Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-29 / 39. szám

A bauernbundok. Pártos Zsigmond plébános, érdemesült es­peres urnák, lapunkban megjelent, a bonyhádi bauernbundra vonatkozó cikkelyére visszhangként, Ujverbászról érkezett a következő, a helyzetet jellemző levél: Főtisztelendő s nagyrabecsült Plébános ur! Vettem becses, igazi hazafias érzéstől át­hatott kedves levelét s nagyon köszönöm a jó­indulatot irányomban. Bizony itt főfisztelendő uram, bujkáló patkányfajzattal van dolgunk. Én úgy az iskolában, mint a társadalomban és az újságok hasábjain nyilt sisakkal küzdők az igazságtalanság, — amelyből a mai korban bőven van részem — és a hazátlan bitangok ellen. . Ezért nem is szeretnek a haza ellenségei, de hála Istennek, mint államilag kinevezett igaz­gató, hivatásom pontos teljesítése tudatában, a jó Istentől félek és mástól senkitől sem. De hogy lásson világosan főtisztelendő uram, a követke­zőkről világosítom föl : Először is olyan bujkáló alakokkal van itt Bácskában dolgunk, akik közül bizonyára töb­ben, mint jó barátaink mosolyognak ránk s hátul tőrrel döfnek meg. A kétszínűség a jellemvonása az ilyen bitangoknak s ha baj van, olyan kétes, megpofozott, már igen sokszor büntetett alakot rántanak elő, mint N. N., aki a harmadik köz­ségben tőlünk, a ,,Süd-Bacskaer Zeitung“ szer­kesztője. Én, mivel csak gyengéit beszélem a néme­tet, cikkeimet magyar nyelven írom és Sauer Frigyes, aki tulajdonképpen a főszerkesztője, for­dítja le „németre“. Ez a lapunk a Verbász és Umgebung, teljesen hazafias lap s mi mint itteni magyar tanárok, nem is türnők el, ha valami hazaellenes cikk jelenne meg benne. A „Welker“- féle lapot már többször feljelentettük az ügyész­ségnek, de azért tovább agitál, ugylátszik, német- országi pénzzel. — Hogy a mi lapunk itt, Uj- Verbászon mért jelenik meg németül is, annak az az oka, hogy — habár a ref. és luth. isko­lákban is már magyarul tanítanak, ami öndicsek vés nélkül mondva, 19 évi ittlétem alatt levő agitációmnak az eredménye — a lakosság még szívesebben olvas németül, mint magyarul. Két év óta azonban már magyar lapunk is van: „Haladás“ cimen, de a németet nem lehet telje­sen eliminálni, mert akkor esetleg többen polgá­raink közül a cservenkai pángermán lapot járat­nak. — Ezért tehát ennek a német lapnak is hazafias a missziója. 18 évvel ezelőtt Sajó Sándor budapesti ne­ves tanárral és jóhirü költővel — aki itt velem együtt 3 évig tanárkodott — megalapítottuk a „Verbász és Vidéke“ c. lapot, de kénytelenek voltunk egy év múlva a lapba — melyben csak magyar cikkek és hirek jelentek meg — német hireket és közleményeket is hozni, mert különben megbukott volna. Mióta a „Haladás“ c. lap tisz­tán magyarul jelenik meg, a „Verbász és Um­gebung“ legnagyobb részt németül jelenik meg, de erős, hazafias szellemben ; erre mi nagyon vi­gyázunk főtisztelendő uram. 2 ___________________________ — Igazán szánalomra méltó, hogy ilyen szerelemre gyuladt a szive. — Bizony arra való lettem, volna, ha az eszem nem győz. — De hiszen akkor ön sokat szenvedett?! — Végtelenül sokat szenvedtem. De kibír­tam. Megszenvedtem férfiasán érte. — Ez szép dolog öntől. Ez csak férfiassá­gát jellemzi, ami pedig féi’fiban mindig a legszebb tulajdonság. — De nehéz dolog volt. Mondhatom. — Hát aztán — mondá Patakiné hamiská­san — szabadna-e tudnom, hogy ki volt az a szerencsés asszony, aki szivét ilyen késői virág­zásra ösztönözte ? — Talán jobb, ha nem mondom meg. — Miért ? Plisz ön gyónni akar és bírja a titokra vonatkozó szavamat. — De kérem . . .! — Csak ki vele, vén bűnösöm, mert ha nem lesz őszinte, akkor .... — Akkor? — Akkor golyvát kap, mint azt már mondtam. — Tehát, hogy vén koromra golyvát ne kapjak .... — Halljuk hát, ki volt az a szerencsés ? — Szervusz Muki ! szólt az ajtón belépve Pataki Miska. — De ritka vendég rácországban Asztalos Muki! — Szervusz Miska ! — No ugy-e megmondtam, hogy egy öt-tiz perc múlva itt lesz az uram? Ajánlom magamat Asztalos ur — szólt Patakiné a szobából ki- menve. — Kezét csókolom! Itt is más szellem lehetne, ha egyesek, akik a dép vezetőiként szerepelnek, bennünket, magyar tanárokat, támogatnának. De sajnos, nem teszik ! 1785-ből való telepi tvény Uj verbász. József, a kalapos király, küldte ide a svábokat, e tejjel- mézzel folyó földre; a nép alapjában jó, de a vezetői félénkek, még most sem mernek magya­rul prédikálni a templomban, holott 50 éves ko­rig már elég jól tudnak mAgyarul az emberek; mert alig van valamire való egyén, aki nem járt volna 3—4 girnn. osztályt. . Most 4 éve, „aratási gép“ tilalma alatt egy szörnyű förmedvény jelent meg a magyarság ellen s mi 8—10,000 darabot koboztunk el belőle, de sok bizony sváb atyánkfiái; kezébe került s talán egyik másik még most is olvasgatja suty- tyomban s álmodozik a nagy német országról. A rácból talán sohasem lesz jó magyar, — egy volt : Damjanich, azt is felakasztatta a bitang Haynau ; de a német, illetőleg svábból jó magyar érzésű embert lehet formálni, még ha lutheránus vagy kálvinista is. De sajnos, a szomszéd közsé- .gek (Kiskér, Cservenka, Bulkeszi, Ujsóvé stb.) lakóinak jó része, sőt egyik-másik már egészen pángermán s valóságos anarkia uralkodik bennük, amint Bulkesziben. — A „Wacht am Rhein“-t énekelik. Bizony fő tisztelendő uram, bajok vannak és ennek az átkos politika az oka, mert ennek az ürügye alatt, illetőleg ezért, sok cudar dolgot, még az izgatást is megengedik a magyar haza ellen, mert Magyarországon manapság minden szabad, még a képviselők kidobása is a parla­mentből. Felsővidéken a lutheránus tótok, itt a luthe­ránus svábok egy része ül föl az idegen pénzzel bélelt gaz/ hazaárulóknak. Jobban kellene őket üldözni ! Én is csak azért elégedtem meg N. N., a pángermán bitang bocsánat kérésével és badar, sőt szemtelen és arcátlan lefogásaiért, nem bün- tettettem meg, mert ha elitéltetem, akkor mint pángermán mártír fog szerepelni és annál jobban fogy a lapja. A lapját kellene valahogy lehetet­lenné tenni, de ez az ügyészség feladata volna ; legtanácsosabb volna az ilyen bitangot veszett­kutya módjára lebunkózni, de ezt mi, mint intel­ligens emberek nem tehetjük. Ez az alak már vagy 21-er volt büntetve s minél jobban bünte­tik, annál nagyobb a nimbusza a pángerinánok előtt. Rám különösen azért haragszik, mert a ,,Bácská“-ban (Zomborban megjelenő lap) vezér­cikkben többször ledorongoltam, mert hiszen kö­telességem is. Mivel községünkben csak néhány, de az is csak bujkáló pángermán létezik, nem állithatom pellengérre az összes itt lakó (körülbelül 4000 lélek) lutheránusokat, főtisztelendő ur igen haza­fias b. levelének közlésével. Én azt tartom, hogy inkább okos fölvilágo- sitással kell hatni a kételkedőre, mint erős do­rongolással. Csak a konok bitangokat ütjük, de ezek most látva főhősük vergődését, perköltséget 200 koronát fizetett, nem mernek szemtelenkedni. Igazán, mért is nem sújt le a jó Isten lángpallo­sával ezekre a gazemberekre ? — Hisz nagyobb bűnt nem követhetnek el, mintha saját hazájukat, amely élteti őket, megtagadják. De nem folytatom tovább főtisztelendő uram ! Igazi, hazafias érzés diktálta levelét szi­vemre szorítom és mint magyar tanár, illetve igazgató bátran, rendületlenül tovább harcolok édes hazánk ellen tórő gazok ellen ; és ha min­den egyes tanár megteszi ezen legszentebb köte­lességét a tanítás nevelésen kívül, akkor nem kell édes hazánkat félteni a patkányfajzatoktól, külö­nösen ha olyan derék hazafiak támogatnak ben­nünket, mint kedves főtisztelendő uram. Adjon a jó Isten édes magyar hazánknak sok olyan derék papot, akkor még bátran néz egy ezredév elé. Most pedig vagyok legmélyebb tisztelettel főtisztelendő uramnak hálás lekötelezettje és alá­zatos szolgája Ujverbász, 1912 szeptember 21. Székely Sándor, íőgimn. igazgató. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÜLÖNFÉLÉK. — Kinevezések- Zichy Gyula gróf pécsi megyéspüspök dr. Gyömörey Zsigmond tb. pápai káplánt, tanitóképzőintézeti tanárt a pécsi hittu­dományi főiskola neveléstudományi tanszékére rendes tanárrá nevezte ki. — Hazslinszky Géza szekszárdi kir. törvényszéki elnök Schwirián József, Kondor József szekszárdi főgimnáziumi tanárokat és Egri Béla szekszárdi tanítót Írás- szakértőkké nevezte ki. — Megbízás. A kir. tanfelügyelő a beteges­kedő Faics Gizella dombóváriáll. tanítónő helyet­tesítésével Farkas Erna old. tanítónőt bízta meg. — Elismerő öklévé1. A Szegeden tartott or­szágos szőlő-, bor- gyümölcskiállitáson Berky Ignác és Szenerédi Ignác dunaföldvári szőlő- birtokosok a kiállított homoki fehérborok cso- portjábon elismerő oklevéllel lettek kitüntetve. — Hanny Gábor prelátus gyémántmiséje. Hanny Gábor pécsi prelátuskanonok folyó hó 26-án ünnepelte áldozó papságának hatvanadik évfordulóját. Égész csendben —- senki se tudott róla — kora reggel elment a Boldogságos Szűz Mária gy-üdi kegyhelyére s ott adott hálát a Gondviselésnek a lefolyt hosszú évek áldásaiért. Hanny Gábor a pécsi egyházmegyének Szikora Ignác után legidősebb papja, de azért még ma is teljés testi és szellemi erőnek örvend. Sokan cso­dálkozva vesznek majd tudomást a jubiláns év­fordulóról, mert , nem is sejtik, hogy az életerős, rugékony főpap hatvan éves áldozó pap és életé­nek már 83-ik esztendejében van. Rövid életrajzi adatai a következők : Hanny Gábor 1830. március 8-án született. 1852 ben szentlélek áldozó pappá, 1869 ben Faddon, 1883 ban Pakson, 1885-ben Szekszárd belvárosban lett plébános. 1886-ban kapta meg a Szentiélekről nevezett madocsai c. apátságot, 1893-ban pedig pécsi székesegyházi kanonok lett. Mint székesegyházi kanonok hosz- szabb ideig volt egyházmegyei főtanfelügyelő, a káptalan javainak pedig még ma is kormányzója. Őszentsége évekkel ezelőtt házi prelátusává ne­vezte ki. Batihyány gróf beszámolója. Múltkori szá­munkban megemlékeztünk, hogy gróf Batthyány Tivadar képviselőnk jövő hó első napjaiban kerületében beszámoló körutat tesz. A hir az egész kerületben általános lelkesedést keltett és már is megindultak az egyes községekben az előkészületek, hogy a jeles politikust, a népet szerető mágnás képviselőt minél impozánsabb fo­gadtatásban részesítsék. Annál nagyobb a válasz­tók lelkesedése — mert hosszas betegségéből való felépülése és a politikában az óta történt hallatlan események után még nem volt alkalma a kerü­letnek, hogy képviselőjét a politikai helyzetről közvetlenül meghallgassa — s az a felgyülemlett keserűség, melyet a legutóbbi események keltet­tek a kerület függetlenségi érzelmű polgáraiban, már rég várja az alkalmat, hogy a történtekkel szemben a képviselőnk iránt érzett nagy szere­tettel demonstráljon. Fokozza a beszámoló jelen­tőségét, hogy a képviselőház újabb megnyitása előtti időre esik és igy azon bizonyára fontos kijelentések is hangzanak el. Képviselőnket az ellenzék több kiváló vezére is le fogja kisérni útjára. — Az olasz király által kitüntetett szekszárdi Származási! iparos. A budapesti lapok vasárnapi számában közölt félhivatalos jelentés szerint, a római nemzetközi művészeti kiállítási ünnepségek alkalmából, a kiállítás magyar osztályának szer­vezése és rendezése körül kitüntetett hivatalos személyeken kivül az olasz király Kovács ’Vil­mosnak, a Pauncz és Kovács cég főnökének az olasz koronarend lovagkeresztjét adományozta. Nevezett szekszárdi születésű kárpitos diszitő ez­előtt körülbelül 20 évvel Schelesznik Károly hely­beli kárpitos műhelyében tanulta ki a kárpitos mesterséget s már akkor is, mint ipariskolai tanuló az iskola évvégi kiállításokon úgy mun­káival, mint rajzaival jelét adta kiváló tehetsé­gének, melyet felszabadulása utáni budapesti tar­tózkodása alatt ambíciójával és szorgalmával any- nyira fejlesztett, hogy a legelőkelőbb kárpitos műhelyek tulajdonosai versengtek érte, hogy üzle­tükben alkalmazhassák. így vitte — minden anyagi eszköz nélkül — annyira, hogy jelenleg szintén Budapest egyik legelső kárpitos üzletének társtulajdonosa, kit a kormány az utóbbi tiz évben rendezett összes külföldi kiállítások magyar ipar- művészeti csoportjának diszitésével bízott meg s hogy milyen eredménnyel, azt legélénkebben bizo­nyítja e mostani szép kitüntetés, mely egyúttal azt is mutatja, hogy az iparos pálya ma már — megfelelő tehetség és szorgalom mellett — az a pálya, a melyen nemcsak a jó kenyér, hanem a dicsőség babérja is terem. — Államsegély. A vallás és közoktatás- ügyi miniszter a szekszárdi polg. fiúiskolának Írógép és vetítőgép beszerzésére 950 korona ál­lamsegélyt engedélyezett. — Eljegyzés. Bauer Károly dunakömlődi jegyző eljegyezte Schmidt Annuskát Dévényből. — Hitközségi és iskolaszéki gyűlés. A szek­szárdi róm. kath. iskolaszék és hitközségi tanács folyó hó 28-án, szombaton délután 5 órakor gyű­lést tartott dr. Fent Ferenc apát-plébános elnök­lésével a következő tárgysorozattal : 1. Főispán előtti tisztelgés ügye. 2. Álapitv. urad. hitk. adó­ügye. 3. Munkásbiztositó újabb megkeresése a hitközségi alkalmazottak beiratása iránt. 4. Fűtő­anyag beszerzése az iskolák részére. 5. Kérvé­nyek. 6. Indítványok. — Névmagyarosítás. Erlich József gyönki illetőségű budapesti lakos nevét belügyminiszteri engedéllyel „Tolnai“-^a változtatta. 1912 szeptember 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom