Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-06-02 / 43. szám
© IFIQSÜC 1954. itiníús ? KARCOLATOK-s-vw~.t--w^Ss<-H^CÖC Egyre kevesebben vannak, de még mindig akadnak ilyen újságírók Or J$C£tOí l^O^^<J^O^Or(*^O^Oz<^O^OrQ^C^OrQ^C^ . .. és ahogy most járom a végeláthatatlan szövetkezeti földeket és látom a szorgalmasan dolgozó népet aki nem kíméli erejét, bennem 's felvetődik a gondolat, közelebb akarok kerülni a néphez, a valósághoz. VIT ILEK: yllár bon fogatja Szárnyal A szerkesztőség ajtaján belép egy ifjú titán. Teljesen ismeretlen. „Mielőtt beadnám, érdeklődöm elébb, hogy közölnék-e novellám, vagy versem?” A szerkesztőnek felcsillan a szeme, kezet szorít, ülőhellyel kínálja. „Tollforgató vagy’ Igazán remek! Nálunk tehetség nem kopog hiába! De mondd csak. eddig mit'közöltek tőled?” „Még semmit sem — válaszol nagysokára — nem írok addig, míg hozzávetőleg sem tudom, mi a műfajok taksája! Fordította: FÜGEDI ELEK J. BOCEKCz is megesik Aki mást mond. mind laikus: érti dolgát a kritikus. Megvárja mások mit mondnak, s papírra veti a mondottakat. Fordította; FÜGEDI ELEK FÜGÉDY ELEK: /Q költő és a múzsa Öh, múzsám csókolj homlokon és csókod jó hosszú legyen: hadd nyúljon hosszúra versem. Tudod soronként fizetnek ,.. — No jól van, hadd teljék kedved. — Ha ígéretedet betartod, tíz százalék üti a markod! Vannak még szép számmal ilyen fiatalok DÉNES GYÖRGY: (2elkemben búi bál a szó Lelkemben butkál a szó, mint erdők mélyén a patak. Pedig beszélni volna jó, érzem, hogy elárult.lak. önző vagyok, maqános lélek, szívedet kínnal öntözöm, és álmaimmal löleseréllek, V hiú vágy lett a börtönöm. Te mégis, m'ois megbocsátasz, türelmes vag_, hű és szelíd, ellenem büszké-. sosem lázadsz letépni sorsod láncait. FRANTISEK BRAN1SLAV: Odri még . . . Szívünk ittas. Együtt bolyongtunk, karonfogva járjuk a rétet. Még nem ért össze szomjas ajkunk. Á lány azt súgja: Várj még, kérlek ... Tudja, hogy mennyi éles kő fölött nyílnak a csi^kebokrok. Virág és tövis köz-1 nő. Nem követi-e könny a csókot? Fordította: Fügedi Elek ★ OZSVALD ÁRPÁD: LDersek a szerelemről Szép ez a szó: szerelem ■. ■ Mint varázsló a bűvös igét úgy dédelgetem a nyelvemen, hogy el ne kopjon, csinosodjon és ragyogjon, mint fény a , gombon. Aki. senkit nem szeret csupán önmagát imádja azt megvetik az emberek, szívében szúrós tüske nő mogorva, mint a sziklakö. Mellém állsz, nevetve mondod — Nagyobb vagyok — Ügy látszik csak ez a gondod Én hallgatok, nincs semmi ellenérvem, mit tagadjam igazad van: Minden lánynál ..nagyobb” vagy nékem. FECSÖ PÁL: j~4aragszol rám . . . Haragszol rám, látom rajtad, ha rám veted szemed feketéjét, keskenyedik akaratos ajkad s ránc tompítja homlokod fényét. Szemedben vihámok cikkáznak „nagy" heragnd dárdahegyei, de mögötte lángja ég a vágynak békülésnek apró gyöngyei. SÍPOS BÉLA: / o szinte vallomás Egyszer tudtam szeretni egy kislányt tiszta szívből, hűen igazán, vele jártam cavtazfakadáskor ez erdőbe szedni ibolyát. Elmúlnak a szép tavaszi esték s velük mentél te i6 kedvesem, Egy év múlva, ha tavasz lesz újból az ibolyát egyedül szedem. GYURCSÖ ISTVÁN: ■j~4al napon ál. . . Hat napon át úgy vártam leveled mim mezők virága a harmatot. S bár százszor ismételgettem Neved: nem mondhattam azt, hogy boldog vagyok. Igaz, hogy hasznos dolgaim között érzem és tudom, Te itt vagy velem. Segít munkámban józan ösztönöd: de mégis, többet- Írhatnál nekem. Ragyognak a jövendő napjai, belőlünk áradnak sugarai, mi vagyunk ez a vidám sereg, akik szerelmes szívvel, boldogan, már benne élünk a holnapokban mint egy megújító förgeteg! DÉNES GYÖRGY: fölnézhetnél az ezerszemű égre Fölnézhetnél az ezerszemű égre kis pillangóm, mikor az éjjel sugarait csapkodja széjjel. Azúr szemed fényfodros vizében játszódnának mosolygó csillagarcok, mint a kedvem csókjaid ízében. Csönd ütötte fák boglyás fején kis levelek pillognának reád, s víg nézés ülne mindegyik szemén. Feléd nyitogatnák a tubarózsák, lágy violák, virágszűzek fényittas, néma kelyhüket. Illatdús nyári estén nézhetnél virágokra és csillagokra, s kibimbózna a szíved bokra. SZILVA KAPUTJIKAN: Elment Elment.., Dénes György «.Szelned lovára buli/ az éj Szemed tavára hullt az éj. Be sajnálom a két szemed. Sajnálom, hogy a könnveken a fénye megtö-edezett. Az is fáj, hogy egyre remélsz, s gyóoyítni nem tudom soha. Az is, hogy elvirágozol, avarra hulló orgona. Könyvelárusító: — Fiatalemberek, szép,, “J .íjúsáai könyvek érkeztek. Tunya Péter: — Köszönöm szépen bácsi nekem már van egy könyvem. De egész lényem tudja, érzi: nem válunk el mi sohasem. Életem életed kíséri, minden utad keresztezem. Ösvényed lette * és házad, mindenütt én töltelek ei: lelkemtől túlcsordulva .másnak nem jut már benned semmi hely. Nézz ezer szembe: benne látod az én örök szemeimet. Nélkülem üres a világod: én vagyok az Egyetlen gy. Bárki nő szól hozzád, a hang csak hangomat idézi neked. ... Kerted lombjával simogatlak, s mint fenti, ejféli szemek, nézlek, ha késve, hazaérsz, és emlékeiddé áltozom: szobádban cigarettafüstté, csillagfénnyé az ablakon. Ezer kilométerről elérlek, szívem a szívedhez kötöm, szellőként az ablakba csallak. Kicsuksz? Viharként betöröm: az bátran a •-ázadba röppen, mindennapod forgószele, papírjaid összekúszálom, s tán az életed is vele. . Ne merj feledni sohase! SZABÓ LŐRINC fordítása KÓNYA LAJOS: Csillagban, virágban Fellegek omlanak holló-feketén — kedvesem, csillagom, hová legyek én? Búvok a sűrűbe, mint a madarak — Itítom az ágak közt kéklö válladat. Futok a mezőre — pitypalaty csacsog, ajkadat idézik égő pipacsok. Csillagban, virágban téged sejtlek én ■ fogadj be, deríts fel szíved rejtekén!
