Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)
1953-09-02 / 57. szám
í 3 5 3 á. Ol IFIOSÄC .t E^y üzemi konyha panaszkodik, a munkálok is panaszkodnak A minap egy elbeszélést olvastam egyik ifjú Írónktól. Panaszról van benne szó, de ebben az esetben jogtalan panaszról. Ugyanis Piroska néni, szövetkezeti tag, a történet hőse, úton-útféién szinte már hivatásból panaszkodik. Mintha már nélkülözhetetlen lenne a panaszkodás. Megszokta. így van ez már az emberekkel ... A dtinaszerdaheiyi Útépítési Vállalat üzemi konyhája nem ily értelemben nyúl a siránkozás módszeréhez. Jogosan panaszkodik. Mi minden fájhat egy üzemi konyhának Az üzemi konyhának először is .az ľá.i. hogy nem tudja kielégíteni az építésen dolgozó munkások igényét. Nem nagy kívánságról, csupán tiszta, jó és megfelelő mennyiségű ételről van szó. Aztán az is bántja a konyha lelkiismeretét, hogy az előre tervezett ügyei felsülnek. Például a Zdrojjal kötött valamikori „jó" szerződése lassan már „rossz” szerződéssé válik. És végül, — no hát valljuk be azt is, — egy kicsit az üzemi konyha vezetősége is ügyetlen. De kezdjük csak elölről. Körülbelül 150 munkás étkezik a konyhán. Egy munkás reggelije 60 fillérbe kerül. Az ebéd 3.60 koronába és a vacsora pedig 3 koronába kerül. Az üzem minden ebédhez 1.40 koronával járul hozzá. Tehát egy napi kosztr.a 8.60 korona jut. Most már az a kérdés, lehet-e ebből jól főzni. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a tüzelőanyagot, villanyt, szállítást és más apróbb kiadásokat is az üzem fizeti, a felelet világos: 8.60 koronából, ilyen nagybani főzésnél, bizony már jó ételt lehet előállítani. Mi minden fáj a munkásoknak És mégis... A munkások ugyan látják, hogy az üzemi konyha vezetősége igyekszik, de mindhiába. A tisztasággal és az étel munkahelyre való kiszállításával meg vannak elégedve. De a keményen dogozó munkások gyomra nincs például megelégedve azzal, hogy csak 10 dkg kenyeret kapnak ebédre vagy vacsorára. Hiszen mi ez egy kiéhezett nehéz munkát végző egészséges, fiatalembernek, de még az idősebbeknek is. Különben is éppen a kenyérből ne legyen elég? Vagy talán kenyéren akar spórolni az üzemi konyha vezetősége? Azt hiszem, itt nincs rendjén valami. Általában mindenütt az üzemi konyhákon a kenyér szabad szokott lenni és mindenki annyit vehet, amennyire szüksége van. Egy másik kérdés. Köztudomású, hogy a Csallóközben az ivóvíz nem egészséges (golyvát és más betegséget kap tőle az ember). A munkás, mivel ezt tudja, védi egészségét és nem szívesen issza a rossz vizet. Erre természetesen a forrón tűző nap, meg a szomjúságtól égő gyomor nincs tekintettel. Elképzelhetjük, hogy az a munkás, aki valahol 6—8 kilométerre dolgozik a falutól, milyen epedve várja, hogy jöjjön már az ebédkocsi és hozza már a jó hideg sört. Képzeljétek csak el, milyen érzelemmel fogadja a munkás ilyenkor a hírt, hogy sört nem hoztak, mert nincs. Természetesen az ebéd sem esik jól. Novotny elvtárs-, az üzemi konyha vezetője egyhamar megtalálja erre is a mident megmentő feleletet. (Helyesebben nem is mident, hanem csak a vezetőséget megmentő feleletet.) — Nem kaptunk üveges sört. A Zdroj, meg a járási bizottság .... a X. referátus , meg a . . . Tehát egyszóval