Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-14 / 41. szám

1909 október 14 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 5 — Az aradi vértanuk emléke. Kegyeletes hzafias ünnepélyt rendezett a dunaföldvári kath. legényegylet és kath. kör együttesen az aradi vértanuk emlékére, f. hó 10-én, az Egyenlőségi körben, a következő programmal: Októbér 6-án,' reggel fél 8 órakor szentmise. Október 10-én, esti 8 órakor ünnepély: 1. Hymnusz. Énekli a közönség. 2. Megnyitó. Tartja: Biró Imre c. prépost-plébános, az egylet védnöke. 3. Az aradi gyászhelyen. Szavalja: Bénák János e. t. 4. Magyar ifjú vágya. Szavalja: Paulai István. 5. Szentelt hantok. Szavalja: Csigi Imre. 6. Tavasz elmúlt. Énekli a közönség. 7. Ünnepi beszéd. Tartja: Rátkay László országgyűlési képviselő. 8. Damjanichné arcképe előtt. Sza­valja : Gallai Etelka k. a. 9. Mikor az akasztó­fákat faragták. Szavalja Móricz János egyleti tag. 10. Kik voltak a honvédek ? Szavalja: Kajmádi József. 11. Kossuth Lajos azt izente ... Énekli a közönség. 12. Október 6. Szavalja: Kovács Lajos e. t. 13. Az aradi tizenhárom. Szavalja: Gaszler Ferenc. 14. Bezáró. Tartja az elnök. 15. Szózat. Énekli a közönség. A lelkes hangulatban lefolyt ünnepély kimagasló pontja Rátkay László országgyűlési képviselő s Bődy István egyleti elnök költői szárnyalásu beszéde, a szavalatok közül pedig Gallay Etelka szava­lata nyert nagy tetszést. Az ünnepély befejez­tével az aradi vesztőhely megváltására gyűjtést rendeztek, melyen mintegy 36—40 korona jött össze. — A Budapesti Ref. Theologiai Akadémia teljessé tételének 50. évfordulóján f. évi okt. 16-án délután 4 órakor a Kálvin-téri templom­ban emlékünnepélyt rendez. A rendezőség élén áilanak: Dr. Baksay Sándor püspök, dr. Darányi Ignác főgondnok, B. P a p p István theol. akad. igazgató. — Az uj halottkém. Egyik délmagyaror- szági megyének oly szigorú főnöke az alispán, hogy a megyei tisztviselők az utolsó kisbirótó 1 a főjegyzőig valóságos halálos félelemmel gondol­nak rá. A falusi jegyzők előre reszketnek már, ha hire megy, hogy az alispán meglátogatja falujukat. Az egyik jegyzőt nemrég mulatozás közben megütötte a guta. Szörnyet halt. Mint­hogy orvos nincs jelenleg a faluban, sőt a kör­nyéken sem, a halottkémi teendőket a falu kovácsa végzi. A tudós férfi a közönséges embereknél hamar konstatálta a halált. Egyszerűen harapó­fogóval összeszoritóttá a halott lábujját, ha nem moccant, bizonyos, hogy megvan halva. A jegyző úrral nem mert ilyen könnyedén elbánni. Hátha feltámad és ebben az esetben jaj neki ! Nem is akarta ennélfogva teljesíteni a halottkémi szol­gálatot. Az egész kupaktauács most már azon tanakodott, miképpen kellene konstatálni a jegyző ur halálát. Nem tudtak dönteni, mikor csak egyszerre előáll a kisbiró: — Majd megmondom én kendeknek, meg­halt-e a jegyző ur, vagy sem * Ezzel odaállt a halott mellé és sakálüvöltés­sel ordította be a fülébe: — Jegyző ur ! Jegyző ur ! Itt az alispán ur ! A jegyző persze nem mozdult. — No hát, ha még erre se ébred fel, akkor meg is van halva a jegyző ur, — szólt meggyő ződéssel a kisbiró. — Kinevezés. A földmivelésügyi miniszter Parragh Ákos okleveles gazdászt, ideiglenes minőségű miniszteri gazdasági gyakornokká nevezte ki. — Egy körorvosi jelentés. Beküidötték hozzánk egy tolnamegyei körorvos hivatalos jelentését, melyet mint csodabogarat, a hely és személynevek megváltoztatásával szószerint közlünk: 108/909 szám. Szökcse körorvosától. Tekintetes. Dr. Kerty László járásorvos urnák Székhely. Folyó hó 10. és 25-én kellett volna ren­deletileg előfogatnak jönni Kupa-Boronnáról, de bizony nem jött, jele, hogy dühöng az egész­ség kárunkra. Újságként irom, hogy Zsiga sógorom készül a karavánnal Rómába. Szökcse, 1909. szept. 29. n rí Dr Harcos Ferdinánd r. n. , a* kororvos. Most már elhisszük, hogy egyik körorvos a következőkép kezdte jelentését: A főszolgabíró ur f. é. 7361. sz. rendele­tére kútba ugrott Köteles Károly hulláját meg­vizsgálván, a következőket észleltem! — Öngyilkosság. Ifj. Molnár Ferenc Gyorsok, ki családjával viszályban élt, afölötti bánatában, hogy nejét az őrültek házába vitték, ma reggel apja házában felakasztotta magát. — Ügyes műsora szerenád. A hőgyészi espereskerület egyik községében a püspök tisz­teletére rendezett ovációk sorát egy dalkör által adott szerenád zárta be. A püspök az ő szo­kott kedves mosolyával lépett a plébánia abla­kához, de a mosoly csakhamar eltűnt ajkairól s a második dalnál ő maga is eltűnt, a harma­diknál pedig leintette — nem a karmester — hanem a püspöki titkár a szerenádot! Ezen nem fogunk csodálkozni, ha megismerjük a tapintatosan összeválogatott piészeket: I. (Hallgató nóta) »Ha meghalok, nem szállók fel az égbe, Inkább szállók az én babám keblére stb.< (Ekkor tönt el a mosoly.) II. (Andalgó.) Ha be megyek, ha bemegyek a templomba, Rávetem a szemem a papra stb. (Ekkor tűnt el a püspök.) III. (Friss.) (De ezt a titkár leintette.) »Nincs menyország se pokol, se pokol, Még a pap is udvarol, udvarol stb.* — A faddi önk. tűzoltóknak folyó hó 3-án tartott szüreti mulatságán felülfizettek: Szuprics Vendel 3 K 40 f., Szendrey László 2 K 40 f., Zányi György, Grünwald Lajos 2—2 K, Németh J., Kenessey V., Ágoston K., Erdős M., Fischer S., Bali J. 120—120, Tantos J. 1 K, Hetesi J. 60 f,, Lestyán Malvinka, Széllé M., Koch A., Bauer K., Kövi A., Samai János, Babay Géza, Szentmártoni L., Jagicza S., Fischer S., Mara S., Perlsz V., Molnár J. 40—40 f., Vig J., Káko- nyiné, Fonta F.-né, Bali J., Dobos Gy., Kún I.-né, Gáspár J., Bagó Mihályné, Németh K. és N. N. 20—20 fillért. — Rövid hírek. Gyűjtés. Németh Olga dunaföldvári polgári leányiskolái igazgató nö­vendékei között 10 koronát gyűjtött az aradi vesztőhely megváltására. — Csőd. A szekszárdi kir. törvényszék Dürr Henrik hőgyészi lakos ellen a csődöt elrendelte. Csődbiztos: Lenkey Dezső kir. törvényszéki jegyző. Tömeggondnok: dr. Baumgartner József hőgyészi ügyvéd, helyet­tes tömeggondnok: dr. Gulyás József szek­szárdi ügyvéd. — Jóváhagyott alapszabályok. A belügyminiszter a grábóci róm. kath. olvasó- egylet alapszabályait jóváhagyta. — Hipnotizáló letartóztatása. Bauer Sándor, hipnotizáló, kőrútjában Szekszárdra is ellátoga­tott és egy magával hozott 14 éves kis leányon mutatta be bámulatos produkcióit. Mivel ez tiltott dolog, Bauer Sándort a városi rendőrség letartóztatta. Fogságából azonban csakhamar szabadon bocsátották, aki most feljelentést tett letartóztatása miatt. — Olvasóink szives figyelmét felhívjuk Unghváry László ceglédi faiskolájának lapunk mai számában közzétett hirdetésére. — Gyilkosság. Sóhár'János őcsényi lakos présházában f. hó 7-én ifj. Baranyai Sándor 14 éves legényke agyonszurta Mali György kocsist, mivel ez édesanyját fojtogatta. A csend­őrség a gyilkost elfogta és a szekszárdi kir. törvényszék fogházába kisérte. — Rendőri hírek. — Szalmalopás. Kárdszi Ferenc decsi lakos ellopta Szél János (Péri) gazdának a határban levő szalmáját, melynek értéke 36 korona. A tolvajt feljelentet­ték. — Megtámadta a vendéglőst. Beresi Ferenc, tolnai lakos, folyó hó 3-án beállított Szekeres István vendéglőjébe és azt egy székkel leakarta ütni. A vendéglős a dühöngő merénylő elől szerencsésen elmenekült. — Hordót lopott. Borsos Dániel f. hó 5-én Slégli János szekszárdi lakos­nak az őcsényi előhegyen levő présháza elől ellopta a 644 literes hordóját. — Zongora oktatás. Waldmann Rózsa, a budapesti nemzeti zenede kitünően végzett növen­déke, kezdőket és haladókat saját lakásán vagy házon kivül zongorázni tanit. Jelentkezéseket el­fogad Krammer Vilmos szekszárdi könyv- és zeneműk eresk edése. Fogorvos KOVÁCS J. vásártér-utcai műtermében hiányzó fogak pót­lása, csaposfogak, arany koronák és szájpadlás nélküli fogak (hídmunka) készíttetnek. Fogtömés foghúzás és fogtisztitás a legjobb módszer sze­rint eszközöltetik. — Szegényeknek rendel d. e. 8—9-ig és d. u. 1—2-ig. Fekete Rusú Szekszdrd, 7—14 krajciros I Kaszinó-bazár, i iskolatáskák és Játékáruk | Telefon 60. | könyvszijak­Nagy választék: férfi-, női, és gyermekcipőkben, női- és leány­kötények, ingek, gallérok, zsebkendők, nyak- kendők, kézelők, harisnyák, esőernyők, séta­botok, ajándék- és dísztárgyak, játékáruk, szappan és illatszerek, kézimunkák, selymek, Q himzőpamutok valamint rövidáruk □ legolcsóbb árban beszerezhetők I Utazó kosarak és bőröndök. 8 zabo­kéi lékek. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek. T örténelmi apróságok a német császárokról. — Irta: Hermann Frigyes. — (Folytatás.) 1856-ban történt, hogy bemutatták Nagy Frigyesnek Andreas Joahim von Kleist korvet-et, aki von Kleist ezredesnek tizedik fia volt és mind a tiz egyszerre szolgált atyjuk ezredében. A király csodálkozásának adott kifejezést a csa­ládnak ilyen nagy termékenysége felett, mire az ezredes büszkén, mosolyogva, biztosította a királyt, hogy annyi von Kleist szolgál ngyanegy rokon­ságból a hadseregben, hogy egy egész ezred kikerülne belőlük. Ekkor került szóba az a különös eset is, amely báró Ulrich von Kleist német tábornokkal történt meg. Ez a kitűnő hadvezér mint tizen­kilenc éves hadnagy küzdötte végig a Grumkow ezredében a spanyol örökösödési háborút és Rys- sei várának ostroma alkalmával egy falconet- golyó szétroncsolta bal lábszárát. A tábori sebészek amputálni akarták lábát, ő azonban lelövéssel fenyegette őket, ha ezt meg merik tenni s igy nem maradt más hátra, mint egyszerűbb módot keresni. — Valahogyan siké- rült is a csontokat hosszas kezeléssel annyira összeforrasztani, hogy von KleiBt ismét harck^épessé vált. — Amikor betegsége után először szállt nyeregbe, a legnagyobb megdöbbenésére azt látja, hogy a lábszára kissé ferdére forrott össze és sehogy sem áll „vorschriftmässig“. Erre fogta magát és rögtön úgy ugrott le a földre, hogy a lába megint eltörött. Most aztán sikerült a sebészeknek a lábat úgy helyreállítani, hogy a stoikus meg volt vele elégedve. Ezt az esetet még máig is bizonyos büsz­keséggel emlegetik a német tisztek. * A hét éves háborúban francia katonák egy Stuttgart melletti faluban meg akarták etetni lovaikat és frissen kaszált zöld zabot követeltek egy gazdától. Ez kivezette a francia katonákat a határra és amim mennek, elkerülnek egy kisebb tábla zabvetést, amire a franciák kérdik, hogy miért vezeti őket tovább, hisz ez a tábla is elegendő. Erre igy szól a becsületes német: — Bocsássanak meg uraim, de kérem ne bántsák ezt a zabot, mert ez egy nagyon szegény emberé. — Szíveskedjenek még egy kis darabig velem jönni, nemsokára odaérünk az én zabföldem- hez, tessék abból annyit venni, amennyire szük- ségök van. * Seydlitz tábornok jelentést tett egyszer egy kisebb csetepatéról, amilyenek abban az időben napirenden voltak és különösen kiemelt egy had­nagyot, aki vitézségével kitűnt és kérte a királyt, hogy jutalmazza meg a fiatal hőst. A király magához hivatta a tisztet és igen barátságos hangon igy szólt hozzá: — Amint hallom, nagyon szépen viselte magát, ezért megszándékozom jutalmazni. — Itt fekszik száz darab arany és egy kitüntetés. — Válasszon. A hadnagy egy pillanatig sem gondolkozott, hanem azonnal a pénz után nyúlt. — Becsület azért, úgy látszik, még sem szorult beléd! — rivalt rá a lobbanékony király. — Bocsánat felség, válaszolt a hadnagy bátran, adósságaim vannak és a becsület azt kivánja, hogy azokat, amint módomban van, azonnal rendezzem. — A kitüntetést majd a leg­közelebbi ütközetben megszerzem magamnak! — Jól van fiam, szólt a/ király, a had­nagy kezét megszorítva, vigye el a kitüntetést is. — Megérdemli 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom