Tolnamegyei közlöny, 1902 (30. évfolyam, 37-52. szám)
1902-10-16 / 42. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 42. sz. — Hogyan mulatnak a szegzárdi mezőőrök. ? Báli Antal szegzárdi korcsmájában múlt vasárnap éjjel jókedvűen mulatott Nagy Mihály János és Nagy Mihály István mezőőrök, miközben veszedelmükre oda vetődött az ismert őcsényi 3 oláh muzsikus czigány, kiket csakhamar talpra állított a nehéz feladatot teljesítő két éber mezőőr. Nagy Mihály István mindjárt az ő nótáját parancsolta kitalálni és elhúzni. A szegény more igyekezett, próbálta, de sehogy sem tudta a jó lábon álló mezőőr nótáját eltalálni, mien annyira dühbe jöttek, hogy a czigányokat borravalóul megszurkál- ték, a hangszerüket (2 hegedűt és 1 bőgőt) dariVi',--~ +*Mf«]ték., . 1902. október 16. ot i A t TAN ÜGY. Tanítói közgyűlés. A Tolnamegyei Általános Tanítóegyesület múlt csütörtökön tartotta meg Szegzárdon, a vármegye székházában, évi rendes közgyűlését, melyen Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő elnökölt. A közgyűlés iránt rendkívül hagy volt az érdeklődés, a mit legjellemzőbben igazol az, hogy 130 rendes tag jött össze a vármegye minden részéből, kik között a tanítónők feltűnő nagy számban voltak képviselve. A közgyűlés magas színvonalon mozgott mindvégig, melynek fényét a vendégek sorából Ujváry Béla kir. tanácsos; a «Néptanítók Lapja» szerkesztője s az Eötvös-alap elnöke, dr. Virosztek Győző székesfővárosi mentő-orvos és dr. Meszlényi Zoltán kir. tanfelügyelő s miniszteri kiküldött emelték. A közgyűlést Tihannyi Domokos kir. tanfelügyelő fél 9 órakor nyitotta meg egy hazafias beszéddel, melyet itt közlüuk egész terjedelmében: Tisztelt közgyűlés / A Tolnavármegyei Általános Tanítóegyesületnek újjá alkotása utáni második közgyűlésére, egy évi munkásságunkról szóló számadás, valamint ismereteinknek gyarapítása végett midőn összejöttünk, nem mulaszthatom el ezen egyesületnek tagjait Jules Simon azon szavaira figyelmeztetni, hogy : «Az a nép, melynek legjobb népiskolái vannak, a legelső nép, s ha ma még nem volna az, holnap azzá lesz bizonyosan!» Hogy pedig ez megtörténhessék, reánk még mindig nagy kötelezettség vár; mert habár vármegyénkben a tanköteleseknek immár 93 százaléka jár iskolába; habár az elért eredménynyel iskoláink legnagyobb részében meg lehetünk elégedve, nem szabad felednünk, hogy a magyar államnak nemzeti irányban való fejlesztése, biztosítása és fen- tartása még reánk vár; továbbá hogy csak az elért eredménynek fokozása mellett olthatjuk bele növendékeinkbe a hazaszeretettel párosult azon érzést, miként tartsa kötelességének mindenki, ki e hazának valódi gyermeke, hogy a magyar nyelvet elsajátítsa és azt használja. Nemcsak azért, mert igy lehet nagy, hatalmas és virágzó e haza, hanem azért is, mert a magyar nemzet életképességének megpróbáltatása nehez napjaiban csak úgy tud ellenállani, ha a haza összes lakosa majdan egy emberként szállhat szembe ellenségével, mi csak úgy történhetik meg, ha az itten levő más ajkúak az iskola által nyelvben velünk annyira összeolvadnak, hogy azoknak bármelyike életével és vérével is helyt áll j a magyar államért. Tanítsuk meg tehát növendékeinket a haza szeretetére és az államot alkotó magyar nemzetnek nyelvére, hogy ezzel elvegyük azon válaszfalat, mely ma még köztünk és e haza idegenajku lakosai közt van ; neveljük leikébe, hogy hűségesen ragaszkodjék ahhoz a földhöz, hol bölcsője ringott és a hol ősei porladnak. Mert csak ez hozhat bennünket idegen ajkú testvéreinkkel azon viszonyba, hogy közös erővel kitéphetjük azon konkolyt, melynek magvát lelketlen emberek még ma is lopva hintik el a könnyen hivő népnek szivébe 1 Fogadjuk meg tehát mindnyájan, hogy szellemi erőnkhöz mérten teljesítjük néptanítói kötelességünket, hogy mindent elkövetünk azon konkolyt hintőkkel szemben, kik más ajkú testvéreinkben az | egyenetlenség magvának elhintésén fáradoznak. Ha mindezt megteszszük, akkor igazán teljesítjük kötelességünket s a szó valódi értelmében kiérdemeljük a magyar néptanítói nevet és szemeinknek be?