Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-10-09 / 82. szám
6 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG mutassak be Nagyméltéságodnak« Arról azonban biztosítom Nagyméltóságodat, hogy alkotmányos működésében, a közigazgatás színvonalának emelésére és a minden érdeken felül álló egyetemes közjó megvalósítására irányuló munkájában híven ahhoz a szellemhez, mely Tolna vármegyét mindenkor vezérelte, ez a vármegye Nagyméltóságodat tóié telhelóleg támogatni fogja. Amidón Isten áldását kérem Onagyméltó- sága további működésére, poharamat vitéz - Korma Miklós belügyminiszter ur Onagy- méltóságának egészségére ürítem. Aa Alispán nagyhatása beszéde után Dr Kánya Kálmán kOlttgy- minisztert köszönti dr Leopold Kornél kormány- főtanácsos Ai alábbiakba!: Igentisztelt Uraim I A vármegyei életben nagy szerepe van a tradíciók megérzésének és ápolásának. Ez a tradíció jelenti egyrészt a nemzeti élethez, a nemzeti talajhoz való hűséget és ragaszkodást, jelenti a nemzeti Öntudatot és a nemzeti ideálok kultuszát, másrészt pedig jelenti azt az államfenntartó, nemes és konzervatív eszmekört, amely tud alkotni, anélkül, hogy rombolna, amely épít, de nem ' desfruál és amely, ha kell, hozzásimul a nyugateurópai áramlatokhoz, anélkül azon ban, hogy azokkal mindenben azonosítaná magát, avagy hogy azokat szolgai módon utánozná, vagy átvenné. Ezen tradicionális szellemnek köszönhető, *~hogy a vármegye 1000 éven át védőbástyája maradt az Ősi alkotmánynak és hogy ősi jellegének megőrzése mellett mindenkor tág kaput nyitott a kultúra és a jogeszme érvényesülésének. A mai nap nemcrak a főispáni beiktatás közjogi jelentőségénél fogva marad emlékezetes vármegyénkben, hanem azért is, mert ezúttal a m. kir. kormány két ilyen illusztris tagja jelent meg körünkben. A belügyminiszter ur őnagyméltóságáról megemlékezett már a mi szeretett alispánunk, engedjék meg tehát, hogy én a külügyminiszter ur Onagyméltóságát köszöntsem, azt az európai viszonylatban is kitűnő államférfiul, aki szerfölött nehéz és fontos tisztét és hivatását kiváló rátermettséggel és ritka bölcsességgel tölti be. A magyar sors szorosan egybefonódik a mindenkori külügyi helyzettel, amelynek horizontján, főleg az utóbbi években, verőfény alig volt látható, ellenben annál több a köd és a sötét felhőgomoly. Amikor hazánk külügyeit még Bécsből, a Ballplatzról, egy 50 milliós birodalom nevében intézték, sokkal kevesebb volt a megoldásra váró nehéz probléma, mint a mostani időkben, amikor elesettségünkben és el- hagyatottságunkban, ádáz és álnok ellenségektől körülvéve, állandóan idegemésztő feszültség közben, annyi komoly veszéllyel és beláthatatlan esélyekkel állunk szemben. Ebben a helyzetben megnyugvásunkra szolgál, hogy Kánya Őnagyméltósága ül a külügyminiszteri székben. A marseilli királygyilkosság kapcsán nemrég Genfben lezajlott igen izgalmas és bonyolult tárgyalásokon ugyanis volt alkalmunk meggyőződni, hogy a Külügyminiszter Ur őnagyméltósága milyen szívós kitartással, milyen fényes és nagyvonalú diplomáciai felkészültséggel és nagy virtuozitással védte meg az ellenségeink által fondorlatos módon kiélezett és hónapokig tartó aknamunkával elmérgesitett magyar ügyet. Onagyméltóságának körünkben való megjelenésében nemcsak a kormánynak vármegyénk