Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-08-05 / 49. szám

1955. augusztus 1. 01 IFJÚSÁG Antonín Zápotocký köztársasági elnök beszéde a klicsavai hatalmas víziműépítő’hez Antonín Zápotocký köztársasági elnök, a klicsavai duzzasztógát befe­jezése alkalmával beszédet intézett e hatalmas vízimü építőihez, melyben többek között a következőket mondot­ta; ,,Ez a duzzasztógát minden bi­zonnyal méltó emlékműve lesz azoknak a hosszú és nehéz, néha súlyos, de végül is győzelmes har­coknak, amelyeket a munkásosz­tály a kapitalizmus megsemmisité. séért és az új szocialista társada­lom felépítéséért vívott. Kladnónak tűzzel való ellátása hosszú harcok kérdése. Az az ötlet, hogy Klicsa- ván duzzasztógátat építsünk és Kladnót vízzel lássuk el, már 50 évvel ezelőtt felmerült. A kladnői járási képviselőtestület, amelyben a munkásság akkor többséget szer zett, mindjárt az 1919. évi fordulat után elhatározta, hogy hárommillió koronát irányoz elő és vesz be a költségvetésbe a Klicsavából kiin dúló vízvezeték és a hozzá szüksé­ges berendezés tervének megvalósí­tására. A prágai országos nemzeti bizottság és a München előtti köz­társaság kormánya akkor a prágai vasipari társaság és a Poldi.kohó tiltakozására elutasították a klad- nói járási képviselő testület emlí­tett határozatát. Nem engedték meg, hogy ezt az összeget beve gyék a költségvetésbe, nem enged ték meg, hogy egyáltalában hozzá­fogjanak a klicsavai duzzasztógát tervezéséhez és Kladnónak vízzel való ellátásához. Nem engedték meg az akkori idegen, még német tőkés társaságok érdekében, mivel a prágai vasipari társaság és a Poldi kohó arra simítottak, hogy ha Kladnót vízzel kellene ellátni, ha duzzasztógátakat kellene építeni, ez a járási adóilletékek emelkedé­sét jelentené és hogy a prágai vas. ipari társaságnak és a Poldi.kohó- nak szintén hozzá kellene járulnia ehhez, ami pedig megnyirbálná ka- pitalista nyereségeiket. Ezért az akkori kormány az idegen kapitalis­ták érdekében nem engedte meg, hogy ilyen müvekbe fogjanak, mi­vel ez megkárosította volna a tőké­seket. Mai korszakunkat dicséri az, hogy mindjárt a győzelem után, 1948-ban, a februári győzelem után, hozzáfogtunk e vizierömü tervéhez és megvalósításához, és hogy ma megállapíthatjuk, hogy a tervek be. fejezésük előtt állanak. Amint már hallottátok, nem volt ez kis mun­ka. E munkában nem tudtunk kibújni a nehézségek leküzdése, sem pedig a hibák kiküszö- zölése elől. Elvtársak, nyíltan beismerjük, hogy ma új szocialista társadalmunk építésében sok aka- dályt kell leküzdenünk és ebben az építésben sok hibát is elkövettünk, melyekre magunk fizettünk rá, és amelyeket helyre kell hoznunk, amelyektől meg kell szabadulnunk. Ki dicsekedhetik azonban azzal, barátaim, hogy életében soha se- milyen hibát el nem követett? Csak az, aki semmit sem csinál, aki sem­miben sem vesz részt, aki semmi újra nem törekszik — az nem kö­vet el hibákat! Elődeink, országunk és államunk kapitalista Igazgatói talán eldicsekedhetnek azzal, hogy nem követtek el olyan hibákat, amilyeneket mi követünk el ma, például a klicsavai duzzasztógát tervezésében és építésében. Ám a kSesavai duzaasatógát sem állott. ma pedig áll. Ha tehát attól félve, hogy valamilyen hibákat követünk ei, nem terveztünk volna ilyen nagy müveket, akkor Kladnó lakóinak még 50 évig nem lenne vizük és állandóan kannákkal várakozhatná­nak a vízvezetékeknél, órákat pa­zarolnának el hiábavaló várako­zással. Éppen azért, mert nem fé lünk a hibáktól és ha hibákat kö vetünk el, helyre tudjuk őket hozni, és mert le tudjuk ezeket a hibákat küzdeni, — ezért építhetjük nagy alkotásainkat. Ezért haladhatunk előre. Hiszem, hogy előre fogunk haladni. A klicsavai duzzasztógát is ennek a bizonyítéka. Amint már mondottam, sokat tanultatok itt mindnyájan, munkások is, mesterek is, mérnökök, technikusok és ter­vezők is egyaránt és sok tapaszta­latra tettetek szert. Ezeket a ta­pasztalatokat felhasználjuk és dől. gozóink további alkotások építésé­ben fogják felhasználni őket, mert nem állhatunk meg a klicsavai duz­zasztógátnál. Ha valóban emelni akarjuk az életszínvonalat, tovább kell haladnunk a szocializmus épí tésének útján. Ez nemcsak a viz kérdése. Az ivóvíz minden bizonnyal fontos életkérdés és nagy szerepet játszik az életszínvonal emelésé ben, azonban más kérdések is van­nak. Tudjátok ti is, hol szőrit a ci­pő, mi mindent nem tudunk még megszerezni. Ezek a mi közellátási, élelmiszer, hús stb. kérdéseink. Hiá­bavaló lenne leplezgetni ezeket, mert mindezeket még nem küzdőt, tűk le, mert még nem tudtunk gon­doskodni mindenről, ami szrfikséges leúne a lakosság összes szükségle­teinek teljes kielégítéséhez. Elvtársak, bármennyire is sirán koznánk azonban, hogy egyik vagy másik cikket nem tudjuk megsze rezni, siránkozással nem oldunk meg semmit. Munkába kell fogni, körül kell nézni, hol van a hiba gyökere, mi ennek az oka, emelnünk kell az életszínvonalat. Az életszín­vonalat azonban csak akkor emel­hetjük, ha emeljük a munka ter- melékeny.ségét. Nem ülhetünk a teli fazékhoz, és nem várhatjuk, hogy számunkra majd minden jó az ég. bői pottyan jón. Elsősorban minden alkalmas embert be kell vonnunk a közös munkába, ki kell küszöböl­nünk mindazokat a hiányosságokat, amelyek nemcsak ipari, hanem me­zőgazdasági vállalkozásainkban is felmerülnek. Hogy milyen hiányos ságaink vannak még a mezőgazda sági vállalkozásokban, azt hiszem, nem kell messzire mennünk pél­dákért. Nézzétek csak, hogyan gaz­dálkodik sok egységes földműves szövetkezetünk. Nézzétek meg pél­dául a sykoricei szövetkezet répa. földjeit, ahol sok hektár területet egyáltalában nem gyomláltak ki. Akarhatják-e a szövetkezeti dol­gozók, hogy a munkaegységekért járó fizetés magasabb legyen ? Mit nyerne a sykoricei szövetkezet, ha ezt a sok hektár répaföldet, ame. lyet a gyomnövények úgyszólván teljesen elpusztítottak, kigyomlál nák? Hogyan növekedne cukorter­melésünk, mit jelentene ez piacunk számára? Tudjátok, hogyan küz­dünk Ma cukorhiánnyal, de hogysm küzdlietjük ezt Ve ? Cs;ik azzal, ha több cukorrépa fog teremni. Ahhoz pedig, hogy több r;ikcrr>^pa terem­jen, többet keil dolgoznunk és m,in. dent meg kell adni, amit a répa megkíván. Ez az év egyenesen pom­pás volt arra, hogy kellő mennyisé­gű cukorrépát termeljünk ki. Ha pedig ezután a termőföldek egész során nem nőtt ki a répa, mert a gyomnövények elfojtották, hiábava lő a siránkozás, hogy kevés a cu kor. Azért van kevés cukor, mert ott, ahol dolgom! kellett volna, nem dolgoztak. így kell ezt felfogni. Sok hiányosságunk van, van még miért siránkoznunk. Amint mon­dottam, mindnyájan tudjuk, hol szo­rít a cipő. E hiányosságok azonban csak egyetlenegy úton küszöbölhe- tök ki? Üjra meg újra meg kell szervezni a munkát mindenütt, ahol a munka nincs megszervezve, ahol a munka gyönge lábakon áll. nem siránkozni és nem csupán mondo. gatni: nincs munkaerő. Természetesen földműves szövet­kezeteket alapítani meggondolás nélkül, tekintet nélkül arra., meg­győztük-e e gondolat, szükségessé­géről azokat, akiket a smvetkezet- nek megnyerünk, — nagy kérdés. Elvtársak, ezért szövetkezetek ala­pítása adminisztratív úton, rendele. tek útján, esetleg erőszakos úton. mit sem segít. Az ilyen szövetkeze­tek csak sínylődni fognak. Az em­berek nem fognak ott rendesen dol­gozni, sohasem fogják ott jól érez ni magukat. Ezért nem fog ez ne­künk semmit sem érni. Ezért ne­künk, a földműves szövetkezet kér. dését felül fog kelleni vizsgálnunk, meg kell a szövetkezeteket szilárd!, tanunk, segítenünk kell rajtuk, .ázoknak pedig, akik azt hiszik, hogy .segítenek magukon azzal, hogy kilépnek a szövetkezetekből, ezúttal nyíltan megmondhatjuk: mit sem segittek magatokon. Né­hány év múlva újra kell építenetek azokat a szövetkezeteket, amelyek­ből ma elinaltok. Nem fogunk visz- szatartani benneteket, de vegyétek tudomásul, hogy növelni kell a me­zőgazdasági termelést. Ügy, aho­gyan nagyipari alkotásokat építünk, ugyanúgy növeljük és kiépítjük a korszerű mezőgazdasági termelést. Korszerű mezögazdas.ági termelés pedig csak kétféle úton építhető fel: vagy a hatalmas mezögazdasá. gi latifundiumok kapitalista útján, ahol pár koronáért a mezőgazdasá­gi dolgozók egész hada gömyede- zik, mint ahogy ez a München előt­ti köztársaságban volt, vagy pedig a helyesen megszervezett, minden korszerű eszközzel eHátott egysé ges földmüvesszövetkezetek útján, amelyek a korszerű gépi eszközök kel az összes agrotechnikai segéd eszközök felhasznlásával valóban nagy terméshozamokat érnek eí, emellett emelik egész lakosságunk életszínvonalát és egyűttsal saját életszínvonalukat, mert ott, ahol nagy a termés, az EPSz-tagok is jól élnek. Elvtársak így keil nézne­tek feladafeaiteicra! A felépített duz. zasztógát legyen győzelmünk eléré­sének útmutatója. Közös munká­toknak: Üdv!“ Segítséget kérnek a tőketerebesi cukorgyár fiataljai Uj káderek a nagyüzemi gazdaságban Vasárnap, július 19-én kettős ün­nepe volt . a leleszi mezőgazdasági tanitóintézetnek: iskolaévzárás és 31 végzett tanuló lép a gyakorlati életbe. A záróünnepségen jelen volt a hely­beli EFSz vezetősége és a CsISz járási vezetőségének megbízottja is. Az ünnepség 10 órakor az ifjúsági induló eléneklésével kezdődött, amely után a tanintézet igazgató.ia Hrádocky elvtárs mondott beszédet, amelyben vázolta azokat a feladatokat, melyek a gyakorlati életben az ifjúságra vá­rakoznak. Beszéde után a bizonyítvá­nyok kinsztá.sára került a sor. Emlí­tésre érdemes, hogy a végzett diákok 4,5%-a kitüntetéssel végezte el a szak­iskolai tanulmányait. A testületnek a végzett diákok nevében. Fazekas Endre, a CfelSz is­kolaszervezetének elnöke mondott kö­szönetét a hosszú évi fáradozásáért, a jó