árásánál, lelkiismeretünknek furdalása nélkül elmondhatjuk : «Hazám, hazám, én mindent megtevék, mivel neked tartozám.n Tehát bátran, Istenben bízva, előre l A gyűlést ezennel megnyitom. A közgyűlés a tetszéssel fogadott beszédért a tanfelügyelőt viharosan megéljenezte. Ezután az elnök bejelentette Deutsch Lajos szegzárdi és Seiler Mátyás grábóczi tanítók elhuny- tát, kiknek halála felett a közgyűlés részvétét jegyzőkönyvbe iktalta. Az elnök melegen üdvözölte az illusztris vendégeket, és dr. Virosztek Győző mentő-főorvost felkérte, hogy tartsa meg a vallás- ‘és közoktatásügyi mintszter megbízása folytán, előadását az első segélynyújtásról. A felszólított főorvos kiküldetésének minden tekintetben megfelelt; mert egy olyan vonzó, tanulságos és mindvégig érdekes előadást tartott az első segélynyújtásról, melyből a tanítóság szép szellemi tőkét gyűjtött magának. Az előadó felemlitette, hogy a budapesti mentők 150.000 esetben nyújtottak már segélyt. Nekik ;— úgymond — az’a czéljuk, hogy minden embert, legyen az ur vagy munkás, megtanítsák az első segélynyújtásra és ennek ismeretét ezért be kell vinni azr iskolába. Az ember boncztanát mellőzve, kedves modorban beszélt a különböző sebekről, a vérzésekről (üteres és vivőeres vérzés) ; bemutatta képekben a csonttöréseket, majd szólt a íiczamodásokról és elmondta, hogy minden esetben mit kell tennünk szenvedő embertársunk életének megmentésére addig, mig az orvosi segély megérkezik. Minden hallgató megtanulta, hogy milyen eljárást kell követnünk a gutaütésnél, görcsöknél, epilepikus rohamoknál, a mérgezési eseteknél, a naps2urásnál, és fulladásoknál. Az elnök felkérésére még nagy tudással értekezett Zola halálának okáról. Végül köszönetét mondott a hallgatóságnak szives figyelméért és azzal fejezte be valóban hasznos előadását, hogy vajha minél ritkábban legyen a tanítóságnak alkalmi az első segélynyújtásra. Dr. Viroszteket tapssal és megújuló éljenzésekkel tüntették ki és elismerést szavaztak neki, továbbá jegyzőkönyvi köszönetét -küld az egyesület a budapes.i mentőegyesületnek. Schuler József bátaszéki községi tanító felolvasta a választmánynak az Eötvös-alap tárgyában a miniszteri leiratra hozott határozatát, mely- szerint javasolja a közgyűlésnek, hogy a* egyesület minden tagja kötelezőleg lépjen be az Eötvös- alapba és hasonló határozat hozatalra az összes magyaronzági tanító-egyesületek hivassanak fel. Ekkor felállott Ujváry Béla kir. tanácsos és az Eötvös-alap elnöke, hogy megismertesse az Eötvös- alap mostani helyzetét és lelkesen buzdítsa a tanító ságot ezen humánus intézmény támogatására. Meggyőző szavai mindenütt élénk visszhangra találtak úgy, hogy az elnök egyhangúlag kimondotta a választmánynak a fennebbi javaslatát határozatképpen. Dr. Meszlényi Zoltán gömörmegyei s. tanfelügyelő, mint miniszteri kiküiditt, ho szín fejtegette a tanítók életbiztosítását és magyarázta azon szerződést, melyet az Eötvös alap kötött a Gazdák Bizto5. sitó Szövetkezetével. A közgyűlés megéljenezte az előadót és egyben kimondotta, hogy helyi bizottságot alakit, melynek szervezésével a választmáuyt bízza meg. Gyenis