Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-08-27 / 32. szám
1952 augusztus 27 9 Ol IFJÚSÁG Összecsikorgatja a fogút s hozzáfog elszántan enni. Mindig csak ez a lé. Reggel leves, este, ha hazamegy újra leves. — Ha meggondolom, hogy jnennyi levest ettem meg életemben — mondja — ha azt mind egy dézsába öntenék, aj- haj, olyan nagy hordó nincs még az egri érsek pincéjében sem! Az asszony nem felel. Szórakozottan, mintha csak véletlenül volna, arrafelé néz', ahol a fiatal gróf áll és beszélget az emberekkel. A munkások azonban szétszóródva ülnek le. Ki itt, ki ott. Mindenki takarja a fazekat, amit hoztak •neki. Mindenkinek szegény étel jut, amivel nem érdemes dicsekedni. Belehájolnah a cserépfazékba és egyformán kanalaznak. — Hoztál vizet? — kérdi Kis János. i — Nem. — Mér nem? — Hát iszen hozott kend reggel. — Egy litert. Egy litert hoztam, de már elfogyott. — Mér itta meg mindet? — Mér ittam meg? Hát még a vízzel is spóroljak? Az asszony kicsit gondolkozott. — Hát akkor megyek, osztón hozok — De szaporán. Az asszony kiveszi a tarisz■ A békéért, az új emberért, a tökéletesebb emberiségért Nemrég ért véget Karlové Varyban a VII. Nemzetközi Filmfesztivál. Olyan seregszemléje volt ez a haladó < filmművészetnek, amelyhez hasonló még soha. sehol nem volt. Húsz ország vett részt ezen a nagyszerű veresenyen és a filmek túlnyomó részéröl I Mond, mit érlel annak a sorsa kj családjáért dolgozik; veszekszenek kié a torzsa, és csak a nagylány néz mozit. Mi máir más világban élünk. Olyan világban, amikor a kultúra — mint minden — a dolgozóké. Pozsonyban a dolgozók A „Vörös zászló a zöld szikla fölött“ — című kínai film a kínai filmgyártás újabb büszkesége, el lehet mondani, hogy részei a világbéke megvédéséért vívott küzdelmeinknek. Érdekessége volt az idei filmversenynek, hogy a nyugati országok mellett a gyarmati és függő országok is elküldték filmjeiket (India, Ausztrália, Uruguay, stb). Azt is lehet mérni, hogy a népi demokrá- . ciák és a kínai, koreai filmművészet milyen hatalmas léptekkel halad a szovjet filmek példája nyomán a szocialista realizmus útján. Nem hiába értékelte Lenin és Sztálin elvtárs olyan nagyra a film tömegnevelő erejét. A karlové vary-i film verseny befejezése után országszerte fesztivált rendeztek dolgozóinknak a legjobb filmekből. Pozsonyban. Nyitrán, Besztercebányán, Kassán, Eperjesen, üzemekben, állami gazdaságokban, szövetkezetekben százezrek tapsoltak a filmek hőseinek. A filmművészet a béke és a szocializmus ügyének szolgálatában állt. József Attila verse jut eszünkbe, mikor a csillogó- szemű pionírok mellett becsületes munkában megöregedett bácsik és nénik lesik a film kezdetét, megtapsolják a győztes kínai néphadsereget. filmfesztiválján hét film került bemutatásra. Első este mutatták be a nagy díjat nyert szovjet „Felejthetetlen 19l9“-et, Gsiaurelli filmjét. A történelemnek azt a szakaSztálin elvtársak iránt. De meggyűlölik a nézők az aljas, mindenre kapható ellenséget is, Churohillt és társait, akik már 1919-ben meg szerették volna fojtani a dolgozók hazáját. De már lakkor is megleckéztették őket a nép szabadságáért küzdő bátor harcosok. Hazaszeretetre, tántoríthatatlan kitartásra és bolsevik szilárdságra tanít ez a film. A szabadságért küzdő nép harcát eleveníti meg a „Vigyázat, banditák!