politikai és szakmai neveléséért, s ePvben az összes tanuló nevében fogadalmat tett, .hogy a kijelölt műn; kahelyükön becsülettel helyt állnak és kötelességüket lelkiismeretesen fog­ják teljesíteni. Az évzáró ünnepély a végzett diá­kok osztályfőnökének. Jordán tanál elvtársnak zárószavaival ’és az Inter­nacionále eléneklésével végződött. Rö- videbb szünet után megtartották a CslSz iskola-szervezetének évzáró tag­gyűlését. amelyen Eperjesy elvtárs is résztvett Az évzáró taggyűlés meghallgatta Farkas elnök, az egész évi működés­ről tartott kiértékelését. A kiértéke­lés után a tagság hozzászólásai és ja­vaslatai következtek. A taggyűlés ki­magasló pontja 9 új tag fogadalma volt, amely után a CslSz ideiglenes vezetőségének megválasztása követ­kezett. Az új vezetőség, ha a vállalt cél- kitűzésket és a feladatokat megvaló­sítja, ügy a leleszi mezűgázdasági tanintézet CslSz-szervezete a legjobb szervezetek közé verekszi fel magát. Kovács Gyula, Szalay Sándor, Tóth Antal, a CslSz iskolaszei'vezetének tagjai.' TOketerebes a Kassa—Nagymihályi útvonalon fekszik. Maga a város hosz- szú főutcájával, gimnáziumával, kui- túrhelyiségeivel, semmivel sem külön­bözik az ország többi kis városaitól. A várostól nem messze terül ei kelet­szlovákiai legnagyobb cukorgyár tele pe. Ha a gyár öreg falai beszélni tud­nának, bebizonyíthatnák mindazt, amit a fiatalok már csak az ic!-"sebbek el­beszéléséből ismernek. Az öreg épület mellett ma már modern kétemeletes épület áll. Modern gépeived, kultúr­termeivel, mintha csak hirdetné a múlt és a jelen különbségét. A régi gyárépületben mostanában alig van egy pár munkás. Egyedül a lakatosok, szerelők javítják a gépeket, hogy szeptemberben, amikor majd megkezdődik a cuko;.füzes kampánya, hiba nélkül mehessen a munka. .A ré­gi gyárépület munkásai ilyenkor sza­badságon vannak, kint dolgoznak., a répaföldeken. Egészen más az élet az új épület­ben. Itt tisztán csak fiatal fiúk és lá­nyok dolgoznak. Ebben az épületben van elhelyezve a cukorka és a kon­zervgyár. Vidám csevegés, nótázás fo­lyik az új éjjület te;-meiben. Fiatal lányok tizes c.soportokl)an verődve azért lép be a CsISz-be. mert jól végzik munkájukat. Ma éppen barack befőzés van. A lányok szaporán há­mozzák. vágják, magozzák a barackot. Készül a jó beú'tt. Szorgosan járnak a kezek, a vidám nótaszó mellett. Van mit csinálniuk, hiszen jó volt az idei baracktermés. A fiatal munkáslányok igyekeznek a munkájukkal. Különö­sen Polákévá, és Kudlecsová elvtárs­nők. akik a csoport legjobb munkásai közé tartoznak. A szomszéd teremben is nagyban folyik a munka. Itt savanyú uborkát konzer'álnak. Itt is fiatal lányok vég­zik a munkát. Mossák az uborkát, forrázzák, konzerves dobozokba rak­ják. A munkában ez az osztály sem marad alul. Ugyanis a konzervkészi- tők és barack készítők csoportja ver- senylxm állnak egymással. Emliíésre méltóan dolgoznak a gyár fiatal szerelői. Különösen Potocsnik Gyuszi. Sándor, Magyar Jóska, és a többiek. Mindig kéznél vannak ezek a fiúk. amikor csak szükség van rájuk. Munkaterén Jól dolgoznak ezek a fiatal m.unkásck, fiúk és leányok csak az a baj, hogy a szervezeti életben nincs minden rendben. Az üzemnek ugyan van 80 CslSz-tagja. de ezek közül talán