Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-08-07 / 62. szám

1954. augusztus 7.-----Dl IFJÚSÁG------JÁN SVERMA

Ján S verme nemzeti hős, a eseti nemzet egyik legnagyobb fia, a burzsoá köztársaság idején Ktement Gott weld közeli munkatársa volt, népeink függetlenségéért és egységéért harcolt.

Ahhoz a nemzedékhez tartozik, akik az első imperialista háború vége táján léptek fel, akikben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom mély visszhangra talált és egy új élet kezdetét jelentette.

1901 március 23-án Mnichové Hra- distében született. Ott végezte el a reálgimnáziumot is és utána jogot végzett. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása alatt arra a megismerésre jutott, hogy csakis a munkás- osztály válthatja valóra az emberiség legmagasabb eszményképeit és a munkásosztály teremti meg nemzeteink boldog jövőjét. Arra a meggyőződésre jutott, hogy ez 1918—20-as években a munkásosztály veresége idején a burzsoázia követte el a legnagyobb árulást a nemzeten. Tudatára jött annak, hogy a proletariátusnak marxista típusú politikai pártra van szüksége és ezért szorosan a forradalmi munkásmozgalomhoz csatlakozik és szorgalmasan tanulmányozza a tudományos szocializmust. Az 1919-es években a „Marxista- egyesület” alapító tagja. Ennek az e- gyesületnek később nagy érdemei, vannak a CsKP alapítása körül. 1921-ben Sverma párttag lett. Mint a kommunista ifjúság aktív vezetője 1924-ben a Kommunista Ifjúság Központi Bizottságának tagja lesz és a politbüró elnöke. Majd a Rudé Právo szerkesztője, állandóan tanulmányozza a marxis.a- leniniste tanítást. A párt igen képzett teoretikusává válik és 1925-ben Bratis- j lávában, a Kommunista Ifjúság Kerületi Iskolájában tart előadásokat. Jól ismerte nemzeti dicső történetét, alaposan elsajátította a marxizmus-leni- nizmus tanítását, amely irányt adott; politikai tevékenységének. Az 1926—28- as években Moszkvában találjuk, ahol elmélyíti marxista-leninista tanulmányait. 1928-ban hazatér Moszkvából. A kommunista párt éppen válságon megy keresztül, melyet az opportunista vezetés idézett elő. Klement Gottwald oldalán minden energiáját latba veti, harcban ez opportunizmus ellen. Gottweld- ban kiváló mesterére és kiváló újságíróra talált, aki fáradhatatlanul öt is újságírói tevékenységbe buzdította. Az újságírásban látta a legjobb eszközt arra, hogy közel jusson a nép tömegeihez. Szenvedélyes ellenzéki és a párt történelmi ötödik kongresszusán Gott- walddel együtt a párt új vezetőségében találjuk. Segít a gott- waldi-irányvona! kiépítésében, főleg a párt bolsevizálása terén. Sverma a burzsoázia kérlelhetetlen ellensége és szilárdan a proletámernzetköziség elve alapján áll. 1929-ben szoros munkatársa lesz Antonín Zápotocky és Jaromlr Dolansky elvtársaknak a „Rudé odtoo- ry” című folyóirat szerkesztésében és „A válság jelei és a vörös szakszervezetek feladatai" című cikkében kihangsúlyozza, hogy a vörös szakszervezetek a válság idején se hagyják abba küzdelmüket, hanem ellenkezőleg, minden erejüket harcba kell vetni.

A Rudé odbory című lap teljesen a párt befolyása alá került és ennek behatása folytán a Rudé odbory, a dolgozók harci eszköze lett.

A munkásosztály ideológiai harcához, különösen az 1848-as forradalmi évről írt, ,A cseh kérdés a marxizmus megvilágításában” című tanulmányával járult hozzá. Ebben a tanulmányában leleplezte a cseh burzsoázia reakciós szerepét.

Sverma fordította le először cseh nyelvre Marx Tőkéjét.

Amikor 1933-ban a hitleri fasizmus győzött Németországban, ekkor Sverma, Klement Gottwald oldalán rámutatott a veszélyre, előadásaiban és beszédeiben a főhangsúly mindig azon volt, hogy csakis a Szovjetuniótól várhatunk segítséget.

Amikor 1936 utí Gottwald eivtárs e párt figyelmét a fasiszta veszélyre és a köztársaság védelmére hívja fel, akkor Sverma fáradhatatlanul azért harcol, hogy ezt a politikai irányt valósítsák meg. A szociáldemokrácia jobboldali vezetőihez, akik a fasizmus veszélyétől fenyegetett helyzetet • „várbékekötésre” akarták kihasználni, eze-. két a szavakat intézte; „Harcolni a fasizmus ellen és igazán védelmezni a köztársaságot, annyit jelent, mint a cseh urakat úgy megtáncoltatni, ahogy azt a dicső husziták és táboriták tették ... Megvédeni a köztársaságot, eny- nyit jelent, mint harcolni a nép szabadságáért és létéért”.

Hogy ezzel milyen történelmi igazságot mondott, az már 1938-ban bebizonyosodott, mégpedig abban az időszakban, amikor a fasizmus fenyegette az országot, amikor a burzsoázia erőszakosan elnémítja a kommunista pártot és a Rudé Právot. Sverma gondoskodott róla, hogy a kommunista sajtó illegálisan is megjelenjen. A párt parancsára Sverma, Klement Gottwalddal együtt 1938-ban Moszkvába érkezik és

l ott mint rádióriporter működik, újságírói tevékenységét is folytatva. Cikkei, melyek a kommunista és e munkássajtóban látnak napvilágot, Franciaországban, Amerikában és a szovjet ^ folyóiratokban a burzsoázia árulását leplezik le.

A Szovjetunió megtámadása után még inkább kiszélesíti tevékenységét. 1942- ben a fasiszták címére a következőket üzeni: „A német lovagokat Nyevszkij Sándor győzte le a Csud-tőnái, ugyanúgy, mint a kereszteseket a Vitkov heaven legyőzték e husziták. Magát a „verhetetlen” Nagy Frigyest 1760-ban az orosz hadsereg qyőzte le." Megjósolta a fasiszta hordák feltétlen vereségét. Sverma Gottwald elvtárs legközelebbi munkatársaihoz tartozott és » szabadságharc politikai előkészítésében vesz részt. Ezt ez irányvonalat érvényesíti Benes-politikájával szemben is. amely Csehszlovákia sorsát az angol- amerikai imperialistákke’ köti össze és a felszabadulás után újabb rabszolqasá- qot készít elő.

Sverma harcol Csehszlovákiáért, két egyenjogú nemzet, a csehek és szlovákok államáért. Amikor a Szlovák Nemzeti Felkelés megkezdődött, a párt parancsára 1944 szept. 29-én, a „Tri du- by” repülőtéren hazánk területére érkezik, hogy a felkelés kellős közepérő1 irányítsa a szabadságért küzdő szlovák népet.

1944 okt. 3-án, a Szlovák Nemzeti Tanács' történelmi gyűlésén kijelenti, hogy ez új Csehszlovákia a csehek és szlovákok népi demokratikus állama, a Szovjetunió örök szövetségese lesz.

Jan Sverma fáradságot nem kímélve, teljesítette küldetését, Szlovákiáin aktivizálta a tömegpolitikai munkát és amikor árulás következtében Banská Bystrica elesik, megsebesül é6 nem hajlandó elrepülni, noha beteg is, a következőket jelentette ki: ,,A hegyek közé megyünk és újból megszervezzük osztagainkat. Ha ■ csoportokra szakítanak, akkor csoportokban fogunk harcolni és ha arra kerül a sor, akkor egyenként. Szégyelltem magam, hogy a szlovák népet a veszély idején elhagynám. Nem azért jöttem Szlovákiába, hogy szónokoljak, hanem azért, hogy harcoljak.”

Besztercebányáról Sverma és harcosai Staré Horyba veszik útjukat és aztán keletre Közi Öhrbátra, a Prasivá hegység mentén a Lucanské völgybe. Chabenec hegység alá. 1.944 november

10-én Svermának orvosi segítségre van szüksége. Gyenge és lázas. Slánsky, az áruló szörnyeteg szántszándékkal minden segítség nélkül hagyja, mivel látja, hogy Sverma nélkül több alkalma nyílik majd ez árulótevékenységre. 1944 nov. 10-én Ján Sverma mint hős meghalt, hű maradt a néphez és a kommunista párthoz.

Szeretettel emlékeznek meg róla munkatársai és azon 137 szlovák gyárüzem képviselői, melyek előtt 1944 okt 15-én az üzemi tanácsok podbrezovai konferenciáján megalapozta a felszabadító mozgalom egységességét é6 államosította az árulók és a nép ellenségeinek vagyonát.

Virt — tegnap és ma. ..

Virt-pusztát, a régi kútfők nem is tüntették fel önálló telepnek — Duna- redvány tartozékaként említették, Zsit- vatőt, Deményi vagy Csór.-pusztát, pedig ha másért nem, szép természet: fekvése miatt megérdemelte volna, hogy „önállósítsák”. Emelkedőre visz utunk, mikor Kurtakeszi, illetve Mar- cellháza felől megközelítjük Virtet — mögötte egy horpadás (mélyében hömpölyög a még mindig Juzzadtvízű Duna) majd távolabb egy hegylánc mosódik opálba, ez már a Vértesek gerince Magyarországon. A dombról jól lehet látni az alant elterülő Zsitvádelta halastava:. A tóvá szélesült lomha vizet köröskörül nádas szövi be, a víz felületén matt ezüstben ömlik szét ez augusztusi nap fénye, az ezüsttükör mozdulatlanságát csak itt-ott szakítja meg egy-egy váratlan karika e búbos-vöcsök. Jobboldalt a Zsitvs-zsilipek kéményei, szemben egy fasor mögött a Duna baloldali, a-’ egykori úri kúriák a farkasok. For- rásyak, Nedeczkyek, Pyberek s hasonló nemesi fittyfenék házai, melyek ma már mind a nép tulajdonát képezik.

Virt nevére a történelem és az irodalom rakott le jatinát. Határában egykori római erőd vonalára bukkantak. Virt és Zsitvatő közt pedig ott állott u tölgyfa, amely alatt 1606-ban 11. Rudolf' császár megkötötte a törökökkel a történelemből ismert zsitvatoroki békét. Irodalomtörténeti emlékét az első magyar deákos költő Baróti Szabó Dávid (1739—1819) sírja jelenti, aki itt írta meg „Üj mértékre vett különb verseit”, itt fordította le magyarra Vergilius Aeneasát és Eoligáit, innen vívta a „prozódia harcot” Rájnics Józseffel. Az utat, amerre az öreg szerzetes sétált — sokáig „Pap-útnak” hívták a virtiek. De hát a halk szerzetes a csuha és a jambusok mögött forró emberi szívet hordott, akárcsak későbbi paptársa Czuczor Gergely, aki a király feketesárga leikébe akarta döfni a tőrt, s aki szintén innen nem is messze, Andódon született. Baróti Szabó Dávid Kassán az irodalmi rebellisek táborában élt, legjobb emberei Kazinczy és Bacsányi voltak, akikről ismeretes, hogy mindketten a Martinovics összeesküvés részesei voltak és mint ilyeneket ítélte el őket súlyos fogságokra a magyar úri reakció. Baróti Szabó Dávid különösen Bacsányival tartott leiki rokonságot, azzal a Bacsányival, aki egyik versében a magyar feudálisokat nyíltan nevezte „hív jobbágyok felszentelt hóhérainak”. Kassáról Komáromba került, Ott tanította a gimnáziumban a rektorikát, majd Virtre kvietált s a magyar klasz- szikus költő sírját egy márvány obe- Iiszk őrzi a dombtető kis temetőjében.

Virt-puszta ma sem nagy település, de nevével e napokban majd minden nap tele volt. A volt uraság: zsellérek összeálltak, s önálló egységes földmü- vesszövetkezétet alakítottak, az egykori kúriák árnyékében, mely az idén 90 hektáron termelt búzát, 79 hektáron árpát és 55 hektáron rozsot, 6 vagon búzát. 3 vagon rozsot és 378 mázsa árpát adtak be a dunaradványi raktárba. 20—25 dolgozó naponta 300 mázsa szemet is megtisztított. A Duna áradása idején hektárhozamuk majd 7 hektárral volt magasabb, mint a tavalyi. Ön- kötözőkke! és kombájnokkal arattak a közös földön. Az ógyallai gépállomás emberei dolgoztak itt, köztük sok csehországi brigádos is. Az ógyallai állomáson Moravské Budejovice és Trebic dolgozói segítenek. A trebiciek épp Vir- ten arattak, együtt a magyar dolgozókkal, a proletárinternacionelizmus szellemében a közös kenyérért. Nem Í6 maradt el az eredmény: a virti EFSz teljesítette először a beadási kötelezettséget az egész köztársaságban. Rosivai elvtárs, az ógyallai gépállomás igazgatója még azt is hozzáfűzte, hogy az ógyallai állomáson a virtiek teljesítették elsőnek a hozamszerződést, 56 mázsa gabonával utolsó fillérig kitisztázták kötelezettségüket.

A régi kúriák alatt eredményes szocialista gazdálkodás folyik. Tegnap a Pyberek szipolyozták ki a virti zselléreket, ma a maguk úrai, önmaguknak dolgoznak és az eredményt az idei aratás, cséplés é6 beszolgáltatás eredménye mutatja. Tegnap: nyomorult zsellérsors, ma boldog szocialista jövő. Ez Virt-puszta útja rövid kilenc év alatt.

Mártonvölgyi László

A Falus/ínház látogatása Hódoson

Szombaton a Faluszínház másodízben látogatta meg községünket. Első látogatása alkalmával Szigligeti Ede „Li- liomfi” című vígjátékát mutatta be. Most pedig Tajovsky „Zavaros örökség” című darabját játszották. A kultúrház mindkét alkalommal zsúfolásig megtelt. Eljöttek a földművesek, idős nénikék, bácsikák, hallani, látni akarták a Fa- luszníház tagjainak előadását.

Tajovsky, a nagy szlovák realista író a „Zavaros örökség”-ben a felszabadu- lős előtti falu életét ábrázolja. Egyes családok életén keresztül mutatja be az akkori falu társadalmi helyzetét, amelyet a mindig jobban mélyülő és növekedő társadalmi ellentétek jellemeznek. Művében nemcsak egyes családok, vagy emberek életéről van szó, hanem az egész akkori társadalmat vádolja és elítéli. Tajovsky rámutat arra az osztálykülönbségre, amely fennáll a szegények és a gazdagok között. Sokszor a föld, a vagyon miatt van veszekedés még a rokonság között is. Szembetűnő az „alacsonyabb rétegek” állandó fejlődése. A „Zavaros örökség”-ben ábrázolt személyek az akkori társadalom legalsóbb rétegeiből kerülnek ki, húsból vérből való vágyakkal, célokkal, teljes egyszerű emberek.

A Faluszínház tagjainak célja megismertetni a közönséget a szlovák nép múltjával, életével és ilymódon még szorosabbá fűzni a szlovák és magyar nép barátságát.

Tajovsky darabja eszünkbe juttatja a keserű múltat, melynek fájó emléke márcsak emlékezetünkben él. Ebbe a korba már nem térünk vissza többé sohasem, mert megismerkedtünk, a szebb, szabad, boldogabb élettel. Ebből a darabból ifjúságunk hü képet nyer a múlt romlottsága, maradisága és az úri világ kizsákmányoló korszakából. Az éjfél utánig húzódó értékes előadás végeztével felzúgott a közönség köszö- netetmondó s jutalmazó tapsa. Amikor az együttes egyik tagja megkérdezte a közönségtől, hogy hogyan tetszett az előadás, valamennyien egy emberként zúgtak, hogy — nagyon szép volt, jöjjenek el máskor is.

KOVÁCS MIKLÓS — HÓDOS

Úja Erenburg ismert és népszerű író volt nálunk és az egész világon a második világháborút megelőzd években is. Tehetségének gazdag, színes csillogását már megcsodáltuk és élveztük a harmincas évek végén megjelent „Tizenhárom pipa” című novellás- kötetében, de a Nagy Honvédő Háború óta megírt regényei, „Párizs eleste”, a „Vihar” és a „Kilencedik hullám” tett.e üt igazán széles körben népszerűvé hazánkban. Az ő csodálatos művészi alkotótehetsége meg tud birkózni, a szinte szükségszerűnek vélt történelmi távlat mellőzésével és legmaibb jelenünk eseményeitől átforrósodott lélekkel veti bele magát a világpolitikának, legégetőbb kérdéseinknek és mindennapi életünknek monumentális ábrázolásába. Legbensöibb emberi valójával és írásművészeiének sodró erejével lett énekese ennek a kornak, melyben drámai harcot vívnak a háború és béke erői.

Az író elvezet bennünket Amerikába, Franciaországba, a kettészakított Németország keleti és nyugati övezetébe, Csehszlovákiába és a háború halálos öleléséből kibontakozó, újjáéledő, máris az új élet lázas építésén munkálkodó Szovjetunióba.

Látjuk az USA hatalmasait, a politikusokat sok kicsinyességükkel, rövidlátásukkal, a bussines után futó pénzembereket, akik minden emberiességükből kivetkőzve, csupán egyet tartanák szem előtt, hogy minél több pénzt harácsolhassanak és e cél elérésére minden eszköz jó nekik. Látjuk

A „KiLencedik hullámnapjaink regénye

a Smiddle-féle kalandorokat, lelkiismeretlen elv nélküli újságírókat, kik gondolkodás nélkül eladják magúkat, ha az „kifizetődőnek" látszik. Megismerkedünk olyan emberekkel, akik elnyomják magukban jobb meggyőző, désüket és könnyelmű gyöngeségb'il, látszat-érdekből a háborús uszítok malmára hajtják a vizet, de megismerkedünk olyanokkal is, akik ' tétován, tapogatózva keresik az igazságot és azt megtalálva megingathatatlan híveivé szegődnek. Szívünk elszorul, mikor kibontakozik előttünk a lejtőre sodort, „heccből” lincselő, ököljogot hirdető és örvény felé zuhanó Amerika képe. Szorongva és reménykedve követjük azt a harcot, amelyet az Egyesült Államok becsületes polgárai

— kommunisták és nem kommunisták

— vívnak az esztelen háborús uszítás ellen. A pénz hatalmas erejével szemben védtelenül állanak ugyan, de az 0 fegyvereik mégis erősebbek és minden nappal, minden órával nyernek erőben, mert emberiességükkel, békeakaratukkal és az igazsággal küzdenek. A regény sodra természetes erővel lendít át bennünket Európába és óceánokon, határokon át egységes képet nyújt az egész világon erről a küzdelemről. Erenburqnak csodálatra méltó könnyedséggel sikerül magya- rázgatások, átmeneti kitérők nélkül időbeli egységben megmutatni a két erő mérkőzését. Ez a csata folyik a

Minszk újjáépítésén dolgozó Vaszju munkájában, Natasának a jövő nemzedékek jólétét célzó lelkes, fáradságos erdőtelepítésében, az amerikai ál-sajtóügynökségek irodáiban, sztrájkoló francia munkások tanyáin, írók, tudósok dolgozószobáiban. A csata fo. lyik az Egyesült Államokban szolgálatot teljesítő szovjet diplomaták munkahelyén, a Szovjetunióba férkőzött imperialista ügynökök körében, az „európai hadsereg,, volt náci-tiszteket toborzó irodáiban és egyszerű prágai dolgozók életébe behatoló eseményekben.

A regény szokatlanul nagyszámú emberi sorsot ölel fel, de Erenburg ezekben az emberi sorsokban, eseményekben az igazi író ösztönével és az igazi művész tudatosságával csak az elsődleges fontosságú történéseket ragadja meg. Sohasem téved mellék- átra. Ez Erenburgnak eßyik legfőbb írói érdeme.

Ami azután ezen belül érvényesül, az, ami Erenburg írásainak legfőbb varázsereje: összehasonlíthatatlan, hol pontosan a szívbe találó lírai, hol pát- hosszal megrázó, hol a legfinomabb pengeként ható ironikus, dé mindig felejthetetlenül egyéni hangja. Aki u „Vihar”-t olvasta, annak a„ Kilencedik hullám”-ban szereplő személyek nagy része ismerős. A regény alakjait nem tudjuk elfelejteni, mert a szerző intenzív emberábrázolása oly plasztikusan hozza elénk a szereplőket, hogy sokan emlékezetünkben maradnak közülük, mint egy-egy távollévő ismerős, jóbarát, vagy ellenség.

Erenburg a haladószellemű értelmiség idősebb nemzedékét két férfi alakjában festi meg nagy szeretettel. Az egyik a francia Dumas professzor, a másik egy szovjet orvos, Dimitrij Ale- xejevics Krilov. Ez a két férfi két merőben különböző egyéniség, de mind a kettőt, annyira egyformán meleg emberség, olyan tiszta humanizmus hatja át, hogy figurájukra az olvasó mindig szeretettel emlékszik vissza.

Erenburg emberábrázolásának egyik legnagyszerűbb példája Marynak, Low szenátor lányának negatív alakja. Ez az idősödő amerikai lány, aki gondtalan semmitevésben nőtt fel, céltalanul tévelyeg az életben. Szerencsétlensége összehozza Nivelle-el, a gerinctelen francia költővel, aki megszorult anyagi helyzetiében kiveti hálóját a gazdag örökösnőre és feleségül veszi őt. Mary természettől fogva nem rossz, de félrenevelt. A háború utáni Európában utazgatva mélyebb betekintést nyer a világ dolgaiba. Keres valamit, ami tartalmat adhatna üres, haszontalan életének, de felületesen és helytelen irányban keresi. Még az igazsághoz vezető fél útig sem ér el, elkallódik a világnézeti nihilben. Az örökké fiatal szívű Nyina Georgijevna,

a talpig ember, kemény, de szive mélyén melegen érző Oszip, a szenvedélyes, meg nem alkuvó szépséges Mado, az örökké nyugtalan, egyenes lelkű festőművész Sembai, ugyanazok, mint akiknek a „Vihar”-ból ismerjük őket.

A könyvet át- meg átszövi a legtisztább líra, az ezerszínű költészet. — Erenburg, mikor könyvében feltárja a „legszörnyűbb összeesküvést, a halál összeesküvését” nem átall lehajolni azokért az illutos és gyengéd kis virágokért sem, amelyek az emberi élet, még a legnehezebb emberi élet útját is szegélyezik: „hiszen, ha az ember nem élhet hajlék, vagy ruházat nélkül, nem élhet álmok nélkül sem.” Gyönyörűen rajzolja meg, különösen Vera és Kranz viszonyában a szerelem harcait, válságait és felma- gasztosító erejét.

Nehéz kimeríteni gondolatainak gazdagságát és kitűnő megfigyeléseit, amelyekkel Erenburg regényében találkozunk. Utólérhetetlenül rajzolja meg a béketábor állandóan növekvő erejét és bizonyítja, hogy a békének kell győzni, mert az egész vilᣠdolgozó népe védi. Ezt a világméretekben folyó békeharcot olyan művészi kifejezőerővel tárja elénk, hogy a különböző országok népeinek nyelvi különbsége teljesen elrrvisódik, azt a testvériséget érzékelteti, amelynek méltó jelképe a határokat nem ismerő, világot berepülő békegalamb.

ORDŐDY KATALIN