Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-12-15 / 99. szám

SÜÍL äfeöeififer w. 3 Ondozi 'ßev&S I VW\AAArywy\AAAA^r^WWV 'A' VWNAATT'AAAAA/WWWVWV A világ minden tájékáról, északról, délről, keletről és nyu- < gátról számos küldöttség érkezett az osztrák fővárosba, Bécsbe. < Eljöttek a legjobb fiatal parasztok, mezőgazdasági dolgozók, < agronómusok, a falusi ifjúság képviselői. Minden küldöttség el- ‘ hozta a hazája üdvözletét és számokban kifejezett igényeit. < Sok mindent megtud az ember, amikor elolvassa a fiatal gaz- < dák panaszait. Indiából például a következő levél érkezett: < „Ha valaki csak egy kicsit ismeri hazánk termékeny rónáit és mér­hetetlen gazdagságát nehezen érti meg, hogy India vidéki lakossága miért él olyan leírhatatlan nyo­morban.' A munkanélküli mezőgaz­dasági dolgozók száma állandóan emelkedik, ma már 50 milliót tesz ki. Nálunk több mint 40 millió a földnélküli mezőgazdasági dolgozók száma. Az éhezés már egész meg­szokottá vált. Minden nap új problémákat hoz magával. Nem tartozik a ritkaságok közé, hogy a föld feudális urai el­űzik a földekről a szegény parasz­tokat. Tavaly például csak a Bihor- nevü államban 100 ezer hektár föl­det koboztak el a parasztoktól. Punjabebar a feudális urak több mint 100 ezer parasztot kényszerí­tettek arra, hogy elhagyják föld­jüket. Mi, fiatalok, nem ilyen életet akarunk. Iskolába szeretnénk jár­ni, biztonságban akarunk élni, azt akarjuk, hogy szabad időnk is le­gyen. Enni is szeretnénk, szépen öltöz­ködni, egészséges lakásokat, bizto­sított munkát, rendes béreket és földet. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy a fiatalok csatlakoznak az öregekhez, és közösen harcolnak jogaikért és igazságos követelmé­nyeikért. Biharban a fiatal parasztok tűn­tettek a vízdijak háromszoros eme­lése ellen. Andhreban a fiatal pa­rasztok és mezőgazdasági dolgo­zók arra kényszerítették az ottani kormányt, hogy a földnélküliek között ossza fel az ugaron heverő földeket. A ravenn- fiatalok felhívása és azon javaslatuk, hogy a falusi ifjú­ság nemzetközi találkozót Rendez­zen, nagy visszhangra talált In­diában. Szájról-szájra járt a hír, hogy az indiai mezőgazdasági dolgozók küldöttséget menesztenek Bécsbe, akik majd az egész világ ifjúsága előtt előadják panaszaikat és segítr ségre és támogatásra szólítják fel a fiatalokat. Hisszük, hogy a találkozóban nem csalatkozunk és minden re­ményünk teljesül. Reméljük, hogy küldöttségünk Bécsből tapasztala­tokkal meggazdagodva tér vissza, erőt önt belénk , és megmutatja, milyen távlatokat érhetünk el, ha [ testvériesen, egységesen kitartunk harcunkban. Üdvözöljük a világ összes fiatal parasztját!” Szövetkezeti dolgozók a Magas Tátrában A tátralomnici Morava üdülőben most télen az egységes földműves- szövetkezeteink dolgozói üdülnek. Magyaros vágású, csizmás, bajuszos kis­alföldi emberek beszélgetnek az üdülő társalgójában. Az arcukról csupa jókedv sugárzik. Örömmel és büszkeséggel beszélnek a begyűjtési és őszi j munkájuk eredményeiről, szövetkezetük fejlődéséről és virágzásáról. Aki valóban jól végezte dolgát, az most megérdemelten és nyugodtan piheni