csak a fele sem kapcsoló­dik bele a szervezek életben. Ijdaga a CslSz-vezetÖség tagjai sem tör'ődnek a CsISz-tagok nevelésével. Ezzel ma­gyarázható az, hogy addig, míg más hasonló üzemekben, a CsISz-ben javá­ban folyik a fiatal fiúk és lányok elő­készítése, oktatása, iskolázása, addig a tőketerebesi fiatalok közül egyetlen új CsISz-taggal sem bővülnek a CslSz sorai. A vezetőség ugyan már több­ször kért segítséget c helyi csoport vezetőségétől, de eddig még semmi nem érkezett, A szervezeti életből itt is hiányzik a fiatalos forradalmi len­dület. Éz éven a pártiskolában, a párt­tagok 46 százaléka vett csak részt, — ahogy ezt állapította meg szomorúan Kicsinkó Mihály elvtárs, az üzemilap levlezö.je. Sürgős segítségre van szükség a cu­korgyárban. De addig is. amíg a segít­ség megérkezne, nem szabad, hogy az üzem CsISz-vezetOsége tétlenül üldö­géljen. Nekik kell indítványaikkal, ja­vaslataikkal elöjönniök. Hiszen ők is­merik a legjobban a fiatalok életét, problémáikat. Próbálják megszen/ezni az egyes múlielyekben a faliújságot, amelyíjen rá lehetne mutatni az üzem legjobb fiataljaira, de amelyekben az­után ki lehetne pellengézni az előfor­duló hibákat is. A Kriváň lábánál Ez év februárjában voltam utoljára a Tátrában. Akkor még diák voltam... Két hetet töltöttem a Tátra, felhőket karcoló merész ormai között. Akár­hányszor voltam ott, sohasem tudtam betelni a Tátra kedves szépségével. Voltam télen, amikor csak a karcsú fenyők tarkították a végtelen hómezüt. Voltam tavasszal, amikor a megduz­zadt patakok, cseimelyek a szennyes hólevelet vad iramban a Poprád és a Vág keskeny medrébe sodorták. Vol­tam nyáron, amikor ezer színben pom­pázott a Tátra, amikor a madarak .szá­zai csicseregve, ágról-ágra röpülve útitársként szegődtek a turisták, az üdülő munkások cammogó csoportjá­hoz. Most is egy ilyen cammogó csoport­tal csatangolunk a Kriváň lábánál. — Ismeretlen arcok ezek, sohasem láttam őket s mégis úgy érzem, mintha gyer­mekkorom óta ismerném ökot. Hisz miért volnának idegenek? ... Proletár vagyok én is. proletárvér kering az ereimben. Ez a vidám csevegO kis tár- •saság, az én népem. Hol van már a bú, a gond, a féle­lem ezekről az arcokról? Messze. 10 év távlatában, a letűnt történelem szennyes mocsarában. Ott a Rotschil- dok, a Skodák, az Eszterházyak ösz- szetört bilincsein, amelyek a történe­lemben már soha többé nem nyűgözik le az alkotó munkáskezeket. Azokkal a munkásokkal vagyok most egy csa­ládi közösségben, akiknek milliói a párt és a Szovjetunió segítségével da­rabokra zúzták a földbirtokosok, a mágnások, az egyházi kisistenek bi­lincseit s nehéz, rozsdás rabláncait. Te, aki még nem hiszed, hogy a tied, a sajátod ez a föld, ez az or­szág, minden kincsével, szépségével .együtt, utazz csak Szlovákián keresz­tül, Csernötől—Pozsonyig, Pozsonytól- Szobig, Szobtól—Pelsöcig és saját sze­meddel győzCd.sz meg hihetetlenséged­ről. Új gyárak, új házak, duzzasztó­gátak, szövetkezeti tyúkfarmok, ser­téshizlaldák tárulnak a szemed elé. És mindezt te és ezer meg ezer mun­káskéz alkotta. A te munkádnak a gyümölcse, a tiéd, mert te építetted... neked termel. Igen, te hitetlen Tamás, ez így van. Gyere el a Tátrába is és nézd meg, hogy kik üdülnek itt. . . kérgeskezü