Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-22 / 47. szám

4TOLNA VÁRMEGYE.

1891. november 22.

— Népkonyha Szegzárdon. A „Szegzárd- tolnamegyei nőegylet“ választmánya folyó hó 17-én délután I órakor ülést tartott. Jelen voltak: Ágoston Károlyné elnök, Simontsits Béláné, Teodovics Lajosnó, P á p é Gyulánó, H a n- g e 1 Ignáczné, Simon Laura, .T r i e b I Ilma, Mártin Ferencné, Steiner Adolfné, Ősz oly Károlyné, P a p p Lászlónó, M i k ó György titkár ' s az egyleti pénztárnok, A tanácskozás tárgyát a Szegzárdon felállitandó népkonyha kérdésének megvitatása képezte. Simontsits Béláné bemutatja az általa beszerzett e fajta egyleti alapszabályokat I részletesen elébe tárja a választmánynak szerzett tapasztalatait. A választmány ő nagyságának a nemes ügy érdekében kifejtett buzgó fáradozásaiért jegyzőkönyvi köszönetét szavaz Ezután elhatározták, hogy a nőegylet a népkonyhát még a tél folyamán felállítja, — s ez évi segélyül 200 frtot mindjárt kiutaltak. Megkeresi az egylet a képviselő-testületet is, hogy a mennyiben első sorban a városnak áll érdekében a népkonyha emberbaráti intézményének felállítása, a helyet, tüzelő anyagot, a felszerelést a város adja meg s ezen kívül még más anyagi és erkölcsi támogatásban is részeltesse az egyletet. A házszabályok kidolgozására egy bizottságot küldtek ki. Elnöke: Ágoston Károlyné, tagjai pedig : S i- m o n t s i t s Béláné, özv. Thodorovics Lajosnó, Bod a Vilmos, Mikó György, Udvardy Sándor, Bodnár István. A kiküldött bizottság, a mint értesülünk, szombaton délután már ülésezett is, de mig a népkonyha helyiségének ügye rendezve nem lesz, a házszabályok kidolgozása is függőben hagyatott.

— Esküvők. Török József gépész, id. Török József szegzárdi magánzó fia, november 19-ón tartotta esküvőjét Hímmel Mariska kisasszonnyal, özv. Himmel Lőrincznó szép és kedves leányával: Az esküvőn a rokonok és meghívottak nagy száma vett részt. ■*— Sok szerencsét az ifjú-párnak! — Mannheim Miksa Bajáról deczember elsején esküszik hűséget Lőwy Malvin k. a.-nak Tolnáról.

— Iparügyi költségelőirányzat. A magyar kormány iparügyi költségvetése az 1892. évre már f ó 1 m i 1 i ó r a emelkedett, a mi — a korábbi elmaradottságunkat véve tekintetbe — szép haladás.

A mágocsi állami a g y a g i p a r i s k o 1 a 1892. évi előirányzata 2900 frt.

— Buday József szegzárdi csendőr-szakasz- parancsnok a megye egyes csendőrőrseit e héten vizsgálta meg.

— Nagy-Kajdacs község a jövő évtől kezdve a dunaföldvári m. kir. adóhivatal kerületébe fog beosztatni.

— Meglesz, de tudnom kell, hogy a leendő király mit olvasott már eddig?

— Eddig csak: az Arany „Toldiját“ és mondhatom tetszett neki.

— A többivel is meg lesz elégedve.

— Ez tehát el van intézve, — szólt Ivánka és visszaeresztett a tarokkhoz.

Másnap reggel mindjárt eszembe jutott. Adjatok kérlek egy plajbászt, hadd csináljam meg a lajstromot! De mintha gúzsba kötötték volna a memóriámat, sehogy sem tud mozdulni, csak mor- zsolgatom, szorítom a ceruzát, de nem jut eszembe alkalmas könyv. — Nosza, átszaladok az elbeszélő írókra, hátha igy inkább boldogulnék. A termőfákról eszembe jutnak a gyümölcseik. Még pedig kezdem a tiszteletreméltó nagyapókon.

Ott fénylik a Kemény Zsigmond alakja. Nagy, de nehézkes is. Azonfelül filozofál. S mit keresne a filozófia a magas régiókban!

Itt van Jósika. Az az csak volt! Ah! milyen avas szag! Hagyjuk el az öreget. Itt volna Eötvös József, de a „Falu jegyzője“ már tempi passati.

Mint egy középkori király, úgy lép ki Jókai, egy egész tábor van mögötte. Beláthatatlan bandérium a regényeiből. Lássuk csak, mit lehetne elküldeni a főhercegnek ? A kritika és a közönség az „Uj földesur“-at tartja a legjobbnak és méltán, magyar zamat, magyar élet s Pegazusa sem szaladt át ezúttal legelni a „lehetetlenség“ nevű buja rétre. Tán békó volt a lábán. Bókó, de aranyból.

— Tűz, November 17-ón este 5 óra tájban harangok kongatása jelezte azt a tüzet, mely Szegzárdon a pincesoron B e n c z e Péter istállójában keletkezett. A takarmánnyal egészen megrakott épületből nagy lángok csaptak ki s a távolból szemlélők azt hihették, hogy egész sor épület áll lángokban. Szerencsére csak ezen épület és szomszédságában levő szénarakás égett le. A tűzoltók teljes apparátussal dolgoztak, de az oltást megnehezítette a vízhiány, mivel a városból messzire kellett a domb oldalára a vizet hordani. Ezért az épület és takarmány égése 7 óráig tartott. A tulajdonos Bencze Péter nem is volt otthon, hanem vadászni s mikor épülete javában égett, akkor ért haza.

— Közgyűlés. A szegzárdi népbank ma, vasárnap délelőtt 9 órakor a városháza nagytermében tartandó rendkívüli közgyűlésére e helyen ismét felhívjuk a részvényesek figyelmét annyival inkább, mert annak tárgya, az uj szabályok fölött hozandó határozat elég fontos arra, hogy a részvényesek kellő számban megjelenjenek. Ha a gyűlés ma nem lesz határozatképes, november 29-ón újabb összehívás nélkül fog megtartatni.

— Holdfogyatkozás. November 15-én éjjel teljes holdfogyatkozásnak voltak tanúi azok, a kik a ho'dat megfigyelték. 11 óra 40 perczkor kezdett fogyni, aztán folytonosan sötétedett, mígnem éjfél után 1 óra 24 perczkor teljesen elsötétedett. Szegzárdon is kedvezett az időjárás e látványnak 12 óra utánig s a kik ekkor szemlélték, gyönyörű látványban részesültek. Közben a hold alatt úszó fellegek s az ezeken áttörő fény nagyszerű panorámát mutatták. Sajnos, hogy éjfél után fellegek borították az eget s a fogyatkozás nem volt teljesen látható. 2 óra 87 perczkor azonban a hold ismét láthatóvá kezdett lenni s 3 óra 8 perctől kezdve vége lett az elsötétülésnek.

Uj képesítéshez kötött iparágak. A kereskedelmi miniszter a takács, fazekas, szita- és rostakés zitő ipart a képesítés igazolásához kötött mesterségek közé sorolta, vagyis elrendelte, hogy az ipartörvénynek a képesítés igazolására vonatkozó rendelkezései a takács, a fazekas, továbbá a szita- és rostakészitő iparágakra is mindenben alkalmaztassanak, mivel ez iparágak kézműves természetüknél fogva rendszerint csak hosz- szabb gyakorlás utján sajátíthatók el.

— Táncestély. A t a m á s i i „Kaszinó“ könyvtára javára 1891. évi november hó 25-én zártkörű Táncestélyt rendez. Belépti-díj: Szemólyjegy 1 frt, családjegy 3 frt. Kezdete 8 órakor. Szives felülfizetések köszönettel vétetnek és nyilvánosan nyugtáztatnak.

Fölirtam tehát az első helyre:

Jókai Mór: Az uj földesur.

Egy már van. Menjünk szaporán a többi után ! Mézbe van mártva ennek az Abonyi Lajosnak is a tolla s fogván a ceruzát, beírtam másodikul: Abonyi Lajos: A mi nótáink.

Eközben eszembe jutott, hogy nem fogom-e Jókait rossz hírbe keverni az udvarnál, ha az ,,Uj foldésurat“ a Bach-világ persiflage-ját segítem fel Becsbe ?

Ejh, legyünk jószivüek, kegyelem Jókainak ! Kitörültem az „Uj földesurat“ s megint nem maradt, csak egy könyvem az „A mi nótáink“.

Hanem ’iszen majd mindjárt kerítek én ahoz társakat.

Gömbölyűn pöndörödnek Porzónk „Tárcalevelei“. Árgusnak száz szeme volt, Ágainak száz- egy van a jellemzőt meglátni, de mit ér, ha könyve bár mint csöpög is a magyar zamattól, nem felel meg ennek a célnak; tájképeket, városrészeket, külsőországi úti benyomásokat ir le; itt van Tóth Béla kötete, de ebből csak a törököket szeretné meg a trónörökös és Tóth Bélát. Szegény Balázs Sándor is hagyott valamit. Gyönyörű két beszóly- gyiijteményt; de miféle embereket ir le ? Jámbor budai nyárspolgárokat, a milyeneket Becsben is láthat ő fensége. Epébe mártott pennáju Tolnáink pediglen oly cselszövő gazemberekkel népesíti meg könyveit, hogy, ha azokból ösmeri meg a magyarokat a trónörökös, talán eisern vállalja az országot...

— Halálozások. Ujfalusy Lajosnét sályos csapás érte, édes anyja özv. Dóri a Lőrincznó elhunytával. A magas kort elért köz- tiszteletben állott matróna elhunytéról a következő gyászjelentést vettük: Ujfalusy-Dória Róza és férje Ujfalusy Lajos a maguk, valamint gyermekeik: Ujfalusy Jolánka és férje Dr. Moldoványi István, ezek gyermekei: Pista, Etelka, Jolanka, Béla, Ilonka és Jenő, Ujfalusy I'onka nevében is mély fájdalommal tudatják hőn szeretett édes anyja illetve nagy- és dédanyjuk özv. DóriaLór incné szül. Blázsovics Juliannának folyo évi november ho 16-án reggeli 4y2 órakor életének 90-ik óveben a halotti szentségek felvétele után végelgyengülésben történt gyászos elhunytét. A boldogult hült te.emei fplyo évi november hó 17-én délután 3 orakor fognak a felső-sírkertyen örök nyugalomra helyeztetni, —■ az engesztelő szentmise-áldozat pedig ugyanaz nap reggeli 8 órakor fog a belvárosi templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Szegzárd, 1891. évi november hó I6-án. Áldás és örök beke legyen vele!

_ Kubinyi Imre nyugalmazott adótisztet

a rokonok és ismerősök nagy részvéte mellett folyó hó 19 én délután kísérték örök nyugalomra. A családja a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Kubinyi Imréné, született Hayt Erzsébet, mint az elhunyt neje, özv. Pápay Istvánne szül. Hayt Anna, Hayt Borbála, özv. Mozbaeher Autalnó szül. Hayt Terézia mint sógornők, s a kiterjdt rokonság nevében is mély fájdalommal tudatják a felejthetlen férj, illetve sógornak Kubinyi Imre nyugal-? mázott adótisztnek, élte 65-ik s boldog házasságának 33-ik évében, folyó évi november 18-án reggeli fél 9 órakor, a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytét. A boldogulnak hült tetemei folyó évi november hó 19-én délután 4 órakor fog a róm. kath. felső-sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat pedig folyó évi november hó 20-án reggeli 8 órakor fog az égek Urának bemutattatni. Szegzárd, 1891. november hó 18-án, Áldás és béke lengjen hamvai felett!

— 1200 millió forint. Vin centi Károly, a ki igen közel áll a bécsi császári muzéumokhoz, az egyik palotának, a műtörténelmi múzeumnak kincseit, a festvények, arany- és e/.üst-tárgyak, drágakövek, aranyba foglalt kristály-edények, 600 év óta összegyűjtött családi ékszerek, ünnepélyes alkalmakra való arany díszedények, egyszóval a festészet, ötvösművész! t, szobrászat, műipar remekeinek becsértékét ezerkétszáz millió forintra teszi. Ha a becsérték ennyi, mennyi lehet a m ű- órtéke? S mennyi lehet a Habsburgok összes családi vagyonának értéke?!

Sípulusz tárcái elevenek, mulattatok, de ő karikatúrákat ád; Sebők az én kedvencem, gyönyörűen gyügyögteti rajzaiban a gyermekeket — de a trónörökös nem pesztonkát keres. Hej Vas Gereben ! Persze, hogy Vas Gereben volna jó, ha most élnfe, ha most ima. De ő a régi magyar viszonyokat festi. S minek nézegesse azt meg Károly Lajos, a mit I. Ferencnek kellett volna meglátni ?

Végre mintha valami nagy hal akad az em- her horgára, élénken felkiáltók :

Hohó ! A „Gyalogösvóny“ Baksaytól! Sorozzuk be hamar a „Gyalogösvényt“ ! És beírtam a Gyalogöavónyt.

De eközben eszembe jutott, hogy az Abonyi: „A mi nótáinkban“ csupa szemenszedétt rablók szerepelnek, pedig a betyár-romantikával már úgyis túlságosan saturaltuk a világot Kitörültem tehát „A mi nótáinkat“ is; megint ott voltam az elején, megint csak egy könyvem maradt.

Megvagyok-e átkozva, vagy mi ez? Soha se birok tovább jutni egy könyvnél.

Csak nem kell mindjárt elcsüggedni, biztattam magamat. Türelem, türelem, menjünk tovább ! A Vadnay Károly legújabb könyvét is elktidhetnők, ha nem volna tele forradalmi reminiscentiákkal. Csillogó-pattogó szikrákat szór a Bródy Sándor tüzes vénája, de ő a lélektani problémákra vetette magát; az ő emberei nem isznak, nem esznek, nem kártyáznak, nem politizálnak, adót nem fizetnek, hanem végtelenül érdekesen tépelődnek. (Pe-