Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-26 / 48. szám

1893. november 26.

TOLNAVÁRMEGYE.

3.

Első alkalom ez arra, hogy a nemzet bebizonyítsa egy élő költőjével szemben az e'ismerés és hódolat lelkében gyökeredző tudatát és ez egyszer ne akkor nyújtsa a babért, a mikor az, akinek fejére akarja tűzni, már nem sütkérezhet a nemzeti elismerés meleg, éltető fényében, hanem a mikor még maga is a régi törhetetlen erőben, az ifjúság minden varázsával épp úgy mint ötven évvel ezelőtt újból és újból leróhatja köszönetét a háláért.

Az a lángész, a kit ünnepelünk, a kinek hálánkat lerójuk, a kinek hódolatunkat bemutatjuk, a kinek hosszú életet könyörgünk az Istentől: Jókai Mór még közöttünk ól, még részese a mi örömeinknek, és nekünk megadatott, hogy mint hálás kortársai elébe álljunk, a mikor szakadatlan irói munkálkodásának ötven éves jubileumát megünnepeli, mondván : Nagy kincsesei ajándékoztál meg bennünket, és mi nem vagyunk érte háládatlanok. Egy egész könyvtárt Írtál számunkra, nevedet tiszteli és nagyrabecsüli az egész világ és az a glória, amely homlokodon ékeskedik, mi reánk is juttat néhány sugarat, és a te diadalod a mi diadalunkat jelenti.

Nos hát mutassuk meg, hogy a mikor igazán nagy költőnek jubileumát históriai nevezetességű ünneppé akarjuk tenni, akkor nem elégszünk meg azzal a külső fénynyel, azzal a tartalmatlan lelkesedéssel, a mely eddigi jubileumainkat és eddigi ünnepeinket karakterizálja. Mutassuk meg, hogy ez egyszer immár örömünket, elismerésünket, tiszteletünket és hálánkat cselekedetekkel is kifejezzük és nem csak szavakkal.

Itt az alkalom és Magyarország, a melyet a külföld még mindig szeret a kelethez számítani, szakíthat régi tradícióival, és örömének az erkölcsialapot meg tudja adni. Arról van szó, hogy mi Jókai Mórnak jubileuma napján a nemzet honoráriumaképpen százezer forintot nyújtunk át. — Gondoljuk csak meg, hogy mi ez az összeg és mi volna ennek százszorosa is ahhoz az ajándékhoz képest, a mit mi kaptunk Jókai Mórtól? Megfizetheti e nagy nemzet nagy férfiénak csak megkö- zelithetóleg is azt a kincset, a melylyel ő lett gazdagabb. Azok a boldog órak, a melyek bearanyozták ifjúságunkat, a mikor Jókai Mór egy-egy könyvének olvasásába mélyedtünk el, az a sok szellemi kincs, a melyet az ő költészetének forrásából vittünk magunkkal az életbe, és mindazok az édes reminiszcenciák, a melyek lelkűnkben a Jókai névvel vannak összeforrva, megválthatók-e aranynyal, megjutalmazhatók-e pénzzel, meghálálhatók-e szóval.

Tiszteletre méltó önzés az, hogy Jókai Mórt, a ki öt évtizeden keresztül nekünk dolgozott, és a mi gyönyörűségünkre fáradozva őszült meg, még évek hosszú során át a mienknek akarjuk tudni. Gondtalan aggkort óhajtunk szerezni annak, a kinek poezise még mindig kiapathatatlan, szelleme még mindig alkot, hogy menten anyagi gondoktól az élet lehangoló prózájától, ezentúl is megnyilatkozzék számunkra az ő géniusza.

Százezer forintot adunk mi neki és mi megkapjuk érte az ő összes müveit: egész könyvtárát az ő páratlan szépségű és minden időkre szóló munkáinak. Az a nemzeti diszkiadás, a melyet a jubileum alkalmával sajtó alá rendeznek, fogja az iro- I dalomtörténetben megörökíteni a nemzet örömnapját és úgyszólván módjában van mindenkinek megváltani a maga helyét a jubileumban való részvé- i telre a kiadás egy-egy példányával. Módjában van | mindenkinek hozzájárulni a jubiláns munka létrejöttéhez, és a tiszteletdijhoz, a melyet, mint a nemzet honoráriumát nyújtanak majd át a koszo- I rus költőnek. Szomorú volna már az is, hogy ha kételkednének e vállalkozás keresztülvitelében, szomorú és lesújtó volna már az a tudat is, hogy nem találkoznék Magyarországon ezer ember, a ki e diszkiadás megrendelésével konkrete hozzájárul az ünnep sikeréhez. Megsérti az ennek a nemzetnek lelkesedő képességét és erkölcsi értéket, a ki esak feltételezi is, hogy ily alkalomkor a társadalom nem lesz áldozatkész és vájjon találkozik-e olyan küldöttség, a mely majdan pirulás nélkül járulhatna az ünnepelt költő színe elé, ha a részvétel most is csak szép szavakban, hangzatos frázisokban nyilatkoznék meg?

Azért tehát újra és újra felhívjuk közönségünk figyelmét a nemzeti ügyre, és felszólítjuk városunkat, és társadalmunk vagyonosabb osztályát a mozgalom legerélyesebb felkarolására, mert a mulasztás és közöny szégyent hoz minden magyar ember fejére, de különösen sújtja azokat, a kik hazafias lelkesedésüket minden alkalomkor gyönyörűen kicirkalmázott tosztokban hangoztatják, de a mikor cselekedetre kerül a sor, nincsenek az elsők között, és arányban képességükhöz, vagyoni viszonyaikhoz, nem sietnek beszédeikben ígéretképpen hangzó áldozatkészségüket a kellő formában beváltani.

Ne elégedjék meg egy város sem azzal, hogy jubiláns küldöttséget alakit s a diszkiadás egy példányát megrendeli, hanem vegye fontolóra, hogy azok a költségek, a melyekbe esetleg az ünnepi deputáció, hangverseny, illumináció kerül, sokkal nemesebb eólokra fordíthatók s e jubileum, a mely komoly, jelentős, alkalmat nyújt a városoknak arra, hogy a kiadásból minél több példányt megrendelve iskolákat, intézeteket és kulturális célokat szolgáló testületeket olyan munkával ajándékozzák meg, a mely páratlan a mi irodalmunkban s talán egyedül áll a világ literatúraiéban is. Kettős célt érünk el ilyen módon : jubiláljuk a költőt és szolgáljuk a kultúrát.

íme púidéval járnak elöl az ország nagyjai a politikai élet kiválóságai, és tudjátok, ki volt az első magyar nő, a ki minden felszólítás nélkül jött és megrendelte a jubiláris munkát: koronás vód- nöknője országunknak, Erzsébet királyné. Gondolják meg a városok, a testületek, egyesületek, intézetek és magánosok, hogy ez egyszer nem olyan ünnepségről van szó, a melyet egy-egy bankettel, ünnepélyes közgyűléssel, arckép leleplezéssel elintézni lőhetne. Mert ehhez mindon ember ért, lelkesedését ilyen formákkal beváltani senkinek nagy megerőltetésébe nem kerül, de meg kell ragadni az alkalmat annak a bebizonyítására, hogy a kik Jókait

tisztelik, tiszteletüket és elismerésüket impozáns módon tudják nyilvánítani és méltón a költőhöz, méltón önmagukhoz, méltón ahhoz a nagy naphoz, a mely úgyszólván határköve lesz hanyatló századunknak.

Csak ismételhetjük azt a mottót, amelylyel I cikkünket bevezettük ! „Mondd meg, hogy ünnepelsz, és én megmondom, hogy mennyit érsz.“

H i r e k.

— A népkonyha. Itt van a tél, a maga ki- , ellenségében. Városunkban nagyon sok a szegény, kinek nincs se meleg hajléka, se betevő falatja. Ezeken segít a mi népkonyhánk, illetve Si- montsits Bélánó, ki az idén folytatni fogja az em- berszeMetnek azt a szép, áldásos művét, melyet a j múlt évben oly szép sikerrel kezdett meg. A népkonyhát december elsején ismét életbe lépteti. A népkonyhában valláskülönbség nélkül, minden valóban segélyre szorult szegény, december, január és február hónapokban naponként minden j díj fizetés nélkül meleg étellel fog élláttatni.

! Ezért lelkes felhívást intézett a jótékony emberbarátokhoz, hogy élelmi szerekkel vagy más adományokkal járuljanak a népkonyhához. A meleg hangú felhivás a következő : „A múlt év lélekemelő tapasztalatából merítem a tántoritbatlan bizalom reményét, és újra kérek, gyámolitó támaszt, könyörületes adakozást! — hogy a szegzárdi népkonyha szegényeinek ez évben is tíirhetővé, elviselhetővé tétessék a zord tél által csak fokozott nyomor ! Az a szeretetteljes bőkezűség, mely első ízben tavai elhangzott esdő szavamra százakat és százakat látott el élelemmel, bátorít fel, hogy a küszöbön álló kereset nélküli évszak gondteljes napjain, a mostoha körülmények fo'ytán megsokasodó szegzárdi szegénység számára a népkonyhának annyi könyet letörló áldását meutül hatékonyabbá tenni igyekezzem. Engedje meg azért, hogy a felebaráti szeretet nevében a szegzárdi népkonyhát kegyes pártfogásába ajánlva ; tisztelettel felkérjem, hogy annak czóljaira valamely I élelmi szert adományozni, s azt folyó évi decem- | bér hó 1-sejétől kezdődőleg bármikor a szegzárdi rom. katholikus ovoda helyiségéhez eljuttatni kegyeskedjék. A szegények nevében előre is hálás köszönetemet nyilvánítva, fogadja megkülönböztetett tiszteletem őszinte kifejezését. Szegzárd 1893. november hó 20-án. Simontsits Bélánó.“ Nem kételkedünk benne, hogy e nemes szózat első sorban városunk közönségénél bő viszhangra fog találni.

lepszem le, ha ugyan kapok helyet. Tudom előre, hogy sokat fogok várakozni. A három bájos pincér (azt hiszem megbocsájtják, hogy igy nevezem őket) úgy tesz, mintha nem is hallaná a tizedik csengetésemet. Ezt jól eltanulták a valódi pincérektől ! Hogy Szigeth Alice, Fördös Emma, Martin Szidónia kisasszonyok közül végre ki lesz az irgalmas szamaritánus, a ki megszán, el sem tudom képzelni, de ha saját kezűleg nem teszik a cukrot párolgó teámba — nem fizetek és kimaradnak a báli névsorból.

Hopp! de sokáig nem tölthetem az időt. Helyet kell engedni másoknak. Igen csak helyet, de a székemet odább tolom a szomszéd asztalhoz, mert ezt bajos kapni ott, ahol Madarász Elememé és Simontsits Elememé úrnők celebrálnak fényes segédlettel. Totth Ida, Vargha Margit, Spányi Pi roska kisasszonyok közül az lesz a győztes, vagyis az győz le, aki először kinál sonkával, mert szardíniát és kaviárt nem eszem.

Ez alatt megpirul a pompás malacpecsenye. A gyönyörű kis jószág olyan csalogatólag nevet reám fehér hat hetes fogacskáival. Török Béláné és Szust Yikiorné úrnőket már eleve megkérem, hogy a malacfejét tétessék félre számomra. Martin Olga és Antal Ilona kisasszonyok azonban ezt nem tudják, mert hagyományosan üldöz a pech, ha malacra éhezem, biztosan eladják a porciómat másnak. így tehát pulykát „parancsolok“ még pedig úgy, hogy büntetésből ketten hozzanak — egy porciót.

Ekközben valószínűleg, az az nem valószínűleg, de egész biztosan: megszomjazom s keresve keresem azt az áldott forrást, — mint a sivatag vándora, a hol megszabadulok pokoli kínomtól. Na olyan túlságos uagy fölfedező utat nem kell tennem, mert:

„Mint a szép hives patakra A szarvas kívánkozik"

igy fognak mások is sietni ama asztal felé, a hol Nits Istvánná és Bodnár Istvánná úrnők árulják az élet elixirt, hamisítatlan szegzárdi és decsi bor alakjában (úgy hallom erre az egy napra Olaszországgal fel van bontva a kereskedelmi szerződés !) Pszt! pszt! hangoztatom (de ezért se legyen harag 1) s a két bájos pincér zavarba jön. Még megérem, hogy Weininger Gizella és Dicenty Paula kisasszonyok elcserélik az üveget s valódi francia pezsgőt mérnek ki nekem a decsi fehér helyett. De már ez esetben nagylelkű leszek. Tringeld alakjában 20—20 fillért adok azonnal jótékony célra, ne mondják hogy nem vagyok gálánt . . .

Hanem mindez szép is, jó is; szó, a mi szó, pompásan érzem magamat ... de mintha valami hiányosságban szenvednék. Magam sem tudom mi I a bajom. Az édességet ugyan nem szeletem, de : azért ódatelepszem a Fördös Yilmosné és Oszoly Károlyné úrnők asztalához. Ujfalusy Ilonka és Wie- ner Mariska kisasszonyok elémbe raknak egy csomó Kugler süteményt és cukorkákat, — persze I nem tudják, hogy nem szeretem. — Most már nem adhatok kosarat. De lámlám ezek a cukrok I csakugyan pompásak, mindenik egy-egy cukrászati remekmű, hanem a meDykőben is nekem valami bajomnak kell lenni mégis . . . Hirtelen szédülés fog el . . . Talán . . . Igen-igen, pompás lesz egy pohár limonádé. Borsody Lajosnó és Leopold Kor- nólnó úrnők asztalát éppen mellettem ostromolják

érte. Módly Flóra és Boross Ilonka kisasszonyokat meg sem merem szólítani, három négy tányórka fagylalt is van a kezükben. Leopold Kornélné ő nagysága legyen kegyes tehát, ha már a limonádé elfogyott, a kezében tartott fagylaltos késével egy

1 porciócskát a tányéromba cseppenteni abból a föl- séges vaníliás fagylaltból. Van talán más fajta is .. ? így, most már elég .. . köszönöm.

Na ez pompás volt . . . Hanem mégis, itt, itt fáj, a fejem fáj . . . akkor érzem igy magamat, a mikor a tragédia Írás viszketegje csiklandozza, kar- molászsza az agyvelőmet . . . Nem! Nem! Megvan ! Most tudom már mi volt a bajom a: szivar. Egész este nem szivaroztam.

A két bájos trafikos Papp Józsefnó és Stainer Lajosné ó nagyságaik legalább is azt hiszik, hogy egész készletüket megvásárolom, oly nagy robajjal rohanok hozzájuk. Egyelőre elég egy is.

Pirnitzer Ella kisasszony elcsipteti a szivarom végét, Fejős Emma, Szabó Vilma kisasszonyok gyufát gyújtanak, kettőt i§ egyszerre ... Hm... hm, ez nagy pazarlás. Megyek is panaszra mindjárt az elnökhöz. Mert a hol ennyi perzselő tekintet villanyszikrája repked a levegőben, minek ott gyufát pazarolni ?!

Na de jól vagyunk már. Ez aztán élvezet. Ég, ég a szivarom — s kitünően szelei. Belevetem magamat egy piros fotelbe! A rugó ugyan egy kicsit gyenge, de azárt gyönyörűen elhintál. A párok suhannak. Hangzik a „sose halunk meg“, „nincsen fil- lokszéra“! Egyszerre csak jaj. Egy hatalmas könyökütést kaptam az oldalamba. (így van ez az életben is, csakhogy a sors könyöke még hegyesebb.) Ez I elég volt egy időre. Fájó oldalam tartva kitánto-