Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Nemzetőr bujdosó
NEMZETŐR ÉS BUJDOSÓ lódás következett, mert Brassai a fölmenetellel késett s így ettől is elesett. „Szunyj örvendett, mert félt Brassaitól mint menekülttől.“18 Legszívesebben a tanítást szerette volna folytatni, de mert élni kellett, hírlap-íráshoz fogott. Egy kis közleményét láttuk 1849-ből. 1850-ben, tehát még bujdosása közben ír a Magyar Hírlapba „az Angol Hírlap kezelésről.“ 1851-ben, midőn a politikai helyzet már .némileg enyhült, úgy akar segítni magán, hogy ifjúsági lapot indít. Fiatalság Barátjának nevezi. Felhívást bocsát ki, nem kevesebb mint 4500 példányban s amellett 650 levelet ismerőseihez és barátaihoz. Két hetenkénti füzetekben képekkel díszítve szándékszik kiadni. Dolgozótársak után lát. Szilágyi Ferencet, Arany Jánost, Gyulai Pált, Győri Vilmost s nehány más hasonló jeles írót megnyert. ígéretet tettek Csengeri Antal, Jókai Mór, Nagy Péter. Nagyon súlyos, nehéz helyzetben kellett lennie, hogy egykori legnagyobb ellenségét, üldözőjét, Szilágyi Ferencet is felszólította dolgozótársnak. Mindenkinek feltűnt, aki viszonyukat ismerte. Barátja Nagy Péter szemrehányással illette. Édes Barátom! Nem is inén merném ezen megszólítást használni. Önnek azon szeretetlen nyilatkozata után, melyet folyóiratom irányában nyilvánított. önök nem t adhatják, minő szerencsétlen viszonyok kényszerítettek a hirdetésem alatti név associálására, de a legigazságosabb és méltóbb utálatot sem kell felebarátunk s annál kevésbbé egész barátaink rövidségéig terjeszteni. Reményleni merem, hogy az az ember, kitől egyedid várok folyóiratom becsét nevelő eredeti dolgozatot, ezt nem fogja tovább megvonni tőlem s talán hamarabb mint várni bátorkodom, megörvendeztet egy kis fiatalsági novellával. Kimondhatatlanul megszilárdítaná megél hetesem ezen utolsó istápját, ha a két utolsó füzet valamelyikében közölhetném a még meg nem lőtt medve bőrét; de nézze, az a bizodalom, melyeI egy barát barátjánál; családja gondviselését halálos ágyában hagyó végbizonyítványul, lelkesít engem is; vaj’ha mondhatná, hogy az „én hitem megtartott enyémet“. Miután ily formán magam ügyében s érdekében elégé kifejezettnél; velem óhajtásomat, át megyei; más térre és szivemből kívánom, hogy az Isten Önt mindazokkal együtt, akiket szeret részeltesse azon áldásában, amelyeket felfordult állapotunk szomorú körülményei közt élvezhet és tartsa meg szives emlékezetében barátját Pesten, jul. 4. 1851. Brossait. (Erdélyi Muzeum 1911. évf. 58—59. I.) 18 Saját szavai. — 158 —
