Tolnamegyei Közlöny, 1915 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-15 / 33. szám
Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. .* Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzktildemények intézendők. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Va évre 6 K, */4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ko róna, további sor 30 fillér. — Hyilttér: garmond so ronként 40 fillér. Kémek a Kárpátok. „Vitézek! mi lehet E széles föld felett Szebb dolog a Végeknél!?“ — énekelte néhai való jó Balassa lantos a kárpáti Végvárakról, honnan mint sasfészkekből csaptak le őseink a magyart háborgató ellenségre . . .' Azóta fordult a világ, eltűntek a kősziklákra rakott sas-várak, a hadviselés mestersége most nem a sziklára emelt várakkal, de a- föld méhébe vájt lövészárkokkal operál ... És a mi Kárpátunk mégis megmaradt ma is védő végvárunknak, mert az orosz invázió idején hónapokon át védték a Kárpátok kőszikla testükkel a hazát. Ott tört, morzsolódott bércei között a muszka horda, gyöngül, kopott, őrlődött az ellenségeink álom-meséiben rettenetesnek festett gőzhenger a Kárpátokban. Emlékezzünk csak vissza, hogy mily szív szorongva tekintettünk fel a hótól fe- hérfejü Kárpátokra, a mi jó, évezredes bástyánkra, erre a vén, tisztes népfelkelőre, hogy vájjon nem roppan-e meg a neki hullámzó muszkaáradat alatt. És az öreg, a hatalmas Kárpátok állta az ellent, megvédett valamennyiünket! Csak természetes, a magyar lélekből önként fakadó az a hálaérzet, hogy a Kárpátok hajléktalanná vált fiait, a vadregényes bérc-völgyek máskor békés és boldog lakóit, kiknek a hónapokig tartott orosz invázió mindenüket elpusztította, most kárpótolni akarjuk. — Mert ahova az orosz csizma lépett a Kárpátokkal folytatott nagy dulakodásban, ott házak dőltek össze, falvak tűntek el és a kis falvak boldog lakói, mint fészkükből kivert madársereg megriadtan rebbentek szerteszét. Azóta már a Kárpátok vihara elült félve-remegve egyenkint visszaszállongtak a szétriadt madarak és szétrombolt családi tűzhelyeik elhamvadt üszkein sírnak bánat- és örömkönnyeket. Örömkönnyeket, hogy az ellenséges hordák tovaüzve, de bánat íájó könnyeit is, mert oda van mindenük. És a jó öreg Kárpátok most felénk fordulnak- a hála érdemjeleivel díszített mellükkel és a küzdelemben nem gyöngült sziklakarjukkal rámutatnak hontalanná vált fiaikra, a felvert völgylakókra, hogy ezeken nektek kell most segiteni, ezeknek mindenük szétdulva, nektek mindenetek megvédve. Ezt meg kell hallani az államnak hivatalosan is, de már előbb az ország lakosságának. Az Est című fővárosi lapban szólalt meg először az ország szive s már gyűlnek a százezrek a feldúlt fészkek újra építésére. A szekszárdi Tolnamegyei Takarék és Hitelbank is e mindenek fölött álló kötelesség teljesítését óhajtja előmozdítani azzal az alábbi körlevéllel, melyben a dunántúli pénzintézeteket egy elpusztított kárpáti falu újra építéséhez adakozásra hívja tel, maga is 3000 koronával nyitván meg az adakozást. Olyan köteles jótékonyság ez, hogy mindenki odaadhatja rá meglévőjének felét, mert akiken segít ezáltal, azoknak mindenét vette el a háború. És a háború pusztításait anyagiakban legjobban tudhatják méltányolni azok a pénzintézetek, amelyek a védett Dunántúlon vagyonukat, jövedelmüket szaporították azalatt az idő alatt is, mig a Kárpátokban milliókat semmisített meg az orosz áradat. Ehhez mértnek kell lenni az eredménynek, amelyet a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank akciója létrehoz. A körlevél egyébként igy szól: Tekintetes Igazgatóság! Soha annyi emberi szenvedés és any- nyi gazdasági pusztulás nem zudult az emberiségre, mint a mostani sorsdöntő időkben, amikor Európa lángbaborult népei millió és millió gyilkoló fegyverrel állanak egymással szemben. Patakokban omlik a vér és perzselő tűzcsóva száll házról-házra . . . Szorongó aggódásunk, meleg részvétünk és együttérzésünk első sorban azok felé fordul, akik a mi véreink és testvéreink, akik érettünk szenvedtek, akiknek élete és vagyona érettünk . esett áldozatul, akik a háború összes borzalmait, végtelen lelki és testi kinok között, közvetlenül szenvedték át. Visszafojtott lélekzettel gondolunk az orosz hadaknak a Kárpátok koszorúja s a magyar honvédek és nép fölkelők utolérhetetlen vitézsége által védett édes hazánk megsemmisítésére irányuló és erőszakos vad dühvei, irgalmat nem ismerő kegyetlenséggel végrehajtott támadására, amelyet kitartó harcokban, hősi ellenállással leküzdöttünk és véresen visszavertünk ugyan, de a vandál betörések során az észak-keleti határvármegyék lakossága óriási károkat szenvedett. Ézer és ezer család lett földönfutóvá, mert földulták tűzhelyeiket, mindenből kifosztották őket és hajlék nélkül maradtak. A rombolás helyén uj életet fakasztani, az élettelen községeket feltámasztani, a Kárpátok elpusztult falvait felépíteni és ezen határvidék népességét nyelvben és érzésben a magyarsággal még jobban ösz- szeforrasztani nagy nemzeti és nemes emberbaráti feladat, mely munkában való közreműködésre bizalommal hívjuk fel a Dunántúl pénzintézeteit, melyeknek vezetősége a jótékonysági és kulturmozgalmak támogatásában mindenkor előljárt. A Dunántúlt kivételes, szerencsés geográfiái elhelyezése teljesen megóvta és megkímélte ama rombolásoktól és borzalmaktól, amelyekkel a háború a közvetlen szinteréül szolgáló vidékeket elhamvasztotta. Mialatt hazánk északi határvidékének lakossága Ínségben, nyomorban és rettegésben a háború minden iszonyatát élte át — ez alatt a Dunántúl népe a házi tűzhely melegét és a békés polgári munka áldásait zavartalanul élvezhette. Kétszeres kötelességünk tehát azokon segiteni, akik érettünk önhibájukon kivül annyit szenvedtek és annyit áldozták. A dunántúli pénzintézetek és egyéb részvénytársaságok adományából építsünk újra egy, a Kárpátokban, a haza védelmében elpusztult községet templommal, iskolával, kórházzal együtt és a hajléktalanokká vált családoknak emeljünk uj otthont, építsünk uj hajlékot. És ezen uj község viselje a Dunántúl nevet és a kárpáti bércek között lakó testvéreink előtt tolmácsolja és minden időkben hirdesse a dom- I bős Dunántúl közönségének szerető együttérzését. Egy-egy ház ujraépitése 600 koronába kerül, azonban kisebb összeg is adható. Dunántúli társintézeteinket és a többi dunántúli részvénytársaságokat kérjük, hogy a Dunántúl nevű kárpáti község felépítésére szánt adományaikat folyó évi augusztus hó 31-ig hozzánk juttatni szívesek legyenek. A befolyó összegeket Az Est-ben, a melynek lelkes kezdeményezésére indult meg ezen hazafias akció, fogjuk mint a dunántúli pénzintézetek és más részvényvállalatok adományát nyilvánosan nyugtatni. Intézetünk az iskola épitési költségeit vállalja 3000 koronával. Az adományok tetszés szerint bank- girón, postatakarékpénztár utján vagy bármelyik fővárosi pénzintézet által utalhatók át‘ hozzánk és a befolyó összegekről szóló kimutatásunk Az Est szeptember 5-iki számában egyszerre fog megjelenni. A kezelést természetesen költségmentesen végezzük és a befolyó összeget interkalaris kamataival együtt a fenti rendeltetéssel illetékes helyre juttatjuk. Hazafias tisztelettel és kollegiális üdvözlettel Tolnamegyei Takarék és Hitelbank R.-T. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Az oroszok sikeres üldözése. Budapest, augusztus 14. Keletgaliciában és Vladimir-Wolynskij vidékén a helyzet változatlan. A Búgtól nyugatra, hadseregeink folytatták a lépésről lépésre hátráló ellenség üldözését. — A Wieprz alsó folyásától északra előrenyoinu'ó osztrák magyar csapatok Radzinig jutottak. Szövetségeseink Wlodowához közelednek.N Az olaszok folytonos kudarca. Budapest, augusztus 14. A tengermelléki arcvonalon az ellenség tegnap és az elmúlt éjszaka ismét néhányszor közeledni akart állásainkhoz, de e kísérleteit már ágyaink tüze meghiasitotta. Cormonsnál sikerrel bombáztunk egy olasz tábort. A karintbiai határvidéken a helyzet nem változott. A védők valamennyi állásuk teljes birtokában maradtak. — A hátráló olaszokat saját tüzérségük lőtte. Az Etsch völgyben páncélvonataink egyike az ellenséges tábori őrsöket elűzte a Serravralle és Chiz- zola községekből. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
