Borbély István: Jókai emlékezete - Unitárius könyvtár 1. (Kolozsvár, 1925)

Jókai emlékezete.

Jókai Mórt akarjuk ünnepelni, a legnagyobb magyar regényírót, ki 100 évvel ezelőtt — 1825 febr. 18-án — született, teste szerint 79 évet élt e földön, lelke szerint azonban halhatatlan. Jókait akarjuk ünnepelni, a legnépszerűbb, legolvasottabb magyar írót, kiről hiába mondották, hogy üres légvárakat -épít fel meséiben, — egyszer mindnyájan laktunk s minek tagadnók, nagyon sokan még most is örömmel benne lakunk e szép légvárakban. Jókait akarjuk ünnepelni, kinek képzeletét eddigelé felül nem múlta a világirodalom egyetlen más írójának fantáziája ; kinek stílusa a kedély nemes ábrándjainak utólérhetetlenül bájos alakjait teremtette meg. Jókait akarjuk ünnepelni s benne a magyar géniusz, a magyar költői teremtő erő fenséges diadalát.

Mert Jókai nekünk nemcsak író, hanem ennél több : ő költő.

Az író s a költő nem ugyanegy. Sok közös van mindkettőjükben, de amig az író a teremtett világ magyarázója, addig a költő : teremtő, ki építni tud új világokat. Az író alapjában véve reális, tényleg létező dolgokkal, valóban megtörtént eseményekkel foglalkozik. És itt ne csak az ú. n. természettudósokra gondoljunk, akik nem ábrándjaik művészi leírásával, hanem pozitív tények megállapításával s azok alapján más pozitív tények kikövetkeztetésével foglalkoznak. De gondoljunk pl. a történetírókra, kik alapjában véve szintén nem teszlek egyebet, mint rekonstruálják a múlt idők tény-