Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-08 / 41. szám
IX. évfolyam. T 41. szánt Szegzárd, 1899. október 8. Előfizetési ár: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára G írt — 3 » — I > 50 . . 12 kr. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Kraramer Vil- mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: IDr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő : SZÉKELT FEREBTC. Kéziratok vissza nem adatni k. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékei'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. ..........................■!«———. | A vértanuk emléke. | A jelen kor történelmének világmozgató eseményeivel párhuzamosan a magyar nép — most már másfél év óta — lelkes érdeklődést és hazafias érzést szentel dicső szabadságharcunk félszázados ünnepének. Napról-napra láttuk szemeink előtt megelevenedni a nemzeti hősök époszának gigászi jeleneteit, a lelkesedés ama csodálatos márciusi napjától kezdve, midőn a szabadság hajnalpirja arany sugaraival megjelent ligeteink s mezőink felett, a komor októberi napig fájdalmas golgothájával, a szerencsétlen nemzettel a ravatalon. Szellemünk ereje, lelkünk érzelme versenyzett a kegyelet e művében : bámultuk nemzetünk emberfeletti küzdelmét az abszolutizmus ellen; nemzeti erényeink összes hagyományait megtestesülve láttuk a névtelen hősökben, szorgalmasan olvastuk a hazafiul hir evangéliumát s vigaszt, bizalmat és áhítatot merítettünk belőle. — Es most, midőn elérkeztünk a kínszenvedések történetének utolsó állomásához, ahhoz a naphoz, melyen a nemzeti eszme a Megváltóhoz hasonlón meggyaláztatott és keresztre feszittetett s fajunk legjobbjainak, imádott félisteneinknek megbecstelenítő hóhérkéztől a rút latorhalált kellett elszenvedniük, az egész nemzet, városban és falun, gunyhóban és palotában megragadó gyászünnepre készült, mely szent vértanúink dicső emlékének volt szentelve. Az égető fájdalom, az égbekiáltó néma szenvedés idő folytán csendes bánatba és honfiúi szomorodásba olvadt fel ; hisz’ a nemzeti eszme feltámadt, fejedelem és nemzet egyetértve dolgozik a haza felvirágoztatásán, a feledés fátyola az uj nemzedékkel mind sűrűbb lesz. De éppen ezért óvakodni kellett a rég beheggedt sebek felszaggatásától, nem volt szabad az erős hidat múlt és jövő között felrobbantani. A kegyelet mindig az egész nemzet közjava volt, azt pártcélokra felhasználni i nem szabad s ez csakis a politikai szenvedély ártalmas túlzásának tekinthető. Ez elv helyes felismerése a mostani ellenzék érdeme és hazafias érzülete mellett tanúskodik, hogy ezt a parlamentben lojálisán kijelentette. A keserűségnek csak egy cseppje zavarta eddig a bánat összhangját: az ellentétet nemzet és állam, nemzeti érzelem és állami ünnep közt. A kérdés kormányainkra : nézve gordiusi csomó volt, melyet sem nem akartak, sem nem tudtak ketté vágni. Széli Kálmán lángoló hazaszeretetének és állam- férfiúi bölcsességének volt fentartva ezen nehéz és kényes kérdés szerencsés megoldása. Általános lelkesedés, a függetlenségi pártnak szemmel látható, örvendő meglepetése mellett indítványozta a miniszterelnök a képviselőház keddi ülésében, hogy a nemzet koszorúját a hálás kegyelet jeléül a kép- viselöház elnöke tegye le az aradi vértanuk szobrára. Ez az indítvány, mely a miniszterelnök részére a szeretet és tisztelet nagy tőkéjét biztosította, a magyar nép szivében, elvette a gyászünneptől az utolsó csepp keserűséget is; a kinos ellentét meg volt szüntetve, az egész nemzet harmonikus áhítatban ülte meg vértanúinak ünnepét, kiknek feje körül immár a szeretet és engesztelés aranykoszo- ruja ragyog. VÁRMEGYE. — Vármegyei tisztviselők fizetésemelése. Bárányavármegyc közgyűlése megbízta az állandó választmányát, hogy a tisztviselők anyagi helyzetének javítása végett részletes javaslatot dolgozzon ki. A választmány albizottsága azt indítványozta, hogy a vármegye összes alkalmazottainak fizetését arányosan emeljék föl s a szükséges huszon- kétezer frtnyi költséget két és fél százalékos pótadó kivetésével teremtsék elő. — A választmány erre elfogadta a javaslatot, de egyszersmind ajánlja a vármegye közgyűlésének, hogy országos mozgalmat kezdjen a 'tisztviselők fizetésének egyöntetű rendezése érdekében. — Szilágyvármegye szintén emeli tisztviselőinek fizetését. A fizetés- emeléssel harminchétezer forinttal nagyobb költsége lesz a vármegyének. Az állandó választmány reméli, hogy a belügyminiszter kiutalványozza ezt az összeget. T A R C A. Ősz jöttén. • Óh madaram — mondtam a fülmiiének — Mért nem dalolsz e lágy nap alkonyán ?» — A május elmúlt, minek hát az ének ?... A tavasz elmúlt! — Szólt a csalogány. «Gyors, könnyű fecske — mondtam a fecskének — Mért nem csapongsz e nyájas ég alatti» — A nap sugári már mind eltünének — Felelt a fecske — s itt az alkonyat.-» Szivem megdobban, fájva, hogyha kérded: '‘Mért nem dalolsz, miért vagy hallgatag?» Felettem gyorsan suhannak az évek, A tavasz elmúlt, s jön az alkonyat. SZALAY FRUZINA. A vértanuk emlékezete/ — 1849. október 6. — Magyar anyák! Mikor gyermekeiteket olvasni tanítjátok, mond- \án : egy, kettő, három stb. — és eljuttok a tizenháromig : ott álljatok meg s elmondván a gyásztörténetet, oltsátok a gyermekek szivébe : az aradi Tizenhármak emlékét. R,/mi * Az Aradi Közlöny emlékalbumából. A népnek jog, kenyér és hit kell. A törvény- hozás föladata, hogy ezt a hármat a népnek biztosítsa, mert minden hatalom, mely nem a népért, a néppel és a népben munkálkodik : csak a sirját ássa merr. v / <v * b Zichy Jenő. Tizenhárom buzakalász. Észak jégvihara tepert le a földre ; sakálok falkája beleásott mélyre, aztán fölszántotta, hogy nyomotok veszszen. Az oktalan, gyáva ! Hisz tudhatta volna, hogy a szántóföldből kél a nemes búza. Abban növekesztek immár ötven éve, Belőletek készül lelkűnknek kenyere — Tizenhárom kalász mikor elvetették, s ma Ti tápláljátok e ha- i 1 zának földjét; de csak úgy és addig, mig köny- , nyel öntözzük, Megváltóinkról mig meg nem feledkezünk ! lm ez is egy könycsepp, mely hantotokra j hull, ugyanannyit kérek hazám leányitul. — Jászai Mari. Halálotok — Feltámadásunk, Emléketeknek sirt nem ásunk Még példátok szent s fenragyog Addig leszünk dicsők, nagyok. — Ivánka Oszkár. A magyar ügy nem akkor győzött, mikor | honvédeink a zászlót Budavár fokára kitűzték, ha- I nem mikor a Tizenhárom a vérpadra lépett. • Rákosi Viktor. ! A század legnagyobb gyalázata.» így nevezték el sokan a rennesi Ítéletet. Hát bizonyos, hogy ez is lelketlen, csúf dolog, de a század legnagyobb gyalázatát mégis csak itt kö- ‘ vették el minálunk : 1849. október 6-ikán ! Szabolcska Mihály. Minden rögön honíivér, milliárd Vérző ajakként bosszúért kiált; Martinovics, ki elhullott Budán, Bécs-Ujhelyen Zrínyi és Frangepán, Száz és száz vértanú Eperjesen, Tizenhárom Aradnál, véresen, Int, hogy tied az elhatározás: Vár-e reád, hazám, föltámadás? . . . Bartók Lajos. A halhatatlan honszerelmet Hiába vonják bitófára, Nincs hatalom, mi meggyalázza : Minden vércseppje örök élet S örök dicsőség glóriája ! Endrődi Sándor. Október 6. Ha már ők is bitófán veszítenek, Gyalázat a bitófa nem lehet, S ha gazember ma bitófára jut: Többé nem az van meggyalázva, Hanem a vértanuk ! Jakab Ödön.
