Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-08 / 41. szám
2, TOLNA VARMEGYE. 1899. október 8. — Az őszi rendes közgyűlés jövő szombaton fog megtartatni. Tárgysorozatából közöljük a következőket: A vármegye 1900. évi költségvetése, s a költségvetés rendes kiadásainak fedezhe- tése, és a betegápolási alaptartozások törlesztése céljából együttvéve 2%-os pótadó kivetése iránti javaslat. (E pótadóból 1 % ugyanaz, a mely már évek óta rendszerint igénybe vétetett, a másodsorban jelzett célra szükséges másik 1 % pedig, csak ideiglenes természetű.) Az alispán időszaki jelentése. A simontomyai járásban megüresedett szolga- bírói állasnak, valamint az ennek betöltése következtében netán megüresedő egyéb állásoknak választás utján eszközlendő betöltése. A közigazgatási bizottság kebeléből a folyó év végével kilépő tagok helyeinek betöltése. Az igazoló választmány újjáalakítása. Az állandó választmányban Barlal Béla cs. és kir. kamarás lemondása folytán megüresedett tagsági helynek betöltése. A szegzárdi borellenőrző bizottságban Boda Vilmos lemondása következtében üresedésbe jött tagsági helynek betöltése. Miniszteri rendeletek. A közigazgatási szakosztály előterjesztése, melylyel a képviselő választási fuvardíjak megállapítását tárgyazó szabályrendelet-javaslatot bemutatja. Ugyanazon szakosztály javaslata, a községi segély-alapok szervezéséről szóló szabályrendelet módosítása tárgyában. Ugyanazon szakosztály előterjesztése, a kéményseprési iparról szóló szabályrendelet módosítása tárgyában. A tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet nyugdij-alapjára felügyelő választmány előterjesztése, özv. Kövesdi Józsefné nyugdíjazása iránt. A közigézségügyi bizottság előterjesztése, a Uuna-Földváron felállítandó vizgyógyintézet tárgyában. Vasvármegye körlevele, a kötelező állami tűz- és jégkár biztosításnak törvényhozás utján leendő szabályozása tárgyában. A szegzárdi br. Augusz-ái uaházbaa 6 alapítványi helynek, a gyámpénztári taitalékalap terhére történendő rendszeresítése iránt. A vármegyei muzeum számára szükséges telek megfelelő pénzértékének a kir. közalapoktól töúént kérelmezése tárgyában. Ái uaszéki előterjesztések. Tiszti ügyészi vélemények községi ügyekben. Községi költségvetések és számadások. Időközben beérkezett tárgyak. — A közigazgatási bizottság október havi ülését tegnap délelőtt tartotta meg gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt, melyről az idő rövidsége miatt lapunk jövő számában referálunk. — Az országos jegyzői egyesület. A községi és körjegyzők orsz. központi egyesülete október hó 16-án délelőtt 10 órakor tartja évi közgyűlését. A tárgysorozatból kiemeljük a következőket : A közigazgatás rendezése tárgyában szerkesztett emlékirat tervezete az elnökségnek s az arra beérkezett vélemények tárgyalása. — A belügyminiszter leirata, a községi és körjegyzői állások betöltése alkalmával a kijelölési jog szabályozása tárgyában. — A kereskedelemügyi miniszter leirata a kedvezményes áru vasúti menetjegyeknek a jegyzők és családjai részére való engedélyezése tárgyáj ban hozzá intézett feliratra. A m. km. igazságügyminiszterhez intézendő felirat-tervezet a közjegyzői okmánykényszer behozatalának megakadályozása tárgyában. Elnöki előterjesztés, a törvényhatóságokhoz intézendő kérelem tárgyában, az «Erzsébet királyné Országos Községjegyzői Árvaház» alapjának segélyezése tárgyában. — Az esztergomvármegyei egyesület indítványa, a közigazgatás törvényhozási rendezése esetén országos jegyzői kongresszus ösz- szehivása tárgyában. — A zemplénvárinegyei egyesület indítványai a községi- és körjegyzők válasz- I tása alkalmával, a kijelölésnél a pályázók szolgálati idejének tekintetbevétele tárgyában. — A körjegyző által a lemondását el nem fogadó főszolgabirói határozat ellen benyújtott fe- lebbezés 1 frtos bélyeggel látandó el. (M. kir. pénzügyminiszternek 1898. évi 12.495. sz. alatt kelt határozata.) — Katonai csapatok fogyasztási adója. ! Ha a katonai csapatok 48 órán túl tartózkodnak egy községben : a bort és húst kiszolgáló marko- tányosok a fogyasztási adót a községi bérlőnek megfizetni kötelesek. (M. kir. pénzügyminiszternek 1898. 