ki a nagy dologidő fáradalmait. Jakubec elvtárs, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal szövetkezeti j osztályának vezetője, a szakszervezeti üdülők vezetőségénél még a nyáron : négyezer szövetkezeti dolgozó számára Szlovákia legszebb részén, a Magas- ! Tátrában biztosította a téli üdültetést. A Morava üdülő egyike a legszebb ] és legkorszerűbben felszerelt magas-tátrai üdülőknek, ahol évenként sok- ezer dolgozó tölti nyári vagy a téli szabadságát. Ma ebben az üdülőben szövetkezeteink legjobb dolgozói üdülnek. Október 30-tól december 18-ig egyhetes turnusokban váltják fel egymást az üdülök. Tehát valóban tettek bizonyítják, hogy kormányunk mennyire gondoskodik a falu dolgozóiról. Beszéd közben megkérdezzük Szélli Erzsébet, fiatal szövetkezeti dolgo­zót, hogy érzi magát itt az üdülőben. — Életemben először vagyok a Magas-Tátrában — mondja. Még soha annyi szépséget nem láttam, mint ezalatt az egy hét alatt. Az édesanyámnak csak annyit írtam haza, hogy az élelmezésünk kitűnő és bőséges, nagyon jól érzem magam, de hogyha hazamegyek lesz mit mesélnem a falubelieknek. Gyakran kirándulunk és felkeressük a Magas-Tátra legszebb helyeit. Voltunk már a Csorba-tónál és Ö-tátrafüreden is. A minap ellátogattunk egy közeli földműves szövet­kezetbe. Beszélgettünk az ottani dolgozókkal, kicseréltük tapasztalatainkat s elmondtuk, hogyan dolgozunk mi odalenn a Csallóközben. Örömmel látjuk, hogy itt a meleg társalgóban milyen kellemesen el­szórakoznak és művelődnek szövetkezeteink dolgozói. Ki-ki maga kedve szerint. Van, aki olvas, mások vidáman beszélgetnek, a fiatalság társasjá­tékokkal szórakozik és egy csoport sem zavarja a játékot, hogy kétféle nyelven folyik a beszélgetés, magyarul és szlovákul. A társalgó hatalmas üvegablakain át ide látszik a hóval födött Sztálin-csúcs. Amint elnézem ezeket a jókedvű embereket, elgondolkozom azon, amit az egyik bácsi mondott az előbb: „Fiatal koromban sokat jártam Francia- országban és Amerikában is, mert itt nem kaptam munkát. Bizony sehol sem gondoskodnak úgy a dolgozókról, mint a szocialista államokban. Dk. Kultúrházat kaptunk A kolozsnémai CsISz-szervezet nagy ajándékot kapott. A falu kastélyát az illetékes szervek a fiataloknak juttat­ták. Lesz most már kulturház, ahol szórakozhatnak, tanulhatnak. Egyik nap szobafestők jártak a fa­luban, a fiatalok megkérték őket hogy fessék ki a kulturházat. Bele­egyeztek, kifestették. Pénzbeli támo­gatást kaptak a fiatalok, hogy szín­padot állíthassanak fel, azonkívül 70 darab széket, 10 asztalt és még egy íróasztalt is kaptak a kulturház be­rendezésére. A nagymegyeri járási nemzeti bizottságnak köszönhető ez a támogatás. A kastélyban régen egy földbirtokos uralkodott, ma pedig a falu felemel­kedését szolgálja majd. Kultúrfellé- péseket szerveznek majd a fiatalok és ezzel igazolják, hogy jó kezekben van a kulturház. SÖRÖS GIZELLA, Nyárasd Politikai körünk munkáiéról A múlt hónap végén megkezdődött falunkban is a CsISz alapfokú politi­kai iskolája. A kör munkáját Fazekas István, a nagytárkányi iskola tanítója irányítja i Még nem tudjuk, hogy milyen ered ; ménnyel