Magyarság és vallás (Budapest, 1942)
Dr. Abrudbányai János: Az unitárizmus és fajelmélet
90 dott érzéketlen maradni azzal kapcsolatban. Bizonyosra vehetjük, hogy most sem maradhat. Nem azt jelenti ez természetesen, hogy lemásol ez a nép valamit, ami esetleg lelkének idegen. Nem. Csak azt jelenti, hogy itt bent a reformokat ellenzőket meggyőzni nem lehet addig, míg egy szomszédos nagy nép a maga példáján át számunkra is megteremti a lelki feltételeket egy ilyen szükségszerű belső újuláshoz. Ezért hozakodtam elő most ezzel a kérdéssel, ezért szeretném, ha még idejében csinálnánk számvetést magyar életünkön belül s mérnök fel önhelyzetünket a fajiság és vallás, a fajiság és az unitárizmussal kapcsolatban Ha valakit érdekel ez a várható lelki feszültség, ez a vallási irányalakulás, akkor elsősorban minket érdekel. Megállapíthatjuk ugyanis, éppen a német példából, hogy a fajra, mint ősi forrásra való visszavágyódás tulajdonképen a régi, dogmatikus kereszténységtől való. megszabadulási törekvés, öntudatlanul vágyódás egy olyan tisztább, valószerűbb, reálisabb életszemléletű, de mégis abszolút ideálisztikus kereszténység után, melyet ezidőszerint az unitárizmus képvisel. E társadalmi események, szellemi áramlatok, lelki töprengések és vallási vágyódások idejében újra kísért az unitárizmus „jövő vallási” jellege. Nem szeretnők azonban, ha a végtelenségig kitérne a gordolkozó magyar társadalom az unitárizmus életformáló, reális szemlélete és hite elől azzal, hogy azt évtizedeken át újra meg újra a „jövő vallása” jelzővel látja el. Ha több mint félszázaddal ezelőtt Jókai Mór, Kos-