iránt tanúsított megtisztelő figyelmét látom, de egyúttal ebben a tényben élénk bizonyítékát találom annak is, hogy Őexcellenciája mennyire megbecsüli és értékeli az ő volt munkatársát és hogy mennyi, bennünk jogos nagy várakozásokat keltő rokonszenvvel és bizalommal viseltetik iránta. Igentisztelt Uraim I Az igazi nagy országos érdemeket és hazafias erényeket megillető, a kimagasló államférfiaknak kijáró mélységés tisztelettel és őszinte nagyrabecsüléssel köszöntöm Kánya Kálmán külügyminiszter ur Őexcellenciáját, kívánva, hogy a magyarok Istene őt hazánk javára és boldogulására soká, igen soká éltesse. A külügyminiszter megjelenésének fontosságát méltató beszéd után dr Pesthy Pál a főispánhoz ezt a beszédet intézte: Méltóságos Főispán Ur t Mint Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának egyik tagja, köszönteni és üdvözölni akarom az uj főispánt. Méltóztassa- nak megengedni, hogy ezen üdvözlő szavak j kapcsán foglalkozzam nagy vonásokban az- j zal a tartalmas és általános elismerést kiváltó és lélekbemarkoló székfoglaló beszéddel, | amellyel Méltóságod ennek a vármegyének i annyi hívét kötelezte el a nemes cselekvésre. * 1933 október 9. Nagyon melegen üdvözlöm a főispán ur elhatározását, hogy működésének irányát, működésének kereteit az alkotmány szabja meg, mert ez minden magyar számára kötelezés sbban a tekintetben, hogy becsülve az alkotmány nagy célját, az alá a zászló alá tömörüljön egységesen, amely zászló alá tartozik Méltóságod is. Ez az egységes szellem kötelezettséget ró nemcsak a főispán urra, hanem a társadalomra is, munkálkodni az egységes összefogáson, elfojtani minden ellenvéleményt, amely olyan dekadenciára vezethetne, amely képes megbontani azt az egységet, amelynek a működésében tudjuk a mi célunkat elérni. Helyesen méltóztatott meglátni, hogy ennek a vármegyének közönsége legnagyobb részben mezőgazdasággal foglalkozó, ez azonban egy értékes nívón álló ország mező- gazdasága sorában előkelő helyet foglal el. Az intenziv mezőgazdaságnak a sorsa azonban most súlyosabb, mint egy külterjesebbé. Méltóztassék ezt a kérdést megismerni és a mezőgazdaság irányában elhatározásait ehhez mérni. Jól tudjuk, milyed intelligens rétege az iparos- és kereskedőtársadalom ennek a vármegyének és kérem arra, hogy ezek sorsát is vegye figyelembe. Ha Méltóságod a mezőgazdaság helyzetét az iparossággal és kereskedőtársadalnmmal vonatkozásban oldja meg, akkor szanálva lesz valamennyi, mert a kisiparos- és kereskedőtársadalomnak a gyökerei életlehetőségüket csak a mezőgazdaságban találhatják meg. Van ennek a vármegyének egy pár nagy áldást jelentő nagyipari vállalata. Kérem Méltóságod figyelmét ezekre is, mert ezek fogyasztóképességének növelésével, a környező mezőgazdaságnak használ. Mint ennek a vármegyének a fia és ennek a vármegye érdekeinek mindenkori szolgálója, kénytelen vagyok Méltóságod figyelmét arra felhívni, hogy a vármegye egyes részeit nagyon nehezen elviselhető fagy- és aszály- j kár érte. Foglalkoznunk kell ennek a következtében beállott, a tél folyamán kiváltandó hangulat levezetésével. ' Ennek a vármegyének és első sorban Szekszárdot érintő nagy kérdése a helyőrségnek megszerzése. Ez a város tulszeren- csétlen város, mert az elmúlt időkben, amikor felkínálták a