Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-02 / 18. szám
1907 május 2 3 A földmivelésügyi minisztériumban majd elvetik, majd leteszik a birtokrendezés égető ügyét. Majd azon vannak, hogy ésszerűen osz- szák és rendezzék a kisgazdák telkeit, amelyik telkek mostanában olyan szétszórtan fekszenek, hogy a megmunkálásába a kisgazda beleölte minden erejét és vagyonát. Innen van hogy ebbe a népbe oly könnyen lehetett beoltani a földesurak iránti győlöletet, pedig a magyar jobbágy hűsége példás volt. De amikor látja a a paraszt, hogy a terjedelmes hitbizofnány, vagy uradalmi birtok milyen egységes -tagoltságu könnyen hozzáférhető s megmunkálható s ezek folytán milyen egyszerűen lehet belőle gabonát kihozni, mig az ő földszalagjai félórányira és olykor messzebre is feküsznek egymástól, Hogyan tud lépést tartani egy szegény pór, mikor gazdasági gépeket is hitelbe, esetleg ötszörös áron veszi, hogyan tud megélni ? Viszi mig bírja azután neki fekszik a hitelintézeteknek, amikor a forrás kiapadt, jön utána az uzsora, ami a vég kezdete. Csak hozzávetőleg vázoltuk a szegény föídmives helyzetét, aki személyesen járt közöttük, az tapasztalhatja is, hogy egyedüli kútfeje a rossznak a birtokbeosztás gondatlan gyatra viszonyai. Törvényhozásunknak kell, hogy kezébe vegye ezt az elsőrangú ügyet, mert ennek eldöntésétől függ a magyarság visszahóditása szeretett hivatásához — a földmiveléshez. A fővárosi 1848—49-iki és Kossuth-muzeum. A kereszténység legdicsőbb korszakának tartja az üldözések idejét- A-martirok elhullatott vére növesztette nagyra a kereszténység fáját. A rettenetes kínok, mik a vértanukat sújtották, a borzalmas kegyetlenségek, melyek a hitvallók ezreit vitték a halálba, voltak mindenha a lelki épülés, a hitben való megerősödés leghatásosabb eszközei. Képüket, haláluknak- néha borzalmas jeleneteit megfestették, fába, kőbe vésték és körülrajzolták vele az Idvezitőnek, a kereszténység első, isteni vértanújának keresztjét. A bitófa, a kereszt szimbólummá lett, el-: vesztette megszégyenítő, becstelen voltát, megszentelte a nagy, nemes célért küzdő vértanuknak rajtok történt kimúlását. Hajh ! Mennyi vértanúja, megkínzott szentje van a magyarságnak is! . A hősök, kik fajukhoz, nemzetük önállósáviskó helyére építette azt a szép kastélyt, mely falunkat jelenleg is disziti, a mely jelenben a Zágonyiék kastélya. f — Hát miként került azok kezébe 1 — Kérdezősködék tovább Sárosi bácsi. — Elmondom azt is — előbb koczintsunk ! Ittak s Jádi bácsi' igy folytatá beszédét: — Fiatal nőtlen ember volt, a Sándor nősülni azonban nem akart; ő a jótéteményekben találta gyönyörűségét. Összeszedte a falu és. szomszédhelységek árva gyermekeit s ott nevelte s tartotta őket házánál. Udvara mindig tele volt gyermekekkel. — Egyik hétfői napon is,'a mint fölkerestem: ott beczézgette az apró n.mzedéket lakása erkélyén. . Ha koldus ment hozzá,* áldással távozott házától, örökre áldotta nemes szivét. A szép templom, a csinos iskola, mind az ő jószívűségének tanúja. Ő alakította át s tata- roztatta ki! Tett mindent mindeki'ért. És épen e határtalan jószívűsége volt tönkretevőié. gához, a szabadságához való ragaszkodásukért bitófán lelték halálukat, kiket a magyarság szent igazáért vívott harcuk miatt kegyetlen, durva, gyilkos kezek öltek meg. Az áruló gyilok,- mely vérét ontotta M*rti- nuzzinak, a bakó bárdja, mely leütötte Zrínyi, Nádasdy, Franeepán, Martinovics stb. fejét, a hóhér kötele, mely hős vezérek életét ojtotta el, a zsoldos golyója, mely egy Batthyányinak keblébe fúródott, hány vértanút, szentet avatott fel a magyarság kálváriáján !!! Templomot, Pantheont kellene építenünk, melynek falain ne legyen egyéb disz, csak az ő képük, az ő haláluk és szenvedésük rajza. De templommá avathatja mindenki a lakóházát is, ha hitvalló vértanuk képe mellé füg- gészti a mártírjaink képét is. Hogy erőt, lelkesedést merítsenek belőle fiaink ; hogy küzdelmünkben soha meg ne feledkezzünk az ő példaadásukról, hogy hazánk jövőjébe vetett reményünk valóra válhasson az ő életük-haláluk folytonos szemléletén megacé- losodott buzgóságunk árán. Ez a nemes célzat vezetett bennünket, mikor egy csoportos képen összefoglaltuk a magyar nemzeti eszmének négy századon át elvérzett legnevesebb mártírjait . . . Martinuzzit, Zrínyit, Frangepánt, Nadasdyt, Martinovicsot, az aradi, a pesti, az erdélyi, a pozsonyi vértanukat és a múlt századok hősi szabadság- harcának annyi jeles vértanúját. Megrajzoltattuk ezt a képet egykorú felvételek, vagy rajzok alapján — élethiven. A nemzetközi műbiráló talán éppen ez élethüség, a képnek szivet repesztő borzalmassága ellen fog felszólalni, de velünk minden igaz magyar éppen ebben az igaz reprodukcióban fogja megtalálni az erőt, melyet meríteni kell e nagyok élete történetéből. Minden magyar ember falán ott kell lennie ennek a képnek, amelyről egy tekintetre leolvashatja hazánk történetének legszomorubb korszakait. Hadd véssék be szivükbe, lelkűkbe nagy vértanúink nevét, emlékét fiainak és ne. merüljön soha feledségbe az a küzdelem, melyért ők vérüket ontották. Az a sok ártatlanul kiontott vér aztán felszívódik a mi vérünkbe is és mikor mindnyájan a vértanuk bátorságát fogjuk érezni magunkban, akkor, — akkor már nem lesz szükség a küzdelemre, mert az acélos lélek mindent megnyer, akkor boldog lesz a magyar és meggyü- lemlett erejét békességes munkába öntheti, maga, hazája javára. Ilyen erőt hiszünk mi e valóban retteneHisz a község most eltartaná panaszatlan kenyérrel, de egy helyen meg nem marad, bolyong faluról-falura. Hogy s miképpen jutott tönkre ? Egy napon egy rongyokba öltözött — úgy 15 év körüli leányka nyitott be hozzá : — Árva leány vagyok, sem apám, sem anyám,' szolgálatot keresek ... és sirt keservesen, mint a zápor eső. Megesett a 'szive rajta, felfogadta az árvák mellé dajkának. Az idő-ment, — a leány nőtt Egyszer csak hallatódik ám : »Darnai Sándor a jövő vasárnap elveszi a leányt!« És úgy is lett. Szép, csinos menyecske lett a leányból, kinek kedvét Darnai mindenben kereste. Ez volt a baj, nagyon elkényeztette; s a milym koldus volt a menyecske leány korában, olyan büszke, gőgös és nagyralátó lett asszony korában . . . S ami még több, a kormányzás gyeplőjét is kiragadta szegény Sándor kezéből. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „fioehe" eredeti csomagolást. P. HofFraann-La Roche & Co. Basel (Svájc) tei :épben, a hősökre való emlékezés átváltoztató hatalmában. Vegye meg hát mindenki ezt a képei. És tudják meg mindenek : aki csak áldozatul hozza azt a csekély 4 korona 30 fillért, amennyibe e kép kerül, az egyúttal egy olyan nemzeti gyűjtemény sorsán is segít, mint az 1848—49-iki ereklyegyüjtemény és Kossuth-muzeum. Mert mi a Vértanuk képének jövedelmét ennek a megbecsülhetetlen értékű múzeumnak adjuk. Háromezernél több emléktárgy, kép, kézirat, proklamáció, fegyverek, honvéd-felszerelések és ruhák, hadi-zászlók, Kossuth Atyánk csaknem valamennyi turini bútora, ruhái és becsesebb emléktárgyai vannak együtt ebben a gyűjteményben, melyet alapitójának, gróf Kreith Bélának csodálatos buzgósága, honszeretete, áldozatkészsége, hozzáértése olyanná tett, hogy a magyarság bucsujáró helyévé kellene lennie, iskolának, melyben a hazaszeretet, az ősök tiszteletét, a honfi erényeket tanítják az ifjaknak, öregeknek egyaránt. Aki megvette a vértanuk képét, hajlékot adott hazája vértanúinak is, hajlékot a 48—49-es ereklyegyüjteménynek és a Kossuth-muzeumnak is, mert a főváros nem adott az 1848—49-i ereklye-muzeumnak ingyen helyiséget, mig a német Göthe-ereklyéinek pompás helyet , adtak az Akadémia palotájában. A fővárosi 1848—49-i ereklye-muzeumnak ez évben lesz a 25 éves jubileuma. Kérjük a magyar vértanuk képének megvételét és ezzel a Kossuth-muzeum támogatását annak 25 éves jubileuma alkalmából. Hazafias tisztelettel a Kossuth-muzeum nevében is Budapest, 1907 p. k. VII., Népszinház-u. 23. Vass József a kép kiadója. TÖVISEK. Megjöttek! . . . Megjöttek! . . . No persze még egyelőre nem Fráter és Tarnay urak, e kiváló országos művészek, csak a szegény «betű-tudatlan» kóta nélkül játszó közismert énekes madaraink és legkivált ar kedves fülemüle, e világraszóló naturalista-művész ! De nekünk egyelőre ez is elég, igaz élvezettel hallgatjuk a mélabus nótákat, miket még alig rügyező s virágzó fáink ágain elzengenek. Már mi itt — a hegyek között — Nem lehetett többé árvákat látni az udva-j ron, sőt a koldus is félve kerülte kastélyát. Paraszt ember nem mehetett többé a fényes termekbe. Ha valami dologban járt is ott egy-kettő, a tornáczon volt a helye. Bár ez asszony részéről az urizálás ment nagyban a birtok és annak jövedelme mégis egyre nőtt Darnai kezei között. Földbirtokosok, nagyságos urak kezdtek járni Darnaihoz, ki azonban nem sokat adott a rangos vendégekre, ott volt ő mindig béresei körül s ha úgy hozta a szükség dolgozott ve- velük ; azonban felesége a rangos, vendégeket szerette. Nem egyszer történt meg,, hogy neje fényes traktákat adott a magas vendégeknek, mig Szegény Sándor künn ázott fázott az uradalomban. — De hát tudott a vendégekkel uriasan bánni az a koldus lányból lett uraságné ? — Szólt közbe Sárosi. — Tudott ám ! Az istenadta! Bárhol tanulta is, de értette az úri nyelvet s hozzá még szép
