Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-22 / 21. szám

1904. május 22.

TOLNA VÁRMEGYE.

3.

— Érettségi vizsgálatok. A szekszárdi állami főgimnáziumban a nyolcadik osztályt végzett tanulók a múlt héten tették le az írásbeli érettségi vizsgálatot. Huszonketten jártak az idén a nyolcadikba és mind a 22 tanulót az osztályvizsga sikeres letétele után érettségire bocsátják. A szóbeli érettségi vizsgálatnak határnapja még nincsen megállapítva.

— Segélydijas Joggyakornok. A pécsi kir.

Ítélőtábla elnöke Podolay Jusztin, pécsi kir. járás- birósági díjtalan joggyakornokot a pécsi kir. ítélőtábla kerületébe segélydijas joggyakornokká nevezte ki.

— Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület, melynek Sándor Pál országgyűlési képviselő áll az élén, országszerte szervezkedik. Tagjainak száma eddig is több mint 10,000 Célja az

O. M. K. E.-nek, hogy a kereskedelmi érdekek képviseletére egy hatalmas központi intézményt szervez. Ma lesz Budapesten a vigadóban az alakuló közgyűlés. A szekszárdi kereskedőket, kik közül már 50-en beléptek az egyesületbe, Leicht Lajos keresk. kaszinói elnök vezetésével 12 tagú küldöttség képviseli a budapesti közgyűlésen.

— Esküdtszéki tárgyalások. Az es- küdtbiróság jövő hó 13-án ül ismét össze, hogy négy ügyben ítéletet mondjon. Az első Koch István ügye, a ki Vidács Józsefet f. évi január hó 18-án a helybeli róm. kath. legényegyleti mulatságon vésővel mellbe szúrta, minek következtében az meghalt. A második Gallé János ügye, a ki ugyancsak tánc közben késével szúrta mellbe f. évi március hó 23-án Bölcskén Korsós Mihályt, a ki ennek folytán 3 nap múlva meghalt. A harmadik Sáfár László ügye, a ki Pakson f. évi március hó 25-én édes anyját kezével megfojtotta. Mindhárman szándékos emberölés bűntettével vannak vádolva. Végül Steinbach Mihály ügye kerül tárgyalás alá, a ki Decsen f. évi április hó 24-én este Bocz Pál házát felgyujtotja és ezért gyújtogatás bűntettével van vádolva.

— Néprajzi felolvasás. A «Magyar néprajzi társaság« Budapesten a magyar tud. Akadámia I. em. üléstermében műit szerdán tartotta szokott heti felolvasó ülését, melyen Kovách Aladár vm. allevél- tárnok múzeumi titkárnak az istenfáról szóló néprajzi ismertetését is felolvasták.

— Névmagyarosítások. Mayer Károly tolnai születésű, pécsi róm. kath. káplán családi nevét * Major i-xz., Rozner Béla Regölyi születésű, pécsi róm. kath. papnövendék pedig »Magyar«-ra változtatta belügyminiszteri engedélylyel.

— Gyász Istenitisztelet Jókai emlékére.

Múlt vasárnap délután a szekszárdi izr. templomban Jókai emlékének szentelt szép gyászünnepélyt tartottak. A templom bejáratát fekete posztóval vonták be ez alkalomra, úgyszintén az oltárt, csillárokat és a padsorokat fekete drapériákkal és gyászfátyollal vonták be. — A közönség teljesen megtöltötte a templomot. Jelen voltak az összes hatóságok képviselői és számos testület s egyesület is küldöttsé- gileg jelent meg. így a róm. kath. ovoda választmányának küldöttségét Döry Pálné elnök, a nőegyletét pedig Tihanyi Domokosné alelnök vezette. Néhány zsoltár és a szokásos esti ima eléneklése után Rubinstein Mátyás főrabbi lépett a szószékre és Jókai irói geniejét megkapó szónoki erővel méltató, mély hatást keltő emlékbeszédet mondott. »Elment közülünk — úgymond — a mi bűbájos mesemondónk, utolérhetetlen elbeszélő művészünk, ki simává, folyamatossá, bájossá, gazdaggá, közérthetővé tette nyelvünket, kilobbant az a lángszellem, mely a mennyboltjának napja módjára be- sugározá az egész földkerekséget.« Majd megemlékezett Jókainak a szabadságharc idejében kifejtett dicsőséges szerepléséről, a következőket mondván: »Midőn ennek a nemzetnek emberi jogaiért vívott küzdelme vérbe s könybe fojtatott; midőn ez a nemzet le volt tiporva, rabszolgamód megalázva s a föltámadás, a megújhodás hite s reménye halványult s lankadt, mint hájdan Izraelé Egiptomban, akkor Jókai Mór volt az, ki bűvös erejű költészetével felébreszté a nemzet zsibbadó lelkét, elébe varázsolva múltjának dicsőségét, ki hitet támasztott abban önmagához s reményt s lelkesülő bizodalmát jövendő föltároadásához. És hogy a magyar nemzet elnyomatása éjjelében el nem ernyedt, hogy az a sötét, zordon, nemzetölő korszak el nem iojtá, el nem némitá nemzeti ideáljait, oroszlánrésze van abban a magyar nemzet Mózesének.« A következő gyönyörű imával végezte a beszédét: »Kegyelem Atyja ! Népek s nemzetek Istene ! Világító napot tűztél az ég boltjára, hogy_ az éltessen, hogy annak világosságában járjunk. És a népek s nemzetek szellemvilágának egén is világitó napokat támasztasz, lángoló szellemeket, hogy a lelkekre világosságot árasszanak s meleget, hogy gyarapítsák azoknak tárházát, hogy szeretetet költögessenek bennök a jó, és gyűlöletet ébresszenek bennök a nemtelen, a gonosz iránt, — hogy a nép, a nemzet leiké nemesbüljön, magasra emelkedjen. Végtelen kegyelmedben adtad magyar nemzetednek Jókai Mórt, kiben a szellemnek oly világosságát gyújtottad meg, hogy annak áldó, üdítő sugarai elhatottak a föld szélétől a föld széléig. Ő dicsőn, fáradhatatlan, magamegtagadó munkássággal betöltötte rendeltetését. Növelte nemzete szellemi kincsét, fénnyel övezte nevét, oktatott, gyönyörködtetett, művelt, nemesitett, vigasztalt, -fölemelt. Isteni rendelésed szerint betölt az ő ideje és Te magadhoz szólitád őt — és mi szomorkodva, búval telt kebellel érezzük ím, hogy Jókai Mór, a nemzet feltámasztója, felmagasztalója, fénye s dicsősége a népek előtt nincsen többé! Fog-e még támadni Jókai Mórja, vagy hozzá hasonló a magyar nemzetnek ? Te tudod, oh Uram ! őrködj s virraszsz sokat szenvedett nemd fölött, emeld fényét, növeld dicsőségét —• és dús égi jutalmat annak a hófehér, áldott, nemes léleknek, mely a legáldásosabb életű, a legjobb, a legnemesebb aggastyánnak, Jókai Mórnak porsátorából e napokban feléd szállt. Amen !« — A templomi- énekkar Linhardt Ignácz főkántor kitűnő vezetésével gyászdalokat énekelt.

— Konfirmáció. A szekszárdi ev. ref. egyházban szokásosan áldozó-csütörtökön (május 12.) tartatott meg a konfirmáczió ünnepélye. Népiskolát végzett fiú volt 25, — leány 12 — összesen : 37. Gimnáziumi fiú volt: 10, polg. isk. fiú volt: 2, — összesen; 12; polg. isk. leány volt: 11. — A konfirmáltak főösszege 60. Ennyi konfirmált gyermeket emberemlékezet óta nem fogadott be a szekszárdi ref. templom. A t. szülők, rokonok és nemesen érdeklődők is igen nagy számmal voitak jelen a megható szép ünnepélyen. Ez alkalommal a szegény prot. árvák részére a következő gimnáziumi és polg. iskolai tanulók adakoztak: Szallár Dénes 1 K., Mohai Lajos 60 f., Stein József 2 K., _ Fördős Dezső 2 K., Fáy Károly 1 K., Zöld Márton 4 K. 60 f., Mező Benő 60 f., Kurz István 2 K., Gerscha Henrik 60 f., Kurz Lajos 2 K„ Till Illés 60 f., Bacsó Ilona 60 f., Fövenyesy Teréz 1 K., May Anna 2 K., Mészáros Ilona 1 K., Schöck Ilona 1 K., Szabó Irén 2 K., Zsebő Julia 1 K., Zigler Irén 10 K., Győrbiró Erzsébet 1 K.. 60 f., Huszár Jolán 1 K., Huszár Vilma 1 K. Szekszárd, 1904. május 18. Borzsák Endre, ev. ref. lelkész.

— Iparművészeti tanfolyam bezárása.

Múlt csütörtökön zárta be Kallivoda Katinka, budapesti művésznő a május hó l-étől tartott ipar- művészeti tanfolyamát, melyen, mint már megírtuk, bőrre, fára és vászonra való diszitő munkákat tanított, ezenkívül még a festészetben is adott oktatást. A szekszárdi előkelő hölgyközönség köréből mintegy 12-en voltak tanítványai. Most, hogy a tanfolyam bevégződött, a tanfolyam alatt készült dísztárgyak a muzeum nagytermében közszemlére vannak kitéve. Felhívjuk tehát a közönség figyelmét ezen tárgyakra. A muzeum nagytermébe naponként a jövő vasárnapig belépő dij nélkül be lehet menni; a terembe a muzeumőri lakás mellett levő mellék lépcsőn jut fel a közönség.

— Perbe fogott vasutasok. Az elmúlt héten a szekszárdi kir. törvényszékhez is beérkezett az első vádirat a vasutasok ellen, melyben a kir. ügyészség a szekszárdi állomás három tisztviselőjét, névszerint; Berényi József állomásfőnököt, Hayden Lajos hivatalnokot és ifj. Laczó István állomás felvigyázót hivatalos hatalommal való visz- szaélés és hűtlen kezelés bűntettével vádolja.

határrész nevében maradt meg : földházak göröndje. Állatnak jó, de embernek kényszerűségből is rossz Ide szöktek, ha szökhettek a tolnai, faddi magyarság, a szekszárdiak, kesztölciek, meg a többi sárközi faluk lakói mind.

Hasszán ur gondolt egyet: Ez igy nem jó! a padisahhal majd csak kibékülne, de a saját zsebje ! ez nagyobb ur a fényes portánál is;‘ egyszerre angyal lett az ördögből; olyan ördög-angyal, aki mosolyog, mutatja a nagylelkűt, de a füle mögött ott vigyorog a gonosz. Megparancsolta, hogy minden ember lóra üljön, azután menjenek szerte széjjel, amerre csak olyan ut van, aminek gerendája is van és hirdessék ki, hogy Hasszán bej, a felséges padisah alázatos szolgája igen jó lelkű, jámbor ember; nem ölet meg senkit, (csak aki a keze ügyébe akad) nem rabol semmit, (csak amit meglát) mindenkinek jót akar, azért jöjjetek elő emberek, építsétek meg házaitokat, szántsatok, vessetek (majd mi aratunk), semmi bántódástok nem lészen.

Erre a bátorításra lassanként visszatértek — eleinte egyenkint, majd csoportosan az emberek családjaikkal feldúlt tűzhelyeikhez s újra kezdett virulni a táj.

Ravasz, furfangos ember Volt a decsi kádi, emberséges török nevén Juszuf. Feltűnt neki, hogy a hitetlen gyaurok asszonynépei minden héten egy napon eltűnnek a faluból; este végigszámlálja őket (mint a birkákat szokták), hogy megvannak-e ? reggelre egyet sem talál. A férfiúval nem törődött: azok a határban jártak egész héten, ki a barom után, ki meg halászott; hanem a lány meg az

asszony, a gyaur felemása, akiért visszatér a világ végéről is!,

A hitetlenek időszámítása szerint vasárnap volt; gyönyörű napfényes idő; Hasszán ur séta útjára készült, mikor nagy lóhalálában rontott eléje a decsi kádi, aztán kezdte ilyen szóval;

Uram! nagyságos bejem élj ezer esztendeig!

— Bolond vagy érdemes kádi, hogyan élnék ezer évig? beszélj okosabban.

Nagyságos bejem ott voltam a paradicsomban, onnan jövök hozzád . . .

— Mondom bolond vagy kádim, onnan nem jött még vissza senki.

Hidd el uram úgy van. Láttam Allah szent fáját, alatta tündérek lejtettek észvesztő égi táncot igy ni: Juszuf kádi szétveteite hosszú kaftánját, lebegő szárnyait két kézzel szélvitorlának tárta, aztán irgalmatlan nagy körben pörgött, keringett, utánozta a tündérek tánczát.

— Szegény kádim ! sóhajtott Hasszán — bizonyosan dsinek bújtak bele, vagy ivott a hitetlenek italából; verjetek a talpára ötven botot; ha a próféta tilalmát szegte meg, majd észre tér, ha pedig szent őrült, úgy se fáj neki.

Lekapták hamarosan, ráverték az ötvenet csak úgy ordított kínjában: azután nagy sántítva odasompolygott Hasszán mellé és belesugott a fülébe.

'— Lásd, érdemes kádi, tudsz te okosan ,is beszélni; nesze egy erszény pénz, máskor is igy beszélj!

De csak egyedül uram! egyedül magad én velem, szólt Juszuf vigyorgó pofával.

Adjatok egy lovat, — parancsold Hasszán, — Juszuf alá, maga meg felült készen álló lovára; megyek veled egyedül derék kádim s ha igazat mondtál kapsz még egy erszényt; azután útnak indultak Hasszán bej meg Juszuf kádi a paradicsomba, a szent tubafához.

* * *

*

A rejtekben buvó magyar nép ott sem hagyta el ősi szokásait; megkereste azt a helyet, ahol biztonságban lehetett ; az Arankaszög ez a nagy sziget volt a választott hely, melyet akkoriban süppedő ingoványon nőtt nádas vett körül; felületét füzesek meg tölgyesek borították, ezek közt meg gyepes térségek voltak; a sziget keleti felén közel a nádashoz volt egy kerek tér, közepén három őstölgyfa, egymás mellett állva terjesztő szét hatalmas lombjait, mint egy óriás sátor. Ide jöttek össze imádkozni^ a jó Istennek szabadulásért; itt folytatta buzgó, kesergő imádság után a leány meg menyecskeseieg ősi kedvtelését, a táncot, mig a férfiak a nádas szélén, csónakok orrán állva vigyáztak, hogy veszedelem esetén a menekülő nőket szerterobbenthessék a csónakon, be a nádas sűrűjébe, hova ember fia rajtuk kívül be nem juthat.

Azután is, mikor Hasszán hirdetésére visszatérték falvaikba, ide gyülekeztek vasárnapon ; ide tűnt el a decsi asszonynép is minden héten egyszer s a ravasz Juszuf talált módot, hogy megleshette őkef. Ide vezette hát urát, a jámbor Hasszán bejt; egy odvas fűzfa idővájta odújában éppen két ember szoronghatott; a térrel szemben ép volt a füztörzsök, de egy rég letört ág nyomán támadt résen át beláthattak a térre.