Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-06-14 / 24. szám
24. szám. Szegzárd, 1891. Vasárnap, junius 14. Előfizetési ár: Egy érre . . 6 frt — fer. Pél évre. . . 3 _ Negye dévre . I „ 50 Egy szám .... 12 , Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vil■ TTIOS IrnnwVnvaolrA/l x». a___■ ■» VE GYES TARTALMÚ POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ' Főmunkatárs: Dr. LÉOFOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető 1 öz- lemenyek, valamint az előfizetősek és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Reflexiók. Lesz-e a képviselőház asztalán fekvő törvényjavaslatból törvény ? Lesz-e obstruk- czió es ha igen, minő méretekben és minő hatással ? Ezen kérdések uralják jelenleg a politikai helyzetet. Ezen kérdések és az azokra felmerülő válaszok és kombinácziók egész lánczolata folyton változatos alakban foglalkoztatja a közvéleményt.* Pog-e győzni a Parlamentarismus avagy útját állja-e és megtöri az erőszak? Mert, ha egy az országgyűlés hatalmas többségéből alakult kormány által benyújtott és az országgyűlés túlnyomó többsége által támogatott és elvileg elfogadott javaslat érvényre nem emelkedhetik a kisebbség obstrukcziója következtében, akkor az a Parlamentarismus bukását és az erőszak győzelmét jelenti. r Érthető és helyes, gyakran szükséges, ha. az ellenkező elvi álláspontot elfoglaló kisebbség minden parlamentaris eszközt felhasznál arra, hogy elveit diadalra és az ellenkezőt bukásra juttassa, ebben a küzdelemben a kisebbségnek erőt és kitartást adhat az elvek szentsége és a politikai erkölcsök tisztasága, de nem helyeselhető és visszaélés a parlamentarismussal amaz eljárás, a mely semmiféle fegyvert sem kiméivé, elmegy a végletekig és el nem ismeri a többség jogait. Az országgyűlési többség a nemzet többsége. Kár tehát az uj választás szükségességét hangoztatni. Mert az országgyűlési többség képviseli és hivatkozhatik a nemzet többségének akaratára és az uj választás esetén a választók különben sem láthatják el utasítással, a képviselőket. A jelen esetben annál hatálytalanabb az uj választásokra való hivatkozás, mert a közvéleménynek eddig is módjában állott e kérdés tekintetében állást foglalnia és azt tapasztaljuk, hogy daczára a nagymérvű ellenzéki agitácziónak, napról-napra jobban szaporodik azon törvényhatóságoknak száma, a melyek az államosítás mellett nyilatkoznak. A közigazgatás államosítására nézve pedig a törvényhatóságok szavazata méltán tekinthető a legilletékesebb közvélemény Ítéletének. De hát mit akar tulajdonképen az ellenzék ? Mert hát nincs könnyebb, mint egyszerűen a merev negatio álláspontiára helyezkedni. A javaslat nem kell neki; az rosszabb a rossznál, károsabb, jogfosztóbb az abso- lutismusnál. A mai állapotot pedig szintén nem akarja, hisz szónokaik nem győzik azt eléggé korholni. Avagy a 48 előtti vármegyét kívánják eltemetett és elfeledett romjaiból feltámasztani ? A súlyos vádak egész özöne zúdult fel a javaslat ellen. Jogkobfcás, mondja az egyik, alkotmánysértés, mondja a másik. Hát a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvényczikk — mi is ismételjük e hivatkozást, — melynek első szakasza elkülönítette. az igazságszolgáltatást a vármegyétől, harmadik szakasza pedig megfosztotta a vármegyét választási jogától, jog- kobzásnak, alkotmánysértésnek tekinthető. Es mi teremtette meg e százados mulasztást pótló és következményeiben annyira üdvösnek és közhasznúnak bizonyuló törvényt? Az élet és a haladás. Ugyanezen két fogalom szülőanyja e sokat meghurczolt javaslatnak is. t Am szidják, bántsák, üldözzék — az életerő, mely benne lüktet és benne megérett, utat tör magának és ellenállhatatlanul érvényesül. Kisdedóvó- és dajkakópző intézet Szegzárdon. (G.) Megemlékeztünk már arról, hogy a közoktatásügyi minisztériumban egy értekezlet tárgyát a kisdedóvási törvény végrehajtása körüli első teendő képezte. Gondoskodni kell t. i. a kisdedóvónők és dajkák képzéséről. Tudvalevő olvasóink előtt is, hogy a kisdedóvás orsz. törvény utján rendeztetik. TÁRCZA. —*<*-— Reményi Szegzárdon. Bejárta az egész világot, Mindenütt lelt otthont, hazát, Babérerdők pusztultak érte, Úgy megbecsülték őt s dalát! Szárnyas ajtaja palotáknak, Szivek ezre megnyílt neki; S a tapsvihar, mint a menny dörej — Termek falát úgy rengeti! Megünnepelték őt mindenütt. . . — Mi azt se mondtuk „ég hozott!“ Félvadak is ujjongtak jöttén S a mi szivünk bezárkózott! Családi kör nyugalmas csendjén Nem nyughatott édesdeden, Nem részesiténk semmi jóba, Még csak egy italvizbe sem! Búcsú nélkül ereszténk útra, Nem hangzott egy „Isten veled!“ A hol kellett fizetett pénzzel, S kéj, gyönyörrel lelkünk, neked! Még pazarolt, — nem adósunk hát! — Óh jaj de mink azok vagyunk! Beményinek, a mig csak élünk, A mig csak ö él: tartozunk! I S a?, lesz még csak a szégyen egyszer, Ha majd firtatja a világ: Mért nem jutott a nagy művésznek, Ha nem több, egy babórka ág? Mit felelünk ? azt, hogy mi nálunk: Hideg van, babér nem terem ?!..'. — Óh hallom a gúnyos kaczajt már: Hideg van . . . szivetekbe’ benn! B. I. Hero és Leander. Végtelenül megindító történet. — A „Tolnavármegye“ eredeti tárezája. — Biza ne nevess! Hoczi inkább az.t a kis csipkekendődet és illeszd az alá a kis fitos orrocskád alá, mert lészen ma könnyűknek pergése Hero és Leander .siralmas sorsának miatta. Biza ne nevess! Hiába! Ez a kis imposztor egy világért sem venne — ha pillanatra is — komolyszámba; ha beszélek: nevet, ha irok: nevet és ha szerelmet vallók, az ember legkétségbeesettebb positurájába vágva magamat: Biza nevet és nevet és nevet. Pedig meglátjátok, hogy a Bizus nevetése lesz még az én megölöm. Agyonnevet engem, punctum. Agyonnevet ép úgy, mint Hero a kuruczlesi kerek menyecske — még leánykorában — agyonnevette Leandert. Leandert a szegény technikust, a kinek nem volt egyebe a szivénél, meg egy ócska rozsdás forgópisztolyánál. Mindakettő zálogba volt, a szív is, meg a forgópisztoly is. Leander ur, a kit polgári néven Skúdi Káz- mérnak hívtak, a szivét sehogysem tudta vissza- kaparitani Szele Margittól, (az ón történetem He- rójától,) hát úgy akarta ketté vágni a gordiusi csomót, hogy kiváltotta a revolvert* s ezzel belelőtt az önnön lágyékába. Csakhogy Kázmór nem hiába volt technikus, olyan óvatosan czirkalmazta ki a lőseb helyét, hogy nyolezad napra kutyabaja se lett volna, ha a szivén nem rágódna még egyre az a gyógyíthatatlan rák, a szerelem. Ez a betegség pedig egyiránt veszedelmes do'og, akár a házasság (raatrimohium) műnevü uj kórképződmény jő hozzá utóbajnak, mi által akut jelleget ölt, akár hosszadalmas, hevenyes lefolyással ér véget, mely esetben a recitiváktól lehet és kell is örökösen tartani. Kázmér barátunk denique hiába gyilkolta meg magát. A lapok a szerencsétlen kimenetelű (meri nem sikerült) öngyilkossági kísérlet hírét csaknem egy időben hozták Butter Jeromos ur családi jelentésével, melylyel tudtára adja a kiváncsi emberiségnek, hogy ő a legboldogabb vőlegény és az ő arája Szele Margit kisasszony a legbájosabb ara e földtekén. Szele Margit kisasszony igy lett nemsokára Butter Jeromosné, a karcsú leányka kerek menyecskévé, a kiről elmondandó leszek ezt a megindító történetet. (Biza, már megint nevetsz!)
