Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-27 / 26. szám
keresni kell. Hej, poéta öcsém, hagyja abba a versírást s kezdjen prózát irni. Háládatosabb mesterség az. Különben, vegye tudomásul, hogy újévtől kezdve megemelem a fizetését. Csak aztán prózát mentül többet. * Fölébredtem. A szedőgyerek ott ült egy széken és aludt; a szerkesztő ur visszaverte, hogy addig el ne próbáljon jönni, inig kéziratot nem kap tőlem. Látta, hogy alszom, azt hitte szegény, hogy csakugyan a prózát csinálom. — Segítek szegénynek — gondolta magában s azzal ő is elaludt a széken. Odamentem ' hozzá s megráztam. Ébredj Pupák | Felijed szégény — Kérem, prózát csináltam. — Jól van öcsém, én is azt csináltam. Menj haza és mond meg a szerkesztő urnák, hogy a témát már megálmodtam s lesz próza, csakhogy mivel ily rekkenő melegben tollat még a Herkó páternek sem fogok a kezembe, csak este 9 órakor küldhet a kéziratért. — Most az egyszer irok prózát, de tudom, nem lesz benne köszönet. S igy született meg ez a se füle, se farka próza. Ki is tudna szezon végén jó dolgot irni? Riporter. Az Ifj. Olvasókör műkedvelő osztályának Ocsény. A szekszárdi tűzoltóság, habár az előadás anyagi hasznot nem juttatott számára, hálás szívvel fogadta már azt a tényt, hogy a műkedvelők társasága a jövedelem egy részét neki ajánlotta fel. Úgy a parancsnokságtól, mint a lap szerkesztőjétől távol állt, hogy a műkedvelőket bármi oknál fogva is pellengére állítsa. A tényállás egyszerűen az, hogy tudtunk és beleegyezésünk nélkül jutott a lapba a helytelen közlemény. Műkedvelőt,- ki magát műveli s másokat mulattatni kiván, ! asonló hangon birálni egyáltalán nem lehet. , A szekszárdi tűzoltóság parancsnoka. KÜLÖNFÉLÉK — Személyi hírek. Gróf Zichy Gyula pécsi megyés püspök már teljesen meggyógyult és múlt szombaton érkezett meg Pécsre, hol folyó hó 25-én papszentelést végzett. — Gróf Apponyi Géza főispán tegnap a vármegye székhelyére érkezett. — Döry Pál alispán üdülés végett Abbáziába utazott, honnan julius 7-én vissza jön, de ismét elutazik. Távolléte alatt az alispáni hivatalt Simontsits Elemér főjegyző vezeti. — Wigand János igazgató beadványa. Már mi is rámutattunk és hangoztattuk azt a tűrhetetlen állapotot, hogy féltékenyen őrzött ifjúságunk erkölcsi nevelésére mily káros befolyással vannak a főgimnázium közelében elhelyezett korcsmák és erkölcstelen lebujok. Főgimnáziumunk gondos igazgatója, Wigand János ebben a tárgyban panaszos beadványt intézett Szekszárd r. i város rendőrségéhez, amelyben az igazságnak megfelelőleg bizonyítja, hogy a főgimnáziumi épület szomszédsági viszonyai mily kedvezőtlenül alakultak a legutóbbi években, a mennyiben környékén egyre szaporodnak a korcsmák és a főgimnázium mellett ütnek rendszerint tanyát a komédiások, akik tűrhetetlen lármájukkal zavarják a tanítást. Az igazgatónak atyja panaszát minden szülő jogosnak tartja és azért el is várja, hogy a város képviselőtestülete mielőbb megtegye a kívánatos intézkedéseket, mert kell, hogy ifjúságunk erkölcsös érzülete megóvassék. — Jubileumi ünnepély A szekszárdi álta-. lgnos iparteslület André Islván 10 éveg ipar- testületi elnöksége emlékére folyó hó 29-én fényes jubileumot rendez, mely alkalomból az ünnepelt arcképét is megfestette. Az ünnepélyre Kossuth Ferenc kereskedelmi minisztert, Szte- rényi József kereskedelmi államtitkárt és gróf Apponyi Géza főispánt is meghívták. pl Esküvő. Dr. Steinecker Ferenc földmi- velésügyi miniszteri segédfogalmazó folyó hó 22-én vezette a budapesti Jézus szentszivéről nevezett templomban oltár elé Mocsáry Malvint, Mocsáry Béla pénzügyminiszteri osztály- tanácsos leányát, — Novák Ernő bátaszéki kereskedő esküdött e hő 25-én délután 5 órakor örökhüségetGáli Erzsébetnek, Gáli András szekszárdi lakos leányának a r. kath. bel. tem- i plombán. — Katonai kinevezés. Steiner Kálmán kaposvári honvédhadnagy, dr. Steiner Lajos szekszárdi ügyvéd fia, zászlóalj segédtisztté . neveztetett ki. — Képviselői beszámoló. Szabó Károly országgyűlési képviselő múlt vasárnap tartott Mözsön és Tolnán beszámoló beszédet. Választóival megismertette a mostani politikai helyzetet és megmagyarázta, hogy eddig miért nem szólalt fel többször a képviselőházban. Tiszteletére hívei Tolnán halpaprikást rendeztek. Tessék! . . . Társalogni akar talán ? — Nem, kérem, várom a kéziratot. — Tyü, a ragyogóját. A kéziratot? Akkor itt ii hét kedves barátom az Ítélet napig, mert én prózát nem irok. — Már pedig én el nem megyek innen kézirat nélkül! Nem e — mondám és azzal végig- nyujtózkodtam a pamlagon. — Hát csak tessék szórakozni addig, mert jegyezze meg, kedves barátom, hogy én mikor prózát akarok irni, mindig aiudni szoktam. A másik pillanatban már befelé fordulva aludtam Ez hatott. Nemsokára mérges ajtóbecsapást hallottam. Feltekintek. A szedőgyereknek csak hült helyét láttam. Ott hagyott a faképnél. Majd bizóny ő bolond lesz megvárni a próza végét. Örömmel zártam magamra az ajtót s most már igazán elkezdtem a bevonulást az álom szindús boldog birodalmába. i * Azt álmodtam, hogy a szerkesztő ur ott ült a szerkesztőségi kis szobában s én pedig a fogason korrigáltam. Eddig ugyanis a szerkesztőség helyisége egy fogasból állott csak. Volt ugyan egy asztal — szék nélkül. Ha az asztalra" nem akartam ülni, akkor felülhettem a fogadra. Egyszer csak odajön hozzám a szerkesztő ur s igy szól: ■ — Ugyan hagyja már abba kedves poéta öcsém azt a korrigálást . . . Gyújtson rá s beszélgessünk. — Kérem, kész örömmel. — Mondja csak, miért irkái maga mindig verset. Miért nem ir prózát már egyszer ? Higyje el, a vers nem ér a mai világban semmit. — Ha téma volna 1 — vetém oda. — Téma, kedves öcsém, van kazalszámra, csak keresni kell. — Hát keressen, kedves szerkesztő ur, de megjegyzem, hogy 10 korona előleg nélkül a prózáról hallani sem akarok. — Zsebrevágtam a 10 koronát s most már lássuk a medvét. • — Hát először is Írjon egy cikket a városi tisztviselők fizetésemelését tanulmányozó bizottságról. Emelje ki, hogy a bizottság buzgalma folytán a legközelebbi (1910) közgyűlésen tárgyalás alá vehetik az általuk készített javaslatot. Vagy írjon valamit arról a nemes vetélkedésről, amelylyel a szekszárdi közönség Garay János árváját fel akarja karolni. Dicsérje meg a polgármester urat, hogy végre elrendelte a meleg nyári napokban az utcák öntözését. Vagy . . . hiszen akad téma minden lépésnél — csak tál kapott szédülésem után vettem észre lábam alján, a zsibbadtságot, szivárgó vért. S mert a két haszontalan, de szerencsés seb miatt a folyó csatából vissza kellett maradnom. A lábamon kapott csekély, de egy időig fájdalmas lábszársebem is, folytonos borogatás és utóbb erős kötés által pár nap alatt annyira kiépült, hogy már 14 nap után az ihászi csatában minden baj nélkül részt vehettem. Az ihászi csata után — úgy emlékszem — másnap, a legnagyobb nyugalommal és rendben kezdette meg Kmetty táborával, Veszprémen, Székesfehérváron keresztül, csendes, sőt pihenő menetekben a visszavonulást a Duna illetőleg Paks felé, hol hadi tanácsot tartva a Dunán való általkelést elrendelte, mely czélból á pesti volt Duna hajóhíd leeresztését eszközölvén, a Duna fő ágán a minden eshetőség elleni zavart elkerülendő a hajóhidat .vette igénybe az általkelésnél. Részint az általkelési készületek, de másfelől, mert az ellenségtől még akkor félnünk nem kellett, Pakson néhány napi pihenőt tartottunk s mert ezt már Fehérváron előre tudtuk, már ott szabadságot kértem, hogy a lassított menetet megelőzve családom és ismerőseim látogatására hazajöhessek, mely esetre az általkelési intézkedésekre Kmettytől némi megbízást is kaptam. Nagy volt a meglepetés — midőn haza értem — családi és ismerőseim körében, mert a nevem az akkori újságokban a csornai csata sebesültjei között közöltetvén, ebből kik közelebbről érdeklődtek irántam, utöbb már biztos halálomat következtették s meglepetésökre julius hó első felében viruló egészséggel léptem — általuk bálványozva — kózibéjök. Ezek voltak éltem legszebb napjai 1 mert ekkor láttam és éreztem, mily nemes teremtése az Istennek az • ember, ha csakis az elismerés a szeretet és az őszinte, minden önérdek nélküli rokonszenv vezeti, mert hisz rövid időre utánna megkezdődött az utálatos hajsza és meg kellett ismerkednem az árulók és üldözők irigység és emberi önzésből származott undok kinövéseivel. E meglepő hazajövetelem alkalmával találkoztam Pakson, Tolna megye alispánjával, Fördős Istvánnal is, ki mint igazi önzetlen hazafi, atyai örömmel szorított keblére s lelkesedve, — de ismerve is a már akkori aggodalmakat — tudakolta tőlem a legközelebb múlt hadi eseményeket, s bár tudta s előre sejtetta az események következéseit, de azért engem is buzdított a kitartásra, ő sem csüggedt és midőn már hivatalánál fogva is látja az emberi gyengeségek szinváltozását, törhetlen hazafiui érzettel töltötte be, mint Tolna megye első tisztviselője fontos hivatását annyira, hogy mint az akkori események elő tanúja kötelességemnek tartom, mint Tolna megye büszkeségének egyik akkori oszlopát, igénytelen ismertetésemmel tetteit megörökíteni, már csak azért is mert mint az igazi önzetlen hazafiság példányképe, sok, igen sok szereplő magyar embernek, nemes, hazafias tette világitó fáklyáu 1 szolgálhat jelen közjogi viszonzaink között is* Miután a hajóhíd általvétele s a hadosztály szükségleteire vonatkozó megbízatásaimat Fördős Istvánnal, mint Tolna megye alispánjával közöltem, — Kmetty értesítését az általke lésre vonatkozólag — szóbeli jelentésem, az alispán törhetlen, de aggódó hazafivá, emberré- sőt irányomban bizalommal szerető atyává vált. El kellett beszélnem a legkisebb részletekig az utóbb történt hadi eseményeket, atyai bizalommal kérte nézetem nyilvánítását a helyzetre vonatkozólag s midőn tőlem megtudta, hogy kaptunk útközben, Veszprémben mintegy száz újoncot, kiket úgy tudom: Veszprém, Sopron és Vas megyék állítottak ki, de azokat minden felszerelés nélkül adták által — sőt elbeszéltem, hogy honvédeink is elrongyosodva, leginkább lábbeli hiányával, de azért törhetlen lelkesedéssel teszik meg a legmegeröltetőbb meneteket, de hogy ez által minden rajongása mellett a legénység nagy része már lábfájás által harcképtelenné lesz, fölháborodva felugrott és miután ismételve magáház ölelt, hirtelen elbúcsúzott tőlem a viszontlátásra; s rögtön felszóllitotta a haza nevében Tolna megye iparosait a megfeszített munkára és a megye főszolgabírói által minden iparosra — leginkább a cipészekre és csizmadiákra
