Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-05-27 / 41-42. szám
10 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1933 május 27. pecsétje annak valódiságát bizonyítja. A S PI Rí N-íaWetták, is magukon viselik valódiságuk jelét: a Bayer- ker észtét. Meghűlés első jeleinél és fájdal« máknál A&PiRliN-tA B LITTÁK dának milyen körülmények között és főleg milyen szándékkal nyújtanak hitelt. Ha azzal a szándékkal nyújtják, hogy a gazdát tönkretegyék, kötelessége a kormánynak, hogy rácsapjon erre a kézre. A hitel is csak eszköz a gazda kezében, segíteni kell a gazdán. A kormány elsősorban az értékesítés kérdésére fordította a figyelmet. Az értékesítés mindig kettőn múlik. Hiába kínálják valahol a magyar árut, ha az illető ország az autarchia politikáját folytatja és nem akar árut venni. Európában nincs kifejlődve, ma már azonban kezd derengeni, legalább is Középeuró- pában úgy fogják fel a helyzetet, hogy a legélénkebb összeköttetésbe kell egymással kerülni és mindenkinek saját természeti adottsága szerint kell élni gazdasági életét. Nincs körülöttünk állam, amellyel már ne egyeztünk volna meg, nem lehet tehát azt mondani, hogy a kormány ezen a téren nem tette meg kötelességét. Meggyőződésem, hogy az uj Németország megérti majd Magyar- országnak azt a kívánságát, hogy vásároljon tőlünk mezőgazdasági árut, mint ahogy megértette Ausztria és Olaszország is. Nézetem szerint a magyar agrártársadalomnak megint fel kell virradni. Ehhez azonban türelem és aktivitás kell. Ennek az országnak lényeges kérdése az agrárkérdés és mert igy ismerte fel a kormány, a gazdateherrendezés kérdésében is ezt az utat fogjuk járni. Azt az utat, amely megtartja lehetőleg annak a kezében a földet, aki évszázadokon keresztül művelte Igaza van Őrffy barátomnak abban, hogy ne legyenek ellentétek. A kúriák ne harcoljanak a kúriák ellen, a kastélyok feszítsék ki a barátság antennáját, a kastélyok, a kúriák, a bogárhátu házak éljenek harmonikus egységben és ne felejtsék el, hogy rajtuk kívül vannak tisztviselők, iparosok és kereskedők, akik mindannyian sorsközösségben élnek akkor is, ha ezt nem méltóztatnak tudomásul vennt. Egyiknek is, másiknak is sorsa összefügg, nem érünk rá tehát pereskedni, pártos- kodni. Testvéri közösséget hirdetek én ma, mint Szekszárdnak újszülött polgára. Testvéri szeretetet hirdetem a nemzetiségekkel szemben is, azt tartom, hogy itt nincs szükség prófétákra. A magyar ezeréven keresztül az egyenjogúság szellemében zseneálisan oldotta meg ezt a kér dést. Nincs szükség arra, hogy uj próféták uj eszméket hirdessenek, egyszerűen arra van szükség, hogy ne válasszanak széjjel bennünket, hanem maradjunk együtt, mert az Isten is úgy akarta, hogy a sváb falu mellett magyar falu legyen, a magyarnak útja a sváb falun vezessen át és a sváb útja a magyar fö dön Fel kell emelni ebben a vo natkozásokban is a sorompókat, bízzák rá a józan sváb és magyar népre, hogy ezt a kérdést a maga érdekének megfelelőleg elintézze. | A törvényhatóság termeiben szükséges, hogy (a sváb magyarul tudjon, étvényesülésének aránya erősen a numerus klausus hátára felett van, gazdasági tekintetben mindenesetre, de politikai tekintetben is. Itt elnyomásról, nemzetiség üldözésről beszélni nem lehet, ha pedig vannak fájdalmak, állok rendelkezésre és lelkiismeretesen megtárgyalok mindent, hangoztatva azt, hogy én csak a befelé és nem a kifelé ható erőket istápolóm. (Éljen és taps) És nem fogadom el azt sem, ha valaki nem az illetékes magyar tényezőknél, hanem az ország határain túl keressen védelmet (éljenzés). A mi fülünk nem volt sohasem süket és ha süket lett volna is, gondoskodom róla, hogy halljunk, mert tudjuk, hogyha uj Magyarországról álmodunk, ha meg akarjuk valósi tani mindazt, smit ennek a nemzetnek meg kell valósítani, ha történelmi misszióját teljesíteni akarja, akkor szükségünk van mindenkinek erejére, akkor nem a szétbontás és széthúzás politikája a helyes, hanem a teljes összeolvadásé. Engedjék meg, hogy akkor, amikor itt állok, visszagondoljak egy kis falura, amelyben németasszony egy magyar miniszterelnököt szoptatott és egy elszegényedett magyar nemes sarjadéka egy intranzigens magyar embert nevelt. Arra a kis falura, amelyben német nyelven magyarul imádkoztak, amelyben sohasem jutott senkinek eszébe, hogy kitaszítottja ennek a nemzetnek. Arra a kis falura, amelyhez hasonló sok van Magyarországon, amelyhez régen nem vezettek országutak, amely régen el volt vágva a világtól, amelynek templomában és iskolájában azonban erkölcsi erőket halmoztak, ahol egyszerű emberek kezükben bibliával imádkoztak, egyszerű emberek nemes erkölcsöket tanultak, ahol egyszerű papok és tanítók nemzetet neveltek. Ez a nemzetnevelés az az erő, amely megvan a magyarban és amely bennem is jelentkezett gyermekkorom óta : a becsületes felfelé törekvés, a nemzet szolgálatában való erős részvétel. A teljes ádozat- készség, az igazán átérzett honszeretet az, amelyet az ilyen kis falukban nagy szeretettel istápol- nak. Es ha sikerül ezeket a kis falukat megérteni, rendszerbe foglalni, a bennük rejlőd erőt felhasználni és 10.000 voltos áramba egyesíteni nagy, önzetlen, nemes cél érdekében, ez fogja megmenteni az országot. Azt hiszem, miután a faluból jöttem, a világot jártam és láttam nemesi őseimet, a vasmegyei tábla- birákat, akik a magyar nyelv erősítésén munkálkodtak, akik a Somló hegyéről és a Badacsonyról belenéztek a magyar éjszakába és keresték a világosságot, mint ahogyan a magyar nép ezeréven át a világosságot kereste, mint egyszerű emberek a mesgyék mellett haladtak : érzem ösztönösen a magyar földnek minden fájdalmát, minden sóhajtását, minden nyöszörgését. A történelmi erő az egyik olda Ion, népies erő a másik oldalon van egyesítve az én politikámban, hiszem, hogy az mégis csak erős és teljes Magyarországot fog eredmé nyezm 1 A miniszterelnök beszéde óriási hatást váltott ki. Mindenkit fanatizált politikájának nagyvonalusaga, lelkének őszintesége, melegsege, céljainak igazsága, -a szükebb haza, Tolna vármegye iránt megnynat kozott ragaszkodó szeretete, de legfőképpen az a kijelentése, amely- lyel a nemzetiségi kérdésben vá daskodók állításait visszautasította A nagy éljenzés megszűntével Dr Pesthy Pál mondott ezután igen hatásos pohár- köszöntőt dr Hagymássy Zoltán főispánra. Az államok keletkezésüket — úgymond — a történelem igazságainak köszönhetik és csak azok a nemzetek állják meg helyüket, amelyeknek a népek családjában az emberi haladás és az emberi kultúra tekintetében hivatásuk van Ezer esztendeje hangzott el, hogy a magyar nemzetre szükség van itt és ez a megállapítás a történelmi igazság megszületése és megvalósítása volt. A történelmi igazság ellen véteni bünhödés nélkül, nem lehet. A pá- riskörnyéki békék vétettek ez ellen, mert azt állították, hogy mi voltunk a háború szerzői és hogy a velünk együtt élő nemzetiségeinkkel igazságtalanok vagyunk. Múltak az idők és Trianonnak ez a két pillére porba omlott, mert az egész világ előtt bebizonyosodott, hogy nem mi voltunk a háború okozói és hogy a nemzetiségi kisebbségekkel sehol sem bántak olyan jól, mint mi Éppen ezért tényében ragyog az ezeréves igazság, hogy azon a helyen, ahol mi állunk, a vezérlő nemzet mi legyünk. Hivatásunkat azonban csak a nemzeti összefogás segítségével tölthetjük be és csak azzal bizonyíthatjuk be államalkotó képességünket Az ország zászlaját Gömbös Gyula tartja a kezében (Nagy éljenzés, taps !) példát adóan figyelmeztetve mindenkit kötelessége teljesítésére. A főispán hivatott azonban ezt a zászlót lobogtatni, diadalra juttatni Dr Hagymássy Zoltánban, Tolna vármegye uj főispánjában (Lelkes éljenzés!) megvan erre minden képesség, hiszen harmincéves vármegyei szolgálata alatt megismerhette minden vágyát ennek a népnek, amely szeretettel ragaszkodik hozzá. (Igaz, úgy van!) Itt, ebben a kérdésben várja a vármegye a nemzeti összefogás nagy céljának a megvalósítását. A nép ragaszkodásának a tudata meg fogja acélozni a főispán erejét és hamarosan elkövetkezik az idő, amikor a főispán a nép mindan vágyát megvalósíthatja. Isten áldását kérem dr Hagymássy Zoltán barátomnak erre a munkájára. A nagy tetszést kiváltó és lelkes éljenzéssel kisért pohárköszöntő után Dencz Ákos állott szólásra és ezeket mondotta: Dr Dencz Ákos Sztranyavszky Sándorhoz. A miniszterelnök ur meggyőzően állapította meg, hogy nekünk nemzeti egységre van szükségünk és nem világnézleti differenciákra. — Aranyszavak ezek, amelyeknek a nemzeti munkatervben körvonalo- zott megvalósítására hívta fel a nemzetet. Vezérünknek ezt az elgondolását pártunk, a Nemzeti Egység Pártja hazafias meggyőződéssel tette magáévé és nagyrabecsült s szeretett elnökünkkel, Sztranyavszky Ő Excellenciájával az élén azon vagyunk, hogy ezt a politikai pro- grammot fokozatosan megvalósítani segítsük. Régi harcosai ezeknek az eszméknek helyi és országos vonatkozásban s nem utolsó jelentőséggel a Sztranyavszkyak és különösen — Sztranyavszky Sándor, a mi szeretett pártelnökünk, akikről tudjuk, hogy miképen szolgálta Nógrádban a közügyet. A túlnyomóan 67-es Nógrád az úgynevezett darabont-korszakban, J amelynek Béccsel való szoros kap- | Or (Holter Szeminúrlum legolcsóbban és biztos sikerrel készít elő középiskolai összevont magánvizsgikra és érettségire. Vidékieknek levelező oktatás. — Kimerítő prospektus. (Válaszbélyeg) Budapest, József-körut 2. (Rákóczi-ut sarok.) 351 csolata nem vitatható el, habozás nélkül a nemzeti ügy mellé állott; 1919 ben Balassagyarmat közönsége saját erejéből vette fel a harcot a megszálló erős cseh csapatokkal, megvívta a balassagyarmati csatát, amelyben megverte a cseheket s az Ipolyon túl szorította A nemzeti ellenállás megszervezésében, a későbbi világháborúban Sztranyavszky Sándor példaadóan kivette a részét. Még csak arra kívánok rámutatni, hogy az első hivó szóra ellenzéki helyzetéből késedelem nélkül kimozdult és csatlakozott Vezérünkhöz, s ezzel is példát mutatott a Nemzeti Egység gondolatának mikénti támogatására. Midőn őt itt Szekszárdon, a mi szeretett szükebb hazánkban köztünk látni szerencsénk van, tolmácsolom Tolna vármegye közönségének köszöntését és üdvözletét s annak nevében mondok Nagyméltóságodnak a többszöri viszontlátásreményében Istenhozottat. A szép beszéd után soká ünnepelték az országos pártelnököt, aki az üdvözlésre igy válaszolt: Sztranyavszki Sándor a vármegye közönségót élteti. Köszönöm azokat a meleg baráti szavakat, amelyekkel engemet. Dencz kedves barátom érdememen messze felül méltatott. Hálás vagyok a sorsnak, hogy Tolna vármegye közönsége előtt megjelenhettem és tanúja lehettem a mai lélekemelő, minden tekintetben szép ünnepségnek. A miniszterelnök urnák hatalmas, megkapó, nagyvonalú beszéde alatt sokat gondolkoztam afelett: azoknak van-e igazuk, akik azt mondják, hogy mi, akik mint a miniszterelnök ur szerény munkásai, ma a nemzeti egység gondolatának szol gálatában állunk és a nemzet társadalmát szervezzük, ezt a munkát, egy párt érdekében végezzük, vagy pedig nekünk van igazunk, akik a miniszterelnök ur mögött állunk, azt állítjuk, hogy ezt a szervező munkát a nemzetért, a nemzet jövendőjéért végezzük el. Az, aki a szertehullott magyar társadalmat akár politikai párt zászlaja alatt, akár társadalmi utón egy közös nevezőre akarja hozni, nem pártszervező munkát végez, hanem nemzetalapozó munkát. Aki a miniszterelnök urnák a közelmúltban elmondott beszédeit olvasta, vagy hallotta, aki ezen az ebéden elmondott beszédét hallotta, az kellett, hogy elismerje annak a tételnek igazságát, hogy itt nem egy pártvezér beszél, hanem a Gondviselés által a nemzet élére küldött hivatott vezér. Én nagyrabecsülöm Klein Antal igen tisztelt barátomat, meghajtom az elismerés zászlaját ma itt elmondott okos, talpraesett beszédéért, de kérdezem, hogy az ő beszéde után, de különösen a miniszterelnök ur elmondott hataimas beszéde után azt a konzekvenciát lehet-e levonni, amit Klein Antal levont, t. i., hogy igenis van jogosultsága az ellenzéki politikának még ma is, vagy pedig azt a kon- vekvenciát, hogy a mai történelmi, válságos súlyos időkben annak a politikusnak van igaza, aki e nemzetet egy táborba, közös nevezőre, kívánja hozni.
