Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-09-23 / 75. szám
4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1933 szeptember 23. Tamási megörökíti Szévald Oszkár alispán emlékét* Ismeretes, hogy Tamási község kép* viselőtesiüiete már régebben díszpolgárává választotta néhai S z ó v a 1 d Oszkár alispánt a község kulturális, kereskedelmi és gazdasági téren, tör tént fejlesztése körüli érdemei és a község lakossága iránt tannsitott jó indulata jeléül, mert mindenben meg értő támogatással és szeretettel segi- tette elő a község ügyeit, ahol gyermekkorát töltötte és ahol szülei év tizedeken át éltnk. A díszpolgárrá választás megörökíteni kívánta a néhai alispán szüleinek áldott emlékét is, mert a Szóvald családra mindenkor meleg szeretettel és ragaszkodó hűséggel gondol Tamási egész lakos sága. Mivel a megboldogult az erről bzóIó oklevél átadásának tervbe vett ünnepélyes külsőségeit a mostani nehéz gazdasági viszonyok közt nem Bo'dogult Darányi Ignác, egyház- kerületünk nagynevű főgondnoka, a budapesti hittudományi főiskola fél- százados évfordulóján tartott megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy egyházunk jövője attól függ, mennyiben számíthatunk olyan papokra, akik felfogják és megértik a maguk nagy hivatását s e szerint élnek és cselekesznek. E bölcs szavak nagy fontossága még inkább kidomborodott a háború óta, midőn nemcsak sebeket, de sziveket is kell gyógyítani, midőn elemi erővel törtet előre a társadalmi és gazdasági válság, midőn a megélhetés roskadozó feltételei megingatják magát a vallásos hitet, midőn gyakorlatilag kezd érvényesülni Marxnak az a kijelentése, hogy „a szegénység és nyomor érleli a mi busánkat*. A mi papjaink kötelességeit zsinati törvényeink szabatosan meghatározzák, a társadalmi és magánélet körében is. Megkövetelik, hogy a lelkészek osaládi életükkel is példát adjanak s gyermekeik egyházias nevelésében a híveknek páldányképül szolgáljanak (I. te. 143. §). Az egyházi törvények ennek a jogszabálynak betartását szigorú fegyelmi büntetésekkel ellenőrzik. Ez a szigor igazolva van a családi élet vallási és társadalmi jelentőségével. Közéletünknek egy kimagasló alakja, akit a nőtlenségi tilalom elzárt a családalapítás lehetőségétől, de aki bölcsen ób bátran mondott ki nagy igazságokat, Csernoch János, Magyarország hercegprímása állapította meg, hogy „a család a társadalom Bejtje, az állam gyökere, a nemzet ereje, a .faj büsz kesége, az erények tűzhelye, a női nem oltalma, a testi és lelki egészség őrhelye“. A történelem bizonyítja, hogy a mi papjaink híven teljesítették és teljesítik ma is lelkéssi, polgári és családapai kötelességüket, felfogva egy nagy angol tudósnak azt a mondatát, hogy a kötelességteljesités maga az evangélium. Nem ma állapítom ezt meg először, megállapítottam itt már ezelőtt kilenc évvel, mire nézve szabad legyen idéznem 1924. évi elnöki beszédemnek következő rész letét: „ A nemzeti és lelkiismereti szabadságért vívott harcok vérkeresztelőjében a reformált hit a nemzeti eszmével testvérisült s minden lelkészlak egy-egy őrtüze lett aB alkotmá*) Benedek Sándornak, a tolnai egyházmegye gondnokának Szekszárdon, szeptem- i bér hó 21-én tartott közgyűlés alkalmával | elmondott megnyitó beszéde. találta időszerűnek, a polgárjogokba való beiktatását jobb időkre kívánta halasztani. Ebben azonban megaka dályozta őt váratlanul bekövetkezett halála. A Eörményesi festőművész által remekbe készített, szinpompás és artisztikus bőrkötésű oklevelet Ta mási most a gyászbaborult özvegynek adta át, tudatván, hogy a díszpolgárrá választás egyik motívuma az a boldog érzés is volt, hogy a megboldogult a vármegyének melegszívű, áldottlelkü alispánja volt, aki inkább szeretettel, mint hivatali szigorral igyekezett intézni a nehéz időkben is a vármegye ügyeit. Közölték egyúttal azt is, hogy Tamási képviselőtestülete elkészítteti a megboldogult alispán arcmását és emlékét megörökítendő, azt a közgyűlési termében fogja elhelyezni. nyos szabadságnak. De van ezeknek a lelkészi lakásoknak egy nagy társadalmi jelentőségük is. Ragyogó keretei ezek a családi életnek s hatékony biztosítékai a társadalmi békének. A mi lelkészeink a szelíd felfogást, az erkölcsi érzést, a nemes gondolkozást plántálják be ’családtagjaikba s ezáltal biztosítják a társadalom számára a békés és egészséges fejlődés kovászát. A lelkészivadékokból kerülnek ki a középosztály legértékesebb elemei“. Ez a megállapítás engem kötelez arra, hogy szépirodalmunknak egy sajnálatos és fenti megállapításommal ellentétes jelenségével itt az elnöki Bzékben foglalkozzam. Azokat a re gényeket értem, amelyek ferde világításban mutatják be a református papokat és családtagjaikat. Ezzel a kérdéssel a Protestáns Szemle már 1920-ban (42—45. lap) tüzetesen foglalkozott s közölte Móricz Zsigmondnak a „Fáklya“ cimü regény írójának s Szabó Dezsőnek az „Elsodort falu“ szerzőjének magyarázó leveleit, melyek a felzudult református közvéleményt bizonyos nyugvó pontra hozták. Újabban azonban Szabó Pál, a nagy hírre kapott biharugrai re formátus földmives „Papok, vasárnapok“ cimü regénye felélesztette a hamu alatt lappangó tüzet. E regény 1 igazságtalan torzításait nemcsak az egyházi, hanem a napilapok is erélyesen megcáfolták, az ORIE közgyűlése alkalmával pedig Bereczky 'Albert budapesti lelkész „A református papnó és papleány a háború utáni magyar irodalomban“ cim alatt az egész kérdést felölelő kitűnő előadást tartott. A külföldi regényirodalomnak szín tén vannak sajnálatos elfajulásai, mert a romlott kor ízléséhez előszeretettel alkalmazkodik. A napokban olvastam egy tanulmányt a Magyar Szemlében az amerikai irodalomról. E szerint az ottani regények tárgya az al-. kohol, a nymfomániás nő és a nemi élet kicsapongása. Egy franciái statisztikus pedig női szerzők 80 darab regényéről állapította meg, hogy azok közül 17 a házasságot mint tu'hala- dott intézményt nevetségessé teszi, 11 az elválást dicsőíti, 22 kigunyolja a hűséges feleséget, 23 a szabad sze reimet vallja s a többi egyszerűen ledér, sőt trágár. Úgy látszik, hogy a református papokat és papi csalá dókat kipellengérező íróink ezt a kül földi irodalmi irányt követik, nem pedig a régi magyar regényírókat, köztük a legelsőt, Jókai Mórt. Jókai Mór felett a mi nagy püs- j pökünk, Ravasz László tartott em- j lékbeszédet, mely remek irodalmi j alkotás. Ebből- idézem a következő I szakaszt: „Jókai Mór gyermekségének legmélyebb benyomásai között ott vannak azok a tépett zsoltár akkordok, amelyeket özvegy édesanyja rokk&p irgetés közben szakadatlanul énekelt. A kálvinista kollégium életének legkedvesebb irodalmi megrajzolását ő adta. A falusi református papi élet belső szépségeit és csodálatos hősiességét ő énekelte meg legelőször s mindezideig a legszebben“. Minél kevesebb legyen a bűn, erre törekszik a világi törvény. Egyálta Iában ne legyen bűa, ezt kivánja az egyházi törvény. De ez csak ködkép, melyet hiába kergetünk. Az ember gyarló és eredendő bűnben születik. A bűn ellen küzdhet, de a teljes büntelenséget nem érheti el. Gyönyörűen mondja a francia roman tikus iskola nagymestere, Hugó Viktor, hogy a büntelenség nem más, mint az angyalok álma. Bizonyára az egyházi körökben is fordulhatnak elő kilengések s a regényírónak megvan az a joga, hogy ezeket a kivételeket is tollára vegye. Ezen nem szabad és nem szükséges megbotránkozni, mert nem sérti a lelkészi kar egyetemét, valamint nem sérthette a francia róm. kát. egyház lelkészi karát Zola Emil hires regénye, a „Mouret abbé vétke“, melyben a papi nőtlenség és az emberi szív ősjogának robbantó összeütközése van mesteri tollal feldolgozva. Szabó Pál regénye azonban egészen más. Az erkölcsi fogyatkozásoknak olyan bűnhalmazata, amilyet a „Papok, Vasárnapok“ szerzője re gényébe becsomagolt, még a nagy városok alvilágában is ritkaság, de lelkészi családokban lehetetlen torzkép, A lelkész részeges és hülye, aki azzal foglalkozik, hogy Mikszáth- nak egy angolra fordított regényét visszafordítja magyarra. A felesége együgyü, ki mellett a papleányok (mindahárom) valóságos erkölcsi he tórák. A tanitó becstelen alak, részeges és ledér. A jó falusi nép pedig hasonlít a papi családhoz, bru tális, cinikus, részeges és erkölcste len. Egy jómódú gazda 40 éves felesége örökösre vágyó férjét úgy nyugtatja meg, hogy előbb a tanitó val, majd a káplánnal folytat viszonyt. Ez ellen a beállítás ellen tiltakozni tisztemben álló kötelesség. Ez a ferde beállítás sértő a református lelkészi kar egyetemére, mely küzd és-szenved' a lehetetlen gazdasági viszonyok súlya alatt, sértő a jó kálvinista népre is, mely hihetetlen áldozatkészséggel tartja fenn az erkölcs sziklavárát, a templomot és az iskolát. Ennek a beállításnak ellentmond a református papi életnek Jókai Mór által igazolt „belső szépsége és cső dálatos hősiessége“. Ellentmondanak azok a kimagasló egyházi férfiak is, kiket múlt évi közgyűlésünk óta elvesztettünk : Hamar István és Kátai Endre. Hamar István teológiai tanár és Kátai Endre örökös tiszteletbeli esperesünk iránt tisztelt elnöktársam, az esperes ur le fogja róni- a kegyelet adóját, itt most tárgyamnál fogva csakis példás családi életüket hívom fel tanúbizonyságul. Hamar Istvánról azt írja a Kálvinista Szemle, hogy akik benézhettek zuglói otthonába, olyan családi fészket láthattak ott, ahol a házajtóra láthatatlanul fel van írva a nagy püspöknek és nagy írónak, Baksay Sándornak családi jel- . szava: „Nincs elválás sem a földön, sem a földben, sem a földön túl*“ Nem volt galambtisztább szerelem, nem volt sugárzóbb otthon, mint az övé. Aki csak ott járt, láthatta az ő boldog családi életét. Korán özvegységre jutott, de a nemes nő emlékezetét megőrizte nagy, nehéz, férfi- bánatlal, sirigtartó igaz hűséggel. Kátai Endre boldog emlékezetű esperesünk családi élete egyházmegyénkben folyt le s 23 évi eBperesi szolgálata alatt volt alkalmunk szemé lyesen meggyőződni, hogy ez a családi élet mindig meleg tűzhelye, világító oszlopa volt a családi és társadalmi erényeknek, hogy ezt a családi életet bearanyozta a hitvesi hűségnek, a polgári egyszerűségnek a a magyar vendégszeretetnek fényessége. Kátai Endre daliás alakját letörte az öregség s felesége, a galamb- szelíd matróna csak egy hónappal élte túl. En, az elnöktárs és a lelki jó barát elmerengve tekintek sírjuk felé s nemes emlékezetük gyászfátyo- Iával takarom be a református papi családoknak irodalmi torzképeit. HÍREK. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország I . — Dr Antal István sajtófőnök kitüntetése Zidravetz István püspök vezetésével a Társadalmi Egyesületek Szövetségének küldöttsége felkereste dr Antal István miniszteri tanácsost, a miniszterelnökség sajtóirodájának vezetőjét és átnyújtotta neki a TESz. jubileumi érdemkeresztjét és az erről szóló okmányt. Zadra- vetz püspbk szép beszédben emlékezett meg dr Antal Istvánnak a TESz. érdekében kifejtett érdemeiről, amelyek elismerését szimbolizálja a kitüntetés : az érdemkeresit. — A szekszárdi kaszinó üdvözlete a hetvenéves Herczeg Ferenchez. Lapunk más helyén hosszasabban foglalkozunk a hetvenedik életévét betöltött Herczeg Ferenccel, a világhírű magyar íróval, aki a nyolcvanas években Szekszárdon lakott édesanyjánál Bokszor megfordult városunkban is. — Erre a körülményre visszaemlékezve, a szekszárdi kaszinó a következő távirati üdvözletét küldte az ünnepeltnek: Herczeg Ferenc, iró Budapest. Szekszárdi kaszinónk is ott kíván lenni a magyar nemzet szivének mai örömteljes összedobba- násában. Innen elszakadt édesanyjával egyetemben legmelegebben üdvözli az ifjú éveiben iWalij sok szép emléket hagyott hetvenéves nagy magyar irót. Bodnár István igazgató. — Kállay Miklós és Pesthy Pál vadászszerencsóje. Dr Kállay Miklós földmivelésügyi miniszter és dr Pesthy Pál ny. igazságügyminiszter — mint gróf Zichy Gyula kalocsai érsek vendégei — kedden Szekszárdon keresztül a gemenci vadászkastélyba érkeztek szarvasvadászatra. Az előkelő vendégek, akik csütörtökön utaztak vissza, két-két 14-es szarvas- bikát lőttek az érsekuradalmi erdőben. — A vármegyei kisgyülés. A törvényhatóság e hó 26 án délelőtt fél 10 órakor tartandó közgyűlésének, tárgysorozatán 164 ügy darab szerepel. Ezek között 26 a törvényhatósági bizottság hatáskörébe tartozó ügy előkészítése, 24 más törvény- hatósági körlevél és megkeresés, 25 alispáni előterjesztés, 3 saját hatás körbe tartozó ügy elbírálása, a többi pedig képviselőtestületi határozat.' A református papi családok.*)
