Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-18 / 51. szám

2.

\ * vT ** r;

•** H

liS cLczember 18.

vitában 1 lényeg, í bogy november 18-ikán a többség, vagy az elnök részéről erőszak, vagy házszabálysértés követtetett el, hanem az, hogy a parlamentárizmus nagy elvének szempontjából másként eljárni nem lehetett.

Andrássy Gyulának tudnia kell, hogy a szerinte is szüksé . es házszabály-reform a technikai obstrukció miatt soha keresztül nem vihető. .— És minthogy a házszabályreformra a nemzetnek okvetlenül szüksége van, technikai obstrukciórá pedig nemcsak nincs a nemzetnek szüksége, de az határozottan a nemzet életgyökereit rágja el, a házszabály sértést el kellett követni annal is inkább, mert e házszabály sértéssel csak az az eredmény éretett el, amit a rendes tárgyalás folyamán amúgy is el kellett volna érni, hogy a többség megszavazza a Dániel féle javaslatot, amit benyújtásakor Andrássy Gyula gróf is helyeselt és elfogadott.

Andrássy Gyula grófnak azt is tudnia kell, hogy az obstrukció lovagjai amint Bánffyt, Szélit, Héderváryt lesodorták a színtérről és amint most Tisza István grófot lehetetlenné akarják tenni, vele, vagy bárkivel is épen úgy elbánnának a legrövidebb idő alatt. Most taps, most vállon való kö rül hordozás, fáklyás-zene és egyéb’o dicsőítés járt ki neki osztályrészül. Oh, de mi emlékszünk, hogy Széli Kálmánnak is hódoltak és tapsoltak ugyanezek a nemes obstrukciós lovagok, és csakhamar szóhoz jutni sem engedték és őt is agyouobstiuálva megbuktatták.

Tisza István nem a maga érdekében, nem a mának dolgozik, hanem a nemzet , jövő fejlödhetéseért. 0 az igazi nemzeti politikus, talán ridegebb, talán nyersebb, mint kellene, de nyílt, igaz, őszinte, határozott és becsületes, mint amilyen a magyar ember.

A magyar 'nép, a magyar nemzet becsülése, bizalma, reménysége ő feléje fordul; tőle várja, hogy a parlamentárizmus hajóját, mely évek óta zátonyok közöt vesztegel, biztos révbe vezesse és hogy egy szebb jövő alapjai rakassanak le, amelyen a nemzeti munka egészséges irányban indulhasson meg a magyar nemzet legszebb, legnagyobb céljai elérésére, megvalósítására.

Tisza István bizalommal nézhet a nemzet ítélete elé. A magyar nemzet lelkesül- j ten., fog. tömörülni fiatal vezére zászlaja j alá. E zászlóval győzünk, vagy bukunk, i De győznünk kell, mert a mi ügyünk a haladás, a nemzeti munka, a magyar par- \ lamenti alkotmány, a nemzet legszentebb ügye.

P. ffl.

— Perczei Dezső házelnök, mint őszinte részvéttel értesülünk, múlt szerda óta influenzában megbetegedett és orvosai meghagyására a szobát őrizni kénytelen. Néhány ellenzéki lap, melynek kenyere a torzítás és hazudozás, ironikus megjegyzéseket fűz Perczei betegségéhez, mintha az csak ürügy lelt volna számára, hogy -a képviselőházban ne elnököljön. Aki Perczei Dezső személyes bátorságát, aminek már annyi tanujelét adta, ném1- leg is ismeri, az csak mosolyoghat a fenegyere- keskedő megjegyzéseken. Perczei már kedden nem érezte jól magát és jóllehet barátai, köztük Tisza miniszterelnök és családjának tagjai nagyon kérlelték, hogy ne menjen el a szerdai ülésre, ő kijelentette, hogy teljesíteni fogja kötelességét és a gyűlésen meg fog jelenni Kedden éijel azonban annyira rosszabbul lett, hogy orvosai tanácsára és családja könyörgésére végre rábírható volt, hogy az ülésen meg ne jelenjen, ezért kerte fel Jakabffy alelnököt, hogy őt helyettesjt-e. Ez a tiszta tényállás. Különben a legutóbbi események a vasidegzettel biró, legerősebb emberek szervezetét is megtámadhatták. Nap nap után aláva'ó névtelen fenyegető leveleket kap Perczei. És azon férfiú ellen, aki maga a megtestesült puritán becsületesség és lovagias, nemes karakter, a védtelen teremszolgákat pofozó és a jobboldali képviselők és az elnökség távollétében az elnöki emelvényt vad lármával szétromboló hősieskedéssel hencegő, nagy száiu hazafiak állandóan nemtelen támadásokat és gyanúsításokat intézi ek. Lehet a november 18 íki képviselőházi eseményeiről különböző véleményt hangoztatni, lehet a kormány és a többség eljárását helyeselni, vagy elitélni, de a-minisz erelnök és a házelnök, ugy- SMiité i a többsé ; intencióinak tisztaságát és hazafi- ságát kétségbe vonni határtalan vakmerőség és rosszlelküség, Perczei eljátásával az ernlekezetes november 18-niki ülésen a kormány és a szabad- eb üpárt teljes szo!id<rtást vállaltak és az ország nagy étdekeinek tettek szolgálatot, a mikor a u-ki, k i ohi rukcíó megtörésére és az ui há'szi- bálvok megvelósij..i-a érdekében feláldozták a kisebbség által éveken át büntelenül megszegett és lábbal taposott házszabályoknak egyik formális rendelkezését. Perczei tudatában von eljárása következményeinek. Egy szavába, egy mozdulatába kerül és azok, kik őr a legotrombábban támadiák, most, mint nemzeti hőst a leglelkesebben ünnepelnék, vállaikra emelnék. De ő nem kért ebből a kétes dicsőségből. Mint házelnök ott állt a várfokon, hűségesen és hősiesen teljesítette a kötelességét és az utolsó percben nem hagyta él a zászlót. Nem törődve a gáncscsal, roeggyanu'itással, szidalmakkal férfiasati és abban a tudatban, hogy a hazájának tesz véle szolgálatot, teljesítette kötelességét. Érré igaz, az erkölcsi erő és‘a tiszta öntudat olyan nagy mértekére van szükség, amilyenről a Zoltánok és a velők most egy húron pendülő bánffy dezsők fog lommal sem bírnak. A zi 1 ánok, mikor ro nbo!n tk asztalokat vagy alkotmány', cs <k köveik z-'e ek maradnak. De mit szóljunk bánffy dezsőhöz ? ki most a Zoltánok szellemi vezére, ki a kéddi képviselőházi rombolásoknak értélmi szerzője, ki mist ádáz lázitást folytat azok éllen, kiköt annak idején testi épség ók veszélyeztetésével megoltalmazták a Zoltánok támadásai és a volt nemzeti pártnak piszkolódásai ellen. Nem-e undorral tölt el minden jóizlésü embert a politikai sülye-' désnek és élvtagadásnak eme utálatos látványa.

Mi'yen furcsa ^z idők jáfá<a. A Kosnrhék ünnepük most bánfft, ki annak ideién Kossuth Lajos temetésér ■, mint házelnök megszökött és támadják Perczélt, ki akkor, rmnt a Ház alelnöke a megszökő t Bánffy helyett vezette a képviselő- ház küldöttségei. Az aradi vértanuk szobrának leleplezésén hol volt bánffy ? A Bimbó utcában. Viszont Perczei, mint a Ház elnöke vezette az aradi vértanuk szobrához a képvisélóhaz küldött- ségét és tette le a Ház koszorúját. E - ugyanaz | bánffy mo't az e!leuzek elölt nemzeti hős. S ugyanaz a Perczei Dezső most hazaarulo. ^

Perczei Dezsőhöz most is állandóan érkeznek az üdvözlő falira ok Több, mint tiz vármegye üdvözölte idáig, azonkívül pedig számos szabadelvű pártkör és pártgyúles.igy legújabban a szepts- megyei, soproni, zilahi és szentendrei nagygyűlések üdvözölték. lg- i meleg, hazgu üdvözleteket kapott továbbá Iglóról, hot Berzeviczy miniszter je'en- iétében.együtt v >1 F^ső Magyarország «'ine-java, nem különben Marosvásárhelyről, ahol Tisza mi- niszerelnököt, egész Erdély intelligenc ájának és arisztokraciájánas jelenteiében ünnepelték, a következő lelkes táviratot kapta: »A marosvásárhelyi szabadelvüpárt mai szép ünnepélye alkalmából üdvözöljük nagyménó->agu elnök urat, azon minden izében hazafias tényeért, amelylyel a már éveden át duió páriáméul anarchia leküz lését tét e lehetővé s a lényege szeretetett hizánk boldogulását és jövendő fejlődését nem áldozta föl üres formáknak Méltányolva magatartásának kiváló hord- erejét, a mely Nagy méltó Ságodat a legnagyobb magyar hazafiak sorába emeli, őszinte nagyrabecsülésünknek és hazafias tiszteletünknek adunk kifejezést. A m r jsvasarhelyi szabadelvüpárt nevében : Kabdebó dr. elnök, Bodolla dr. jegyző.«

— Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.

VÁRMEGYE.

— Központi választmányi ülés lesz folyó hó. 19-kén d. u. 3 órakor a vármegyeház kistermében. Tárgy : Az országgyűlési képviselők választására jogosított választók 1905. évi névjegyzékének végleges megállapítása

— Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 16-án Gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklele alatt ülé-t tartott. Jelen voltak: Forster Zoltán tb. főjegyző, Kurz Vilmos árv. elnök, Győr- biró Benő pénzügyigazgató helyeites, Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő, Orffy Lajos, Totth Ödön tiszti ügyész, Sass L sdó közgazdasági előadó, Dr. Hangéi Ignácz t. főorvos, Podhoránszky Géza kir. főmérnök, Jeszenszky Andor, KrcsmariJa Píl kir. főügyész helyettes, Wosinsky Mór és Sigora Lajos törvényhatósági kir. állatorvos bizottsági tagok.

Az egyes jelentésekből kiemeljük a következő adatokat: Az elmúlt november hónapban kataszteri nyilvántartás céljából beérkezett 1339

— Harminc kecskét meg egy csacsit. Nagy szárazság van odalenn, jobb legelőre viszem őket.

— Mi újság künn a szigeten ?

— Semmi különös. Tegnapelőtt egy szirénát fogtak Cittavecchiában.

— Mit fogtak ?

— Egy adriai szirénát. Félig em bér, félig hal. Sohasem hittem volna, hogy ilyen förtelem is megteremjen a mi tengerünkben.

— Látta ?

— Én nem, de sokan beszélték a lesinaiak közül . . .

Már annyira előtte jártunk, hogy nem folytathattuk a társalgást. De aztán keletnek fordultunk, a lesinai csatornába, a mely Cittavecchia felé visz. Ha az embernek alkalma nyílik, hogy adriai szirénát lásson, azt nem szabad elmulasztani.

Az egész hajónép időközben békén elszunnyadt már. Magam a kormány mellett ülterti, a lelkemet pedig betöltötte a komoly és nemes önérzet, a mely a felelősséggel teljes poszton virasztó férfi lelkét joggal betölti.

A szél megint megerősödött és nekem a józan ész törvényei szerint le kellett volna szedetnem a csűcsvitorlát. Sajnáltam azonban a kuttor orrán orkoló Toniót felzavarni és magam is nagyon kényelmesen ültem a pokrócom alatt. A yacht éle- s en szeli a habokat, a drót kötelei pedig muzsikálni kezdenek, mint egy óriás hárfa húrjai . I . Egyszerre — óh irgalom atyja ne hagyj el — alig két hajóhossznyira előttem a szürke sziklák egész

hosszú sora zárja el a szorost . . . De hiszen erre nem lehetnek szirtek! Megnéztem a nagy mappát! Vagy irányi tévesztettem volna? Lehetetlen, — alkonyat óta a világi tó tornyok után igazodom.

Mialatt mindezt elgondolom, nekivetem magamat a kormánynak és kiszorítom a rudat a korláton túl. A kutter felágaskodik, tajték csap az arcomba, a szél keresztbe kapja minden vitorlánkat és egy pillanatra haránt fekteti a yahtot. ... A födélzeten alvó emberek kapálódzni kezdenek; isten csodája, hogy egyikük sem fordul a tengerbe ... A sötét kajütből dobogás és csörömpölés hallatszik ... A hajó megint talpra áll. Most már szél ellen fordul. A nagy vitorlaág dörögve pandulázik a fejünk fölött, a vászon pedig üresen csattog a szélben. Megkönnyebbülten látom, hogy a szirtek a kormány mögött vannak. Szeretném megveregetni a derék kis hajó szügyét, de mi tagadás benne; önmagam iránt is mély tiszteletet érzek, m;nt olyan férfi, ki kötelességét teljesítette és a kinek legszebb jutalma a nemes önérzete.

Tonió feltápászkodott a hajó orrán.

— Mi volt ez?

— Megmentettem Ja hajót! -• mondom egyszerűen, minden felesleges dic*ekvés mellőzésével.

— De hiszen erre nincsenek sziklák ! — esküdözik a kormányos.

A szirtek azonban ott vannak, alig három lépésnyire a hajó farától. Tonió fölkapja a hosszú csáklyát és neki feszíti a legközelebb eső

kőnek. Oh csodák-csodája: a rúd keresztül szalad a sziklán, és ha a kormányos nem volna o'yan ügyes mint a macska, akkor ezúttal biztosan bele- pottyanna a t engerbe ... A szirtekről hamarosan kitűnt, hogy óc-ka gyékény ponyvák. Valami gyümölcs hajó dobhatta őket a vízbe, azóta szép glédában úsztattak a szél irányában. Vessünk azonban fátyolt erre a kalandra, a mely némileg, leszállította kormányosi önérzetemet.

Hajnalban kikötöttünk a cittavecchiai ríván Egy mosogató asszonyság megmondta, hogy az adriai szirénát a nagykorcsmában láthatjuk. Tizenöt kemény krajcár lefizetése mellett meg is láttuk a tengeri csodát: közönséges fóka volt, még pedig meglehetősen zsengekoru fókakölyök.

Azaz hogy mégsem volt közönséges állat, hanem a barna-fehér pettyes középtengeri fókacsalád tagja, a melyről jó ideig azt hiresztelték, hogy régóta kihalt. A partlakók nem ismerik már ezt az állatot és valami fattyú teremtésnek, gondolják. Az óceánon járt matrózok persze jól ismerik és én azt gyanítom, hogy a cittavecchiai ember is tudja, miféle fajzat az ő szirénája.

Megkérdeztem a fókamutogatótói, hogy menynyire tartja a szirénáját. Száz forintot kért érte.

— Nem ér többet tíznél — válaszoltam.

A mikor egy óra múlva Bol felé készülődtünk, nagy rémületemre megjelent az ember a parton a fókakölyökkel a hóna alatt.

— Adnak az urak ötven forintot érte?