Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-10-10 / 40. szám
Ara 2000 Korona. VH. évfolyam. Szekszárd, 1925 október 10 40 szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszím 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. 816fizetési díj egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arai: A legkisebb hirdetés dl|e 10000 korona. A hirdetés egy 60 milliméter széles heeébon mllllmétersoronkénl 1000 korone. Közgyűlési részvéaytérseségl stb. hirdetések IZOOkor. — Állést keretüknek 50 szézs- lék engedmény. A hlrrovatben elbelyexett reklémhlr. eljegyzést hír, cselé dl hír, velemlnt e nyllttér soronként 8000 koronAbe kerül. Október 6. Fekete zászlókat lenget az őszi szél. Nagy tragédiánkban az emlékezet és kegyelet pár órára egy gyönyört! magyar városba visz bennünket, amelyet a trianoni igazságtalanság Balkánba kebelezett be. Hetvenhat évvel ezelőtt egy gyönyörűen indult szabadságharcnak utolsó felvonása játszódott le, amely a magyar nemzet Golgothájává avatta Aradot. Az elvakult győző lázadóként kezelte azokat, akiket magyar vérük, magyar szivük és hazaszeretetük Bzent tüze arra kötelezett el, hogy az osztrák zsarnokság ellen kardot rántsanak nemzetük megvédésére. Lázadóknak minősitette az elfogult gyűlölet azokat, akiket mi magyarok, félistenekként imádtunk és akiknek fejére 76 év után is a kegyelet legszentebb érzéseivel helyezzük el a vértanuk koszorúját. És amikor egy rettenetes világháború győzői még mindig diadal- tort tartanak szétmarcaugolt nemzetünk testén, úgy érezzük, hogy október 6-ának szomorú gyásznapjai előkészitői voltak annak a rettenetes katasztrófának, amely 1918-ban a magyar nemzetre ép úgy ráborult, mint az uralkodó családra. Egy el hibázott politika, amely 71 év múlva bosszulta meg magát a maga rette- netességében, állította szembe ott az aradi bitófák és várfalak alatt az osztrák császárt a magyar nemzettel, és a magyar királynak hosszú, bölcs TÁRCA. Szaroasbögés. Az erdőőr jelentette, hogy a területen egy jó tizes bika van három tehénnel és az előző este szépen bőgött. Tíz évvel ezelőtt az orromat fintorítottam volna egy tizes bika emli tésére, akkor a mi szemünkben tizenkettesnél kezdődött csak a szarvas, de azóta sok minden történt, — Bellye és Mármaros már nem a mienk, — szerények lettünk mi magyarok! Telefonáltam tehát társamnak és egy forró szeptemberi délután várakozással és reményekkel telve kocsikáz- tunk ki az erdőbe: Verőfényes szép időben indultunk, de mikor a nagy szilfák közül kiérve megláttuk a nyugati égen tornyosuló felhőket, már sajnáltuk, hogy nem vittünk több. ruhát, visszafordulni azért nem akartunk, mert ezt tiltja a babona. Meg is jártuk, mert az erdőbe érve száz méterre a védelmet nyújtó kunyhó előtt olyan zápor szakadt a nyakunkba, hogy bőrig ázva értünk a födél alá. A kunyhóban barátságosan égett a tűz éá az előre értesített „Vörös bácsi* mosolyogva várt bennünket. Leültünk háttal a tűznek az ajtóban és néztük az esőt. Egy e&eppet sem bántott bennünket az időjárás, mert és kiengesztelést kereső uralkodása nem volt elégséges arra, hogy az osztrák császár aradi tettét elfeledtesse a magyar nemzettel, a hetven évnek szenvedése és öröme, dicsősége és szomorúsága, hogy az aradi „Tizenhárom“ vissza ne járjon, mint kisértet és ne legyen akadálya a nemzet és a király szivének össze- dobbanásában, ösézeforrásában. Mig a nemzet nem tudta felejteni az 1848. és 49-iki emlékeket, addig az uralkodó család tanácsadói á szabádságharc jogos Önvédelmi harcát mindig a magyar nemzet iránti biza lom megingatására, a magyar nemzettel szemben a nemzetiségek és a monarchia más lakói előretoláBára és dédél^étéóére használták fel. A világháború retfenetességében patakokban omlott a magyar vér a királyi trón védelmében, de ezen nehéz napokat arra használta fel az ü politikai irányzat, amely a 48-as eszméket a maga önző politikai céljai elérésére kisajátította, hogy öntudatosán, vagy öntudatlanul előkészítette a szomorú emlékű őszirózsa forradalmat, amely ezeréves határaitól fosztotta meg botor könnyelműséggel nemzetünket és amely földönfutóvá tette a magyar királyt. Hetvenhat év után, az októberi gyásznap emlékezeténél, a tizennégy vármegyére zsugorodott, megnyomorított ország ölé egy nagy kérdésként bontakozik ki a szenvedések gomolyából, hogy vájjon odajutott volna e ez az ezeréves nemzet és a sok az ily heves eső nem szokott tartós lenni és amikor eláll, annál jobban mozog a vad, mert a vizes bokrok közül kijön a tisztásokra, szárogatja ő is a ruháját, mint mi a tűznél. Az Isten áldása azonban csak nem akar szűnni, közben sötétedik és kénytelenek vagyunk hozzáfogni a tűz világánál a vacsora elköltéséhez. Egyikünk azonban mindig kiáll az ajtóba és figyel, nem szólal e meg a bika, habár az eső és a feltámadt szél zúgásától alig lehetne hallani. Mikor rajtam van a sor, délkelet felől mintha egy rövid, de nagyon jóhangu bőgést hallottam volna. Ügy 9 óra felé eláll az eső, a szél elhajtja a felhőket és teljes szépségben kibukkant a fényes hold. Kilépünk a füstös kunyhó félhomályából a felséges üde, párás erdei levegőre. Áz erdő oly földöntúli gyönyörű látványt nyújt, hogy még a társam is, aki pedig nem akkora bolondja a természetnek, mint én, megáll és felkiált meglepetésében: A sudár gyertyánoknak nemcsak vizes levelei, hanem még az egyik oldalon mohás, a másik oldalon simaszürke törzse is vakító ezüst fényben csillog, amint a tiszta levegőn ót teljes erővel rá- Süt a hold. A levelekről niásodper- cenkint egy-egy csepp hull le, ahány, annyi gyómántgyöngj, a földre érve számos, apró, csillogó cseppé frees- csen szót, oly látvány ez, melyet százados dinasztia, ha a szabadság- harc leverése után nem ékelődött volna a nemzet lelke és a király szive közé az aradi gyásznap ? Ha a győző a megbecsülés, a megbocsátás, a megértés és feledés érzésével és nem a bosszú, a letiprás és a megszégyenítés szenvedélyével közeledett volna a sebeiben fetrengő nemzethez? Ha nem vették volna el a nemzettől azokat a jogokat, amelyeket az 1848-iki törvények biztosítottak, az aradi bitó, a kufsteini börtönök, az olmützi kazamaták nem hagyták volna tövisüket vissza egy nemes, áldozatra mindenkor kész nép szivében és ha az uralkodó család, ennek a lovagias nemzetnek szeretetére támaszkodott volna és nem látta és nem kereste volna támaszát abban a népben, amely a legálnokabb módon viselkedett a megpróbáltatások idejében és amely elsőnek döfte orgyilkát a háborút követő összeomlás után nemzetünk testébe és király szivébe egyaránt. Évtizedek és évszázadok a világ forgásában gyorsan pörögnek le. A történelem tanúságai azt bizonyítják, hogy a büaök nem maradnak meg- büntetlenül még a nemzetek életében sem. Bizonyítja azt is a történelem, hogy az áldozatkész nagy és nemes hevületek meghozzák, megtermik gyümölcsüket. Az októberi gyásznapra való emlékezés fájdalmas és sötét gondjaiba a történelemnek ezen tanúságai a reménységnek és a hit nek szent lángjait gyújtják fel. mesterségesen előállítva villanyfény mellett drága pénzért lehetne bemutatni a városi embereknek. — Néha gyenge szellő suhan át a sejtelmes, sötét koronákon, olyankor gyorsabban pereg a fejedelmi fényjáték filmje, mikor pedig nyugalom és csend áll be, lassan nagyobb cseppek potyognak, hangosan kopognak lent a tavalyi száraz lombon, amely most csupa víz és lassankint fehér köd pára emelkedik a talajból, úszik felette, mint fehér fátyol, de térdünkön felül nem emelkedik. És fent az ágak közt, lent az avarban láthatatlan állatélet kezdődik, itt is, ott is sűrűn ismeretlen hangok kelnek; az erdőőr kérdésünkre megmagyarázza, hogy ezek pelék, (szürke, mókusszerü állatok), melyekből az idén itt rendkívül sok van, azok sipognak, füttyögetnek. Lassan, óvatosan, néha néha megcsúszva elindulunk abban az irányban, amerre a bőgést hallottam. Kiérünk az erdő szélére és mindig a földön van a szemünk, mert az eső után a világos holdfénynél jól meg lehet látni a szarvascsapást. Egész bizonyos ugyanis, hogy az eső után a csuromvizes erdőből kilépett a vad. Én megyek elül és hirtelen meg állok, mert a zápor simára paskolta kocsimon egész tisztán lehet látni, hogy a bika két tehénnel itt kiváltott a póznásból a határba, hogy a A trianoni szerződést megírhatta a diadalittas győzök keze. Trianon rabló határait felállíthatta egy hamis, álokoskodásoc felépült hatalmi kapzsiság, de az örök isteni igazság nem engedheti, hogy egy évezredes nemzet testét büntetlenül szét lehessen marcaugolni és hogy az a megkínzott test fel ne épülhessen rettenetes sebeiből, leláncolt karjai le ne rázzák a béklyókat és egy magasztos szent napon újra szivére ne Ölelhesse elrabolt testvéreit. Hisszük az Istent, annak örök igazságát és ez a hit reményt ad megkínzott szivünknek, hogy magyar zsolozsmával áldozhatunk még aa aradi vértanuk emlékének az újra magyar Aradon és abba a kegyeletei megemlékezésbe bele fog kapcsolódni nemcsak egy újraéledt magyar nemzet, de annak szeretetén és ragaszkodásán hatalmassá és dicsőségesen uralkodóvá váló magyar király is. 3* Az isazsm miniszter beszámolói. A gyönki kerület nemzetgyűlési képviselője, dr. Pesthy Pál október 4 én Szárazdon, Keszőhidegkuton és Tolnanémediben jelent meg választói előtt. Feleségével együtt délelőtt 10 órakor érkezett Kötesd felől autóján Gyönkre, hol a főbírói lakban Szóltak meg. közeli kukoricásokat megdézsmálják hölgyei, mert maga a bőgő bika ilyenkor nem igen táplálkozik. A nagy szenvedély elveszi az étvágyat és a bőgés heteiben rémesen lesoványodik. Nem tehetünk mást, visszamegyünk a kunyhóba, hogy egypár órát aludjunk, 2 órakor megint itt kell lennünk, hogy a hajnal előtt visszatérő szarvasok útját elálljuk. A kunyhóban, amely tulajdonképen partba vájt üreg, felélesztjük a tüzet, amely egyszersmind lámpánk is és mi ketten a társémmal az agyagpadokon vizes köpenyegeinkre lefekszünk pihenni. Vörös bácsi kijelenti, hogy ő egész éjjel strázsálni fog, nem szólal e meg a bika. (Utóbb kiderült nagy buzgalmának oka I) A kemény nedves fekhelyen nem akar álom jönni szememre, pajtásom azonban jóízűen hortyog. A tűz lassan kialszik, már csak a parázs pi- roslik, az is mind halványabban. Sötét van a kunyhóban és halványkéken világosodik elől a bejárat bolthajtása. Kint már csendesedik a cseppek potyogása, de a pelék még szólnak, egypár a tűzhelyig merészkedik és ittbent bomlik a kunyhó elejében. Az erdőőr hűségesen -őrködik ottkint, néha néha hallom a köhögését és látom, amint rágyújt. Egyszerre megjelenik az ajtó világos nyílásában köpcös, nagybajsza alakja. Bizonyára bőg a bika és azt jön je