Antal dombóvári áll. igazga'ó-tanitó igen sikerült előadást, illetve felolvasást tartott a phonomimikáról, melynek alapján — mint azt az előadó meggyőzően hangsúlyozta — a legrövidebb idő alatt úgyszólván játszva meg lehet tanítani a gyermekeket az irva-olvasásra. A közgyűlés figyelemmel hallgatta meg Gyenis igazgatót és neki elismerésül köszönetét szavazott. Mend'öl Ede tanitó a «Magyar Tanítók Országos Takarék és Hitels2Övetkezeté»-nek ismertetéséről tartott felolvasást, mig a többi felolvasások az idő rövidsége miatt levétettek a napirendről és közöltéinek lapunkban, mint a «Tolnavármegyei Általános Tanítóegyesület» hivatalos lapjában. Nagy Béla kir. tanfelügyelőségi tollnok földrajzát Károlyi Károly fiatal tolnai áll. tanitó ismertette a gyűlésen. Pénztárnoknak Kreutzer Károly, könyvtárnoknak pedig König Géza szegzárdi tanítók választattak meg. Az átiratokról Dórnyei Ferencz alelnök referált, a pénztár állását meg Kreutzer Károly pénztárnok ismertette, mely szerint az egyesület tényleges vagyona kitesz 287 kor. 76 fillért, ebből a hátralékos tagdíj 182 kor. A gyűlés folyama alatt felolvastatott a múlt közgyűlés jegyzőkönyve, mely észrevétel nélkül hitelesíttetett. A közgyűlés tudomásul vette Kom- lóssy Antal paksi közs. tanitó rövid jelentését a «Magyarországi Tanitók Bizottságá»-nak augusztusban tartott közgyűléséről. Elhatározták, hogy a jövő közgyűlést Tolnán fogják megtartani és pedig junius hó második felében. Pályátételül kitűzetett : «Milyen társadalmi szerep illeti meg a tanítót az életben?» Pályadij 20 koronás arany. Benyújtási határidő 1903. április 1. Befejezésül egy szív- és lélekkel a jelenlevők elénekel'ék a Szózatot. A közgyűlés után, mely 1 órakor fejeztetett be, társasebéd következett a Szegzárd szállóban. A közebéden százan vettek részt, melyen Garay zenéje mellett jókedvűen fogyasztották el a kitünően készített Ízletes ételeket. Ebéd alatt felköszöntőkben nem volt hiány. Először Tihanyi Domokos elnök éltette a minisztert. Azután Nagy Béla főjegyző Ujváry Béla kir. tanácsos szerkesztőt, majd Ujváry Béla Tihanyi Domokost és Tolnavármegye derék tanitóságát, továbbá Máté Károly Meszlényi Zoltánt, Meszlényi Zoltán a tanítói kart, Dörnyei Ferencz Nagy Bálát, Ujváry Béla a hölgyeket és végül Faics Irén a kartársakat éltette. Ebéd után a muzeum megtekintése következett, melynek szépsége, remek berendezése és bősége meglepte az egész tanítóságot és azon nézetüknek adtak kifejezést, hogy páratlan Magyar- országon. IRODALOM. — Irodalmi Értesítő. Énnek a rendkívül hasznos havi szemlének, a mely a Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) cs. és kir. udvari könyv- kereskedő czég kiadása, megjelent a 8. száma. A művelt olvasóközönség a hazai és a külföldi könyv- piacz legújabb, figyelemre legméltóbb újdonságairól megbízható tájékozást meríthet e szemléből, a mely arra törekszik, hogy az uj könyvekkel, uj irodalmi vállalatokkal, ismertetés, szövegmutatvány, illusztráczió minta, a külső kiállítás szemléltető jellemzése utján megismertesse a nagyközönséget, a kiadó és a közönség között állandó benső érintkezést közvetítsen, s’ a könyvszükséglet legmegfelelőbb kielégítését előmozdítsa. A most megjelent 8. szám egy czikket szentel a Magyar Könyvtár 300. számának megjelenése alkalmából e jelentős kulturális vál’alaj jubileumának. Mutatványt közöl a Magyar Lantból, a melynek díszes boritékát is bemutatja kicsinyített reproductióban, mualványt közöl továbbá Gracza György kiváló munkájából: KossuJi Lajos élete, működése és halála; ismerteti Cholnoky Jenő: A sárkányok országából czimü
