Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-23 / 38. szám
1909 szeptember 23 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 — Közjegyzői kinevezés. A m. kir. igazságügyi miniszter Orosz Endre dr. budapesti kir. közjegyzőhelyettest, volt paksi főszolgabírót, Kun- szentmártonba kir. közjegyzővé nevezte ki. Rossz vasúti összeköttetés. A sárbogárd— szekszárdi és szekszárd—bátaszéki vasútnak felette rossz összeköttetése van a most megnyílott baja—bátaszéki vonallal. Ezt panaszolják az ' utasok. Igazuk is van; mert, aki tőlünk a baja— szabadkai, vagy a baja—újvidéki vasúton akar utazni, annak Bátaszéken és Baján kell órákig, sőt egész éjjel várakoznia. Tolnavármegye törvény- hatósági bizottsága tudvalevőleg felirt a kereskedelemügyi miniszterhez kedvező összeköttetés végett, most meg, mint halljuk, Hock István szekszárdi vasúti állomásfőnök, a máv. igazgatóságához azt az előterjesztést tette, hogy Báta- székről úgy indítsák a vonatot, hogy az reggeli 7 és fél órára Szekszárdra érkezzék, innen pedig a Bajára induló vonathoz reggel 9 óra 10 perckor csatlakozása legyen. — Elhunyt tanitó. Folyó hó 12-én, hosszas szenvedés után Mágocson elhunyt Hartmann Antal volt závodi kántortanitó 37 éves korában. Az elhunytat özvegye és három kis árvája gyászolja. A „Magyar Nemzet Szent Antal temploma.“ Hirt adtunk már arról a mozgalomról, a melyet a Páduai Szent Antalról Nevezett Zuglói Kápolnaegyesület kezdeményezett a Magyar Nemzet Szent Antalnak Budapesten leendő felépítése érdekében. Mint most értesülünk, a mozgalom példátlan sikerrel biztatja az egyesület vezetőségét. — Alig kezdték meg ugyanis a gyüjtőivek szétküldését, máris elárasztják a gyűjtési irodát a vidékről újabb gyüjtőiveket kérő íevelekkel. Ebből is látszik, mily nagy a Szent Antal tisztelet hazánkban, hogy mennyire kívánnak részint gyűjtéssel, részint adományokkal hozzájárulni a magasztos cél megvalósításához. Az egyesület egyébként igen érdekes — hasonló gyűjtéseknél eddig szokatlan — újítással teszi rokonszenvessé a mozgalmat. T. i. | 1 koronás, 20 és 10 fillért meghaladó adományt nyugtázhassanak. — Ezzel el akaija kerülni az egyesület a visszaélést, hogy bárki gyüjtőivvel adományokat gyűjtsön annak nyugtázása nélkül. Épen ezért ezúton is figyelmezteti az egyesület az adakozni szándékozókat, hogy ezt csakis az adományoknak megfelelő értékű igazolójegy ellenében tegyék, tehát az igazolójegyet mindenkor vegyék át, nevüket pedig a gyüjtőivre jegyezzék. 5 koronát meghaladó adományért már kedves emléklapot küld az egyesület gyűjtési irodája. Aki pedig 200 koronát adományoz vagy gyűjt, a fémlapokból készült s a templomban őrzendő Örök könyvbe vésik, a templom alapítói közé s adományáról oklevelet kap. Minden ezen ügyre vonatkozó felvilágositással készséggel szolgál a Páduai Szent Antalról Nevezett Zuglói Kápolnaegyesület irodája, mely Budapesten VII. Angolutca 29. sz. alatt, Drégely Dezső székesfővárosi polgári iskolai tanár, egyes, titkár vezetése alatt működik. Az aradi Kossuth-szobor leleplezése. Országos ünnepség volt múlt vasárnap a vértanuk városában, Aradon, ahol Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter jelenlétében leplezték le Kossuth Lajosnak hatalmas szobrát. A magyar képviselőházat hatvan tagú küldöttség képviselte Justh Gyula házelnök vezetése alatt. A küldöttségben Rátkay László országgyűlési képviselő is részt vett. — Lelkészi áthelyezés. Dr. Baksay Sándor, ref. püspök, Dányi Sándor esperes meghívása folytán Jávor János szekszárdi ref. segédlelkészt felsőbaranyai esperesi titkárrá nevezte ki. Utódjául Soós László segédlelkészt rendelte Szekszárdra. — Hercegi vadászat. Mint tamásii tudósítónk írja, Eszterházy Miklós herceg szarvasvadászatra oda érkezett és a biródi erdészlakba szállt. A vadászat idejére mindenkit kitiltottak az erdőből s még a fahordást is beszüntették. A herceg a nyár folyamán Günther schleswigholsteini herceggel folytatott tárgyalást a vadászat bérbeadása iránt, de nem tudtak megegyezni s most a tulajdonos maga akaija a szarvasait lelőni, ami 100 év ófa nem történt meg. — A szekszárdi szüret. A Bakta—Bartina, valamint az Előhegyi hegyközségben is az általános szüretet október £ én, a Gyüszüvölgy— Porkolábvölgy és Ivánvölgy hegyközségben pedig október 1-én kezdik meg. Jt — A Perczel szoborra az elmúlt hét folyamán adakoztak : Porubszky Jenő táblaelnök (Debrecen) gyűjtése 15, Jászberény városa 10, dr. Schik FereDc járásbiró (Mosonszombat) gyűjtése 6, Szekszárdi takarékpénztár 50, Királyi járásbiróság (Hódság) gyűjtése 11.80, Királyi járásbiróság (Belényes) gyűjtése 4.45, Kecskemét mint trvha- tóság 20, ügyvédi Kamara (Miskolcz) gyűjtése 10, Gazdag Ferenc jegyző (Dunaföldvár) gyűjtése 3, Mezey Mihály közjegyző (Nagyvárad) 2, Gödry Sándor törvényszéki biró (Nagyszeben) 2, Szászvári bánya 5, Bartal Béla (Fadd) 200, Hunkár Dénes főispán (Veszprém) 10, dr. Szűcs Jenő járásbiró (Perlak) 2, Sopron trvszék gyüjtése.13, Járásbiróság vezetője (Bánffihunyad) 2, Várossy Gyula kalocsai érsek 25, Oravszky László jegyző (Tolnanémedi) gyűjtése 12, Popovits Jenő főjegyző (Paks) gyűjtése 6, Hajdúböszörmény tanácsa 5, Wolf Henrik (Szekszárd) 50, dr. Felix Antal trvszéki elnök (Szolnok) gyűjtése 5.70, Csákovai gazdasági és hitelszövetkezet 5, Bátaszéki takarék- pénztár 10, Vizsolyi Jenő (Dunaszentgyörgy) 10, dr. Meskó László államtitkár 10, dr. Szívós Ignác (Kecskemét) 4, Bozovicsi kir. járásbiróság gyűjtése 2 korona. — Megzavart kántorválasztás. Mint annyi sok helyen, úgy Mohácson is a felbujtatott asszonyok akartak múlt szombaton kántort választani. A kandidáló-bizottság többeket jelölt, köztük első helyen 7'ubli Ágoston bátaszéki kántort, azonban nem jelölte a feministák „kedvencét“, amiért behatoltak több százan a gyülésterembe és megakadályozták a választást. — A püspök Hőgyészen. Gróf Zichy Gyula pécsi püspök, vasárnap Hőgyészen bérmált. A főpásztort Szakály Hőgyész állomáson Fiáth Elemér báró szolgabiró fogadta és bandériumtól kisérve bevezette a diadalkapukkal és zászlókkal diszitett községbe. Streicher Péter apát nagyszabású ebédet adott, melyen a kíséreten és kerületi papságon kívül részt vettek: Apponyi Géza gróf főispán Rezső fiával, báró Jeszenszky, Szévald és Nagy főszolgabirák és még sokan. A püspök folytatta bérmautját. — Blériot Budapesten A La-Manche csa-. torna merész átrepülője, a világ összes arno- autáinak ünnepeltje, Blériot Félix, jövő hó közepén Budapestre utazik és ott a Vérmezőn a szegény sorsú tüdőbetegek emberbaráti alapjának gyarapítására felrepül. Az első hirre szokatlan nagy érdeklődés mutatkozik és ebben az érdeklődésben természetesen városunk és vármegyénk intelligens közönsége is részt vesz és bizonyos, hogy október 17-én, amikor a fölszállás napja van, városunkból és megyénkből igen sokan lesznek Budapesten. Az ünnepelt francia Párisból egyenesen Budapestre utazik ; tartózkodása három napra van tervezve. Budapesten tartózkodása alatt Blériot a Vigadóban felolvasást is fog tartani és ugyancsak kisebb belépti-dij mellett lehet majd meglátni a feltalálónak substilis aeroplánját, mellyel eredetileg a rheimsi repülő versenyeken is részt vett. Fővárosi tudósítónk azt az ígéretet teszi, hogy Blériot budapesti tartózkodásáról hosszasában fog lapunkban beszámolni, amit örömmel adunk hírül olvasóinknak. — Alispánjelötes. Baranyavármegyében nyugdíjaztatás folytán megüresedett az alispáni állás, melyre az egybehívott bizottság egyhangúlag Jeszenszky Lajos árvaszéki elnököt jelölte, akinek érdekében felhívást intézett a megyebizottsági tagokhoz. A választás a legközelebb tartandó őszi közgyűlésen fog megtartatni. — Halálozások. Néhai Klein Dezső német- bólyi kántortanitó özvegye, szül. Andocsi Verona, életének 68-ik évében Mözsön elhunyt. A megboldogultban Erdősi János mözsi kántortanitó anyósát gyászolja. Kaposváron szivszélhüdés következtében folyó hó 11-én elhunyt Somogyi Marcell, a Gazdák Biztosító Szövetkezetének tisztviselője, néhai Somogyi János bonyhádi igazgató-tanítónak fia, életének 38-ik, boldog házasságának 10-ik évében. Az elhunytat neje szül. ghimesi és gácsi gróf Forgách Jenny, Ilona leánya és édes anyja, özv. Somogyi Jánosné gyászolják. — Engedély kérés színi előadásokra. Fehér Vilmos szinigazgató engedélyt kért arra, hogy Szekszárdon társulatával szinielőadásokat tarthasson. Molnár Lajos rendőrkapitány nem adhatta meg az engedélyt 5 mert a nagytermet az alispán a szakértők véleménye alapján lezáratta. A nagyteremnek átalakítását mielőbb teljesíteni kell, mivel ez nemcsak a közönségnek, hanem a városnak is érdeke. És csakugyan. De nálam nem volt csodálható a balál gondolata. Még égett ajkamon az ő szerelmes CBÓkja . . . Érted, az ö szerelmes csókja, kit oly régóta szerettem ... és tudtam, hogy most ő is szeret . . . De arra gondoltam, hogy majd, ha az enyimnek kellene lennie . . . akkor . . . akkor kellene elveszítenem, hátha nem jönne hozzám akkor, ilyen szegény emberhez ... Addigra talán szerelme lángja is lelohadna — és jövő életére, álmaira gondol.. . Tudtam, hogy ezt akkor nem bírnám elviselni . . . Inkább most a halál, mint akkor . . . most nem veszitek annyit . .. Azután meg az jutott eszembe, hátha csak játék az egész szerelme, hátha csak megtörve, legyőzve akar látni engem, kiről azt mondották: „sokkal komolyabb semhogy szerelmes tudjon lenni .. .“ Undorodva löktem félre magamtól a fényes csövű fegyvert: Megvárom a játék végét! — gondoltam. Azután jöjjön, aminek jönni kell . . . A halál akkor sem lesz későn . . . De nem! Inkább most... Mégis jobb lesz ... Künn a tiszta égen szelíden villogtak a kis apró csillagok . . . Az éjben sejtelmesen szálló kísérteteket, holt lelkeket láttam elsuhanni . .. Csak még egyszer, utoljára csókolhatnám meg . . . Visszamentem . .. Mégegyszer megcsókoltam . .. hosszan, szenvedélyesen . . . bucsuzón ... Aztán papirt kértem a nővérétől — írni szeretnék — mondtam neki és ő adott papirt... Elváltunk másodszor... Azt hittem örökre... Leültem az asztalhoz. . . írni akartam. Remegő kézzel, kusza betűkkel írtam a búcsúszókat . . v Agyamhoz szorítottam a hidegcsővü fegyvert és . . . . . . kardesörtetést hallottam a folyosóról. Rémülten dugtam az irómappa alá a pisztolyt, a levelet zsebredugtam . . . A késői vendég belépett az ajtón: — Nos, ön még ébren ? — Igen ... — hebegtem — írtam ... tu dósitást inam a szerkesztőségnek . . . A hazug szavak fejembe kergették a vért.. . * De minek is untassalak evvel ? Másnap vérvörös, könnyező szemmel utaztam el abból a városból . . . egy őrjítő, álmatlan éjszaka hajnalán . . . Mikor elmentem ablaka előtt, kétszer halkan kopogtattam meg a sima üveget ... És ez a két halk kopogás olyannak tűnt fel, mintha a koporsómra szórt föld koppanása lenne . . . Igen! Abban a koporsóban a boldogságom volt leszögezve ... És úgy véltem, előjátéka egy fiatal élet tragédiájának. Lassan, mint egy alvajáró, közeledtem a Duna felé. A karcsú, fehértestü „Iris“ ép akkor jelzett indulást, aztán lassan, szeldeste a szürkéssárga vizet . . . Egy másik nagy hajón fekete lobogóval jeleztek valamit . . . Nem tudom mi volt... A folyam suhogó habjai panaszos sóhaj, megtört szív szerelme suhant át a zugó füzesekbe ... A nap lassan előbukkant a hegyek mögül, a hegy gerincén rózsaszín fátyol lebegett, de az égbolt még mindig sötét, ólomszürke volt... De nem írom tovább a válás fájdalmát . .. Úgy leírni úgysem tudnám. Egész utón szerelmünkre gondoltam. Gondoltam ő rá, kit annyira szeretek ... ki az ünne- peltetés között megfeledkezik a valóról és az üres léha bókolókban nem ismeri fel a képmutató hízelgőket . . . Nekem fájt az ő keserű ébredése ... * Haza értem . . . Dolgozni akartam, de nem voltam képes. Éreztem, hogy erőm és életkedvem, mint őrlődik meg a fájdalom zuzókövei alatt, írtam Neki . . . csak egy lapot; nem levelet és aláhúztam nevem alatt ezt a szót „tanító.“ O válaszolt. Nem, nem próbálom le ii’ni mit felelt erre. Beszéljen a levele: „Tanitó Ur! helyesen tette, hogy aláhúzta a „tanitó“ szót a neve alatt. Hiszen annyi mindenre megtanított . .. De én szívesen tanulok és maradok hálás tanítványa.“ Érted ezt? így ir, kit rajongásig- szeretek. Az ir igy, kinek szerelme őrületbe ejt.. . Igaz, félre értette az aláhúzott szó értelmét. En azzal azt akartam jelenteni, hogy csak az vagyok . . < „csak“ az és mégis az ő szerelmére vágyom . . . Mikor ezt a levelét elolvastam, egyszerre elsötétült előttem minden. Olyan sötétben éreztem magam, melyben hörgő, haldokló lelkek szállnak foszforeszkálva, mint a hulló meteorok parányai. Mikor kissé magamhoz tértem, eltettem a levelet . . . Eh a többi közé, amely mindmegannyi kincset képvisel előttem . .. De jött egy másik levél. Egy őszinte, szivből- szivhez szóló. Válasz volt az én kérő, esdeklő soraimra: „Mióta az a halk, kettős kopogás elezte, hogy elment, hogy mégis elment, azóta nincs nyugtom. Úgy járok, mint egy alvajái’ó. Talán százszor is odamentem az ablakhoz . . . hátha, hátha jön — haza? ! ... De most tudom, érzem, hogy eljött az, kinek telkemet a maga valóságában meg kell ismernie, akinek minden gondolatomról hi ven beszámolok . . . ... A jövőnkről irt! A „jövőnkről.“ Igaza van! Fényűző vagyok ! Nagyravágyó is vagyok! Hiszen a maga oldalára vágyom, Magával akarom megosztani könnyeit és boldogságát, amiért nem adhatok -mást c se
