Borbély István: Jókai emlékezete - Unitárius könyvtár 1. (Kolozsvár, 1925)
Jókai emlékezete. 5 konkrét történeti tényeket, hanem az eszmék sorsát [feldolgozó ideális művészetben épen azért nem is a hiteles valóság, hanem a cselekménynek benső, eszmei igazsága a fődolog. Tehát pl. nem az, hogy vájjon Egy az ísfen-nek szereplői a történeti valósággal egyeznek-é ? Aki ebből a szempontból Ítéli meg e regényt, az soha sem fogja megérteni Jókai művészetét. Az ideális művészet megértésének és megítélésének szempontja egészen más. A regény alapeszméjének benső valószínűsége az ideális művészet lényege. Az mindegy, hogy a sors hulláma az egyes szereplőket minő szeszélyesen dobálja mélyre vagy magasba. A fődolog az, hogy a mesét irányító erkölcsi erőknek mérkőzése a mese fordulatai állal úgy ábrázoltassék, hogy mi kénytelenek legyünk elhinni, miszerint mindennek épen úgy kellett megtörténnie s nem másképen, amint azt az ideálista regényíró leírta. Tehát az ideális regénynek meséje nem azért igaz, mert valóban megtörtént, hanem igaz azért, mert az előadott körülmények alapján nem lehet más. Jól mondta Jókai : az ideálista regényíró részére csak az erkölcsi alapeszme van adva, minden egyebet neki kell kitalálnia : a kort, melyben alapeszméje lehetséges volt s a társadalom éleiét tényleg megrázta ; eseményeket, amelyekben a megmozdított társadalomnak élete hullámzott; és szereplőket, kiket e háborgó hullámok mint a tajtékzó habot röpítettek a háborgó tengeren fölfelé vagy buktattak a mélységbe alá. Szemben az említett reális művészettel, ennek az ideális művészetnek volt Jókai Mór legnagyobb magyar teremtőmestere. Ő volt a legnagyobb magyar mesemondó, kinek termékenységével, fantáziájának gazdaságával, műalkotásainak színes szépségével, meséinek szomorú merengésével, stílusának gyönyörű nyelve
