Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-08-25 / 67. szám
ÚJ IFJÚSÁG i^J-iatalok üdülnek j3ári jaj ürdőn Bártía-íürdő, valamikor az örmény kereskedők tulajdona volt. Később itt találkozott a semmittevésbe belebetegedett magyar és lengyel arisztokrácia és még későbben, a XIX. század vége felé a kapitalisták váltották fel őket. Ma a fürdő egészen más jellegű. A bártfai gyógyvíz a beteg bányászok, munkások, szövetkezeti tagok gyógyítására szolgál. De a fürdőben nemcsak egészségük helyreállításáról, hanem szórakoztatásukról is gondoskodnak. Képünkön Cer- ník és Szabados elvtársak, Grünwald bányásszal és Drobny munkással, Jem- Ben-Ul koreai diákkal beszélgetnek. Celofán kaland Régtől vágytam már egy jó k rándulás után és ezért kellemese meglepett, amikor a múlt hónap ban háromheti szabadságot és me lé szabadjegyet kaptam az üzem igazgatóságától. Itt van tehát alkalom, mehetek ahová csak te szik. Sokáig töprengtem, hogy ho vá is menjek. Végre elhatároztam hogy először is a Tátrába megyek szétnézek egy kicsit a hegyekben Még indulás előtt feleségem le! kemre kötötte, hogy celofánpapí nélkül ne merjek hazajönni. így kezdődött kirándulás helvett a ce- iofánpapír hajsza — hiába. Egy hétig voltam a Tátrában Minden üzletet bejártam ered fénytelenül. Volt kibeszélés elég Sajnos egy darabot sem kaptunk. — Oly régen láttam, hogy hirte len azt sem tudtam, fehér-e vág fekete. — Múlt héten volt. de már el fogyott — és isten tudja hányféle kibeszélést találtak még az üz letesek, hogy megszabaduljanak a alkalmatlan vevőtől. Bármennyir sajnáltam is a Tátrából, üres kéz zel kellett eljönnöm. No de nem baj, gondoltam, hi szén Morvában, ahol a következő hetet, szándékoztam tölteni, veszel amennyi kell. Ám, csak gondoltam mert végül semmi se lett belőle Hazafelé jövet, két napot Bratisla vában töltöttem. Jártam a várost mert celofánpapír nélkül nem akartam hazamenni. Ott tartózkodásom második napján az egyik pa- pírkereskedés elöt-t rengetegen to. .akodtak, túikiabálva a megszokó! városi zajt. Beálltam a sorba azaal a reménnyel. hogy végre mégis csak meglesz a celofán, ha már rápazaroltam az egész szabadságomat. De óira csak tévedtem, mint az utóbb düben annyiszor, ha celofánról volt szó. Pechem volt, mert elfogyott. mielőtt még kaptam volna Csak pár darabot küldtek — teresztette szét a kezét, mintegy védekezésképp az üzletvezető. Dühösen oszlott szét a tömeg. Persze, hogy nem voltak megelégedve. Órákig sorbanállunk és végén kiderül, hogy hiába. Vala- hogv nem jól van ez így. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés- vájjon ki ezért a felelős? Talán főáruelostó vagy az üzemvezetők elfelejtették megrendelni, vagy ez s, mint annyi más a bürokrácia müve? Akárkinek a lelkén szárad is a lolog, kívánatos lenne, ha minél lőbb megoldanák, mert hamarosan vége lesz a befőzési szezonnak. A gyors elintézést köszönettel fogadcl" / Szőke Ferenc és felesege Hej, az a posta . . . Lapunk öasábjain már többször foglalkoztunk a „Posta Sajtószolgálat” munkájával. Megéri, hogy tovább foglalkozzunk a kérdéssel, mert nem egy helybeli postahivatal — sajtószolgálat — rossz munkamódszeréről van szó, hanem ez a kérdés felmerül egész szlovákiai méretben. Hogy ez így van és — sajnos — nem másképp, a rossz példák közül csak egyet ragadok ki. A napokban Rozsnyón jártam. Meg akartam vásárolni az Új Ifjúság legújabb számát. Az újság elárusítóbódé előtt megálltam és megvártam, míg az előttem állókat kiszolgálják. Amikor rám került a sor, kedvetlenül léptem tovább. Nem azért, mert nem volt Üj ifjúság, hanem azért, hogy Tamás elvtárs az Oj Ifjúság augusztus 14-i számát kínálta. Bosszantott a dolog — d? hogy is ne bosszankodna az ember, amikor augusztus 19-én a 14-i számot kínálják neki. Kezdtem hát érdeklődni: mikor kapja kézhez az elárusító a napi sajtót és a napi lapokat. — Későn — panaszkodott Tamás elvtárs. — Az Új Szót, Pravdát 8 óra körül kapjuk meg a postától. Egyszer elöbb, máskor meg jóval 8 óra után. Ez pedig későn van, mert 8 óráig, van a legnagyobb forgalom. A reggeli vonatokon beérkezők sokszor nem tudják megvásárolni a napilapot. Később — különösen délután — már nem is nagyon keresik. De miért ne lehetne már 6 órakor legalább a napisajtó az elárusító bódékban? Ez az a kérdés, amit meg kellene oldania a „Posta Sajtószolgálatnak”. A kérdés megoldása azért fontos, mert az ország bármely részében dolgozó paraszt, munkás a friss hírekre kiváncsi és nem szívesen olvassa az egy vagy két napo napilapot. PerPsze, itt még ez' annyival jobban néz ki, mint ott, ahol a posta hetente csak kétszer kézbesít. Ezen is változtatni kellene! Például Rozsnyón és környékén. Hisz a postaszállító repülő Bretislavából éj- félutáh már három óra körül Kassán van. Nem lehetne azon segíteni, hogy a postaszállítő autók gyorsabban széthordanák a napilapokat? Végül is a postának oda kell hatnia, hogy, amit ma kell kézbesíteni, azt ne holnap, vagy holnapután kapja meg a címzett, hanem ma! -kerHáromszor kapták meg a zászlót A CsISz Központi Bizottsága a Pa- rasztiíjúság Nemzetközi Találkozója tiszteletére országszerte versenyt hirdetett ki, mely a nyári munkák gyors elvégzésére irányult. A királyhelmeci CsISz helyi szervezetének tagjai is nagy lendülettel fogtak hozzá a járási vándorzászló elnyeréséért folytatott Küzdelemhez. Még a verseny megkezdése előtt tagsági gyűlésen ismertették a verseny je- entöségét a tagsággal. A döntés egy- íangú volt; bekapcsolódunk mi is a versenybe, nekünk sem mindegy a parasztinak sorsa, hiszen elvégre mi is larasztok vagyunk. Elhatároztuk, hogy negszervezünk egy ifjúsági brigádcso- jortot, mely egészen a nyári munkák >efejezéséig segíteni fog az EFSz-nek. A határozat nem maradt csak papír, Mindjárt az első kiértékelésnél meg- capták a járási vándorzászlót. De meg s érdemelték, hiszen az első kiértéke- ésig 476 brigádórát dolgoztak le. De nem pihentek meg a babérokon, hanem ovábbra is megfogták a munkát, mert ha már megkapták a zászlót, ők ugyan nem adják ki a kezükből. Szavukat meg is tartották. A második kiértékelésig 894, a harmadik kiértékelésig pedig 1442 órára növelték a ledol- lozott órák számát és így mind a há- omszor a szervezet tulajdonában maradt a Parasztifjúság Nemzetközi Ta- álkozója tiszteletére indított járási versenyzászló. Különösen dicséretet érieméinek: Danko Ilona, Margita István, írako Olga, Panyko János, Kulcsár Ágnes CslSz-tagok odaadó munkájúiért. A brigád megszervezéséért dícsére- et érdemel Lénárt János ,a CsISz helyi zervezet elnöke, aki azonkívül, hogy a zervezet munkáját irányította, ö maga s minden szabad idejét az aratásnál és cséplésnél töltötte és így ő naga is nagyban hozzájárult az eredmények eléréséhez. A jól végzett nyári munka után elhatároztuk, hogy minden erőnkkel bekapcsolódunk az őszi munkákba is. Ez szintén Lénárt elvtárs érdeme. Éppen ezért mi, a helyi CsISz-szerve- zet tagjai kérjük az illetékeseket, hogy amennyiben lehetséges, értékeljék Lénárt elvtárs munkáját, mert szerintünk, aki úgy vezeti a szervezetet, hogy e- gész nyáron a szervezetnél marad a vándorzászló, megérdemli a CsISz becsület-jelvényt. DIÓSZEGHY FERENC, Királyhelmec A CsISz S Z LOVÁRIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGAIN A K LAPJA Bratislava 1954 augusztus 25. Ára 30 fillér. III. évfolyam, 67 sz A szpartakiáda mindnyájunk ügye Testnevelésünk e napokban komoly próbatétel előtt áll. Most kezdődik a második előkészítő szakasza az 1955. évben megrendezendő I. Országos Szpártákiádnak, mely hű képet nyújt arról, hogy nálunk mennyire fellendült a testnevelés ér- a sport. A Szpártákiád jelentőségét fokozza az a körülmény, hogy egybeesik hazánk a szovjet hadsereg által való felszabadulásának 10. jubiláns évfordulójával. Hazánk dolgozó népe igen lelkiismeretesen készül az I. Szpártákiádra. A jelek szerint dolgozóink igen alapos előkészületeket végeznek, hogy a strahovi stadionban aztán 'teljes felkészültséggel léphesse nek a tornászok és sportolók elé. A szpártákiád megrendezésénél szem előtt tartjuk a nálunk már hagyományossá váH tömeg testnevelési rendezvények tapasztalatait, de emellett olyan fellépésekkel gazdagítjuk a műsort, melyek népünk ma! életét és munkaeredményeit fejezik ki. Minden erőnket latba vetjük, hogy az I. Országos Szpártákiád nemcsak terjedelmével, hanem a bemutatott gyakorlatok kivitelezésével is felülmúlja az eddigi testnevelési tömegfellépéseket. Kihangsúlyozzuk azonban, hogy a sikeres előgyakorlatek és az általánosan jó fellépések ellenére voltak gyenge fellépések is. Nyilvánvaló, hogy bizony sok rendező és az Önkéntes Sportegyesület nem minden tagja fordított kellő figyelmet a toborzásnak és a begyakorlásnak. Határozottan hibát követnénk el, ha abban az elképzelésben ringatódznánk, hogy mindenütt minden rendben van. Sokan talán nem is tudatosítják, hogy milyen gigantikus vállalkozásba fogtunk. Sok lelkiismeretes dolgozóval, szervezővel és előtornásszal rendelkezünk, de még többre -van szükségünk. Sok idősebb Sokol-dolgozó is jelentkezett, akik gazdag tapasztalataikkal sokban hasznosak lehetnek. Ezzel el is érkeztünk a tornatermek és megfelelő helyiségek kérdéséhez, amelyekre az őszi és téli hónapokban a közös gyakorlatoknál szükségünk lesz. Általánosan ismeretes, hogy nincs elég tornatermünk, vagy alkalmas helyiségünk. Ezt a hiányt főleg az a körülmény okozza, hogy a tornatermek nem mindenütt szolgálják rendeltetési célúkat. Bármilyen keserű tapasztalat is jól jön, ha hasznunkra válik. Igen kellemetlen tapasztalataink vannak az üzemi tanácsok tevékenységével, mert látjuk, hogy a testnevelésről való gondoskodásuk többnyire csak abban merül ki, hogy segélyt nyújtanak a futballcsapatuknak. Ennél sokkal mesz- szebbmenő gondoskodást várunk az üzemi tanácsoktól. Meg- feldkezünk arról, hogy a szpártákiád nemcsak kizárólagosan a sportolók, hanem az összes dolgozók közős ügye, akik részt vesznek az alkotás munkájában. Talán még sohasem volt olyan mély jelentősége annak a jelszónak „az egyén semmi a közösség minden” mint most az 1. Országos Szpártákiád előkészületeinél. Ezért az üzemi tanácsok se állhatnak félre, hanem ellenkezőleg, feltétlenül siessenek a szpártákiád -elő- készületeinek segítségére, kísérjék figyelemmel az előkészületeket és kezdeményezően lássanak hozzá a munkának. Ha az üzemi tanácsok rendesen és felelősségteljesen végeznék munkájukat, akkor nem történhetett volna meg az, hogy a kerületi szpártákiádon csak olyan gyér számban vettek részt az egyes önkéntes Sportegyesületek tagjai. Természetesen, hasonló feladat előtt állnak a CsISz járási bizottságai, a funkcionáriusai, valamint a CslSz-tagok is, akik * saját hatáskörükben tegyenek meg mindent a Szpártákiád érdekében, toborozzák a fiatalságot, főleg azokat, akik még kívül állnak és várakozási álláspontra helyezkedtek. A mi jelszónk „fiatalok előre!” — így tehát ebben az esetben is a fiatalság haladjon az élen és kezdeményezésével buzdítóan hasson a széles néptömegekre. Az üzemek, iskolák és szaktanulóintézetek igen hálás teret nyújtanak az ilyen tevékenységnek. Nehéz felelősségteljes munka vár ránk. Fogjunk hozzá jókedvvel, örömmel és azzal a tudattal, hogy az I. Országos Szpártákiád valóban rátermettségünk és fejlettségünk pró batétele lesz. Nyári tátrai jegyzetek MZ, többször voltam a nyári szünidőben brigádon. Voltam Hhníken, Lándorpusztán, és most vedig a Tátrában, Üj Tátraszéplákon. Ügy, hogy már rendelkezelc egy kevés tapasztalattal. A látottak sok jót és szépet véstek emlékezetembe. Számos történetre még most is szívesen emlékezem. Kellemes volt Hliníken, fürödni a Garam gyors vízében, csónakázni Lándoron, táncolni a tábortűz magasrany'úló vörös lángja körül. Még ma is szívesen emlékszem vissza ezekre a napokra. Nem kevesebb élmény fűződik ehhez a nyárhoz. Mert számomra nem mindennapos látvány a Csorba-tó, a Tátra ormai. Igaz, vannak dolgok, amelyekre nem szívesen emlékszem. így például nagyon kellemetlen emlékek fűznek Micsuda „mester” zord természetéhez és egész jelleméhez. Haragszom rá. ravaszságáért, és azért, mert becsapott bennünket, brigádosokat. Az egész úgy történt, hogy a mérés után Micsuda bement az irodába (a munkateljesítmény lerrtéréséröl van szó) és a valóságot a maga akaratából megváltoztatta. Nagyon furcsa dolog ez, hiszen senkinek sem sikerült még egy méterből 53 centimétert csinálni, sem egy méter 10 centiből 50 centimétert. Micsudának sem sikerült. Igaz, megkárosított bennünket T10 koronával <12 köbméter föld kiásasá- sáért), de azért nem keseredtünk el, amikor észrevettük, igyekeztünk bebizonyítani, de csak három köbmétert ismert el a letagadottból. A tanulság az egészből az, hogy a jövőben nekünk is, de a Siavoindusi- ria vezetőinek is alaposabban utána kell nézni az ilyen Micsuda-féle rossz- akaratúan végzett méréseknek. Tehát így voltunk mi ezzel a Mi- csuda-üQOvel a Tátrában. Az idő, az nagyon gyorsan eltelt, szinte észre sem vettük. Mintha csak tegnap jöttünk volna és ma-holnap már megyünk is vissza az iskolába. A munkahelyen minden tőlünk telhetőt megteszünk. Huszárik és az ala- csonytermetü Szabó Pali, akik két hónapja dolgoznak, tervüket 233.8 százalékra teljesítették. Agrási is Both elvtársak 168 százalékra. Vannak közöttünk gyengék is. Augusztus 15-én kiránduláson voltunk. . Elmentünk a dobsinai jégbarlangba, megnéztük a betléri kastélyt, körülnéztünk Rozsnyón és felmentünk a történelemből nagyon jól ismert Kraszna Horká várába. J gy élünk a Tátrában. Így dol- gozunk. ilyen problémáink vannak. Üdvözletünket küldjük többi diáktársainknak. SALMA IMRE
