Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-21 / 3. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1909 január 21 Nincs kizárva, hogy a legközelebbi jövőben egy itt vázolt helyzettel fogunk szemben állani. De hát vannak es pedig a nevesebb fiiffgetlensegi képviselők között, kik nem nézik ily sötét szemüvegen át a politikai helyzetet s a régi osz rák virtus feltámadásában bíznak, rne'y abban .össz­pontosul : adni, ha a helyzet kény szent, vissza­vonni, amit csak lehet ■ Hát lehet, JiAgy. .en­nek I tábornak lesz igaza, kik jövő remény­ségeiket a szorult helyzetre á1 lapítják. ­' De bármi következzék is el, a nemzet tartsa szárazon a puskaporát, követeléseiben ne legyen szertelen. . Elégedjék meg azzal, ha I szent ügyet egy-lépéssel közelebb viszi a m gvalósuláshoz. De szerény köve teléseihez ragaszkodjék azután szívósan, ki­tartóan I azokról semmi körülmények között le ne mondjon. Ám jöjjön a teljes felfordulás, vagy a már egyszer megígért kimondhatatlan szen­vedés és nvomor, a maeyar nemzet nagy többsége , hű marad a hagyománvokhoz s állami önállóságra vi'ó törekvéseiből nem fog feláldozni egy szemernyit sem. Bőd* * Vilmos. A nemzeti teremtés uj korszaka. Az igazi civilizáció a népszellemnek nagy vetélkedése. Küzdelme a tudásnak, az akarat­nak, vitézi tornába ‘ a géniusznak, valami csu- dás, örökkévaló vágyódás az uj. a hatalmas, a megfoghatatlan után, a melvet élő alakba, szi­vet és lelket gyönyörködtető formákba öltöztet az yró, a művész, vagy akár a .tudományok páncélos lovagia, aki maga is művész, alaki- tója, öntudatra ébresztője a természet nagy képleteiben élő világszellemnek. • A, civilizáció két nagy erő-emeltyűje tehát a tudós és a pcjéta. Az ő vállai kort- nyugszik a kultúra egész jép.ületa,, mindaz, ami a földön emberi alkotás, szóval a történelemnek szerzett tulajdona.' Ha a két erő harmonikus egységben munkál közre, akkor nagy és tökéletes ered­mények születnek, de ha a művészi zseni és a tudományos gondolkodó nem értik meg egymást s.a művészet nem szívja fel a tudomány igaz­ságait, akkor létrejönnek az emberi szellemnek azok a fonák, hóbortos és revolúciós korsza­orvos — a seb azok közé való, melyek sohasem gyógyulnak meg, mert egyelőre csak kulacsod sérült meg. A katona csakugyan érintetlenül maradt, de a kulacsából kifolyó bort vérnek tartotta, mely egy puskagolyó által okozott lyukon ki­tódult. Az etölötti felindulás elájulását idézte elő „T_ ?­* Egy lelkész ötezer hivő előtt a templom­ban szónokol. Egyszerre csak elhallgat és a kán­tornak jelt ád, hogy az orgonán valamit játszók. Erre aztán lemegy a szószékről és a sekrestyé­ből orvos után küld, ki néhány perc múlva el is jött. — Barátom,.— mpndja a lelkész, azt hi­szem, utolsó órám megérkezett. O'ynemü rosz- szullét vett erőt rajtam, mely nem cs^l. Végem van ! — Meg fogom Önt vizsgálni —. feleié az orvos és a lelkész ellenkezése dacára lehúzza ruháit. Az orvos csakhamar egy belső zsebben ketté tört üvegcsét talál, melynek tart üma a lel készen elterjedt. — Honnan kapta ezt az üvegcsét ? Mi volt benne ? — Akoniti — mondja a lelkész.. — Most már mindent tudok — feleié az orvos & miután a papot jól megmosta s 1 dör­zsölte, azt mondta, hogy már most a szónok­latot bátran folytathatja, mert stmmi baja. És úgy is volt*, mert itt is a képzelődés működött. Ugyanis a lelkész szív dobogásban zenvedvénr többnyire akonittal telt s üveg­| dobog. Ha I Kelet minden áíniodásunk oltár­köve, szemünk talán épp oly lázas erővel csiigg a nyugat arculatján, mintha onnan akarná leolvasni, a nagy ismeretlen hieroglifáit. Ami | fonongás, beteges, tobzódás, lehetetlen akarás és képtelen törtetés' van a magyar glóbuson, az'mind a Kelet cs Nyűgöt' sajátos összekeve- redéseből származik. Ennek a kettőnek kell kibékülnie, a magyar, léleknek ez.a két őseleme értse meg. egvmást s akkor fel virrad a mi diadalunk napja is. Erre a harmóniára szom.-. 1 jazunk, igy akarunk megigazulni ! Művészet és Tudomány, ■ ihlet és belátás í Kelet :és Nyugat ! Két örök szimbólum az em­beri haladás déli és északi .sarka. Íme a két pólus, mely-eléri egvmást s nem eped haszta lan mint a Heine fenyője a dél izzó homokján álmodó pálma után. Ha a magyar szellemben, kialakul végre a keleti varázslat és a nj'ugati ö-tudatosság nómés harmóniája, akkor eíkövet- I kezik végre a. nemzeti teremtés igazi korszaka. Minden jogunk és feltételünk megvan ahhoz, hogy a tudományban, irodalomban és művé­szetben kívánjuk a nemzeti teljességet. Hogy azt,, amit Petőfi és Arany csak igéretképen nyújtottak felénk, egv hatalmas fejlődés stílu­sában kidolgozva, az egész emberiség kézkin-, csévé tegyük. Nekünk a Kemény Zsigmondok szellemére van szükségünk, erre az európai magyar lélekre. mely Ibsennel és Anatolle Francéval érez, de ha kéjes gyönyörrel rezdiil meg, ha mongol puszták szellője simogatja meg. Vannak ilven mag-var lelkek. Ok maguk a jövő és az egész nemzeti teremtés, Belőlük • fakad az uj világ, általuk születik meg a har­mónia, az ő hitük világosítja meg tévelygése­inket. Hogy kik ezek az európai magyar mongol lelkek ? Van nevük, de minek a név ott, ahol az erők szinjátéka folyik. Nekünk elég a tudat, hogy élnek és alkotnak _s velük van a magyar -géniusz -minden,, szerété te és odaádása. Gyönyörűséggel szemlélem, hogy hová fejlődött a magyar psiche;. Oga Nietsche, Leo­pardi, Tolsztoj, Hauptmann, Zola, Wilde, Dosz- tojewskij, Schopenhauer, Hackel, Buchner, Marx Renan mellé. Tud magasan szárnyalni,, szépen elmélyedni, látja a világot, kontaktusban áll a miridenséget fentártó erőkkel, van hite, de van szkepszise is. és mindezeken felül csodás fejlő- .désképessége.. Nagy kincs, a jókedvű istenek ajándéka, elpusztíthatatlan örökség. Csak élni tudjon vele. Csak az energiáit őrizze meg modernül tisztán, nemzetien, akkor a ma rap­szódiából holnap mar világot rengető kultur- szimfónia lesz.-kai. 1 melyek sokszor veszélyeztették már a j nélkülözhetetlen kulturális egyensúlyt, mely ! minden haladásnak legfőbb biztosi'téka. Bámulatos ’ rendetLenséggel váltakoznak, a i népek eleteberi az a'kotás harmóniájának es diszharmóniájának korszakai. Megfogjuk átla- j pítáni. hogy a 'magyar szellemi fejlődés mai I állapota egy küipnös' átmenet a szertelen disz- h;wmóniából egy. magasább harmóniába, amikor 1 .níaga a tudomány, maga a 'művészét (ennek a ■ két fogalomnak a ’mi- sajátod viszonyaink miatt || alább más értelmet és jelentőséget kell adnunk) fi nemcsak megértik, hanem ki is egészítik egy- mást. • .. . Ez az eljövetldő periódus lesz a nemzeti I teremtés korszaka. A rég várt, a messiásos idő, ! amelynek eddig csak-hírnökei, kóbor lantosai j akadtak, akik talán bevilágítottak egy-egy szá­zadot dicsőségükkel, ragyogásuk azonban még- I sem intensiv, áldást hozo fényforrás, lángjuk jóformán ellobogott, tüzük kiégett, piros északi fény. A nagyok, az igazak, a világraszóló esz­mékkel teljesek csak. most jönnek, hozza őket az idő, a kor, hozza őket a saját erejük, hozza a harmónia: Csupa forrongás, befejezetlen alakulás, félbemaradt kezdés ma az egész magyar élet. Nincsenek korrekt, befejezett egészek. Se művé­szetben, se tudományban, se politikában, se irodalomban. Mintha mindenki mindent akarna és senki se tudná semmit. Ez csak látszat. Az erők nyers tömegéből még nein jött el a ma­gyar géniusz szent karácsonya, de égnek már az uj szellem őrtüzei s .kidugták apró csillagfejüket , az ég kárpitja mögül a jövendő­nek, .az újnak hozsannát hirdető seregek. I Ős, vad. turáni melódiák zengenek bele állandóan a mai nemzedék fűiébe. A lelki ata- I vjzmus jelei ütköznek ki minden megnyilatko- 1 záson s. ezer egy ne lány esztendőnek büszke J .romjai mögül lasgsan, észrevétlenül belopódzott ; a verseinkbe, a .■kepéinkbe-,;, az. iramainkba a nagy szarmata síkság pusztai hangulata, Ere­inkben érezzük Tuhutumvér lázas lüktetését, sziveinket álomkóros mongol szimpátiák gyöt­rik s egyszerre elfog valami nagy vágyódás a Kelet után. Mi ez, ha nem annak az érvényesülése bennünk, ami ősi, ami magyar és nemzeti ? De a mi szivünkben egy másik szív is | csét hordott magával. Prcdikálás közben kezei­vel'hadonászván, a tör kény üveg elpattant és’ ! az akonit a pap mellét elárasztotta. Az erős I szag megütötte a lelkész orrát, ki görcseire j gondolván, nemcsak rosszat sejtett, de halálát ! is várta. Ezelőtt néhány hónappal pedig egyik nagy­hírű publicistán a következő dolog esett meg. Véletlenül vig cimborák társaságába kevered­vén, I maga is, mint afféle jó mulató ember, a pezsgő fogyasztásához ugyancsak hozzálátott. Egyszer csak valaki hirtelen elkiáltja magát, hogy mindnyájan mérget ittak,, mert az utolsó üveggel szomoru tévedés történt. Bizonyságul egy hamarjában az üvegre ragasztott címlapot mutat elő. Erre a mi irónk a mérgezés minden jeleivel rosszul lesz, úgy, hogy tüstént le kellett fektetni, az orvosinak, pedig nem csekély fárad- ■ ságába került a képzelt beteget nem létező be­tegségéből kigyógyitani. ­Az efféle tünemények ép eszü és testű embereknél nem véhetők Valami beteges állapót vagy hipnotikus.hajlam rovására, mindamellett a természet titkainak egyik legérdekesebb részét képezik és eddigelé az orvosi tudomány által még nem lettek megfejtve. A képzelődés által okozott bajok pedig ép oly fájdalmasak, mint a valódiak, miért is kegyetlenség lenne gyógy­kezelésükről nem gondoskodni. Ez okból a gyermek képzelődésére ható túlságos nevelési rendszert helyesnek nerr irt­juk, mivel az előbb-utóbb veszély éz­ményeket von maga után és oly ;k­ben nyilvánul, melyeknek okait me le­sek alig vagyunk. Szobrot Jókainak! — Az akadémia felhívása — Szégyenére az országnak, a nemzetnek, jel­telen meg ma is a kőitől király Jókai Mór. sírja, nem hirdeti halhatatlanságát ercemiek sem az ország szivében, sem a szülőföldön, hol böl­csőjét ringattak. Hosszú halgatas után most a Magyar Tudományos Akadémia hívja fel ismét az ország es a nemzet figyelmet mulasztására, amely mu­lasztás a művelt nemzetek előtt bizonyara nem épen tetszetős színben mutatja be a kultur- Magyarorszagot. ' Az: Akadémia gyönyörű felhívást intézett a főispánhoz, az ország összes törvényhatóságai­hoz es jelentősebb egyesületeihez, hogy a nemzet nagy adósságát mielőbb rojjak le. A főispánhoz intézett felhívás szövege a következő : Meitoságos Főispán Ur ! Nemzetünk meg nem rótta le háláját Jókai, Mór nagy emleke iránt. S;’ an nem emelkedik emlekko, dicsőségét nem ,'..L s; emlpkszobor. Az összeg, mely nálala óta a kettős célra ösz- szegyull, nem elégséges. Midón a nemzeti hala nevében fordulunk újból Méltóságodhoz s nagybecsű közvetítésével a bölcs vezetese alatt álló Törvényhatósághoz, meg vagyunk győződve arról, hogy keresünk szives íogad.tatasra es lelkes kozremŰKodesre talál. Azt hisszük „nemzeti életünk vedőűás- tyáinak“ nevezett torvenyhatosagainkat csak emlékeztetnünk kell, hogy a bennünk megnyil­vánuló és ható nemzeti erőnek egyik lagr ital-

Next

/
Oldalképek
Tartalom