Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Életpályák - emlékművek
tönkretett aranyosgyéresi birtokára. A pusztulás nyomai láttán a román parasztok ellen táplált „sovén előítélete és dühe” még tovább fokozódott - írja Cornelia Bodea. Tordán érte utol Nagyenyed felégetésének szomorú híre, olasz önkéntesekből álló csapatuk élén, Pereczi Péter százados parancsnoksága alatt a menekültek segítségére siettek. Ezt a „hőstettet” örökítette meg Jókai Mór az Egy az Isten című regényében22, a szemtanú Kemény István: Das schwarze Buch-ja alapján: „[...] Az enyedi menekültek közül több százan az erdőkön rejtőznek, az éhhalállal és megfagyással küzdve, az én vezérletem alatt kirendeltek Tordáról tizenhárom lovast, két honvéd szakaszt, s néhány aranyosszéki nemzetőrt, kikhez még négy úrlovas csatlakozott, Paget János, báró Wesselényi Ferenc, Szilvási Miklós és gróf Toldy Lajos. Felvinctől Enyedig már minden lépten-nyomon találkoztunk menekülők hulláival az utcán, amiket a hollók, farkasok és kóbor ebek marcangoltak. Előcsapatunk, mely tíz lovasból és húsz honvédből állt, hirtelen egy jól felfegyverzett oláh seregre bukkant, mely éppen Torockó elpusztítására indult. Pereczi százados Szilvásival és a tíz lovassal minden tétovázás nélkül közéjük rohant, s szerteszét verte őket. Ezzel beszállásoltuk magunkat Enyedbe, én az embereimet az erdőkre küldérn a menekülőket összeszedni. Ez éjszakán hétszázat mentettek meg. [...] A megmentettek, kik maguk nem mehettek, hetven szekérre ültetve, korán reggel megindultak Vine felé. Itt a lesben álló oláhok megrohanták előcsapatunkat. Benn Vincben hadrendben felállított sereget találtunk, míg több oldalról vágtató lovasok közelítettek felénk. [...] Hála Pereczi kapitány rettenthetetlenségének és célirányos intézkedéseinek, hála honvédeink bátorságának, hála Paget János buzdításának, de leginkább a Mindenhatónak, a győzelem részünkre dőlt el”. A sikeres huszárbravúr után a kegyetlen tél viszontagságaival is meg kellett küzdjön a kis csapat, hogy a „román ellenállás tűzfészke” - Balázsfalva - felé tartó Czecz csapataival újból egyesülhessenek. A hóvihar, s az igen nehéz terepviszonyok miatt csak Szancsal határában érték utol Czecz derékhadát. Az egyesült hadtest január tizennyolcadikán bevonult a román csapatok által elhagyott/feladott Balázsfalvára. Bem parancsának megfelelően a Czecz vezette hadtestnek Vízaknát 322
