Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-10-07 / 79. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1931 október 7. A vármegyei törvényhatósági bi* ■ottság tagjai a közgyűlés megkezdése előtt 9 órakor testületileg vonultak át a megyeházáról a belvárosi r. k. templomba, ahol résatvettek aa aradi vértanuk emlékére mondott gyássmisén, amelyet Kiss Lajos kor mányfőtanácsos apátplébános segédlettel pontifikáit. A mise után pontosan tia órakor kezdődött a közgyűlés, amely nemcsak a tárgysorozaton szereplő ügyek fontosságánál fogva, hanem azért is igen látogatott volt, mert a törvényhatóság ez alkalommal üdvözölte Jankó Ágoston főispánt ötvenéves közszolgálati jubileuma alkalmából és mert a bizottsági tagok sejtették, hogy a főispán, aki már több ízben kérte állásától való felmentését, most elnököl az utolsó közgyűlésen, A megnyitó. Jankó Ágoston főispán a közgyűlést a következő beszéddel nyitotta meg: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság I Utolsó összejövetelOnk óta állami és gazdasági életűnkben nevezetes és komoly események történtek, váratlan kormányválság, és reánk szakadt a legsúlyosabb gazdasági válság. Az országgyűlési képviselőválasztások be- fejeztetvén, — alighogy az uj parlament megalakult, Bethlen István gróf miniszterelnök az egész kormánnyal együtt lemondott. — Kormányzó ur öfőméltósága pedig a lemondást elfogadván, Károlyi Gyu!a grófot bízta meg a kormányalakítással. A kormány változás személyi részével a tárgysorozat 6—12, pontjainál lesz alkalmunk foglalkozni, én ezúttal csupán a kormányváltozás nagy jelentőségére kívánom a tek, Törvényhatósági Bizottság figyelmét irányítani, — amely jelentőséget az is igazol, — hogy Bethlen István grófnak távozása pártkülönbség nélkül igen nagy meglepetést okozott, — sőt külföldön is csodálkozást keltett. Hogy ez az általános gazdasági válság, amely az egész világon érezteti romboló hatását, a legbölcsebb kormány által sem volt megelőzhető, ezt minden józan politikus tudja, — nem volna tehát méltányos, ha ennek következtében az államháztartás egyensúlyában beállott megrendülésért Bethlen István távozó kormányelnököt tennénk egyedül felelőssé — és hálátlanság lenne, ha szem elől tévesztenénk és távozásával nem méltányolnáuk azt a történelmi értékű munkát, — amelyet a végpusztulás szélén levő ország megmentésére és úgy belügyeink, valamint külpolitikai helyzetünk rendezése körül végzett. Én hiszem, hogy Tolna vármegye józan és politikailag érett közönsége felül tud emelkedni azon az emberi gyarlóságon, mely a távozó nagyságoknak szeret hátat fordítani és amidőn az uj miniszterelnököt, ezt a bátor-, vasakaratu- és önfeláldozó politikust, aki az ország államháztartásának rendezését ily súlyos gazdasági viszonyok között vállalta, — őszinte bizalommal üdvözli, — nem fogja elfeledni nagynevű elődjének: Bethlen István grófnak érdemeit sem. Tek. Törvényhatósági Bizottság I A nemzetnek és az önkormányzati testületeknek józan, hazafias és elfogulatlan gondolkodására a mostani viszonyok között különösen nagy szükség van, mert azok a nehéz idők, amelyek a nagy gazdasági világválság után még következni fognak, nemcsak politikai nehézségeket okozhatnak, hanem a társadalmi békesség egyensúlyát is megrendíthetik. Ezt pedig csak úgy kerülhetjük