mondva: más. Hát így. . Más, mindég csak más. A hibás csak más lehet. De hogy valaki hibás, az biztos. És hogy az a valaki — legyen az akár valahol az irodai asztal mögött is — egyszer kegyetlenül ráfizet az ilyen szabotá- lásra — az is biztos! Miért tudnak a kimérésekben, a munkahelyeken üveges sört adni és nálunk nem. Miért ? A dunaszerdahelyi Zdroj címére A dunaszerdahelyi Zdroj címére is van egy kis mondanivalónk. Az üzemi konyhákkal kötött szerződések teljesítése vagy nem teljesítése a tervünk teljesítését vagv nem teljesítését jelenti. Ha a szerződés alapján úgy egyeztek meg, hogy a konyhát rendszeresen például zsiradékkal látják el, akkor semilyen körülmények között nem lehet azt mondani, hogy nincs. Mint ahogy nem lehet a munkásnak azt sem mondani, hogy nincs ebéd, vagy vacsora. Egész nap dolgozott, izzadt, épített — hát van' És elsősorban is neki van I Nem igaz az sem, hogy nem lehet beszerezni. Például egy másik eset. Már hetek óla azzal az ürüggyel utasítják visz- sza Novotny elvtársat, hogy nem tudnak margarint beszerezni. Pedig a központi elosztónál be lehet szerezni. Nem utolsó sorban meg kell említenünk a fűszer beosztását is. Például a fekete Ixirsót nem lehet mereven, vaksi módra a konyhák között elosztani. Nyilvánvaló, hogy arra a vidékre. ahol jobban szeretik a fűszerezett ételt (hazánk déli lakósai), többet kell adni. És ha már erről a beosztásról van szó, a főzés étrendjénél is vegyék ezt tekintetbe. (A knédli és a krumpli megválasztása!) Nekünk is van panaszunk Utoljára még nekünk lenne nana- szunk és bizonyára a munkások is egyetértenek velünk. A munltások ra- naszkönyv híján nem tudják, kinek elmondani aoró-csenró bajaikat. Hiszen a ve-etö embereket nem mindég találták meg. Meg szeretnénk azt is említeni, hogy az étkezési bizottság nem éo'no-'bat e'sz'oete've a tömegektől. Fontos volna, hogy ha össze- | jönnének a munkásokká' és meg- I vitatnák az étkezési n-ob'émóL-at. .A . knn''na ''PzetösZnénnk bizonyára elő- I seoítenék a munkáiét. i Tehát panaszkodunk, de nem siránkozó. hanem harcos panasz ez. Jogos követp'és. Harc azok e"en. akik nem ta-t’ák szívügyüknek a munkások életszínvona'ának emelkedését. És előre eláruljuk azt is, ho-'- ilyen harcosan rvmaszkoHni fogunk mindaddig, míg a fentemlített hibákat az illetékes szervek ki nem küszöbölik. Kardos István. Bútorgyáraink munkásai a magasabb életszínvonalért Az életszínvonal emelkedése a dóig őzök bútorszUkségleteinek növekedésében is megnyilvánul. Dolgozóink szé p, tartós és célszerű bútort akarnak vásárolni. A pravenci „Žiara”-bútorgyár mun kásái pártunk X. kongresszusának határozata értelmében biztosítják dolgozóink óhaját. ,\ második negyedévben a termelést az első negyedévhez visz onyítva, 25 százalékkal emelték. Minőségileg az 1951 -es évhez viszonyítv a ez év első felében 50 százalékkal emelkedett munkájuk. Ar iiyiynpclökrszitő műhelyben, a lüréxzgéu egyik legjobb munkása ~'alnk Viktor, aki a 710 mm rámáiú fűrészen egy váltás alatt fíO köbméter gömbfát vág fel. Ki a felflős? A losonci gépállomás legjobb traktor* *stái A losonci traktorállomáson ma már nagy számban találunk olyan traktoristákat, akik a nyári munkálatok tervét példásan teljesítették. Ezek közé tartoznak a Bize testvérek,'akik a tar- lóhántási munkálatokban az elsők voltak. Bize József, 30-as Skoda traktorával 135 százalékra, a testvére, András, 25-ös Zetorával 118 százalékra teljesítette tervét. Sárkány ^drás, Fizel János, Kálmán Klement és Murire Péter, akik a nyári munkálatokat már befejezték, most a tarlóhántásnál segédkeznek. Eddig 1.600 hektárt szántottak fel. A brigádok közötti versenyben Točnicei Antal brigádja lett a győztes. A Balic- brigád a szántási munkálatokat 35 százalékra és a cséplést 17 százalékra teljesítette. Utána a CsISz-brigád áll Barca elvtárs vezetésével. Értékes felaján'űsai nz ..Efiy iiiitlió fát mentünk me<i a kiváijá-i elöl“ akeiónak A besztercebányai kerületben szépen terjed az ..Egy millió fát mentünk meg a kivágás elöl" akció. Több fa- feldolgozó üzemünk tett értékes felajánlást ennek az akciónak a keretében. Faipari üzemeink és az erdőgazdaság vezetősége 51.843 fa megtakarítására szóló felajánlást fogadott el. A legtöbb felajánlást Brezno, Újbánya, Losonc, Kékkő dolgozói tették. Ezek eddig 18.000 fát takarítottak meg. Honza Drbolilav pionír bulladékgyűjlé-ben versenyre hívja iskoJáink tanulóit Mennyi torzsalkodás, harc és vér fűződik a nyersanyag szóhoz, az úgynevezett ipari forradalom óta. Milyen borzalmas elnyomás és kín- szenvedés jutott osztályrészül azoknak a népeknek, akik a sors'kiszámíthatatlan szeszélye folytán véletlenül a nyersanyagok lelőhelyei közelében laknak. A nyerészkedés lehetősége mindinkább fokozta a még nagyobb nyereségért való örült hajszát és az elnyomott népek kizsákmányolása ezzel arányosan fokozódott. Az iparosodó országokban gombamódra nőttek a gyárak, a tulajdonosok és tókések munkásai kizsákmányolása révén megsokszorozták vagyonaikat, újabb gyárakat építettek, mert ez kitűnő befektetésnek bizonyult. Ilyen módon a hazai 'lelőhelyek kiapadtak vagy nem bizonyultak elegendőnek a gyárak nyersanya gszüi<ségi eleinek kielégítésére. Idegen lelőhelyek kutatása vagy feltárására közben egymás elöl igyekeztek elkaparítani a zsákmányt, egymásnak ellenségeivé váltak és folyt a vér évtizedeken keresztül. Az imperialista háborúk nyomán vér és könny, üszők és nyomor, éhség és pusztítás maradt a'- világ szenvedő népeinek sorsa. És aztán 1917-et írtak. A világ egyhatodán új eszmék győzedelmeskedtek. Ezek az eszmék vihar- szerüen terjedtek és reménnyel töltötték el az elnyomott és kizsákmányolt népek százmillióit. Csak most eszméltek rá az emberek, hogy ez máskép is lehet, hogy az nem igaz, hogy ez így van rendjén, hogy sántít az a latin közmondás- ,,Homo homini lupus” (Ember az embernek farkasa) és hogy az emberi munka és az alkotás, az emberi jólét és boldogság elérhető anélkül, hogy egyik ember kizsákmányolná, el- i nyomná vagy megölné a másikat. Látták, hogy a termelést az emberek összességének szolgálatába lehet és kell állítani. Hitler megindult fasiszta hadaival, végigsöpört Európán, partra szállt Afrikában és megtámadva a Szovjetuniót a sötét középkor modernizált eszközeivel akarta elfojtani az új eszmék lángját. ,,A mi ügyünk igaz ügy, ezért győztünk” olvasom a szovjetunióbeli harcok emlékére kapott érmemen Sztálin híres mondását. Hitler és cinkosai véres fejjel menekültek. Véres nyomok maradtak lábuk nyomán. A szabad népek hihetetlen akaraterővel és lelkesedéssel fogtak hozzá a nyomok eltávolításához, néhány éven belül ez nemcsak sikerült, hanem erősen túlhaladta a háború előtti évek eredményeit. Ma már a Sumavától a Sárga tengerig nekünk dolgoznak a gyárak. Több gépet, több árut, több terméket kér a nép. A gyárak viszont nyersanyagot kérnek. * Az autó tetején két hatalmas kürt. Az autó oldalán világosan hirdeti a cégtábla, hogy az autó a „Nyers- anyaggyüjtő” nemzeti vállalathoz tartozik. A parancsnoki ülésen — a sofőr ülését becézem így — szerény csekélységem ül, mellettem a bemondó. Ez az autócsoda bizony elég fontos dolog. Ez nem más, mint gyáraink tolmácsa, amely közvetíti iparunk kérését és felhívását a néphez: „Gyűjtsetek hulladékanyagot!” A hulladékanyag fontos nyersanyag! Gyáraink e látszólag haszontalan lim-Iomból értékes termékeket gyártanak. Kutassatok hulladékanyag után, rozsdás vasból edényt. csontmaradékból szappant, rongydarabokból gyapjúöltönyt varázsol iparunk. Ne becsüljétek le a gyűjtést. A hulladékgyűjtés hazafias kötelesség. Á hulladékgyüjtésröil mindezt az igazságot a lassított menetű kocsi belsejéből mondja el a bemondó és a hangszóróból sokszorosan felerősítve hallatszanak e szavak. A há'z,ak ablakai kinyílnak, a mosolygó asszonyoknak eszükbe jut, hogy .bizony sok felesleges holmi vár náluk is arra, hogy összegyüjtsék. És ifjúságunk, pionírjaink nem is késnek. Városaink és falvaink ifjai már a múlt iskolai évben is versenybe álltak egymással. A győztes iskolák nagy pénzösszegeket nyertek. Valamelyik nap Prágában, a Vltava partján száguldott kocsink. Aztán megálltunk. Gyerekek gyűltek kórénk. Elmondtuk, hogy mi járatban vagyunk. A gyerekek is elmondták tapasztalataikat. Egy kissé szep- lósarcú, fürge fiúcska egész a mikrofonhoz tolakodott. A múlt iskolaévben ő volt a legjobb hulladék- anyaggyűjtó. — És most kérem a rádiós elvtársakat, közöljék az'ország pionírjaival, hogy a hulladékovűjtésben ebben az évben is versenyre hívom ki őket — mondja nagy büszkén Honza Drbohiav, prágai pionír. A kocsi továbbgördül. Beutazza hazánk városait, falvait. Hol itt, hol ott tűnik fel. És terjeszti üzemeink felhívását. Szétviszi a kis prágai pionír felhívását is. Most a hazánkban élő magyar pionírokhoz fordulunk. Felhívjuk őket, fogadják el Honza Drbohiav kihívását. Biztosak vagyunk benne, hogy a válasz nem késik. Gárdonyi József. Az est sötétje rábnrult a városra, s látszólag eggyé tette az amúgyis ellentétes kis várost, amikor Trnka Zoltán és Marko' P:íl bányá.szsegédeK kifelé bal'agtak a bányából. Ho.sszú hallgatás után végre megs'zólalt Zoli. — Látod komám, megint semmi, én nem tudom hogyan ke'lene csinálni a do'gokat — a'/tán c.sak ballagnak tovább hazafelé, s'zótlanul, gondolataikba merü've. Ho! lehet a hiba ki a fele'ős mind- az.i'"t. ami itt foivik Hol letietne valamilyen kiindulónontot találni, kivel lehetne beszélni úgy, hogy itt megváltozhas.son a helyzet... ? Mert a helyzet bizony knmolv. A két f'a'a! bányász.segéd társaival egvütt talán két hete kerü't .Szomol- nokta. Amikor elhagyták a Selmecbányái tann'óntthont. megfogadták, hogy jó munkások lesznek, hogy mindazt, am t ott elsajátítottak, ta- nulá.sban. munkában, azt majd fel- haszná'iák az új munkahelyükön S most itt vannak S'/omolnokon. Tele tervekkel munkakedvvel jöttek ide s itt valahogy nem tudják megta élni helvüktt Eddigi munkájukban még mindig semmiféle ké'zzelfogható eredményt nem értek el. Ki lehet a hibás? kérdi már szám- ta'anszor egymást a két fiú. Mi lehet a'z oka annak, hogy havi tervünket nem teljesítjük. — Talán a fiúk nem dolgoznak jól? — fűzi tovább gondolatait Marko Pál. — Nem, hi.szen ők dolgoznának, csak meglenne rá a lehető.ségük. A múltkor is, Pivaré Paliék asoportja. amikor rendes fúróhoz jutott és „vé- ktlenü''' csilléket is kapott, két hét alatt teljesítette havi tervét, és ha hozzás'zám'tjuk. hogy mindent egyedül csináltak, fúrtak, maguk hányták csillékbe a kifejtett ércet, saját maguk tolták ki. ürítették ki a kocsikat, „véletlenül”, ô hozzájuk nem osztottak be csilléseket, ■Jkik ki-be- járnának a csillékkel, akkor igazán meg kell állapítanunk, hogy derekas munkát végeztek. Tehát a fiúk dolgoznak — mondja tovább Zoli — de miért van nálunk annyi „véletlen”. Mert itt mindent ezzel intéznek el: véletlenül nincs. A múltkor is. amikor a raktárban új fúrót kértünk, ..véletlenül” nem volt. Közben egy vadonatúj fúrót találtunk eldugva a tárnában. Ha csilléket és csilléseket kérünk, akkor azok „ véletlenül” eppen el vannak foglalva, de.közben kint a tárna előtt állandóan látni négy-öt ki nem ha.sz- nált csillét. No és hogy csillé.seket kapjunk, arról szó sincs ... Bizony szomorú a helyzet Szomol- nokon. Mert nemcsak Marko Pál és Trnka Zoltán látja így a dolgokat, de így látják a többiek is. És mindez, sajnos, valóság. De kihez forduljanak segítségért a bányában, ha szerencsétlenségükre még németül sem tudnak? Kitől kérdezzék meg úgy komolyan, pártemberekhez méltóan, ki a hibás? Ki a hibá.s mindazéit. hogy a bányában nincs megszervezve a munka'’ Ki a hibás, hogy a fiatal bányászokkal úgy a munka, mint a tanulás és a szervezés terén senki sem törődik? Ki. vagv mi az oka annak, hogy az otthonuk, amelyet az „Ifjú- .ság Olthün”-ának neveztek el, elhanyagolt? Ha modern, új épületben is vannak, az éiJÜlet nincsen kellőképpen felszerelve. Hogy például egy- egy emeleten eddig c.sak egy zuhany van. és egész délutánt vesz igénybe, míg minden fiú lemo.ssa magáról a munka porát. Ki a felelős azért, hogy bányá.szok ellátása nem kielégítő és fö'eg kihez tartozik a sok hivatal közül ez az ügy, Ŕinek lehetne jelentést tenni, úgy, hogy az illető meg is hallgassa őket, s ami a lényeg, el is intézze az ügyüket. A szomoinoki fiatal bányás'/.ok ezúton is kérdik az üzemi tanácsot, a pártszervezetet, a CsISz-vezetőséget és minden más hi- vota't, ki a fele'ős ezekért a dolgokért, amik a bányában folynak és ki ott a hibás? R. B. Épül hazánk fővárosa A „régi” Prága is m.eg- váltosik. Eltűnnek az ócska, történelmi szempontból sem értékes épületek, amelyek a régi világ maradványaiként itt maradtak. Podoii városnegyedben is új, modem épü etek épülnek. Többek között itt épül a prágai föisko- kolások új tanidóotthona is. Júliusban kezdték meg_ _ a munkálatokat, s az építkezés ma már a befejezés felé jár. Képünkön Rastislav Pihv egyetemi hallgató brigádja a betonozásnál dolgozik. Tervüket 164 százalékra teljesítik.
