Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-07 / 14. szám

4. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 14. sz. 1904. április 7. t Székely Ferencz meghalt. Lapunk zártakor vesszük a megrendítő hirt, hogy egy életerős, kiváló képzettségű férfiú életét oltotta ki ma reggel a kérlel­hetetlen halál. Székely Ferencz, Tolnavár­megye főlevéltárnoka, a »Tolnavármegye Hivatalos Lapja« szerkesztője és a »Tolna­vármegye« segédszerkesztője hunyt el hir­telen életének 45-ik évében. A megboldogult ma reggel 8 órakor hivatalába ment, ahol székében ülve hirtelen rosszul lett, hátra- hanyatlott és rögtön meghalt. Az elősiető orvosok már csak halálát konstatálhatták. A megboldogult halálhíre, mely a város­ban gyorsan elterjedt, mindenütt mély rész­vétet és megdöbbenést keltett. Halálát neje és a nagyszámú rokonság gyászolja. — A tuberkulózis áldozatai. A folyó évi január havában Magyarországon gümőkórban elhalt 6251 egyén. Tolnavármegyére ezek közül 86 egyén esik. — A sorozás eredménye. A dombóvári já­rásban márczius 30-án a bizottság befejezte a soro­zást Dombóvárott, mely a szokottnál valamivel kedvezőtlenebb eredménynyel végződött, amennyiben csak mintegy 27 százalék vált be. Besoroztak Ötszázharmi nczhét ember közül százötven­négyet. Ezek közül nyolczvankilencz a közös had­sereghez, huszonhárom a honvédséghez kerül mint ujoncz, a többi póttartalékos lesz. A dombóvári ujoi.czokat névszerint közöljük éspedig csapattesteik megemlítésével; Kalocsa János, Dvorszky József, Szőke József, Neizer Szigfried, Berta Sándor, Lövik József a kaposvári 44. gyalogezredhez, (esetleg Budapestre), Kovács István az 52. pécsi gyalog­ezredhez, (esetleg Stoláczra), Pál József a székes- fehérvári 69. gyalogezredhez (esetleg Budapestre), Somogyi Izidor és Tóth Pál a 10. huszárezredhez (Csernovicz), Szijártó Károly a budapesti élelmezési raktárhoz. Dezső Antal a 10. hadosztály tüzérez­redéhez Budapestre. Kerecsenyi Imre a 19. hon­védgyalogezredhez Kaposvárra tartozik bevonulni május 9 én. A többi besorozott, mint póttartalékos kiképzésre ősszel lesz behiva. — Névmagyarosítások. Bogovics Lajos tolnai, születésű bajai lakos vezetéknevét zBajnokz-rs., Langer József szekszárdi pénzügyigazgatósági szám­gyakornok pedig vezetéknevét z Udvarhelyiért, kiskorú Lövi Andor simontornyai illetőségű ugyan­ottani lakos családi nevének »László«-ra kért át­változtatása megengedtetett. — Rézmetszetek, helyogra- vüre nyomatok és platinképek a legszebb kivitelben, modern mesterektől raktáron vannak és megtekinthetők Molnár Mór papír- és irodaszerek áru raktárában Szek- szárdon. — Elgázolta a vonat- Múlt vasárnap délután a fiumei személyvonat Csorna állomás közelében az 50. szám őrháznál elgázolta Pintér Márton pálya­őrt. Pintér az őrházzal szemben levő oldalon ledőlt a gyepre és valószínűleg ittas állapotban lévén, csakhamar elaludt és csak az említett vonat robo- gására ébredt fel. Kötelességének teljesítése czéljá- ból hamar át akart menni a túlsó oldalra, hogy a vonatot szabályszerűen fogadja. De vesztére tette, mert a már közelben robogó vonat elérte és elgá­zolta. A gép kerekei derékban ketté szelték a szegény pályaőrt. Más részről azt is állítják, hogy Pintér öngyilkossági szándékból lépett a vonat elé. Ebben az ügyben meg is inditották a