segítséget, önmaga utasította el. Itt a pillanat, hogy segítsünk. A helyőrségnek megszerzése ennek a városnak fejlődésére egy olyan helyi erő lesz, amely jövő boldogulását jelentékenyen elősegíti. Az egész vármegye fontos kérdése a Siócsatorna hajózhatóvá tétele. Kérem, hassunk oda, hogy ez a kérdés is megoldassák. Hallomásból ismertük Méltóságod eddigi munkásságát és cselekedeteit. Ma azonban székfoglaló beszédéből megismertük egész lelkivilágát. Múltja és ez a beszéde biztosíték arra, hogy a vármegye érdekeinek hű istápolóját, erőskezü vezetőjét kaptuk Méltóságodban, akinek jövetele elé teljes bizalommal nézünk. Engedje meg azt kívánnom, hogy legyen áldás Méltóságod itteni működésén, Méltóságod dicsőségére és a mi örömünkre. Dr Pesthy Pálnak a közóhajt kifejező szavait követően Kiss Lajos felsőházi tag szekszárdi spáfplebános az installáción megjelent vendégekre, a társtörvényhatóságok küldöttségeire és az nj főispánt elkisérők nemesveretü férfibarátságára ürítette szivből fakadó szavak kíséretében poharát. Zemplén képviselője a főispánról és családjáról. Nagy érdeklődést keltve állott ezután szólásra dr Metzner Tibor föld- birtokos, volt zempléni főispán fia, aki a következőket mondotta főispánunkról és családjáról: Zemplén vármegye küldöttsége nevében (éljenzés) szeretett főispánunk szülővármegyéjének üdvözletét hoztam. Midőn őt a küldöttség keretében üdvözöltük, ránk nézett és ennyit mondott: Nektek pedig nem tudok mit válaszolni, mondjátok meg apámnak, hogy üdvözlöm őt. A gyereknek az üdvözlete volt ez a szülőhöz és a mi szemünkben - könny ragyogott és ez a könny áthárult azokra a küldöttség! tagokra, akik abban a lelkét látták. Azt a lelket, amelyet jelent Zemplén megyében Borsi, Sárospatak. Ezt a lelket hozta ide a mi főispánunk. Mi úgy érezzük, hogy ez a lélek a leggazdagabb, mert ezzel a lélekkel győzni lehet, szeretni lehet és ahol a szeretet, ott feltámad a béke és fejlődés. Szeretett főispánunk két kiváló tulajdonságot egyesit magában: a vitézséget és a diplomáciai ügyességet. . Kedves Atyánkfia, Méltóságos Főispán, ■ Kedves László I Én visszamegyek Liptóba, ott is a Kriván- { hoz, ahol a gyönyörű Vág folyó hömpölyög, | ahol ma csehek vannak. Ott van tulajdon- j képpen Thurika, a család ősi fészke. Ezt az j ősi fészket szintén vitézségért és diplomáciai | ügyességért kapta a család. 1278-ban Alsó- adonyt kapta. Kun László adta Cibur és Marcell kiváló jobbágyi fiainak, amely jobbágy szó honorácioért kiválóságot jelentett a királlyal szemben. Adta azért, mert ez a két fiú Kölnben diplomáciai küldetésben nagy érdemeket szerzett. Azután láttuk Komjáthnát. Róbert Károly szerencsétlen expedícióját vezette Oláhországba. Danes Zólyom és Patak komesze volt. A maga kíséretében ott tartotta Túró- pataki Pétert is. Ezek azok közé a vitézek közé tartoztak, akik Róbert Káiolyt a nagy csatavesztés után megmentették és fedezték, amikor Dénes ruhát cserélt vele. Ezért kapta Komjáthnát. Ez a vitézség diadala. Ezt a két szép tulajdonságot, örök történelmi magyar értéket, a mi volt főispánunk fia, ma Tolna vármegye főispánja, Tolna vármegye jövő fejlődése érdekében itt van hivatva kamatoztatni. Kedves László Barátom ( Most már az én szemem oda a magas hegy aljára, idősb Thuránszky László kúriájába kalandozik. Látok két nemzedéket, az öreg nyugalmazott főispánt 74 évével és az ifjút. Az öreg nincs itt, lélekben mégis itt ünnepel velünk. Egy jellemző tulajdonsága van ennek az idős urnák. Azt a gyönyörű kúriát csak részben alakította át modernné, bevezette a villanyvilágítást, de a maga szobájában a gyertyavilágot és lámpavilágot tartotta meg. Én úgy látom, hogy a gyertyák szólnak a régi Thurikának és Komjáthnának, amely őrzi a magyar egyszerűséget, földszeretetet és ezen keresztül a tradíciót, a földhöz való ragaszkodást. Egyúttal minden lelki tulajdonságnak megtartását jelenti az, ami ezt a nemzetet ezer éven keresztül megtartotta, (Úgy van!) és innét küldött az öreg Thuránszky László üzenetet. Könnyek közt adjuk át az üzene- et és ahhoz, ahogy ő fogadott, költőnek kellene lennünk, hogy visszaadhassuk. Kedves László Barátunk! A vármegye ma felelet a nemzet szempontjából fontos nagy kérdésre, hogy a központi, vagy vezéri gondolat hogyan és miképen jön harmóniába a régi türk, vagy finn-ugor egyediség törekvéseivel, amit ez fejez ki, hogy autonómiai és központi iránvi ás. László barátunk azt mondotta, én érzem, hogy két világban nettem fel. Az apám világában, ez más világ volt, de a háborúban éreztem, hogy fegyelem alatt kell lennem és mégis midőn főispán lettem és vagvok, úgy érzem, hogy a vármegyéből, az ősi földből, a magyar lelkiségből nőttem ki és tudni fogom szolgálni azt az egyéni fejlődést, érdeket, amely a központi vezetéssel évszázadokon keresztül viaskodva megteremtette ezt a kiválóan magyar szervet, a vármegyét azért, hogy mindig nemzetvédelmi szerv legyen. (Úgy legyen I) A vármegye, mint nemzetvédelmi szerv, nem felfelé, függőlegesen je'ent örök nemzeti értéket, de vízszintes vonalban, a destruktív erőkkel szemben, amely' k eddig juttattak bennünket és amelyekből a szegedi gondolat kimentett a fejlődés u'jára, hogy azt továbbvigye becsületes munkával, tradíciók megtartásával a nemzet és keresztény gondolat jegyében. Én arra ürítem poharamat, amidőn Zemplén megye kiváló jeles tehetségét átadjuk Tolna vármegyének, hogy az a vitézi lélek és diplomáciai lélek, amelyről bizonyságot tesz, megnagyobbodva a mi vármegyénk tesztimoniálisával, legyen zálog, frigye annak a léleknek, amely mindig és mindenütt egy és ugyanaz az ős magyar géniusznak. Ezen keresztül teremtsen meg Dunántúlon épp oly nagyságokat, mint amilyeneket teremtettek a magas hegyek alatt, amely nagyságokat mi egy Rákóczi, egy Kossuth, egy Bocskay, vagy legújabban Andrássyak magasságával mértük. Ifjabb Thuránszky László méltó lesz ahhoz, hogy Zemplén vármegyében született, Ezt üzenjük Tolna vármegyének, ebben a büszkeségben adjuk át őt Tolna vármegye fiának, kérve a magyarok Istenét, hogy áldást hozzon munkájára. Percekig tartó élénk éljenzés és taps követte a főispán családjának történetét és az ő eddigi működését méltató beszédet. Általános figyelem között emelkedett ezután szólásra vitéz Kozma Miklós belügyminiszter, aki ezeket mondotta: Méltóságos Alispán Uram, Méltó* ságos Uram, Uraim! Kánya Kálmán külügyminiszter, igen tisztelt barátom felkérésére az 5 nevében és a magam nevében is megköszönöm hálásan, őszinte szívvel azokat az üdvözlő szavakat, amelye- két hozzánk intéztek az alispán ur és Leopold Kornál Öméltósága. Betetőzése volt ez a két beszéd annak a magyaros, szívből jövő meleg fo' gadtatásnak, amelyben neküük itt, I Tolna vármegye székhelyén részünk I volt, amely ezt a nagy ünnepet, &. főispáni beiktatot fokozottan személy szerint is kedvessé, még melegebb ünneppé tette. Két ok hozott ide bennünket. Az egyiket, amely tárgyi és általános vonatkozású, bővebben ki fogom fejteni (Halljuk!), a másik szubjektív,, de az is kedveB. Az a viszony, amely To na vármegye ma beiktatott főispánja és a külügyminiszter között hossza időn át fennállott, mert hisz neki feladatokkal, munkával meg. terhelt munkatársa volt Thuránszky László (éljenzés), nekem pedig hosz- szu éveken keresztül nem csak barátom, de olyan munkatársam is volt, akivel az én területemen külügyi, vonatkozásban sokszor és sokat egy- gyütt dolgoztam és így alkalmam volt őt megismerni. De elhozott bennünket Kánya külügyminiszterrel együttesen ide az az érzés is, hogy bár mindketten két más és más dunántúli vármegyegye fiai vagyunk, ha van alkalom arra, hogy az ember visszatérjen az ősi földhöz, abból erőt meriteni akkor csak térjen vissza, mert ez az érintkezés jobbá és erősebbé tesz. Az ember elszármazik k szülőföldjéről, a sors utjai vezetik Isten akarata irányítja és viszi an egyik pályát a diplomácia utján külországokon keresztül, ameddig ez a pálya visszakanyarodik a külügyminiszteri székbe. Engem vitt a katonák utján, a hadak utján és egy csodálatos véletlen, vagy előrelátás elhozott oda,, ahol ma vagyok. (Éljen 1) Mindketten arra gondoltunk, hogy midőn egy személyes alkalom bennünket megindít arra, hogy njra keressük a vármegye földjét, visszajöttünk ide, a testvérvármegyébe, visszajöttünk újra erőt meriteni az ősi magyar földből (éljenzés) és ezért fejeztem ki elsősorban a mi köszönetünket a gyönyörű szavakért, amelyekkel bennünket üdvözölni szívesek voltak. De köszönetünkön kívül mást is kell tolmácsolnom. A miniszterelnök ur (éljen) tegnap magához kéretett és a következőket mondotta: „Holnap iktatja be Tolna vármegye uj főispánját. Én ennek a vármegyének szülöttje vagyok (éljenzés). Harcokban, viharokban, a politikának ezer gondja, a munkának ezer nehézsége közt, ha van valakinek egy kié rövid ideje, szeretettel, melegséggel, szívvel gondol szülőföldjére. Üdvözöld nevemben Tolna vármegye napsütötte bortermő hegy— oldalait, csalitjait, ligeteit, Tör- vénghatősági Bizottságát és a vármegye minden egyes lakósát.u (Éljenzés!) Midőn e megbízatásnak eleget tettem, el akarom mondani azt, hogy Thuránszky Lászlót, a vármegye ma felavatott főispánját, teljes felelősségem tudatában miért hoztam javas* latba (halljuk 1) erre a díszes méltóságra. A magyar vármegye ősi talajából nőtt ki és családja számos közéleti férfit, főispánt adott saját vármegyéjének. Háborúban busaár bajtársam volt és mint fiatal tiszt olyan kitüntetéseket kapott harctéri érdemekért, amelyek rangját tulajdonképpen felülmúlták. Végül az alatt & tizenöt esztendő alatt, amely idő alatt nekem elsősorban külföldi vonatkozásban, a magyar hiszolgálat terén volt módomban közérdekű szolgálatait megismerni Bukarestben és egyébkülföldi városokban, Genfben, ahol sok és kemény harcban állottunk együtt, láttam működését, megismertem az embert, ót ismerve, teljes- tudatában annak, hogy idegen földre
