Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-20 / 12. szám
1898. márczius 20. 3 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (12. fgg nekül a bősz elem a bátor tekintet elöl keletnek és nyugotnak ? Lángoló betűkkel irta a magyar Európa egére a maga történetét és habár nyugoti szomszédai napkelet bárdolatlan népei közé számították, évszázadokon keresztül egyedül az ő karja védelmezte a művelt nyugatot a mindent pusztulással fenyegető kelet hatalma ellen. Eljött azonban a meghasonlásnak, a nemzeti visszavonásnak ideje és a mit az ellenség elérni nem tudott, veszedelemben döntötte önnön vétke. Lejtőre jutott a magyar haza, a lejtőn sebesen rohant lefelé a napjai meg voltak számlálva. Nem, nem az ellenség, ön fia vágta sebét. Sokan kétségbe estek a haza sorsa felett és megzsibbadva tekintettek a kikerülhetett ennek látszó végzet elé f de ekkor előállott a költők és tudósok kicsiny serege és — miként a biblia prófétái — uj életre serkentették a nemzetet. E kis számú sereg sikra szállott a hazáért és nemzetért; a kunyhókba szorult nyelvet kicsiszolta és a kicsiszolt nemzeti nyelvet ostorozta a tespedést, gúnyolta a tehetetlenséget, feltárta a dicső múltat s megrendítő színekkel festette a nyomorult jelent. Az igazak’ ezen kis számú bajnokai évről-évre nagyobb tábort gyűjtöttek maguk köré. Tagjai között ott látjuk Széchenyi István nemes alakját, ki alapos tudásával, bőtapasztalatával, fenkölt gondol- gozásával és lángoló hazaszeretetével megmutatta, hogy miképen él és küzd az igaz magyar: ott látjuk Kossuth Lajost és Deák Ferenczet, kik fáradhatlan tevékenységükkel, nemes ambitiójukkal s ragyogó ékesszolásukkal kitartásra serkentették küzdőket és. lelket öntöttek a kishitüekbé. Az újítások hosszú sora indul meg ezen férfiak nyomdokában. Egyre nagyobb hullámokat ver a küzdelem, melynek az volt a czélja, hogy a nemzetet gazdagabbá és műveltebbé, számosabbá és magyarabbá tegye; az volt a czélja, hogy ne Bécsből kormányozzák a nemzetet, hanem a nemzet kormányozza önmagát, miként a régi törvények meghatározzák. Széchenyi, Kossuth és Deák, e kor kimagosló alakjai mindent elkövettek, hogy a féltékeny Bécs ellenére a nemzet szabadságát visszaszerezzék, anyagi és szellemi felvirágozását biztosítsák. Hatalmas idők voltak azok!, Hatalmas idők, telve magasztos lelkesültséggel, telve nemes áldozat- készséggel, telve munka szeretettel, melynek a reác- tió emberei, a múltakhoz görcsösen ragaszkodó eme sötét árnyak, ellenállni nem tudtak. Adjátok nekem a classicus.ok ékesszólását,, adjátok nekem a világ összes művészeinek ragyogó ecsetét, mert csak igy lehetséges e kor képét híven varázsolnom szemetek elé! Az 1848-ik év tavasza meghozta a várva várt napot, a szabadság hajnalát. Felviradt márczius idusa és a tavaszi szellő fuvalatára a régi rendszer emberei elvesztették a talajt lábaik alól, a király kinevezte a felelős magyar minisztériumot a vértanúi halált halt Battyáni Lajos elnöklete alatt és néhány nap múlva szentesítést nyertek a közel 25 év óta vitatott reform törvények. A törvények szentesítésével behozatott a képviseleti alapon nyugvó felelős kormányrendszer, álta- lánosittatott a közteherviselés, felszabadittatott a földbirtok, győzelemre jutottak a sajtószabadság és jog- egyenlőség, a politikai és polgári szabadság magasztos elvei. Páratlanul áll e mű a nemzetek életében, örökké fognak ragyogni a történet azon lapjai, melyre fel van jegyezve „azon dicső Ősök emléke, kik az elvek magaslatára felemelkedve önzetlen áldozat készséggel • mondottak le ősi jogaikról és kiváltságaikról akkor, mikor a haza jövője felvirágzása forgott szóban, kik korlátokat szabtak önmaguknak, hogy megadhassák polgártársaiknak a jogok teljességét és kik az alkotmányos törvények biztosításával kívánták létrehozni a nemzeti átalakulás nagy müvét. “ A törvények szentesítésével a szabad polgárok száma nehány százezerről ugyanannyi millióra emel- kedett'és az öröm betöltötte az egész hazát; áthatotta a gunyhók és paloták' lakosainak szivét egy szent érzelem: a szabadság, testvériség és egyenlőség érzelme! Az öröm azonban még nagyon korai volt, mert sötét, vészes felhők tornyosultak a világ négy tája felől és az általános örömet csakhamar az aggodalom és harczi lárma váltotta fel. A reformok nyomában újra felütötte fejét a reactio, hogy a magyar nemzetnek újonnan kivivőit I szabadságot csirájában elfojtsa és az uj magyar kormánynak, mely még megsem tehette intézkedéseit, rövid idő múlva a felbujtott nemzetiségekkel és a bécsi ministeriummal gyűlt meg a baja. A feluszitott szerbek, románok és horvátok csapatai lángtengerbe borítják az ország széleit és állati kegyetlenséggel gyilkolják a köztük élő védtelen magyarokat. Lehet-e elég erős szavakat találni azon hálátlanság megbélyegzésére, melylyel azok a magyar nemzet nagylelkűségét viszonozták? A kormány a lázadás elfolytására hasztalan sürgette a künn levő magy. ezredek hazaküldését, kénytelen volt tehát honvédseregeket szervezni, kénytelen volt az erőszakkal szemben erőszakhoz nyúlni és igy a reactió a magyar nemzetet nyilt ellenségeskedésbe sodorta a királylyal. Mig a kormány a lázadók megfékezésén fáradozott, a reactió Bécsben teljes győzelmet aratott és elérkezettnek látta az idő, hogy a magyar nemzetnek függetlenségét elrabolja, Megyarországot az osztrák császárság korona tartományává tegye. Ily törekvéssel ront hazánkra Windischgrätz 80 ezer emberével és szólitja erélyesebb fellépésre a nemzetiségeket, kiket az idegen ezredek is támogattak. És ezzel dós évfordulóját, a bonyhádi „Polgári Casinó-egyletl< a nap jelentőségéhez és . méltóságához képest szintén megünnepelte. Este 6 órakor az „Arany Oroszlán“ vendéglő nagy terme megtelt ünneplő közönséggel, melynek zömét helybeli és vidéki hölgyek képezték, kiknek jelenléte az ünnepély fényét nagyban emélték. A már hetekkel ezelőtt éppen e czélra alakult „Alkalmi dalárda“ 40 tagja félkörben fellálván, áhitatos figyelem között elénekelte a „Hymus“-t. Ezután fellépett a dobogóra dr. Vámosi Ernő ügyvéd és költői hévvel elszavalta Tóth Kálmán „Előré“ czimü hatásos költeményét, melyet a jelenlevők tüntető tapssal fogadtak. Most következett G y a 1 a g h István gym. tanár és casinói elnök alkalmi beszéde, melyet magvas tartalma és gyönyörű nyelvezete miatt egész terjedelmében itt közlünk: Tisztelt Ünneplő Közönség! Egy szent kötelesség gyűjtött bennünket össze, egy szent kötelesség, mely arra ösztönöz, hogy az 1848. évi alkotások 50-ik évfordulóján hálás szívvel emlékezzünk meg mindazokról, a kik megvetették alapját a modern Magyarországnak és megteremtették a mai magyar nemzetet. Mennél tisztábban ismerjük és mennél jobban méltányoljuk mai állapotainkat, elismerésünk és hálánk annál nagyobb, annál őszintébb; szükséges azért, hogy egy kis vissza pillantást vessünk hazánk múltjára és nemzetünk történetére. A képzelet gyors szárnyakon repül és egy pár szempillantás alatt visszavarázsol a régi időkbe. Ott terülnek el szemünk előtt a Káspi tenger rónái, a hol nemzetünk bölcsőjét ringatták: ott van a régi haza, a hol az a függetlenség és szabadság szeretet- ben felnövekedett. Látjátok-e, miként sarkalja tettekre a magyart a függetlenség és szabadság szeretet; látjátok-e azt a lélek emelő jelenetet, mikor a törzsekre oszlott nemzet egy tömör egész szé egyesül és ennek symbolumául Árpádot paizsára emeli ? A gígások harcza követi e jelenetet és Árpád népe megjelenik a Kárpátok aljában s állandó hazát szerez • a Duna-Tisza vidéken, a hol előtte senki maradandó otthont alkotni nem tudott. Nem lelkesit-e bennünket a régmúlt idők képe és nem ösztönöz-e bennünket összetartásra, mely nélkül szétszóródtunk volna a földkerekségén, a mint szétszórja a tomboló vihar az oldott kévéket. Az időjt folyását csupán a gondolat tudja követni. Századok tűnnek el a múlandóság tengerében, de lelkűnkben' örökké él az ősök küzdelme, melylyel e hazát az utódok számára biztositották. Be-be kalandozzuk a küzdelmes múltat és váltakozó érzelmekkel állapodunk meg egy-egy fontosabb jelenetnél. Nézétek, a magyar bátor tekintete miképen emelkedik ki az összetornyosuló hulámokból; látjátok-e miképen meabban is, hogy demokratikus jellegű minden. Ur és munkás egymást mulattatja. Ha a közkatona virágot dob az előkelő hölgy kocsijába, az azt viszonozni fogja mosolyogva osztálygőg nélkül. Nálunk ez csak választáskor szabad, de szavazás után többé nem érti el senki az ily fajta tréfát. A hölgyek bámulatos luxust fejtenek ki toilett dolgában és ami Párisban kapható ilynemű áruczikk, az itt is mind megszerezhető. A ki naponkint ruhát és kalapot nem változtat, az közönséges. A corsón a legfinomabb változatú színekben ékeskedik a sétáló közönség, úgy, hogy a budapesti divat még a ko- mornáknak sem felelne itt meg. Innen, van, hogy kirakatokat nézni Nizzában nem a legkisebb élvezet. A magyarokat nagyon könnyű megismerni szerény ruházatukról, még a legelőkelőbbek sem tudnak feltűnni, hacsak gazdag ékszereik által nem. Nagyon szép látvány egy-egy hölgycsoport byciklin; persze nem nadrágban, mint ezt az amerikaik nagy előszeretettel viselik, hanem szükszabásu bycikli-öltönyben. A bycikli kormánya mindig virággal van díszítve és az egész corsó illatárral telik meg az ilyen csapattól. Senki sem ügyetlen, egymásközt fesztelenül csevegnek és soha szerencsétlenség nincs figyelmetlenség következtében. A hölgyek első dolgai közé számítható, hogy reggel bycikli-iskolába menjenek, ez a cásinojuk. Itt nagyszerű merészséggel mennek a mesterséges utakra le-föl. Általában itt is nagyon kitűnő iskolák vannak, és gyorsan 10 leczkében tökéletesen megtanulják a kerékpározást. Nagy utakat is tesznek a vidéken a tengerparti részen rendezett utakon. A kocsik nem praepotensek, sőt ki is érnek a kerékpár elől. Nagy biztonságot kölcsönöz e sportnak, hogy a lovak soha nem nyugtalanok, ha mellettök a kerékpár elsurran. Ezt magyar lovaink még nem értik és ezen okból nálunk még sok ve- szélylyel jár az ilyfajta excursio. Papokat meg talárban is lehet látni byciklin, az apáczák kucsiroznak és az urnapi körmenetnél a pap öszvéren ülve viszi a szentséget a hegyi falvakban. — Nem egészen aestheticus ugyan az ilyen látvány, de a szokás mindent rehabilitál. Sok család lakik itt, melynek sehol sincs állandó otthona. Ezt takarékosságból teszik. Nálunk a gazdagok nagy házai, cselédjei, lovai, és a háztartással járó társadalmi kötelességek, szép otthont biztosítanak ugyan, de nagy gond és pénz árán. Az angol folyton utazik, ott tölti egész családjaival el az időt, ahol ez neki legkedvesebb. Hotelba száll, bérel egy kényelmes lakosztályt, ezt bérelt bútorokkal, mely összeg nem sokra menő, ízlése szerint berendezi. A mi szállónkban akárhány gyermekszoba, hálószoba és salon van. Amerikai szülők gyermekei itt látnak napvilágot Nizzában valamelyik hotelben. A csengetésre minden kívánt cseléd ott áll rendelkezésére, étkezése az, amit kíván és parancsol; és ha ma elutazik,, holnap a föld bármely pontján hasonló kényelem várja. Magyar ur beszélte, hogy egy negyedrész kiadással él meg Nizzában, mint jószágán; ahol a sok Jancsi és Juli cseléd nagy pénzért nem teszi njeg minden óhaját úgy, mint itt ezt egyetlen csengetésre teljesitik. Persze ez nem hazafias felfogás, de annál reálisabban igaz. Vendég nincs soha, de azért társaság mindig van bőven. Fogat akkor áll elő, amikor akarom, pedig a legfényesebb libériában, otthon ezt meg se szerezhetem, ha nem is kímélem a kiadást. Ha batár kell, van batár, ha hajtó kocsi kell, ott áll a legfrisebb gyorsfogat; ha a gyermekek ponyfogattal akarnak kirándulni, vagy nyeregben, vagy kis öszvéren, — ez mind csak egy perez munkája és minden rendelkezésre áll. — Igaz, hogy ilyen életmód mellett a haza eszméje nem fogamz- hatik meg az emberi szívben, de ezzel az amerikai cozmopolita nem sokat törődik. Nem is hallható e nép között hazafias beszéd, minden, ami szép és jó, az övé, mert megtudja venni. Csak ilyen érzületből származhatik az a gondolkodás, amelylyel a legkülönbözőbb országokban képes az angol és amerikai vallásának templomot emelni. Igaz, hogy ezek nem domok, vagy nagy bazilikák, de olyan végtelen kedves kisebb templomok, hogy csak a legnagyobb gyönyörrel szemlélhetők. Nizzában az angol templom a legizlésesebb éa a papiak valóságos kis éden. Gondoskodva van itt főúri módon a lelkész és az egyház minden legkisebb kigondolható kényelméről. Gazdag emberektől hallottam, hogy nincs Nizzában olyan kedves vendéglátóház, mint az amerikai papház. Azonban ez nem csak Nizzában van igy, ilyen a föld bármely pontján az amerikai és az angol pap helyzete. Itt szegény papjaink jutuak eszembe, akik künn a falvakban sokszor olyan házakban laknak, hogy az eső ellen sincsenek megvédve. Pedig mennyivel több gonddal él a mi magyar papságunk híveivel szemben, mint itt ezek az angolok, akikhez csak vasárnap fordulhat a hivő néhány órára. En átéltem a falusi pap összes keserveit, tudom, hogy mit adnak neki annak fejében, amit tőle oly kirívóan követelnek. Azután még legszebb, hogy a magyar papokról azt hiresztelik, hogy gazdagok. íme a