dolgozik majd körünk, any- nyit azonban máris megállapíthatunk I hogy a tagoknak nagy kedvük van hozzá. Tizenöten vagyunk a körben A fiataloknak különösen tetszik -■ központi bizottság által kiadott tan­könyv. Szívesen olvassuk és nézeget­jük a képeket. REBRES GYULA. KISTÄRKÄNY A tőketerebesi gép- és traktorállamás szorgalmasan javítja gépeit * A tőketerebesi gép- és traktoráttomás befejezte az őszi munkálatokat. Most már a gépek javítására összpon­tosítják figyelmüket. Ké­pünkön ■Jón Kuea.n elvtár­sat látjuk, aki az állomás legjobb javítóra.. Beta Mihály és Borodéi Müan elvtársak is megkezd­ték az önkötözögépek javí­tását. Semivan István és Dok- torcik Júlia már csak az utolsó simításokat végzik. ★ Újabb sikerek a kutatás terén A Cseh-Morva-fensik termeli ha­zánkban a legtöbb burgonyát. így te­hát természetes, hogy a burgonyater­melés terén is itt végzik a leg­több kutatást. Gyakorlatilag olyan j módszereket próbáltak ki, melyek ál- ; tál fokozni lehetne a burgonyater- i mést. A kerkovi és a valecovi burgo­nya-kutatóállomások a legismerteb­bek. Kerkovban már több mint 25 éve dolgoznak a mezőgazdasági tudo­mányos dolgozók, azon fáradoznak, hogy újabb burgonya, zab, lóhere és kukorica fajokat termeljenek ki. Még világviszonylatban is szép eredménye­ket mutatnak fel. A kerkovi szövetkezeti tagok több új fajtájú burgonyát termesztettek Ezek közé tartozik egy ipari burgo­nya faj, mely igen közel áll az ismert Erstling nevű burgonyához. Minden tulajdonsága megvan hozzá, hogy el­terjedjen, ezenkívül rendkívül ellen­álló a burgonyarákkal szemben. To­vábbá még egy ipari burgonya fajtát termeltek ki — egyelőre még el se nevezték. Szintén nagyon ellenálló a burgonyarákkal szemben és igen nagy a keményítő tartalma. Az új fajok kitermelése még éveket vesz igénybe, mert minden irányban alapos tanulmány tárgyává teszik az új burgonya faj tulajdonságait. Meg­figyelik a különböző betegségek ellen tanúsított ellenállóképességét. úgy a laboratóriumi környezetben, mint a földeken. Zadina mérnök, a kutatóállomás biológiai osztályának vezetője, sokat kísérletezik a szovjet módszerek meg­honosításával. Zadina mérnök így nyilatkozott: „Az Erstling nevű burgonyafajtát igyekszünk hazank különböző vidékein mégpedig közép, magas és hegyes te­rületein termeszteni és megfigyeljük a klimatikus behatásokat. Még lega­lább három évre van szükségünk, hogy végleg lezárjuk az e térén nyert eredményeket! A biológiai osztály dolgozói már eddig is azt állítják, hogy Dél-Mor- vaországban és Szlovákiában érik el a legszebb eredményeket azáltal, hogy a burgonyát júniusig csiramentes ál­lapotban tartják. Az eddigi tapaszta­latok azt bizonyítják, hogy a burgo­nya akkor több termést hoz, a gumók nagyobbak és egészségesebbek. A Kerkovban végzett kísérletek elő­terében a burgonya tavaszi csírázá­sának kérdése áll. Mindnyáján jól tudjuk, hogy a kissé melegebb helyen elhelyezett burgonya csírázni kezd. Ez egyúttal azt jelenti, hogy veszít vitamintartalmából és a burgonya íze sem olyan jó már. A kutatóintézet biológiai osztálya azon dolgozik, hogy meggátolja a csírázást. Ezt úgy éri el, hogy különböző vegyszerekkel be­porozzuk a tárolt burgonyát. Az ed­digi kisérlelek szép eredményeket mutatnak fel. Az iiymódon tárolt burgonya nem veszíti el eredeti zamatját. A hasz­nált vegyszerek nem ártalmasak, nem változtatják meg a burgonya ízét és azonkívül a beszerzési áruk sem túl magas. VLADIMÍR STEJSKAL, Havlickov Bród A marsbeli csatornák titka ■|\yT a már vitathatatlan, hogy a Marson, ezen a szép, vöröses­színű bolygón van élet. Ezt egy egész sor ténnyel bizonyítják a tudósok. Elsősorban is arra hivatkoznak, hogy a Marson megvannak az élet feltételei; víz, légkör, hő, stb. Az ugyan igaz, hogy az élet alapfeltéte­lei egész más formában vannak meg, mint például a mi Földünkön, — ará- nyítva kisebb a vízmennyiség, nagyok a hőingadozások, stb. — mindez azonban Tyihonov kiváló szovjet csil­lagász szerint nem zárja ki az élet lehetőségét, különösen, ha figyelembt vesszük azt, hogy az élő szervezetek képesek igen nagyfokú alkalmazko­dásra. Hiszen a Földön is vannak ál­landó települések 3000—4000 méter magasságban, sőt Tibetben 5000 mé­ter magasságban is. A Mars csekély vízkészlete sem zárja ki okvetlenül az élet lehetőségét. Tyihonov példák­kal bizonyítja, hogy a mostoha körül­mények között élő növények megta­nulnak takarékoskodni a vízkészletük­kel. A Mars kereken 80 millió kilo­méterrel messzebb kerül a Naptól, mint a Föld. Ez okozza, hogy az éj­szaka és a nappal, közt nagy a hőin- gadozás (Éjszaka még az egyenlítője mentén is kemény fagyok vannak). Az élet lehetőségét ez sem zárja ki. Földünk leghidegebb vidéke a Jakut­föld, ahol néha télen mínusz 70 fokos hidegek vannak, ezen a zord vidéken mégis közel 200 növényfajta él. A szovjet csillagászok műszeres méréseik alapján máris hozzáláttak a Mars növényrajzi térképének kidolgo­zásához. Naívság lenne azért azt kér­deznünk, hogy van-e napraforgó, luc­fenyő, diófa, vagy kéknefelejts a Marson? Vagy röpködnek-e a Mars légkörében fecskék és pávaszemes lepkék? Tyihonov szerint a Marson különféle mohák, zuzmók és törpe bokrok élnek. Megfigyelték, hogy a Mars egy-egy zöld és kék foltjai időnként megsárgulnak és megbámul­nák. Ez a hervadás (ősz) jelensége. 1YT agy titok a marsbeli csatornák ’ problémája is. Már Schiaparelli olasz csillagász és két kortársa, az amerikai Leveli és az ugyancsak olasz Antoniadi észrevették, hogy a Mars felületén nagy kiterjedésű barázdák, vannak. A szovjet tudósok kutatásai révén valószínű, hogy ezek a csator­nák nagyobb törésvonalak a bolygó felületén. Sőt lehetséges, hogy eze­ken a törésvonalakon némi hő áram­lik a bolygó felszínére a mélyből. Itt a víz is könnyebben felgyülemlik és így alakulhatnak ki a szélesebb nö- vénysávok. (Földünkön is találhatunk hasonló medenceféléket. Ilyen a Nílus völgye, amelyet két oldalról az oázi­sok hosszú és meglehetősen széles sora szegélyez, távolabb azonban ter­méketlen sivatagok terülnek el. A további kutatások bizonyára még sok-sok titkot tárnak fel. Ilyennek latta a Marsot (balró! jobbra) az olasz Schiaparelli és két kor- társa, az amerikai Leveli és az olasz Antoniadi, ilyennek látja ma Bara­basev, szovjet tudós.

Next

/
Oldalképek
Tartalom