öreg s fiatal munkások, parasztok, bányászok. S ha nem hiszel nekem, kérdezd meg tőlük, hogy ke­rültek a Tátrába, s voltak-e a múlt­ban mégcsak a Tátra közelében is. — Majd azt felelik, amit János bácsi az osztravai bányász, aki normáját 150- 170 százalékra teljesíti. — Öcsém, én a Tátrát a múltban még a térképről sem ismertem, mert még arra sem tanítottak meg, hogy a térképen a hegyeket hogy jelölik. — Iskolába nem jártam, mert már 6 éves koromtól bojtárkodtam. Az írás mesterségét nem volt lehetőségem el­sajátítani. Nc‘m tudtam semmit, csak azt, hogy melyik tehén hasas és mi­kor ellik meg, melyek tóban milyen halat lehet fogni, meg este a csillagok állásából megjósoltam, hogy milyen idő lesz, fog-e esni, vagy nem. Ez volt az én tudományom, egészen a fel- szabadulásig. Közben megnősültem s egymásután 5 gyermekem született, 2 leány és 3 fiú. Az egyik fiam, a ki- .sebbik. Losoncon az építő ipariskolába járt, Berti, a középső, bányásztanuló, a nagyobbik Feri, katona, főhadnagyi rangban. írni, olvasni öreg fejemmel tanul­tam meg az esti munkástanfolyamo­kon. Ma már úgy megy az írás, mint valaha a bölcs királyfiaknak. _ János bácsi a felszabadulás óta har­madszor élvezi a Tátra szépségeit. 40 éves volt, amikor megérte a rég várt felszabadulást. A felszabadulj előtt, a baicsi egyházi birtokon szolgált mint kondás. Életének enöl az időszakáról nem szívesen beszél, nem azért, mint­ha szégyelné mesterségét. Fáj a múlt sebeit felszaggatni — mond.ia, arról csak hallgatni jó. s örökre elfelejteni. 1947 telén Benes és cinkostársai öt is családjával együtt kiragadták a csa­ládi otthonból. S mint fáraó korában, rabszolgamódra eladták a szerencsét­len zselléreket. Ez mély sebet hagyott lelkén. 1948-ban, amikor pártunk Gottwald elvtárssal az élén csúfos vereséget mért a reakcióra és áttette a kor­mányt, János bácsi új életet kezdett. Családjával együtt Osztraván telepe­dett le, mint bányász a föld mélyé­ben dolgozott. — Először nehezen ment a munka, mondja, — már úgy volt, hogy ott­hagyom a bányászatot s más munka I után nézek. S egy reggel hivattak az irodába, ahol me^udtam, hogy a nem szakbányászok részére esti tanfolya­mot rendeznek, ahol elsajátíthatják a bányászat mesterségét. Ez kapóra jött, de a baj ott kezdődött, hogy sem írni, sem olvasni nem tudtam. Életemben most szégyellem magam először, hogy Írástudatlan vagyok. Teltek a hetek, hónapok s János bácsi megtanult írni, olvasni s a mun­kájában is egyre nagyobb eredménye­ket ért el. 1950-ben élmunkás lett s ekkor lépett be a pártba is. Azóta mindig a legjobb bányászok közé tar­tozik. Munkája után becsületes fize­tést kapott, havonta 10—12 ezer ko­ronát is megkeresett. Keresetébő' egy szerény házacskát épített s ma úgy él, mint még eddig soha, nem szűköl­ködik semmiben. Hát így hitetlen Tamás, ezeké a sok János bácsiké a Tátra, ők üdülnek itt becsületes munkájuk után. Őnekik su­sog titokzatos dalt az esti csendben a fenyő, őnekik virít a kővirág, a tna- darak kedves dalára s patakok lágy -ejpuog [aj i[0iípa.iqa i[íi 'BJBs-eSoqoso lanul, ok szívják be teli tüdővel ha­zánk azúrkék ege al'att a szabadság édes illatát. Török Elemér^ ■1... •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom