Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-08 / 41. szám
XXXIX. évfolyam 4L szám Szekszárd, 1911 október 8. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Háború mindenfelé. Az olasz kapzsiság és hatalmi terjeszkedési vágy, mely egyaránt hatalmába kerítette az olasz népet és dinasztiát, egy nagy földterületet, háromszor akkorát mint Magyar- ország, akar kiszakítani a török birodalom testéből, még pedig minden elfogadható ok nélkül. Még ha az elfoglalásra kiszemelt Tripoliszt olasz nép lakná s az óhajtana az anyaországgal egyesülni, volna valamelyes cim az ellenségeskedés megkezdésére, de Tripolisz mohamedán és arab lakossága kézzel-lábbal tiltakozik az olasz invázió ellen, mégis már dörögnek a vagyont és emberéletet pusztító ágyuk, hogy egy semmiféle jogalappal nem biró hatalmi tényt végrehajtsanak. Nem csoda, ha a népek szabad elhatározási jogát tiszteletben tartó s az ilyen rabló hadjáratot elitélő nemzet ro- konszenve a jogtalanul megtámadott Törökország felé fordul s annak a fenyegető veszedelemből való sértetlen kiszabadulását melegen óhajtja. Annál érthetőbb különösen a magyarság rokonérzése a törökök iránt, mert faji- lag rokonságban vagyunk s Törökország volt az, mely a mi, a hatalomtól üldözött menekülteinket, vendégszeretettel keblére ölelte s semmiféle fenyegetésekkel rávehető nem volt, hogy az üldözötteket üldözőinek kiszolgáltassa. De eltekintve mindettől, minden jog- tisztelő emberben feltámad az ellenérzés, ha azt látja, hogy egy semmiféle jogcímmel nem rendelkező hatalom, tisztán terjeszkedési vágyból, ellenfele gyengeségét felhasználva, annak birtokát magához ragadja s a lakosság ellenszenve dacára, azokat leigázva, gazdaságilag kihasználni iparkodik. Hiszen ilyen alapon, annélkül, hogy a törvény üldözésétől tartani kellene, bár ki is, ha erővel rendelkeznék hozzá, elfoglalhatná szomszédja birtokát, hogy azt saját céljaira használja fel. Azután itt vannak a hatalmi terjeszkedési vágyból szintén áthatott kiskirályok a Balkán félszigeten. Ezek a kedvező alkalmat mind felfogják használni, hogy a Török birodalom testéből egy részt kiszakítani megkíséreljék. Még bennünket is bajba keverhet az olasz vállalkozás, most az osztrák-magyar kettős állam nem tűrheti, hogy határain az ö létét fenyegető, nagy szláv birodalmak keletkezzenek. S a milyen fenyegető alakulást tüntet fel a külügyi helyzet, olyan veszedelmes előjelek mutatkoznak a belügyi politika terén is. Itt csak vértelen, de az is lehet, hogy véres háború van kiütőben. Az egyesült ellenzék agyonbeszéléssel és névszerinti szavazásokkal iparkodik az országra elvíselhet- len terheket hárító katonai javaslatok törvényerőre emelkedését megakadályozni; a kormány és többség pedig azokat keresztülhajtani el van határozva. Eddig az volt a kormánytaktika, hogy nyugodtan, türelemmel be kell várni, míg az ellenzék kimerülve, szabad folyást enged a többség akaratának; azonban ez az időpont csak nem akart elkövetkezni. Most tehát, ha minden Felelős szerkesztő Főraunkatars BODA VILMOS HORVÁTH IGNACZ jel nem csal, a kormány erőhatalommal akar elhatározásának érvényt szerezni. Hogy ez nem fog simán lefolyni, arról mindenki tudomással bírhat, ki egy a múltban előfordult hasonló esemény következményeit figyelemmel kisérte. Lesz a magyar országgyűlés képviselőházában olyan háború, mely a török-olasz háborúsággal hasonló tüneteket fog felmutatni. Lesz ott ismét bőviben ösz- szeszólalkozás, páros viadal, elnöki ülőhely összetörése és miniszteri székek felforgatása. Csak az lesz a szerencse, ha az emberi indulat még más módon is nem végez kiszámithatlan rombolást. Ám viseljék a felelősséget azok, kik, hogy akaratukat végrehajthassák, még oly eszközöktől sem riadnak vissza, amelyek alkalmazása a magyar nemzetre nézve végzetes következményekkel járhat. Ha a házszabály módosítást oly alakban akarják keresztülvinni, mely még az Ausztriával közös ügyekben is mindennemű ellentállást lehetetlenné tesz, akkor bátran elmondható, hogy a Khuen kormány és az őt támogató többség ásta meg a sikeres nemzeti ellenállás sírját. Pedig hányszor tettek már kísérletet, hogy a királyi esküvel megerősített alkotmányt felrúgva, Magyarország törvényen alapuló állami önállóságát és függetlenségét megerősítsék. De nem csak a kül és belügyi téren foly a háború, hanem még a különböző fajok is hadat üzentek a magyarság s állami nyelve ellen. Egy a Szent István birodalma határai közt levő bula város: Pétervárad minden anyagi előny elvonásával fenyegette meg, egy képviselő testületi határozatában, azokat a magyar szülőket, sőt azokat is, kik házukba ilyeneket befogadnak, ha gyermekeiket magyar iskolába járatni merészelik. Hallatlan botrány s mégis a horvátok azt hirdetik világszerte, hogy fajukat a magyarság elnyomja, pedig arra még nem volt eset, hogy magyarok lakta város hasonló határozatot hozott volna. S a magyar kormány megelégszik azzal, ha a vért arcba kergető ilyen határozatot jóvá nem hagyja, ahelyett, hogy az ilyen testületet egyszerűen szétkergetné. De hát, ha a horvátokról van szó, akkor a magyar kormánynak kesztyűs kézzel kell eljárni, mert Bécsben igy akarják. A nagy dédelgetésnek pedig az az oka, hogy Horvátországot mozgósítani lehessen ellenünk, ha törvényes jogaink érvényesítését kissé erősebb módon követelni bátorkodnánk. Boda Vilmos. Október 6-án. Moat 62 év« . . . Tizenhárommal szaporította a bakó a nemzet vértanúinak gazdag sorát. Hiába keletkezik uj szellemi áramlat, hiába közömbösíti a tűnő idő a messze múltat: az aradi Golgotha emléke előragyog s a tűnő idők folytán még dicsőbb a vértanuság. És igy is marad időtlen időkig. Annak a tizenháromnak emléke a nemzeti szabadság fájának élő rügye s soha se kislelküsödjünk azon, hogy a vértanuk kultusza gyöngülne ebben a szecessziós kozmopolita világnézletek korában. Megjeleli hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, x/s 6vre 6 K, V« évre S K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona, 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Mert nem gyöngül. íme nehány jelensége: Kiss Ernőnek, Schweidel Józsefnek, Leinin- gen Károlynak szobrát ebben az évben leplezték le. Tavasszal országos ünnepek között Szolnok város hazafias felbuzdulásából a hősök-hősé- nek, Damjanics Jánosnak lovasszobrát leplezik le. Az aradi szabadság-téren áll a nemzet leg- monnmentálisabb szobra, Zala alkotása. S ehhez a szoborhoz micsoda mélységes kegyelet vezet. Ott a törvényhozás, melynek küldöttségét a képviselőház elnöke vezeti. Arad mindenkor a honfi kegyelet zarándok helye lesz s nekünk a nagy időkre következő generációnak megadatott élni, hogy pártus tusák nélkül, fölolvadva a legma- gasztosabb hazafiul kegyelet tiszta érzésében a gyászünnepben részt vesz egységesen a magyar nemzet. Megadatott élnünk, hogy úgy mint Simeonnak, aki égi kegyelemből láthatta az Üdvözítőt, mi is látjuk az uj történelmi időknek elkövetke- zését, hogy a harcmező hősei, majd vértanúi a történelem távlatán megnőnek, mint Csaba királyfinak égürben küzdő harcosserege. Mithoszi alakokká finomulnak, hogy példájuk, nemes önfeláldozásuk, hőslelkük el világosítson, — tündöklő fáklyafényt szórjon a nemzeti érzés növelésére, ápolására. Ha látták ezt most hatvankét év előtt azok a nagyok, ezek a dicsők, ezek a vértanuk, akkor a bitóhoz amint tették is — fölmagasztosult lélekkel léptek. Örökre tanitást adni egy nemzetnek, a legnagyobból: hogyan kell a hazáért meghalni, micsoda nagy dicsőség ez . .. Nem haltak ők meg! — dalolja róluk a költő. És igaza van. Hazafiui lélekkel csak egy óhajtásunk legyen, hogy válságos időben adjon a magyarok Istene ismét olyanokat, milyeneket a nemzet virradásán adott e kis maroknyi nemzetnek. A néptanítók ügye és kulturális előrehaladásunk* A mai időkben forradalmi napokat élünk. Mert valahányszor bármely oldalról is akadály emeltetett a természetes fejlődés elé, — amely tekintet nélkül egyeseknek, magán, vagy osztályérdekére csupán csak progresz- sziv lehetett — a közületnek érdekében cselekedtek az emelkedő haladás jelentőségének megértői, ha minden fegyverrel a gátak elhárításán dolgoztak, nehogy diadalt üljön a reakció és az egész jővőt veszélyeztető maradiság. Amig ez nagyobb emóciók nélkül mehetett végbe, addig biztosítva volt a békés előrehaladás. De mihelyest görcsösen ragaszkodott egyik avagy másik fél azoknak a hagyományoknak életben tartásához, amelyek már jól megérdemelve csak a kul- tur históriáé lehetnek s abban jelezhetik valamelyik fejlődési korszaknak mibenállását és semmiképpen át nem értette az a fél, hogy az előrehaladással a régi idők neki juttatott »hatalmából« engednie kell, mert ez az időknek parancs szava, akkor forradalmi jelenségekkel állunk szemben. Ezekkel a jelenségekkel találkozunk napjainkban a gazdasági téren s nem különben a kultúra tágas mezején. Az eddigi >kiuzsorázás< folytán anyagilag erőtlenek nem tudnak és nem akarnak többé fejet hajtani azok előtt, akikre elődeinek az a vagyona szállott, amelyet a munkás osztály kihasználásával sikerült ösz* Múlt számunkból térszüke miatt kimaradt.
