Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-07-28 / 59. szám
1954. július 28. Ú! IFJÚSÁG O árai lan segítség Meleg nyári napokon.!. C ás István egyénileg gazdálkodó kö- V zépparaszt nagy tekintélynek örvendett a faluban. Már közelebb volt az ötvervhez, mint a negyvenhez, de ember legyen a talpán, aki munkában tel tudná vele venni a versenyt. Az állammal szembeni kötelességét még minden esztendőben teljesítette, sőt az idén túl is teljesítette. A kollektív gazdálkodást nem vetette meg. Már tavaly össze! is gondolkodott azon, hogy belépjen-e, de az egyik túlbuzgó agitátor fenyegetőzése — hogy ilyen . meg olyan magas kontingensbeadása lesz jövőre — nem hogy meggyőzte, hanem ellenkezőleg, visszatartotta. Csak azért is megmutatom — mondotta — és makacsul kitartott, meg is mutatta, hogy mire képes egy Sós István. A neve ott díszeleg mindig az NB épülete előtti dicsőségtáblán. Pedig oda csak a legjobb dolgozók nevei kerültek. Már alig volt egyénileg gazdálkodó a faluban, azok is mind Sós István után igazodtak. Ha ő belép — mondogatták — mi is megyünk, ha nem, mi is maradunk ... Mivel Sós maradt, így ők is maradtak. Igazi nyár volt, rekkenő hőség, még a levegő sem mozdult. A vasúti dűlőn az egységes földművesszövetkezet na- talmas búzatáblája mellett az út másik oldalán Sós István katonafiával, a sudártermetű Gergővel, verejtékben úszva, húzták a kaszákat, melyek nyomán rendre dűlt a magas, aranyszínű búzatenger. Mögöttük Sósné és Gergő menyasszonya, Bözske, szedték marokra a levágott életet. Már kora hajnaltól megállás .léikül dolgoztak. Ma végezni akartak a majdnem háromholdas táblával. Sietni kellett, mert Gergőnek két nap múlva letelik a szabadsága és még sok dolog ven hátra. Mellettük a szövetkezet földjén két önkötözőgép vágta a ringó búzát. Az egyiket Nagy Sanyi, a járás legjobb traktoristáje, a másikat Tóth Feri, a barátja vontatta. A két traktoristu versenyzett a szomszédos járás legjobbjaival. Mögöttük Pergő Miska ifjúsági brigádja dalolva hordta keresztbe a súlyos búzakévéket. Gergő — úgy kaszafenés közben — át-átpislogott a szomszédos tábla felé, gondolt is sok mindenre, de nem akarta apját zavarni, tudta, hogy most úgysem érne el eredményt. Már második éve szolgálta a hazát, sok mindent látott azóta. Ismerte a gépesítés előnyeit, sokat mesélt apjának esehországj tapasztalatairól. Az apa mindig érdeklődéssel hallgatta fia elbeszéléseit. De ma nem valami jó hangulatban volt Sós gazda. Komoran vágta a búzát, keveset beszélt Sietett. Az este a rádió vihart jelzett a mai napra, s félt, hogy a jóslat — mint már annyiszor — most is beteljesedik. Te apjuk — szólt az asszony ebéd után — nem jobb lenne bekötözni és összehordani, ami kötélen ven ? Hátha megváltozik az idő! Nem tetszik nekem ez a fullasztó meleg. — Ugyan mama — felelt rá Gergő — nyár van, hát mikor legyen meleg, ha nem most? Én azt mondorn, hogy vágjuk édesapám, már nincs nagyon sok hátra. Utána ripsz-ropsz bekötjük és összedobjuk keresztekbe. Ügy is történt, vágták, fogyott az álló gebona. Már csak alig két elő volt hátra, amikor a viharsarokból sötét felhők gomolyogtak elő. A felhőket enyhe fuvallat kísérte, amelyet a paraszt- emberek már jól ismernek. Ogy-e megmondtam, mindjárt itt az eső — sopánkodott ez asszony — .jaj az összes kéve kötetlenül áll. De bizony a felhőket nem állította meg a so- pánkodás, gyorsan közeledtek, elspté- tedett az égbolt. Sósék látva a veszélyt, a kaszákat bedobták a maradék váget- lan búzába, s rutva egyik kévétől a másikig, úgy kötözték a kévéket. Csak kitartana ez az idő — sziszegte Sós, közben nagyokat nyelt, amikor .... észrevette, hogy éppen az asszonya van I mellette, aki nagy perpatvart szokott | csinálni, ha hébe-hóba kicsúszott szá- I ján egv-egy káromkodás. I IVI ár e9y-két esőcsepp is hullott, mi- 1 ‘-VJ re a szövetkezet földjén befejez- I ték a munkát. Sósék még csak az el- |ső sorokat kötötték, amikor Pergő bri- ! gádja kiért az útra, a rájuk várakozó I gumikerekű jótkocsihoz. I Té Miska - szólt Csuta Pista, a jó 1 szívéről közismert fiú — olyan vihar I lesz nemsokára, hogy elviszi az összes | kötetlen, gabonát Gyerünk, segítsünk 1G önek, hiszen Gergő ú CsISz-tag. I — Tán bolohdok vagyunk; — szólt Épül Uipolianka Losonci level Gyönyörű tájakon robog majd a vonat munkaerőt ad a szövetkezetnek, akik állandóan a mezőn lesznek A termés gyors begyűjtésére a CsISz helyi szervezete brigádokat szervez a többi tagokból. Ezek, szombati, valamint vasárnapi brigádok lesznek. A szervezet vezetősége kultúr- és szórakozási estéket rendez az aratás ideje alatt. KOSKA JÁNOS Losonc Ha az utas Ótátrafüredtúl a Csorba, tó leié utazik, nem kerülheti el ii~ gyeiméi az az óriási építkezés, amely az út mellett folyik. Ú.j telepet építenek. ú.j szanatóriumokat. Egy hatalmas épület már készen is van, csak az utolso simításokat kelt elvégezni es máris átadhatják. Köröskörül szorgalmas munka folyik. Kanálisokat ásnak, utat építenek és törmeléket takarítu- nak. Az építkezést katonák végzik, de van itt 56 briyádos is, mégpedig a bra- tislavai pedagógiai iskola tanulói. Kora reggel volt, amikor az épít. kezés színhelyére értem. A tábor mey csendes volt, de nem sokáig. Simon elvtárs, a brigádvezető sorban felkelti a tagokat — reggel van fiúk, felkelni, mert elkésünk a munkából. Egyesek még aludnának, mert a reggeli alvás esik d legjobban, de ott van Simon elvtárs és könyörtelenül kiszólítja Okét az ágyból. Álmosan, szemüket törölgetve lépnek ki egymásután a sátorból. Reggeli torna, majd utana mosakodás következik. A jéghideg tátrai víz pirosra csípi az arcokat, de egyúttal elűzi az álmosságot. Hét órára már a reggelivel is végeztek, tejeskávé volt, zsíroskenyérrel. Ha valakinek kevés egy adag, másodszor is kér. Szívesen adnak, mert tud. ják, hogy éhesen nem lehet dolgozni. Reggeli után kis csoportokra oszlanak és indul kiki a maga munkahelyére. A lányok a szobákat takarítják, az udvaron eldobált deszkákat hordják össze, a fiúk pedig az új út alapját és a szennyvíz lefolyására szolgáló .csatornát ássák. Esténként munkakiértékelést tartanak. Amikor ott voltam, éppen akkor tartották az elmúlt kétheti munkájuk kiértékelését, melyen résztvett az üzem vezetősége is. A kiértékelés szerint Darázs Elvira és Mcrvay Margit elvtársnök a legjobbak, akik eddigi munkájukat. 141 százalékra teljesítették. Az ablakokat tisztítják a már befejezett épületekben. A második helyen Huszárik János és Tanócky Pál elvtársak állnak, 117 százalékkal. Az (1 munkájuk egy kicsit, nehezebb. Az épülő út alapját ássák. Utolsó helyen van Ürge elvtársnö csoportja 70 százalékos teljesítmény. nyelj, Az egész brigád átlagos teljes11- ménye 95.9 százalék. Ha kívülről nézzük . a számokat, azt hinnénk, rosz- szúl dolgoznak a fiatalok. A valóság azonban más. Figyelembe vesszük azt is. hogy a tavalyi brigádcsoportok közül a legjobb csoport teljesítménye 60 százalék volt, de volt olyan csoport is, amely csak 20 százalékot ért el, akkor láthatjuk, hogy ezek a fiúk és lányok igyekeznek és igyekezetük eredménnyel jár. Meggyőződésünk, hogy a hónap végére 100 százalékos lesz a brigád átlagos teljesítménye. Az építkezés vezetőinek az a vélemé. nye, hogyha továbbra is így dolgoznak. akkor elsők lesznek abban a versenyben. amelyet a vállalat a különböző helyeken folyó építkezéseken u brigádosok között indított. Az eddig végzett jó munkájukért u vállalat teherautót bocsát rendelkezésükre és így kétnapos kiránduláson vesznek részt. Kirándulásuk célja a dobsinai jégbarlang, a krasznahorkai vár és mauzóleum és ha az időből futja, a domicai cseppkőbarlang meg. tekintése. Nagy dolog ez és a fiatalok azzal akarják meghálálni, hogy a hátralévő időiben még jobban fognak dolgozni és azzal bebizonyítják, hogy megérdemelték ezt a szép kirándulást. MARKOTÁNi PÁL iiiiiiiiiiiiMtiiiiiiiiiMiiittiniiiiiiHHiimiiMimiiiii 1111111111111111111111111111'' Befejezés előtt áll a Torna—Rozsnyói vasútvonal építése. De ne várjuk meg az őszt. Gondolatban üljünk vonatra, és most ne a mozdony fázós prüszkölését, vagy a sínek távolbafutását nézzük, hanem a tájat, ezt a gyönyörű, szavakkal leírhata t*isn vidéket. Torna. A város felett századok emlékét egy várrom őrzi. Égbemeredő, csupasz falai már messziről az utazó szemébe tűnnek. A régi török világ maradéka ... Néhány kilométerre, északnyugati irányban a híres Szádellői völgy ragadja meg a figyelmünket. Szinte önkéntelenül, — ahogy ezt a romantikus völgyet, a sokszáz kopár sziklát látjuk — eszünkbe jutnak azok a híres betyárhistóriák, melyek ehhez a vidékhez fűződnek. A tornagörgői határban is van csodálnivaló. Jobb oldalt, a Köpüskút irányában, a Galamboskő van. A monda szerint IV. Béla király menekülés közijén ennél a kőnél telepedett le és vádgalamb tojással enyhítette éhségét. Szádalmást túlhaladva, a Tornavölgy egyik legszebb részére érünk. Színes pompával tárul elénk a Szoroskőnek nevezett hegynyereg, a völgy egyetlen nyugati kapuja. Emelkedünk. Alattu'/k az Evetes- patak kristálytiszta vize csobog, kanyarog. A távolban, délnyugati irányban, apró falvak fehérreme- sÍPlt.. torn.Vai integetnek. Már csak néhány száz méter és befutunk az alagútba, mely a tornai völgyből Gömörbe vezet bennünket. Csodálnivaló itt is lkad bőven. Az északi oldalon a híres Krasznahorka vára büszkélkedik, baloldalt a Szilicei fennsík meredek falai ejtik csodálkozó rabjául az utazót. Baloldali képünkön az alagút száját láthatjuk. Jobboldali képünk a Tornai völgyet ábrázolja. -k. Kosza Pál, a köbölkúti, traktorállomás egyik fiatal kombánjfstája aratás közben. közbe szeplős Bandi, akit vörös haja és nagy szeplöi miatt hívták így — hogy én kóláknak segítse«, he, he, he, jó vicc mi? — és nagyot nevetett. — Kulák az eszed tokja — felelt mérgesen a brigádvezető — hiszen ő legbe- ''sületesebb dolgozóink egyike a faluban, de te úgy látszik, összekevered a nemes magot a konkollyal. így van az, aki nem vesz részt a CsISz politikai iskolázásán. No mit szóltok az indítványhoz fiúk? — fordult a többiekhez. A magam részéről semmi kifogásom nincs a segítség ellen. A tanakodást egy-két mennydörgés szakította félbe, mire se szó, se beszéd, hozzáfogtak a kötözésnek, még szeplős Bandi is leugrott a kocsiról, ahová már előzőén kényelmesen elhelyezkedett. Nekidurálte magát és csak úgy égett a munka a keze alatt. Még hogy én összekeverem ... mormogta magának s villámgyorsan kötötte a hatalmas kévéket. SÓ6ék csak a föld végére érve vették észre a váratlan segítséget. Nagyot néztek, de nem volt idő a nézelődésre, mert az erősödő szél már gömbölyget- ni kedzte a bekötött kévéket. Mire hatalmas villámlások és dörgések kíséretében rázúdult az eső, már három sorban sorakoztak fel a keresztek a földön, szorosan lekötve a „pap kévéjével” (ma is egyes vidékeken így nevezik a keresztek felső kévéjét, a- mely valamil or a papok járandósága volt). Sós gazda meg sem tudta köszönni a váratlan segítséget, mivel a vihar most már teljes erejével kitört. Szakadt az eső, alig győzte nyelni a szomjas föld. A vihar nem tartott sokáig, az eső is elállt. Mire azonban Sósék kikászálódtak a keresztek alól, ahová az eső elől bújtak, a CsISz-tagok már útban voltak a falu felé, csak énekük visszhangzott a jegenyesor irányából. Sós István nem feledkezett meg a Pergő-brigádról. Az aralási ünnepélyre egy hordó sört küldött a brigád tagjainak. hálája jeléül. De nem feledte el Gergő szavát sem, amikor vihar után ezt mondta: ezt teszi apám a közös munka — és a rengeteg keresztre mutatott. |\y1 indez eszébe jutott Sós Istvánnak, amikát- eg., szép napon az EFSz irodája felé tartott, hogy örökre felhagyjon az egyéni gazdálkodással. A fele búzám sem maradt volna meg akkor, ha nem segítenek a kékingesek — elmélkedett maqában. FÖRDÖS KÄLMÄN — Perbete. .............................. Édes kis falumban A Csallóköz délkeleti sarkában lapul meg az én falum, Ekel. A fekete földek között, szerényen mint valami kifáradt, hajszolt kismadár a magas fűben. Ekeire nen: mondhatjuk, hogy nagyközség hírneve sincs. Az újságokban nen találunk róla különös dolgot. ■ Szorgos, becsületes emberek laknak itt. Olyan parasztok, akik i földet meg tudják becsülni. Sok acélos búza, nagy kukoricacsövpl teremnek az ekeli határban, < kertek-alján. s másutt. Most. a nyár kellős közepén nagy a sürgés-forgás, amelyet a: aratás okoz. Érthető is. Hiszen < kenyérről van szó. A traktorok f; arató-cséplőgépek különös kattogása, a kertészetben dolgozó Iá nyolc és asszonyok csevegő hangja teheneket őrző fiatal fiúk zaja, - mind, mind azt bizonyítja, hogy a; ekeliek ott vannak ezekben a na- ttokban, ahol lenniök kell. Dicséretreméltó emberek nőnél ezen a földön. Elég, ha megemlítjük. ifi. Házi Mihályt, Göczi Lacit, az alacsonytermetű Mártói Károlyt. Mindenki tudja, hog, \ ezek a gépkezelők fáradságot nen, ; ismerve, dolgoznak az élet betakai rításán. A fiatalok és az asszonyok is jól í viszonyulnak a helyi egységes \ földművesszövetkezethez. Márton \ Károly még csak 20 éves, de a gé\ vekhez már évek óta ért, szinte \ ■ minden mozgásáról lerí ez. Né. ! meth Sándor és Kacz János a ké\ vehordásnál segédkeznek. Mind| ketten most végezték el az isko[ lát. Most kéthetes szabadságra jöt\ tele haza. Ezt a két hetet sem akar. \ ják tétlenül eltölteni és ezért seí gítenek. A szabadság után a komáI romi hajógyárba mennek dolgozni. Ekel szép falu, különösen öröm | végignézni egy nyári estén. Besötéiedéskor, mikor már az I emberek hazajönnek munkából, ki| ki kiül a háza elé. Itt-ott székekre, I de többnyire csak a földre teleped- | nek. Szomszédok, rokonok, bará! tok. Beszélgetnek. A napi dolgok. I ról. Arról, hogyan dolgozik a | kombájn, volt-e valami fennaka. 1 dás ma. meg sok másról. így van az egész addig, míg a I falu hangszóróján keresztül nem 1 kezdődik meg a ■,,Szív küldi szív! nek” műsora. S közben-közben, a | szerelmeseknek küldött nóták melI lett, elhangzik egy-egy jó mun. | kásnak szóló dal is. Ilyen az én kedves falum, szü. | lőhelyem. Ekel. SALMA IMRE | A losonci járás Jelsőc községének. | CsISz szervezete arról ismeretes. hogy I .szeretik szövetkezetüket. Ez abban is ] megnyilvánul, hogy gondoskodnak fel- i virágzásáról. A zöldség öntözési beren- ! dezés a fiatalok műve Mikor a kuko- ! rícát a gyom fenyegette akkor tizen- ! két Cslsz-tag nekilátott a kiirtásnak. } Megkezdődött az aratás. A faluban } lesik a jó időt. ami az utóbbi időben I elég ritkán van. A Cslsz-szervezet öt