“ című olasz film, amely a fasiszták elleni partizánharcok idején játszódik le. Jobban sikerült a „Danka“ című bolgár film, melyben a szövőgyárban öntudatosodó, a. földalatti munkába bekapcsolódó paraszt- lány útját látjuk egészen a boldog felszabadulásig. Igaz, hogy az olasz film alkotói elképzelhetetlen nehézségekkel küzdöttek. A munkások gyűjtötték össze a film előállításához szükséges pénzösszeget. , Reális történeten keresztül ismerkedünk meg a hatalmas kínai nép felszabadító harcával, a „Vörös zászló a- zöld szikla fölött“ című kínai filmben. Látjuk az elnyomatás borzalmas éveit, a becsületes Részlet a „Nagy Kaland“ —című cseh filmből szát mutatja be ez a film, amikor Lenin és Sztálin kérlelhetetlen harcot vezettek a belső gazemberek és segítőik, a külföldi intervenciósok ellen. Megkapóan és 1 reálisan sikerült ábrázolni a film alkotóinak, az egyszerű munkások, tengerészek ragaszkodását, önfeláldozó harckészségét a forradalom, Lenin és hazafiak kiirtását, a felszabadító harc hős katonáinak küzdelmét, a nép szabadságáért, jövőjéért. Kopecky elvtárs Brünnben nemrég beszélt a kozmopoli- tizmus és az objektivizmus elleni harc szükségességéről és ezzel kapcsolatban a haladó nemzeti kultúra ápolásáról. A „Nagy kaland“ című cseh film készítője előtt is ez a cél lebegett, mikor feldolgozták Emil Holub Afrika-kuta- tó orvos életét Hazafiassága Toliiay Klári és Sárdi János a „Déryné” — című magyar film főszerepében példaként állhat előttünk és fajgyűlölet elleni harca ma is időszerű. A múlt értékeinek feltárása te®én azonban sikerültebb a „Chopin ifjúsága“ című lengyel film, amelyikből megismerjük a nagy zeneszerző változatos ifjúságát. Látjuk, hogyan ismerkedik meg a népzenével, amelyik örökre nyomokat hagy műveiben. A forradalomhoz is elszakíthatatlan szálak fűzik. A film láttán szertefoszlanák a polgári zenekritikusok minden hazugságai, amelyekben Chopint, a lengyel nép nagy fiát kozmopolitának bélyegezték. A harmadik ilyen témájú film, a ,,D%yné“ című. Ez a magyar film Déryné életén keresztül a magyar színészet hőskorának állít halhatatlan emléket, amikor a magyar szóért, a nemzeti kultúráért naponta kellett harcolni az osztrák elnyomók ellen A dolgozók fesztiválján bemutatott filmek más és más népek életének, történetének, egy-egy mozzanatát elevenítik meg, de valamennyi filmben közös volt, hogy alkotóik a békéért, az új emberért, és a tökéletesebb emberiségért alkották. És ezek a filmek betöltik ezt a gyönyörű küldetésüket. P. Szűcs Béla. MACS JÓZSEF: # Őszi Kint járok a kertben Egy őszi délután, Kis pionír gyerek Zöld gyepen hempereg Kékszeme ragyog rám. Elárulom nektek Én is CsISz-tag vagyok, így a pionírnak Fiúnak, leánynak Jó barátja vagyok. Leültem melléje Szemembe kacagott, Cirórgattam arcát Huncutul mosolygott, Fogta a kezemet A dombra vezetett, Büszkén mutogatott A kékszemű gyerek. Ezen a dombtetőn Építettem várat, Kisházat köréje Nem is egyet, százat. Vár alá ágyakba Virágot ültetek, Százfajta növénynek Ápolója leszek. Pajkosan, kedvesen Rám emelte szemét, Kisebb szünet után így haladt a beszéd: Érchegyíink mélyében Bányászfiú leszek, Jó pár évre, meglásd, Acélesabáit nyerek. Ott a fenyvesek közt > Lesz az én lakásom Madárdalt hallgatok A nagy sziklaháton. Szél viszi szárnyával Boldog üzenetem, Pionír pajtásim Hallgatják hegyeken. És a' képzeletünk Elnyargalt a tájon, Robogott szélvészként A mi szép hazánkon. Délcegen száguldott Völgyön és hegyeken, Ahol drága népünk Egy új hazát teremt. Szürkeség közelgett A hegyekből felénk, Lassan szállingózott A lehulló levél ............... Halkan, nesztelenül Szakadt ránk az este. Szemünk a kigyuló Villany fényét leste. Zúgó lombok alatt Szép jövőbe látunk, CsISz-tag . ,éa pionír . Összeér a vállunk. Nagy pipája volt nagyapámnak, dohánya bezzeg kevés. Ha rágondolok, szivembe markol a bú és az emlékezés. Gyakorta ült a redves padkán„ virágos házunk előtt, s gyengécske hangonJ Illedelmesen . köszöntött minden elmenőt. Nehezen élt szegény jó öreg, ütötte folyton sorsa, pedig hazája szűk határait százszor is bekóborolta. Meghalt egy fáradt őszi estén, kidőlt lombtalan fája ' és elfeledte öt is a világ csupán én gondolok rája. Dénes György. nyából a literes . üveget. Nincs a tarisznyában egyébb, mint egy kis kenyér. Azt is kiveszi és odaadja az urának. — Egye meg. — Megegyem?... Ha megeszem, nem tesz. , — Azért nem halhat éhen. — Nem halhatok éhen? ■.. Könnyű ezt egy asszonynak mondani... Látszik, hogy nem voltál katona .. Mert mikor katona vótam, aki az utolsó kon- zervet megette, azt kikötötték. Meg ha csata volt, még főbe is lőtték .. Azért nem eszem én mag az utolsó falat kenyeret, hogy hátha még nagyobb éhség is lesz ezen a grófi földön... Az asszony nem szól. Elindul az üveggel a kút felé. Az ura utána sem néz, csak lassan, igen lassan, tovább kanalazza a levest. A kút elég messze van. j A répatábla mellet kezdődik egy óriási nagy marhalegelő, tízezerholdas Annak az innenső szélén van egy csordakút. Régebben ez a répamező is legelő volt, de felszántották. így maradt a kút a legelő szélén. Az asszony ment, mendegélt, szaporán és a szoknyája Ube- gett-lobogott. A fiatal gróf utánanézett, még csak el nem tűnt már a messzeségben. Akkor hirtelen azt mondta: — A lovacskámat meg kell itatni... Van víz abban a kút- ban? Az öreg munkavezető soká hallgatott, végre megszólalt: — Van méltóságos úr. A kútban még van víz. , — No, akkor elmegyek és megitatom. Ezzel felpattant a lova hátára. Szép, sárga nyereg volt a lovon, fess, szarvasbőr nadrág volt a fiatal grófon. Ahogy fent ült a ló hátán, nagyon csinos legény volt, amint ügetni kezdett a kút felé, hogy megitassa a lovát. 3. Az asszony éppen felhúzta a veder vizet, mikor a gróf odaért. ügy látszott, hogy megijedt, mikor a fiatal gróf megjelent a kútnál. . — Van-e víz a kútban? — kérdezte a fiatalember. — Van, méltóságos gróf úr, van — felelte az asszony. — No, akkor megitatom a lovacskámat. Ezzel leugrott a lóról és odavezette az állatot a kúthoz. Az asszony elfelejtette megtölteni az üveget. Szíveskedve kiöntötte a vizet a vályúba, de a vályú igen nagy volt és ki volt száradva, kevés volt benne a veder víz. Újra leeresztette a vedret a hátba és még egy vederrel húzott. Aztán egy harmadikkal. A ló belemerítette az orrát a vízbe, egy kicsit szürcsölt belőle, de nem akart inni, nem volt szomjas. m Az asszony nevetett: — Nem szomjas a ló. — De én szomjas vagyok — mondta a gróf. Erre az asszony szó nélkül újra leeresztette) a vedret a kútba és mikor megmerült, gondosan felhúzta. Megtöltötte az üveget, kilöltyintette belőle a kút felett egy keveset és. odakínálta a grófnak. De az csak nézte öt parázs szemekkel és azt mondta: . — Nem vízre vagyok szomjas. — Hát mire szomjas a méltóságos úr? . — Csókra. Erre az asszony hamisan, ahogy csak fiatal, csinos uSszo- nyok tudnak nézni, rápillantott: — Abba nem hal bele a méltóságos úr. — Nem is akarok belehalni. Ezzel közelebb lépett az asz- szonyhoz. Ez a hajatövéig elvörösödött• — Méltóságos úr, a pusztád vagyunk! — És? — Csak mondom. — Minek mondod? — Tudja azt, méltóéágos úr. — Nem tudom én. — Dehogy is nem tudja.... Meglátnak. — Vakuljanak meg, ha megakarnak látni. , De az asszony nem yette tréfára, hanem a kút túlnő oldatára állott. — Ne jöjjön ilyen közel a méltóságos úr. Ügy látnak az emberek a szemükkel, 6ogy még azt is meglátják, amit gondol. A gróf utána akart menni, de e-re megállóit. — Hallod-e, már ötödik napja jövök ki a pusztára miattad. De nem akarod megérteni... — Nem. — Pedig nem menekülsz el, amíg meg nem csókollak. í4z asszony komolyan mondta: — Nekem uram van. A gróf hallgatott. , — Ez mit jelent? — Már a magyarázatot rábízom a méltóságos úrra. — En pedig nem fogom megmagyarázni De a szeme úgy égett, mint a narázs, s ez az asszonynak nagyon megmagyarázta, hogy mit akar, (Fojytatjuk)