94.670. sz. alatt kelt határozata.) — Esővizilefolyás helyreállítása iránti ügyben eljárás a közigazga'ási hatóság hatáskörébe tartozik. (M. kir, minisztertanácsnak 1899. évi július hó 5-én hozott határozata.) Felhívás a magyar emberiséghez. Felszólalok, mint ember, és mint magyar. Van egy pusztító vész, mely áldozatait könyörtelenül elragadja. Ez a tüdővész. A rettegett ragályok, az ázsiai kholera, a keleti pestis nem oltanak ki annyi emberéletet, mint a tüdővész. Amazok’ ellen védekezhetünk határzárokkal : ez itt táboroz közöttünk. És hazánk, a szép Magyarország, az erőteljes magyar faj hazája, első sorban áll azon országok között a statistika Ítélete szerint, a hol a tüdővész legtöbb áldozatot követel. Mindenkinek meg kell döbbenni erre a szóra, a kinek keblében emberi és bazafiui szív dobog. Évenkint százezernyi embernek, kenyérkereső rpának, csa'ádápoló anyának, reményteljes iijunak a megmentésérő1 van szó a mi magyar hazánkban. E magasztos célnak elérésére alakult a mell- betegek sanatoriumát fe’állitó egyesület, melynek legmagasabb védnöke a mi koronás királyunk, a ki úgy szereti a magyar nemzetet, a hogy a magyar nemzet szereti őtet. Hogy ez emberbaráti ügyben én szólalok fel, arra engemef Isten iránti bála kötelez. Évtizedek előtt, harminc évnél is régebben, oly nagyfokú mellbajban szenvedtem, hogy soha egy uj tavaszt nem ígérhettem magamnak ; az orvosi tudomány minden gyógyszerét kipróbálta rajtam, kétséges sikerrel. És ime most, késő aggkoromban, Isten kegyelméből épen, egészségben bírok a rám nehezült kötelességeknek megfelelni. Minek köszönhetem én ezt ? Isten kegyelme után a jó levegőnek. Az tett újból emberré. Teljes elismeréssel viseltetem az orvosi tudomány minden gyógyszerei és szérumai iránt, melyekkel a romboló népbetegséget leküzdeni időtlen idők óta törekszenek, de maguk az orvosok hangoztatják, hogy mindazokaál hathatósabb az Istenadta tiszta lég, helyes táplálkozás s azon a szervezetet edző eljárások, melyekkel ma a sanatoriu- mokban gyógyítják a tüdőbetegeket. Ezt az áldást kívánja megadni a felállítandó sanatorium a szenvedő emberiségnek Magyar- országon. Egy nagyszerű gyógyintézet emelendő fővárosunk legegeszségesebb részén, a budai hegyek szélvédte völgyében, mely orvosi vélemény szerint a legszerencsésebb fekvéssel bir. Ezen sanatorium felállításához szükséges ösz- szeg előteremtésére szólítjuk fel nemes érzésű közönségünket. Én magam, ki őseimtől nem örököltem nagy birtokot, kinek a szerencse nem osztott kincseket, ki folytonos munkám után élek : ezer koronával járulok a szent cél eléréséhez. Bizton hiszem, hogy mindenki, a kiben istenfélő, hazát szerető szív dobog, tehetsége szerint sorakozni fog az intézmény létrehozóihoz. Áldás reájuk ! * Budapest, 1899. szeptember 12. Dr. Jókai Mór. Hírek. — Ö Felsége a Király nevenapja alkalmából múlt szerdán a középületeken, tanintézeteken nemzeti lobogók lengtek. Délelőtt 9 órakor pedig a belvárosi templomban Wosinsky Mór esperes ünnepi misét mondott, melyen az állami és megyei hivatalok tagjai testületileg vettek részt D'óry Pál alispán vezetése mellett, s a tanintézetek növendékei tanáraikkal szintén megjelentek az isteni tiszteleten. Az ünnepnap alkalmából az iskolákban szünidőt engedtek a fiatalságnak. — Az „Otthon“ előfizetői a mai számunkkal veszik az október hónapra járó füzetet. — Kinevezés. A belügyminiszter dr. Novák Sándor miniszteri segédtitkárt, volt tolnavármegyei I. aljegyzőt, miniszteri titkárrá nevezte ki. Az aradi Tizenhármak emlékkönyvébe. Én hiszek a Gondviselésben. Nem puszta legenda, hogy a bűnért van bünhödés is. Az aradi sírokból égre törő kegyeletes emlékezés a kötelesség hü teljesítésére : önfeláldozásra oktat és a feltámadás igaz hitében, reménységgel biztat. A magyar állam függetlenségének diadalszobrát az aradi vértanuk szobra mellé fogja emelni a nemzet. r, ,, . ,,, rolonyi Gesa. A 13. Ki a csatán előttük meg nem állt, Mint gyáva hóhér mért rájok halált. De hősiségük csorba igy se lett — S kigyult a dicsfény a bitók felett. Koznia Andor. A mely ország nagyjainak emlékét nem őrzi a kegyelet legtisztább érzelmével : nem méltó, hogy a történelem megemlékezzék róla, — és ha Magyarország a «Tizenhárom» vértanú sírjához nem zarándokol a legnagyobb kegyelettel és leborulva a vérrel szentelt hantra, nem imádkozik áhítattal azok lelki üdvéért: nem méltó, hogy a müveit nemzetek sorában helyt foglaljon. Dr. Mülek Lajos. Ma már nem lehet a hazáért meghalni, hát igyekezzünk élni érte. j-, Tr, . ^ , Dr. vertesy Gyula. Jaj annak a nemzetnek, mely jeltelen sírban, koszorú nélkül porladni hagyja mártirjait. Kacziány Ödön. Feledhet a gyáva, megbocsáthat a rabszolgahad : én sem feledni sem megbocsátani nem tudok. Csók István. Két paraszt vitéz. Elmondom a Muhari Istvánok, a Károlyihuszárok legendáját. Nem tudom mi igaz belőle, a nép beszéli ; az alföldi réteken járva, csöndes estén a kapás-ház előtt egy erős födi polgár, a ki egész délután kaszált, mesélte és elmondom a beszédjét, mert illik ebbe a könyvbe. A nagy forradalomban Muhari István együtt vitézkedett a fiával, a maguk pénzén vettek lovat, kardot, csákót, mert volt miből. Istennek és hazának kedves és bátor harcosai voltak, vakmerőek, mint a tigris és odaszánták az életüket a szent hazának. Egyszer az öreg István hallotta, hogy a fia leesett a lórul és elfogta a német.— Inkább a golyó ment volna rajta körösz- tül, — mondta az öreg paraszt vitéz keserű bánattal. Ezzel elment a fia után. Hát a mint haladt, vágtatott az aradmegyei síkokon, valahol — a legenda nem mondja hol — Muhari István meghallotta a fia hirét. Az elfogott magyar huszárokat itt akasztják föl a németek a faluba. Belevágott a fájdalom az öreg gatyás vitéz lelkibe. A német az ő fiát. Jaj, magyar Isten, azt ne engedd 1 Szegény napszámos ember foltos ruhájába öltözve elrejtőzött az öreg István vitéz a faluháza nagy piacterén levő verembe. Ott volt három nappal, három éjjel, a fegyver mindig a kezében volt. Negyednap reggel doboltak az osztrák katonák. Egy kis sváb banda trombitált. Akasztófa volt a piac közepén. Vitték oda a magyar huszárokat szuronyok közt . . . Mikor pedig ifj. Muhari Istvánt a bitófa alá taszították és ottan a vörös hóhér a fiú fejét hátrafogta, a tömegből lőttek . . . A golyó belement iiju Muhari István szivébe. S a tö negből valaki kiabált lelkiből-szakadtan : Az én fiamat német nem akasztod föl! . . . Az öreg Muhari volt, a derék, az erős vitéz és puskájával fölszaladt a német katonák elől a templomajtóba és ott halt meg a feszületnél . . . Fehér angyal vitte föl a két Muhari lelkét. Békejl Antal. A vértanuk az újkor mithologiájának az istenei. Azzal a különbséggel, hogy nem a legenda szülte őket, hanem ők csinálták a legendát. Molnár Ferenc. Az aradi vértanuk hazánk béke olajága ! töviskoszorujából nőjjön Key Dávid. A mit a dicső elődök verőkkel megszereztek, azt mi csak munkával tarthatjuk meg. Brázay Kálmán.
