Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-09-03 / 36. szám
XV. évfolyam. 36. szám. yzekszárd. 1905. szeptember 3. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre , . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Elfiüzetósekot és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdim. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen vasárnap. Szerkesztőség es kiadóhivatal: Szekszárdim. Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Szeks/árd — város. Szeptember 2-ikával egy uj korszak virradt vármegyénk székhelyére, mely ezen a -napon lépett a városi élet küzdő terére. Észrevétlenül, szinte föltűnő csendben szakadt reánk az uj korszak; de a néma csend ezúttal, — szeretjük hinni és remélni, nem kitörő'viharok vésztjósló előjele, hanem a békés munka jelképezője volt. Mert munkára, céltudatos, becsületes és ernyedetlen munkára van Szekszárdnak szüksége, ha azt akarjuk, hogy városunk abban a körben, melybe önszántából és saját erejéből föl- emelkedett, helyét tisztességgel megállja és úgy erkölcsi, mint anyagi kötelezettségeinek eleget tegyen. És ki az e város polgárai közül, aki e célokért nem lelkesedik és azok eléréséért közreműködni még áldozatok árán is nem kész? Eszünkbe jutnak a régmúlt idők, melyeknek vérzivataros ködéből Szekszárd mint egykor már város int felénk. És ha a for- gandó sors változatai között régi magas polcáról lesodortatott is. annál nagyobb lehet az örömünk, hogy ime: újra fölemelkedtünk. És amint az ősök hantjain az uj barázdák magasbra nőnek, úgy kell nekünk is, az újabb nemzedéknek kézbe kezet fognunk, vállat vállhoz vetnünk, hogy atyáink örökségét rendbe hozzuk, jókarba helyezzük és a fejlődés előföltételeivel ellátva, ez elő- föltételek biztosításával bocsássuk majdan utódaink kezére. Melegen üdvözölve a képviselőtestüle- ! tét, elvárjuk tőle általában és egyenként, hogy hivatásának magaslatára emelkedve, nemcsak éber ellenőre tesz a tisztviselőkarnak, hanem lelkes támogatója is minden haladásnak és reformnak, melynek célja, hogy Szekszárd városát az ipar, kereskedelem és földművelés, vasúti forgalom, tehát az anyagi fejlődés terén egyrészt, másrészt pedig: a tanügy, közegészség, közrendészet, csinosodás, emberbaráti intézmények előmozdítása, tehát a kultúra terén fejlesszük és megerősítsük. Ne mondja senki se, hogy e reformokra szükség nincs, vagy, hogy arra még erőtlenek vagyunk. Az az igaz, hogy elmaradott állapotban sínylődünk, amely állapoton senki más nem segíthet, mint önmagunk, mert egyedül mi vagyunk erre hivatva és az erre szükséges eszközökkel is egyedül mi rendelkezünk. A rendezett tanács csak azon esetben felelhet meg a város közönsége részéről hozzája fűzött várakozásoknak, ha a képviselőtestület és az uj tisztikar dr. Hirling Adám polgármesterrel az élén mindenkor és minden kérdésben hivatásuk magaslatán állanak. Nagy és nehéz föladat hárul az ő vállaikra. Az ő hivatásuk, hogy ne csak a közigazgatási teendőket végezzék, amelyek amúgy is elég számosak és súlyosak, hanem a vezetést, irányítást se tévesszék soha szemök elől. Mint a városi közgyűlés bizal- : mának letéteményesei, éljenek a reájuk eső hatalommal és megtisztelő bizalommal és félretéve minden egyéni és melléktekintetet, csak a köz javát nézzék, csak a városias szellem fejlesztésére és az erre szükséges eszközök megszerzésére törekedjenek. Miként a bibliai Makkabeusok, akik egyik kezökben fegyvert tartottak, mig a másikkal a szent templom építésén munkálkodtak, Szekszárd város tisztviselőkara is és első sorban polgármestere, egyik kezével a város ügyeit végezze, a másik kezével pedig a reform átalakulás munkájához rakja le az alapokat és igyekezzék az útba eső akadályokat elhárítani. Fűzze őket össze az a gondolat, hogy mint a rendezett tanácsú város első tisztikarának tagjai, komoly és tisztes munkával kötelesek a nagy. közönség bizalmát kiérdemelni és annak érdekeit előmozdítani, a rendezett tanács intézményének előnyeit és áldásait a város és lakossága javára gyümöl- csöztetni és lelkesítse őket a város ügyeinek vezetésében a «helyi hazaíiság», a szülőváros önzetlen, igaz szeretete, mely kell, hogy áthassa Szekszárd város minden polgárát. Ezt a szeretetet kell életre ébreszteni. Ennek a szeretetnek kell föltámadnia, megszólalnia Szekszárd város minden lakosában és akkor nyugodtan nézhetünk Szekszárd jövő fejlődése elé. TA RC A. Szótfoszló szálakA mese, mit aranyfonállal Két szerető szív összeszőtt, Kényes portéka, s ah nem egyszer Szótfoszladoz idő előtt. Miként a déresipett virágszál Tavasz felé a porba hull, Nem egyszer finom, szép szövése Kettészakad váratlanul. Nem kell, hogy durva kéz szakítsa, Elég egy szó, egy lehelet S széthull a mese lenge szala, Hull a virág, a levelek. Ki tudja, mennyi szenvedéssel Készült az aranyos mese! S egy pere alatt foszlányra tépto A lány vagy tán a kedvese. De kérdés, ki a bűnös, S a kölcsönös vád hasztalan, A könytül ázott szép mesének Örökre vége, vége van. FELEKI SÁNDOR. Wosinsky — németül. Az a szakadatlan, mondhatni ernyedetlen munkásság, melyet Wosinsky Mór apát-plébános a régészet és különösen a praehistorikus korszak tanulmányozásában kifejt, hova-továb'o szebb gyümölcsöket terem. Ma már Wosinsky neve fogalom, mely elvál hatatlan a magyar régé- j szettől és a mely név nemcsak a magyar haza határain belől, de az egész művelt világ tudományos köreiben a legelőnyösebben ismeretes és valóban a legjobb hangzásuak közé tartozik. A magyar tudományosság ősidők óta nemcsak igyekezett, de tudott is lépést tartani a művelt Nyugat szellemi haladásával. Árpád népe, mely oly keményen forgatta a kardot, mindig bőven termett oly sarjakat, melyek a tudományért, művészetekért lelkesedtek és a magyar Géniusz lánghevével keblűkben, .szellemük kiváló munkájával mint hatalmas kapcsokkal illesztették be a magyar kultúrát az európai műveltség keretébe és pedig úgy, hogy az mindkét kultúrának javára és dicsőségére vált. Az országiás, a hadvezetés, a diplomácia, a törvényalkotás, a hitélet, a tudomány, a szépművészetek minden terén magyar lángelmék világítanak felénk múltunk legrégibb korszakaiból is. Es e mag3mr szellemóriások, akik csak egy pontra nem tudtak fölhatolni: a római pápaságra, valóban nagyok voltak nemcsak a magyar, hanem az európai mérték szerint is. Ami különösen a magyar tudományosságot iylleti, ennek az európaival való kapcsolatát nagy ^értékben elősegítette a múltban a latin irodalmi elv, melyen a tudósok külföldön is, nálunk is munkáikat írták. E közvetítő n}mlv értéke a civilizáció szempontjából megbecsülhetetlen volt ug}mn, de azért a nemzeti individualitás, a nemzeti nyelv szempontjából, különösen a kisebb nemzeteknek és igy nekünk magyaroknak is, nem szabad sajnálnunk, hogy a latin nyelv uralma és közvetítő jelleme megszűnt Ha Petőfi, Arany, Jókai latinul ir, a külföldön talán többen megértették volna, de kérdés, hogy latinul irva a magyar Géniusz koszorúját elnyerték volna-e ? Tagadhatatlan, hogy mióta a magyar tudósok magyarul írnak, a külföld nehezebben vesz tudomást szellemi munkájukról, mert hiszen a magyar nyelv nem tartozik sem a külföldön divatos, sem a könnyen elsajátítható nyelvek közzé. Épen ezért csak helyeselhetjük, ha kiváló magyar tudósaink egyes munkájukat német, francia vagy angol nyelven is megjelentetik, mert a tudomány nem arra való, hog}' véka alá rejtsük, hanem hogy mentőf szélesebb körben ismertessük és terjesszük. És ha már vannak jeles tudósaink, ne várjuk, mig valamely külföldi búvár századok múlva véletlenül ráakad egy egérrágta értekezésére, melylyel korának tudományosságát messze megelőzte, hanem ismertessük meg azzal mi magunk valamely világnyelv révén a külföldet. Ilyen hasznos, sőt szükséges munkát végzett a mi világhírű régészünk : Wosinsky Mór, aki a kő- és bronzkorszak mészbetétes agyagedényeiről évtizedes tapasztalatai és búvárkodásai alapján egy nagy munkát irt és azt Berlinben német nyelven is megjelentette. A «Zeitschrift für Ethnologie» cimü kiváló német szaklapban Schmidt Huber ismerteti a jeie^ munkát nagy elismeréssel, ami annál jelentőHátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
