Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-08 / 19. szám
XIV. évfolyam 19. szám. Szekszárd, 1904. május 8. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Blöflzetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatok. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Di. LEOPOLD KORNÉL. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. JÓK AL (ifj. 1. 1.) Champollion, a nagy nyelvtudós, midőn halálos ágyán Egyiptomi Grammaticája keíelevonatát átadta a nyomdásznak, igy szólt hozzá mosolyogva : -»Gar- dez bien Qa — c est ma carte de visite a la posterité.«. Ez a gyulladozó alkonyi csillag, a halhatatlanságnak e kétségtelen, félelemoszlató tudalma világolhatott csütörtök este a legszebb kék szempár utolsó pillantásában. Szenvedéseinek párnái mellé odarakhatták volna könyvespolcát az ő leikéből sarjadzott és az ő leikéből kitépett sok száz kötetével. Mosolyogva szólhatott volna Jókai Mór is az utolsókhoz, kikkel e földön szóba állt, vagy nemzetéhez, melynek legtisztább méltóságát, legtörzsökösebb erényeit szólaltatta meg egykor, vagy . az egész műveit világhoz, melynek, ^minden nyelvére lefordították amit irt, — mosolyogva szólhatott volna Jókai Mór is könyveire mutatva : »Vigyázzatok rá — ez az én névjegyem az utókor számára.» Ahonnan Jókai Mór képzelme szabadságát, álmai csapongó lendületét, a jellemvégletek s a váratlan fordulatok kiélezését, szóval mese- és jellemszövése ihletét merité, úgy véljük, kettős forrásból fakadozott. Egyiket a keletről elszármazott lovas pusztanépnek délibábos rudimentumai teszik, a lassan ballagó pásztorember ösztönös gondolata, a fátyolos, kékszinü tükrözések s a mély tavak vizalatti bugása : mindazzal együtt amit a vizek mentén halászó, legeltető, komponjáró szegénység hiszékény és egyszerű álmodással olvas ki belőlük. Ezek a délibábos rudimentumok, változáshoz s uj foglalatosságokhoz hozzá nem törődve, máshatáru gondoktól s másszinü reményektől csak félig-meddig megérintve, teszik sajátossá a magyar romanticismus fénykorát, okozzák erényeit és hibáit, hitét és hiszékenységét. Jókai mese- és jellemszövésének másik forrása a kor, melynek leszármazottja és tartozéka A szabadságharc elbukásának ideje volt ez, Ausztria régi gyarmatos imperialis- musának — mely ellen a nagy küzdelem jórészben irányult — győztes előnyomulása és végül bureakrata elposhadása a negyvenes évek szabadelvű, jögkiterjesztő reform-terveinek. A küzdelem belső meghasonlásait és ellentmondásait a nagy visszaesés nivellálta, a számkivetés gyásza beárnyalta, az áldozatok vére megszentelte. Ekkor kezdi meg működését külföldön a magyar emigráció. Ebből áradt hazafelé az éltető hit s a tömeget galvanisáló suggests. Soha hiszékenyebb, rajongóbb, jó- niszemüleg kalandosabb tervek még nem nyüzsögtek politikai mozgalomban, mint aminőket az emigráció főként idehaza — I felvetett. Ekkor születik meg a dunai confe- ■ deratió terve. Batthyány Kázmér gróf minisz- ! tér ekkor ajánlja fel Nagy Brittaniának j Zimony városát aldunai Gibraltárul cserébe az Ausztria ellen adandó segítségért. Ekkor ■ adtak készséges hitelt a félig ravasz félig Don Quichote III. Napóleonnak. Elhitték j ugyanakkor, hogy az óvatos Cavour kockára fogja tenni Olaszország friss szabadságát , egy Magyarországba irányuló expeditió ked- i véért. Még Bismarcknak is hittek, a mindé- j neket felhasználónak, a születő szabadságok ismert protectorának. A kétségbeesés hisz legkönnyebben. Az alkonyat sejtelmeket n vei és szertelen árnyékokkal népes. Aki sphäsem tud csodákban hinni, megtanulja egy szferbitének halottas ágyánál. Ami a magyar gondolatot, a magyar dalt, a magyar költőt _ ez idétt inspirálta: a nemzeti és gazdasági evolutio hirtelen, katasztrofális megakadása, iparosodásunk, gazdagodásunk, belterjes gazdálkodásunk rettenetes elszakitása természetes gyökereitől, a nép-testben megakadt, sűrűsödött vér mákonyos álomra hajlása. Jókai Mór e korszak mesemondója. A legfinomabb intuitiók kormányozták kezét, amint a magyar fájdalomból merített s egy jelentősnek indult, egész Európára kiható fejlődés alkonyi színeit megkereste. A nagyságok, amelyeket festett és mindannyiuk koronája : Kárpáthy Zoltán, — túlzottságukban szertelen csillogásukban, ezeregyéji hőstetteikkel a megakadt fejlődés melankóliájából származtak, mintha mondanák: ilyen csodalelkekre, ilyen önfeláldozásra, ilyen bizodalomra volna szüksége egy porba- bukott haladásnak, hogy fel tudjon éledni. Hogy regényei jó és gonosz jellemen a megtestesített Erény s az emberré vált Álnokság ritka kivétellel a népmesék szertelenségébe csapongnak s csak olykor-olykor válnak tisztán emberiekké, érthető és méltatható, ha nem feledjük, hogy a csodavárás, a nagyban, a váratlanban, a deus ex machinában való hiszékenység levegője mindenre elhatóan csillogott az időben az Alföld sárga homokja felett. Jókai erejének, sziveink és idegen szivek felett való hatalmának egyik titka: képzelmének őrtálló virrasztása és hűsége az elbukotthoz, a veszendőhöz. Mert nem dicsőség szeretni egy zászlót, mikor fennen hordozzák, mikor megfürdik a nap sugarában, a levegő tisztaságában, nem dicsőség követni a hatalmas és győzelmes zászlaját, a zászlót, melyet veretlen vasmarok tart magasra. De követni egy zászlót, amikor még hozzácsatlakozni megalázás, szégyen vagy őrület és főkép: hűnek maradni egy zászlóhoz, amikor már rongyokra tépték, porba, piszokba letiporták, szolgahaddal agyongázoltatták, követni a zászlót, mint az első keresztények s a hajójával alámerülő kapitány: ez méltó a férfihoz és még megváltozott gondolatsorok és elterelődött vágyak örök tiszteletére is. Drágakő e férfihűség Jókai értékelésében. E féríidaccal szeretett ő minden üldözöttet és szivébe foglalt minden szenvedőt. Már a természetnek különös kegyelme, a jellemkristályosodás magasrendü tökélye, hogy férfias rendületlenségéhez, el nem csüggedéséhez, meg nem hajlásához, e testben és lélekben hatalmas méretű, erős, egyenes embert gyermekkedélylyel és ga- lambszivü jósággal tüntette ki. Révedező, világoskék szemeivel mindeneket megáldott, valahova csak pillantása'tévedt. Borongásba oltott mosoly volt mindig tekintetében. Mintha minden bánatát magában tartaná s minden derűjét széthintené s mintha ez a magának megtartott bánat és ez a szertehintett derű egymástól búcsúztak volna örökkön-örökké, messzeségbe elpillantó szemében. A végzet megáldotta végső öregségig egészséggel. Szelleme üdeségét sem homályositá el az ősz dere. Egyike volt ama ritkuló, testben és lélekben é , tagbaszakadt öreg embereknek, akikről jól mondja William Morris, hogy nincs tisztább és teljesebb esztétikai gyönyör, mint látni egy ilyen öreg embert. Betegség nem kínozta, a szenvedésben erős volt, mint a pálma s a jó szerencsében, miként az olajfa, oly alázatos, Sokan bántották főként öregségében azok közül, akik az esthomályban szeretnek hősködni s módfelett bátrak, mihelyt az agg oroszlán fáradtan roskad le barlangjába. Utolsó évéig méltósággal és becsülettel emelgette meg szellemének szikrázó kardját, de — és ezt jegyezzük fel — sebet sohasem ejtett vele. Amihez már kezdő riportereink, nagyszájú politikusaink oly mesterileg értenek: a rágalom fegyverének forgatásához, a rosszhiszeműség alattomos nyillövéseihez, — a magyar költők fejedelme ezt a mesterséget sohasem tanulta meg. A nap sem tanulja meg a sötétbe takarást, a tavasz sem a hervasztást, a mélyen szántott föld sem a gaznevelést. így maradt haláláig Jókai is egyszerű és szegény, de erős, de jó. Amit alkotott, költői becse kétségtelen, választékos és egyetemes. Művei között értékbeli különbségek feltétlenül vannak és tömérdek kötete között művészietlen is akadhat. De valamennyi felett a legragyogóbb, keleti pompájú képzelem aranyfátyla