vizsgálatot. — Megszurta az apját Kecskeméti János szekszárdi aratógazda f. hó 4-én mintegy 40 ara­tóval szerződést kötött, az arató munkások között volt Morvái Ferencz is fiával, akik áldomás ivás közben összeszólalkoztak és az italtól olyannyira felhevült a tüzesvérü fiú, hogy édesatyját megszur- kálta. A megsebesített apa otthon az esetet el­mondotta a feleségének, aki azonban a fiúnak adott igazat. — Ez azonban annyiba elkeserítette Morváit, hogy feleségét alaposan elverte. A családi ídillnek a bíróság előtt lesz még folytatása. — Haladunk a korral. Alig néhány éve, hogy • az egész országban megindult a mozgalom, minden ház végéhez, elejéhez és kertjébe lugasszőlőket ültetni; { már is oly óriási tért hódított magának ezen eszme, hogy nincs oly rész hazánkban, hol tömegesen fel nem karolnák. Hát ez nem is csoda, mert nézzük [ meg például Fehértemplom városát, a hol alig van I ház, melyet óriási törzsű lugas-szőlő ne ékesítene, mely bőven ellátja az egész családot az érés kez­detétől egész tél folyamán finom csemegeszőlőkkel, minden évben terem a legcsekélyebb gondozás nél­kül. Ezért igen melegen ajánljuk mai számunk hir­detési rovatában, ábrán is bemutatott »Szőlőlugast ültessünk« czimü hirdetésünket olvasóink becses figyelmébe. — Színes fénynyomatu árjegyzékek mindenkinek, ki czimét tudatja, ingyen és bérmentve küldetnek. — Házassági czélból ismerkedni legbiztosab­ban lehet «Házasulandók Lapja» utján ; ma, mikor a társas érintkezés, ismerkedés annyira meg van nehezítve, legczélszerübb egy ilyen lap utján isme­retséget szerezni, mely házasulandók között az egész országban és külföldön is elterjedt. Számos házassági ajánlatot férfiaktól, különböző hozományu nőktől tartalmaz. Száma 40 fillérért küldetik az t »Országos Általános Pályázati Hírlap»-pal együtt, i mely utóbbi tartalmazza az országban megüresedett : összes állásokat, pályázatokat. Kiadóhivatal : Buda- ' pest, Erzsébet-körut 18. &-50 — Hirtelen halál. özv. Farkas Anna, ki évek óta dolgozott a tolnai selyemfonógyá’*ban, egyik nap a gyár udvarán egyszerre összeesett és szivszélhüdés következtében azonnal meghalt. A 1 szerencsétlen eset után a gyár igazgatósága haladék nélkül intézkedett, hogy az elhunyt és teljesen vagyontalan munkásnőt a gyár költségére temessék el. Ugyanakkor gondoskodott az igazgatóság, hogy az elhunytnak visszamaradt és a gyárban dolgozó 13 éves leánygyermeke, a községi elöljáróság köz- benjöttével egy tisztességes polgári családnál el­helyeztessék a gyár költségén mindaddig, mig idővel képes lesz oly munkák végzésére, a melyeket jobban díjaz a gyár és igy annyi keresethez jut, hogy ön­magát fenntarthassa. Reméljük, hogy azok is, akik a munkaadó és munkások között lévő jó viszonyt mindenáron megbontani akarják, meggyőződtek a most ismertetett humánus eljárásból, hogy vannak, akik szivükön hordják a munkások sorsát s azoknak érdekeit a lehetőség határai között elő is mozdítják. — Csodabárány. Ádám János dunaszekcsői Juhásznak a napokban egyik anyabirkája csoda­bárányt ellett. A báránynak 2 feje, 4 füle, 8 lába, és két farka van. Az egyik fej előre, a másik fej pedig hátra van fordulva; a homlok közepén az egyiken is, meg a másikon is csak egy szem van. Máskülömben a fejek teljesen rendesek. A két bárány a fejnél és a mellkasnál van összenőve. — Pályázatok, betöltendő állások. Hézag­pótló áldásos vállalat az «Országos Általános Pá­lyázati Hírlap». Cselédeknek, munkásoknak vao Magyarországon közvetítőjük, csak az értelmiség­beli álláskeresőknek nincsen. Ezen hiányt czélsze- rüen, olcsón, hozzáférhetően pótolja nevezett lap, mely azonnal hirt ad az országban megüresedett 'összes állásokról; ezáltal minden álláskereső egy helyen központosítva, könnyen, áttekinthetően meg­találja a megüresedett állásokat, melyekre gyorsan pályázhat, mi által már igeu sokan jutottak jó álláshoz. Szolgálatot tesz oz alkalmazástadóknak is, •mert minden megüresedett állást ingyen közzé tesz. Ezért állást nyerni legbiztosabban ezen lap utján lehet. Közöltéinek a hivatalos pályázatok is. Hetenként megjelenve, minden számában számos állami, közigazgatási, magántisztviselői, gazdasági, hivatalszolgai, pénzügyőri, kereskedősegédi, köny­velői, üzletvezetői, orvosi stb. állás van. Ingyen melléklete: «Házasulandók Lapja», melynek segít­ségével házassági czélból könnyen, gyorsan ismer­kedni lehet. Száma 40 fillér, mely levélbélyegben küldhető. Kiadóhivatal: Budapest, Erzsébet-körut 18. Képviselők fiókkiadóhivatalok vezetésére, min­den nagyobb vidéki városban kerestetnek. 5-50 — Éter a szeszes italokban. A belügy­miniszter értésére jutott, hogy éterrel (kénéterrel) kevert szesztartalmu italokban élvezeti szerül való használata Galiczia egyik részében okát abban találja, hogy az említett keverékeket a szomszéd magyarországi községekben italárusok és kimérők akadálytalanul hozzák forgalomba. Minthogy az éter, mint erősen kábító és a szeszes italok ilyen hatását erősen fokozó szer az egészségre ártal­mas, a miniszter az éternek, úgyszintén szesz tartalmú keverékeinek élvezeti szerül való forga­lomba hozatalát most külön rendelettel megtiltotta. — Egy jó karban levő kerékpár jutá­nyosán eladó. —' Czím a kiadóhivatalban meg­tudható. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL* Tisztelt Szerkesztő ur! Tisztelettel kérem alábbi soraim szives köz­lését. „ Nagybecsű lapjának legutóbbi számában »Örökre- kitiltva« czim alatt egy czikk jelent meg, melynek befejező sorában annak szerzői a következőket mondják: »mi még ráérünk — pirulni«! A tolnai állapotoknak négy pontban való fog­lalásán kívül, a tek. szerk. urnák engedelmével, jelen alkalommal, a fönnt jelzett czikknek csak a czimével és idézett végszavaival kívánok foglal­kozni. A czimet illetőleg hadd álljon itt a velem közölt 297/1904. számú végzés vonatkozó része: a »Rendszabályok 1. fejezete 3. §-a és a 8jfil8j2. sz. igazságügy miniszteri rendelet szerint, tanító az iskolaszéknek csak hivatalból lehet tagja«. — Ennyire zsugorodik tehát össze, a czikkezők sze­mélyem ellen irányzott mérges röppentyűje. Ki, ki láthatja, hogy nem csak én, de bármely más ta­nító társam sem lehet az iskolaszéknek, nép által választott tagja! ? Ennek ugyan ellent mond a Tolnán gyakorolt szokás, — tiz éven keresztül hárman voltunk az iskolaszéknek tagjai — de hát itt nálunk ilyenek az állapotok ! A »mi még ráérünk — pirulni!« befejezésre rövidesen csak azt kívánom megjegyezni, hogy azok, kik ismerik az alább elmondandó tényállást és mégis olyan egyoldalú czikket mernek közzé tenni, azok a pirulásról már lekéstek! De lássuk csak a tényállást: 1. Én egész télen át kijártam a szocziál- demokrata körbe, hol annak- tagjait különféle for­radalmi dalra és néhány halottas énekre tanítottam. Mindezt csak azért tettem, hogy képessé tegyem őket a pap nélküli temetések elvégzésére. Hogy munkám sikeres volt, annak e becses lapban meg­jelent dicséret a bizonyítéka, melylyel első fellé­pésünk alkalmával lettünk kitüntetve. Természetes, hogy helyeseltem Perler Keresztély ur azon nemes tettét is, hogy dalárdám czéljaira 20 koronát ado­mányozott. Megjelentem továbbá az elvtársak által rendezett »Kedélyes Estély«-en is, hová nőmet és Fekete Matild kisasszonyt is magammal vittem. Ezzel akartam bizonyitani azt, hogy czéljaink egyeznek ! ? Katholikus tanítóhoz éppen nem illő eljárá­som azonban csakhamar megtermetté keserű gyümöl­csét, miről a n. é. olvasó közönség is meggyőződ­hetett a legutóbb megjelent czikkekből. Ezen czik- kekben foglaltakra — megnyugtatásul — meg kell jegyeznem azt, hogy az 1. alattiakat nem én, hanem Lengyel Ferencz rk. tanitó követte el. — 2. Furfangos módon, a rom. kath. hit­községi tanács és iskolaszék tagjait rávittem arra, hogy a kántortanitónak, hitközségi lakásáért évi 300 korona bért szavazzon meg. Ez azonban csak egy kis nagyot mondással sikerült. Elhitettem ugyanis a tagokkal azt, hogy Parti Ferencz ig. tanitó ur, hajlandó a fenti lakásnak egy részéért 10 éven keresztül, évi 200 koronát fizetni. Turpisságom azomban csakhamar kiderült, mert Parii ur jegy­zőkönyvileg kérdeztetvén meg az ígéret felől, azt egyszerűen meghazudtolta. És igy nekem itt sem maradt más hátra, miht kijelenteni azt, hogy ezt sem én, hanem Verier Mátyás ktanitó követte el. 3. Utón, útfélen izgattam azzal, hogy Wit- tmger Sándor ur, a Molnár és a Pavlidesz család, daczára annak, hogy legnagyobb adófiizetőink közé tartoznak, mégis csak 1—2 korona hitközségi adót fizetnek. Izgatásom azonban hátra felé sült el, mert az adófizetőket arra kényszeritém, hogy a saját könyvecskéjüket is jobban megnézzék. Minek meglepő eredménye pedig az lett, hogy mindenki saját szemével győződött meg arról, hogy miszerint hit­községünk adójának kivetése körül, as önkényes eljárás, majdnem vétkesnek mondható módon divik. Ennek a szomorú tapasztalatnak következménye lett az, hogy — a józanabbak kérésére és intése daczára — a nép seregesen tódult a szavazó urnához, abban a reményben élvén, hogy az önkény- kedőt és képzelt czinkostársát azonnal lehetetlené teszik. Az igazságnak megfelelőleg azonban itt is kikeli jelentnem, hogy az izgató nem én, hanem Hága Adám hitköiségünk ügyvezetője volt. Kit alapszabályaink ellenére életfogytiglan tettek meg : pénztárossá, könyvelővé és ellenőrré egy személy­ben 11! 4. Szándékosan hagytam utoljára azon tettem fölemlitését, melyet tényleg én követtem el és a melyért a felelősséget is szives örömest magamra vállalom. S ez nem más, mint a «Szavazó-lap« Írásbeli szerkesztése. A felelősség annál megtiszte- lőbb, mert ezáltal niegmentettem Fekete Ágoston prépost urnák legdrágább kincsét — becsületét — a meggyanusitástól. Tolna, 1904 április 5-én. A tek. Szerkesztő urnák alázatos szolgája: Horváth Ferencz, rk. tanító. * Ezen rovatban közérdekű felszólalásokat díjmente­sen köziünk, a fetelisseg azonban a beküldőt terheli. A szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom