a szöveg, de valahányszor újra éneklik, egyre szebb, egyre pontosabb. S mikor reggel befejeződik az udvaron az énektanulás, olyan jól megy a nóta, hogy még a nap is ciöbújik a felhők mögül, í z énekesek látására. Lát is ott annyi derűt, jókedvet, hogy egész nap elkerüli a felhőket, nehogy elszomorítsa a jókedvű fiatalokat. Ha napokig az üdülő fiatalok közt él az ember, bizony elcsodálkozik azon a kimeríthetetlen jókedven fáradhatatlan játszaniakaráson, amit ott lát. Az énektanulás végére legtöbbször tánccal tesznek pontot. — Peregnek, forognak, huncútul csalogatják egymást, míg be nem vonnak mindenkit a táncba, aztán együttesen elrOpják a táncot s még be sem fejezik egyikét, már egy kezdeményező hang új tánc nótáját rikkantja. De a táncnak a lelke az ének. Jó ének nélkül nem igen áll táncra az ember lába. Igaz, hogy a fiúké még a jó nótára sem igen kívánkozik táncra, de az együttes éneket Ok is szeretik. Inger Hagens ás Birgit Rose vidáman falatozik a hosszú túra után a napfényben csillogó . Csorba-tó partján. Nem győzik csodálni ezt ez égbenyúló hegyek közé szorult tengerszemet, a fom/1'esek suttogását, a számtalan hegyi patakot és a mindenféle szívből Örvendező egy steril embereket. Az egész napi fárasztó túra után a dán gyerekek visszaindulnak a Csorba-tóhoz. yf :ók . J T* if * > ***** J-úuu— Pázmány Zoltán, az Alsó Kubínban üdülő fiatalok kis „örökmozgója” éppen ,,energiát tankol", Míg a fiúk ping-pongot játszanak, vagy futbaloznak, egyikmásik kislány lefut a hangos patakhoz, qs kimossa blúzát, szalagját, vagy fehérneműjét. Nem is rossz dobog bokáig a kristálytiszta vízben állni a nagy melegben és nagy pasko_ lássál, vízfröcskölésset kimosni ezt-azt a patakban. Kurt Rasmussen, a Csorba.tó partján egy sziklán fogyasztja el uzsonnáját. A dán fiatalok megtekintették a Jelképei Temetőt is, ahol a turisztika áldozatainak emléktáblái. faragott fejfái vannak. Amilyen fürge Pázmány Zoli u sportban, olyan gyorslábú Dénárt Violka a táncban. Bizony neki is jól esik az ízletes tízórai. Míg a dán gyerekek egyik csoportja a meredek hegyeket mászta, a többiek, a „feneketlen” Csorba.tóban csónakáztak.