el, — ha félreteszünk minden pártoskodást, — minden magán érdeket.. A legszigorúbb nemzeti szolidaritásban egyesülve, komoly elhatározással és önmegtagadó áldozatkészséggel sietünk a kormánynak állam-, nemzet- és társadalommentő munkájában a leghathatósabban közreműködni. elején hittünk bekövetkezni és Amelynek elmaradása csupán a világkrizis újabb kimélyülésében leli magyari- satát. Fejünket elvessiteni tehát nem saa- had, mert akkor menthetetlenül elpusztulunk 1 Arra kérem tehát a tek. törvényhatósági bizottságot, hogy ilyen hazafias érzésektől és nemes szándékoktól áthatva intézze a ma napirendre kerülő közérdekű ügyeket is. A főispán ünneplése. A törvényhatósági bizottság ezután a napirend előtt meleg ünneplésben részesítette Jankó főispánt azon alkalomból, hogy közszolgálatban 50 évet töltött el. Ez az évforduló maga rendkívül ritka és ezen körülmény, de meg az az osztatlan tisztelet és szeretet, amely főispánunk személyét övezi, tette az ünnepséget igazán meleggé és közvetlenné. Nem a hatalmon lévők előtti udvarias meg hajtás, de a valódi érdemekből fakadó őszinte meggyőződés sugárzott ki a köszöntőbeszédekből s meleg visszhangot keltettek a törvényhatósági bizottság minden egyeB tagjának lelkében. Ennek volt folyamánya az a tüntető lelkes taps, amellyel az ünnepeltet köszöntötték az összes megjelentek. — Az együttérzésnek legmegkapóbb jelensége volt az, hogy amikor Nagymagyarország pusztaié sáréi emlékezett az ünnepelt és elcsuklott a hangja, akkor a közgyűlés tagjainak szeméből is kitörtek a könnyek és a főispánnal együtt siratta úgyszólván az egész közgyűlés Torontálnak és Nagymagyarország- nak pusztulását és elvesztését. Őrffy Imre beszéde. Az ünneplés dr órffy Imre kincstári főtanácsos, országgyűlési képviselő alábbi beszédével kezdődött: Tekintetes Törvényhatósági Bizottsági Egy testvér törvényhatóság, Torontát vármegye az elmúlt hónapban szép családi ünnepet üit. Mi ebben az ünnepben nem vehettünk részt, mert csak az újságokból olvastuk, hogy ünnepeltek ott egy kiváló férfiút, akit önöknek bemutatnom nem kell. Egy jubilánst ünnepeltek ott, a mi szeretve tisztelt főispánunkat ünnepelték olyan alkalomból, amilyen csak nagyon kevés embernek jut osztályrészül. Ötvenéves múlt, sikerekben gazdag pálya — még ha nem néznénk is a tartalmát — a tartamánál fogva is nagyszerű és Istennek nagyszerű adománya Húsz évvel ezelőtt, mint fiatalembert engem is elsodort a sorsom messze délkeletre, ahol a minisztérium a bánsági alapítványi birtokok jogügyi képviseletének vezetését bízta reám. Ott az uj környezetben a közhangulat irányát figyelve, rögtön megtudtam, hogy a Bánság legelső közigazgatási vezető embere — akit akkor már mint az ország legelső alispánját ismertek az egész országban — Torontál vármegye alispánja Jankó Ágoston m. kir. udvari tanácsos. (Hosszantartó, szűnni alig akaró lelkes éljenzés.) Tíz évvel ezelőtt hallottuk, hogy ennek az áldott lelkű jó embernek, micsoda kemény megpróbáltatásokon kellett keresztül menni. A haza rombadöltével benyomult Torontáiba is a szerb szurony és a szerb csizma Jankó Ágostonra is rátiport, bebörtönözte, meg- kinozta és kiűzte őt negyvenévi működése színhelyéről. Mint ennek a törvényhatóságnak rövid idő óta való tagja, örvendek, hogy elmondhatom ezek között a falak közt, hogy nyolc évvel ezelőtt nekem is nagy részem volt abban, hogy ezt az országos nevű emberi megnyerhettük vármegyénk élére. Boldog büszkeséggel emlékezem vissza, hogy akkor egyike voltam azoknak, akik az ő útját egyengették Tolna vármegye főispáni székébe. (Hosszas éljenzés és taps.) Itt, ebben a teremben, ahol az őszinteség hiánya, a hűtlenség és a hálátlanság sohasem I ütötte fel a fejét, minden bizantinizmus és I i hízelgés nélkül megállapíthatjuk, hogy Jankó í | Ágoston közéleti erényei az itt eltöltött nyolc j I év alatt csak megsokasodtak. Örömömre } I szolgál kinyilatkoztatni, hogy ha Torontál | Vármegye szeretetteljes melegséggel és őszlnle megbecsüléssel veszi körül volt alispánját, Tolna vármegye szintén nem lesz hálátlan Méltóságodhoz. Nem feladatom, hogy Méltóságod köz* pályájának ötven esztendején végigmenjek, — hiszen első sorban magának az ünnepelt nek a türelmét kell kímélnem, de mégsem mulaszthatom el, hogy csokorba ne kössem egy-két gyönyörű erényét és be ne mutassam, kicsoda tulajdonképpen Jankó Ágoston. Már mint egészen fiatalember kormány- biztosa volt a Bukovinából a délvidékre telepített csángók ügyének. Ott a csángóknak uj falvakat épített, minden dolgukat oly pompásan intézte, hogy bár illetékes helyeken tisztában voltak képességeivel, a kiváló eredményekre mégis felfigyeltek. Különösen ebből az óriási munkából domborul ki plasztikusan az 6 egyénisége, amely ma már az egész országé és messzire világító fáklya azoknál a csupasziv, meleglelkü tulajdonságoknál fogva, amelyek őt annyira jellemzik. Tekintetes törvényhatósági bizottság, a politikusokat sokszor súlyos dilemmák elé állítják és a politikusok nem egyszer kerülnek bele a gyűlölet gyújtópontjába. Nem csodálatos-e, hogy a mi főispánunknak, akinek oly sokat kellett a politikával foglalkoznia, nincs ellensége, hisz látjuk, hogy mindenki szereti és hogy szívélyességével mindenkit lekötelez. Mélyen tisztelt Uraim, tudjuk, hogy Jankó Ágoston Öméltósága művésziélek és maga is nagy kedvelője a művészeteknek. Az ő művészete azonban nem a képzőművészet terén nyilvánult meg igazán, hanem a közéletben, ahol megmutatta, hogy nálánál nagyobb művésze nem volt az emberi akarat erőszaknélküli irányításának. Ez az ő sikerének a titka és titka azoknak az eredményeknek, amelyek az Ő nevéhez fűződnek. Jankó Öméltóságának ott a Balkán határán végzett torontáli munkáját csak az tudja értékelni, aki látta, hogy mi volt azelőtt és mivé lett később a Bánát, Hihetetlen tapintattal kellett ott megoldania nemzetiségi kérdések kényes és nehéz problémáit és ő ott még a türelmetlenkedő embereket is szinte elképzelhetetlen szeretettel irányította. A mi tolnamegyei német testvéreink is tanúságot tehetnek Jankó Ágoston kiválóságairól, amelyek egyik jellemvonása, hogy a lelkek érzékenységét soha meg nem támadta és tapintatában mindenkinek szive-lelke jóságát kellett éreznie. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság I Boldog ember a mi főispánunk, akit most ötvenéves közszolgálati jubileuma alkalmából ünnepelünk. Boldog, ha nem is tűzött ki maga elé anyagi javakat felhalmozó tevékenységet. Gyűjtött azonban magának olyan tőkét, amely minden kincsnél maradandóbb, mert hiszen az emberek tiszteletét és becsülését elveszíteni nem lehet. Midőn Öméltóságát a törvényhatósági bizottsági tagok nevében szeretetteljesen üdvözlöm, egyúttal arra is kérem a Mindenhatót, hogy az Ő kegye'me, amely Öméltóságának oly kiváló testi és lelki épséget ajándékozott, ezt az épséget a mi örömünkre még igen-igen sokáig őrizze meg. Hosszantartó taps és éljenzés követte dr ő.ffy Imre hatásos beszédét, majd a tetszéazaj lecaillapu’tával szólásra emelkedett Szévald Oszkár alispán, aki a következőket mondotta: Az alispán megemlékezése. Méltóságos Főispán úri Tolna vármegye és Szekszárd megyei város tisztviselői kara és alkalmazottjainak nevében mély tisztelettel, őszinte örömmel üdvözlöm Méltóságodat a lelkeket felemelő hála ünnepén, melyet fél évszázados szolgálatának jubileuma alkalmából, ha nem is fényes külsőségek között, hanem a komoly időknek inkább megfelelőleg, a mai közgyűlés alkalmával a vármegye közönségének jelenlétében, annál bensőségesebb hangulatban ülünk meg. 50 éves nagyszabású, fáradságos útnak a határkövénél meg kell állanunk egy pillanatra, hogy visszaszálljon gondolatunk a múltba és onnan hitet, reményt és erőt meríteni a jövő küzdelmeihez. A nagy útra azzal a boldogító öntudattal tekinthet vissza Méltóságod, hogy azt önzetlen és fáradhatlan munkásságával, példás lelkiismeretes kötelességteljesitéssel tette meg. A nemzedékek, melyeket 50 év alatt széleskörű tudásával, bőséges tapasztalataival, mély bölcsességével nevelt, tanított, vezetett és irányított, arról tesznek bizonyságot, hogy Méltóságod, mint szorgos sáfár használta fel és értékesítette kivételes képességeit, melyeket a Gondviselés adott leikébe és azt a hatalmat, melyet letett kezébe azért, hogy építsen, alkosson, erősítsen, hogy békességet, megnyugvást, áldást hozzon és világosságot gyújtson a szivekben. Közszolgálatának 42 évesztendejét szere- | tett Torontál vármegyéjében töltötte el és ! amelyet országunk feldarabolása miatt “volt kénytelen elhagyni. Nem minden keserűség nélkül tette azt És ezt tudva Tolna vármegye tisztikara a legnagyobb tisztelettel, szeretettel fogadti I Méltóságodat. I Ez a fogadtatás nemcsak a kiüldözött magyar testvérünknek, hanem az országot I hirü közigazgatási kapacitásnak, a kimagasló I egyéniségnek szólott. Akkor a jövőbe vetett reménység és bi-| zalom szülte lelkesedésünknek, ma 8 évi itt I léte után a megtestesült reménynek és a I valóra vált bizalomnak gyújtónk öröm- tüzeket Ezek az örömtüzek ott égnek minden I tisztviselő és alkalmazott szivében, akik sze-1 rencsések voltak Méltóságoddal együtt dől- gozni és atyai szivének, szeretetének jóságát, I éltető melegét, vezetésre hivatott kézének! útmutatásait és áldásait érezték, azok azt | sohasem feledik el. Mikor mindezekért Méltóságodnak.hálásI köszönetét mondok, arra kérem a Minden-1 hatót, engedje meg, hogy nagyérdemű szol-1 gálatának emléke ragyogja be életének többi I napjait is és engedje meg, hogy még be-1 láthatatlan időkig jegyen része a kifogyh*.1 tatlan isteni kegyelmekben és az emberek I rajongó szeretetében, Jankó főispán válasza. I Az alispán megemlékezését követé I ováció elcsendesülésével Jankó főispán eképpen szólott az őt ünneplői közgyűléshez: Mélyen meghat az a kitüntető figyelem, I amellyel 50 éves közszolgálatomról megem-| lékezni méltóztattak. Az ilyen jubileum már nem is annyira! öröm, mint szomorú emlékeztetés, hogy az | idő már eljárt fölöttünk, jó lesz tehát félre-1 állani és átengedni a teret olyanoknak, akik I még fiatalok és megfelelő nagyobb erővel I tudják folytatni azt a munkát, melyet a viszonyok napról napról nehezebbé tesznek. Abban, hogy egy félszázadon át képes! voltam dolgozni, nekem nem sok érdemem I van, azt egyedül Isten azon különös kegyel-1 mének köszönhetem, hogy egészségemet és I munkaképességemet is sokáig megtartotta.! Ami pedig munkámat illeti, annyi bizo-1 nyos, hogy azt a 8 esztendőt kivéve, amit! Önök között voltam szerencsés eltölteni, az I inkább nehéz volt, mint könnyű, mert oda-l lenn Torontálban, a Balkán közvetlen hatá-1 rán, — öt nemzetiségből álló vármegyében,! ^ áhor^ttépésíélíhhl^d^ák' • egynegyed ré-1 sze volt magyar, a közigazgatási szolgálat I állandó harc voltküzdelem a magyar! állameszméért. A küzdelemmel járó fáradalmakért azon-1 ban kárpótolt bennünket az, hogy évtizedek! során, munkánknak eredményeit is láthattuk. | Tek. Törvényhatósági Bizottsági Megvénülni nem jó még akkor sem, hág az ember egészséges, de ebbe beletörődöm, 1 mert ez a természet rendje... csak abbtl nem tudok belenyugodni, hogy hazánk meg- $ csonkítása folytán sok verejtékes' munkára I eredménye úgyszólván teljesen megsemmi-ií sült és öregségemre azt kell látnom, hogyá 40 éven át hiába dolgoztam és azzal a fájdalmas érzéssel kell a közélet teréről távoz-1 nőm, hogy ami munkám eredményéből el-1 veszett, azt már nem pótolhatom. Torontáli 40 évi munkám eredményét a I szérencsétlen háború és az utána következett ■ megszállás mind elpusztította, mire pedig! ide kerültem, már az általános politikai, szo-l ciáiis és gazdasági viszonyok korlátoztak I benne, hogy mindazt megvalósítsam, amit! szerettem volna. De nem szabad zúgolódnom, mert abban I meg szerencsés voltam, hogy a nagy össze-1 omlás után sorsom ide hozott Önök közi! és itt Tolnában meleg otthont, igaz baráto** kát, kellemes munkateret és kiváló munka-1 társakat találtam. J Sohasem fogom elfeledni azt a riielg I barátságot/ amellyel engem a vármegye égéz 1 közönsége és tisztikara fogadott és .ameWK irányomban változatlanul tanúsít. Önök annyira jóakaróim, hogy itteni »* ■ rény tevékenységemet még éismerésre/ < I méltónak tartják, tehát igen nagylelkű birL.J I akik érdemül róják fel még a jószándékot . I Az én szigorú felfogásom szerint bírása kodásuk nem is egészen igazságos, de kétfl ségtelenül igen bölcs és a közélet terén bölcsesség rendesen többet ér, mint a ride M igazság ... mert az elnéző udvariasság» I legcsekélyebb érdemeknek észrevevése i I megbecsülése viszi bele a közérdekű mi kába azt a szellemet, mely azt liatályGfí I teszi, ez viszi bele a lelkesedést, az önz§ I lenséget és az áldozatkészséget. Hálásan köszönöm nagylelkű elismeréi* I két, ez nekem vigasztalás és jutalom. A nagy hatást kiváltó beszéd nocsak a főispánt érzékenyitette >1» I bannm megfogta a hallgatóság léi#* is, úgyhogy az éljenző és tawoló közönség könnyezve ült le heHf®* "tfg vTpolí tíkáokn ab immár fen gályává vált és remélhetőleg rövidesen meg is velősül. Ennek a kérdésnek réss létéiről asonbsn a nyilvánosság előtt még nem ssabad nyilatkosnunk. Elssigeteltségünknek megssüntetése meghozna majd ast a várvavárt váltósáét. melvet már as elmúlt nyár Vármegyei közgyűlés.
