A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1903-1904 (Budapest, 1904)
Évi rendes közgyűlés
Ö7 Ez apostoli szellemek méltányolva törekvéseinket, szeretettel és tisztelettel jöttek mi közénk, hogy testvéri szivvel együtt emeljük mentül magasabb piedestalra a vallásos-érzület szent kultuszát. Legyen áldás e férfiak működésén! S legyen szivünkben megőrizve ama lánglelkü, nagy szellemnek az emléke is, kinek földi maradványai fölött még ott illatozik ama hatalmas virágpyramis, melyet koszorúkból rakott sírjára nemzetünk kegyelete. Az Urnák egy igaz kiválasztottja volt Jókai Mór, a nagy költő, ki életének munkálkodásával tett tanúbizonyságot az Isten nagyságáról s a teremtő Géniusz halhatatlanságáról. A földre küldetett, hogy költészete varázserejével reményt adjon a megtört emberi szívnek, hitet a léleknek és nemzeti önbizalmat a leigázott népeknek. A szabadság és szeretet vallásának volt ő nagy apostola, hirdetve az emberek közt a nagyot, a szépet, a fenségest — az Eszményt! . . . Nagy szivének melegéből s költészetének fényéből reánk unitáriusokra is esett nem egy íényes sugár. Szeretett minket s többszörös Ígéretét is bírtuk, hogy Egyletünkben fel fog olvasni. Tárgya az lett volna, hogy mint irta meg „Egy az Isten“ czimü regényét rólunk unitáriusokról. „Egy az Isten“ költőjének emlékét szent kegyelettel fogják szivükben megőrizni az egy Istent hívők ! . . . Ezzel be is végezhetném beszédemet, ha elnöki tisztemből kifolyólag nem volna még egy kötelességem. S e kötelesség a hála és köszönet szavát adja ajkaimra mindazokkal szemben, kik szemet hunyva szellemi képességeim és személyes tulajdonságaim gyarlósága felett, közös czélunk elérése érdekében e három éven át engem annyi hitbuzgósággal, kitartó kötelességérzettel és testvéri szeretettel támogattak működésemben. Egyletünk minden tagjának és mindazoknak, kik felolvasásainkon közreműködtek, hálás szivvel köszönöm meg szívességüket. Mély köszönettel tartozom különösen Perczel Ferenczné Kozma Flóra úrnőnek, mint elnöktársamnak, ki, mint igazi apostoli lélek, áthatva vallásunk tiszta ihletétől, törhetlen lelki erővel és keresztényi lelkesedéssel karolta fel Egyletünk ügyeit elejétől fogva és misszionárius munkánknak legnehezebb részét vette magára. Mint a keleti bölcseknek meg volt a vezérlő csillaguk, ily csillagunk ő is nekünk, szelid fényével megvilágítva utainkat.
