Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-10-11 / 41. szám

1896. október 11.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (41. sz.)

3

V. Pinczehelyi választókerület.

Választási székhely: Piticzehely. Választási elnök: Perczel József. Jegyző: Klimes Antal. Sza- vazatszedőküldöttségi elnök : Kerbolt István (egyszersmind választási elnök-helyettes.) Jegyző: Bereczk István. Helyettes elnökök: Mányoky Tamás és dr. Piringer József. Helyettes jegyzők : Cholnoky Lajos és ifj. Csukly Ignácz. Szavazási sorrend: Az I. .szavazatszedőküldöttség előtt a községháznál szavaznak : Pinczehely, Szakály, Felső-Nyék, Fürgéd, Nagy-Szokoly, Szárazd, Miszla, Némedi, Simontornya és Tamási. A II. szavazatszedőküldöttség előtt a róm. kath. iskolahelyiségben szavaznak : Görhő és Belecska, Nagy-Székely, Tót-Keszi, Hőgyész, Regöly, Hidegkút, Szemcse-Csehi, Kis-Székely, Majsa, Ozora és Felső- Iregh.

VI. Szakcsi választó-kerület.

Választási székhely i Szakos. Választási elnök: Jeszenszky Andor. Jegyző : Reizner Béla. Szavazat- szedőküldöttségi elnök: Paál József (egyszersmind választási elnök-helyettes.) Jegyző: Kiss Pál. Helyettes elnökök: Heinrichffy Ádám és Lexa Zenó. Helyettes jegyzők : Lenthy Mihály és Szemenyei Mihály. Szavazási sorrend: Az I. szavazatszedőküldöttség előtt a községházánál szavaznak: Szakcs, Tengőd, Kánya, Tót-Keér, Uj-Dombovár, Csibrák, Ó- Dombovár, Bedegh, Nakk, Lápafő, Várong és Ko- csola. A II. szavazatszedőküldöttség előtt a róm. kath. iskolahelyiségben szavaznak : Duzs, Kurd, Döb- rököz, Gyula-Jováncza, Paári, Kónyi, Értény és Szánthó. A választás a fenn kitett napon mind a hat választó-kerületben pontban reggeli 8 órakor fog a választási elnök által megnyittatni, s a mennyiben törvény rendelte időben szavazás kéretik, a szavazás az illető szavazatszedőküldöttségek előtt reggeli 9 órakor veendi kezdetét. A választási elnök által a törvény 83 §-a értelmében kitűzött zárórán túl szavazatok többé el nem fogadtatnak. Figyelmeztetnek végül a választók, hogy, az 1874: XXXIII. t.-cz. 68. §-a szerint a választásnál semminemű fegyverrel, vagy bottal megjelenni nem szabad, s hogy ugyanazon t.-cz 103. §-a értelmében az, ki a választás színhelyén a rendet zavarja, vagy oda fegyvert vagy botot visz s azt a rendre ügyelő közeg felhívására rögtön át nem adja, az illetékes közigazgatási hatóság által rendőri utón három naptól egy hónapig terjedhető elzárással büntettetik. Ezen hirdetmény a községi elöljárók által azonnal, és három nappal a választás előtt újólag legkiterjedtebb módon közzéteendő, a választás napján pedig a választási helyiségek előtt s a választási székhely egyéb szembeötlő helyein is kifüggesztedő.

__________TÖVISEK.__________

A hét története.

Nagy története van — Szegzárdon -—: a lefolyt hétnek. Azt sem tudom, hol kezdjem 1 De ime, biztos Ariadne-fonalat ad kezeimbe a naptár és az alattvalói köteles lojalitás, hogy czikkemet ezen kell kezdenem: »a legelső magyar ember a király« s neki e hó 4-én neve napja volt, melyre — persze — nem hivhátta meg minden hű alattvalóit (még engem se!), de azért m i ünnepeltük őt, templomainkban, sziveinkben.

Miért, hogy az arany-napsugaras fényhez oly közel esik az éjféli iszonyú sötétség ? . . . Miért, hogy 0 felsége október 4-iki névünnepének az egész nemzetre kiható örömnapját oly hamar elborítja gyász felleggel az október 6-ika, az aradi tizenhárom vértanú sötét és fájó emlékezete ? . . . Miért, hogy a kér. ember nagypénteki gyászból harmadnapra a győzelmes hit húsvéti boldogító verőfénye támadt: ezt tudjuk, sőt érezzük üdvözítő hatásában. De, hogy megfordítva, a legmagasabb örömnapra ugyancsak harmadik napon következzék a legsötétebb nemzeti gyász: ez egészen szokatlan és — részben -— fájdalmas állapot.

Meg kell változtatni a kalendáriumot! Es minthogy az arádi vértanuk halála évfordulati emléknapját október 6-áról eltenni, vagyis se articzipálni, se prolongálni nem lehet, de Ferencz nap van több is: tegyük ő felsége neve napját máskorra, hogy ne legyen ily közel egymáshoz a fény és az árny 1 . . . Ajánlom a naptárcsinálók figyelmébe.

*

Máskor ilyenkor már az őszről, — a vig szüretről, — a stirü lakodalomról szoktunk beszélni. Most még ősz nincs — hála Isten! — léhámlik az

emberről a korán felvett meleg ing. Szent Mihály nyara gyöngyén vigyorog s remekül csip a döglődő szemtelen légy. Jól van igy ! Hadd erőlködjék a nagy természet kipótolni azt, mit tavaszszal és nyárban elmulasztott. Üdv neked, óh báj-napsugaras, ragyogó, kedves ősz! . . .

Yig szüretről — általánosságban — éppen nem beszélhetünk. Elmúltak a régi jó idők, megette őket a fillokszera, meg a peronoszpóra. Hanem azért Isten egyes, választott kegyeltjeinek, p. o. Tóth Károly barátomnak, megáldotta az Ur ezidén is szőlőtőkéit termő képességgel s gazdag áldással. Részesült belőle a szegzárdi országos hírnevű dalárda is (— melynek Tóth Károly ur nagyon szeretett kedves alelnöke —) folyó hó 7-én a »paláliki« szőlőben, hol sok szép összhangzatos műének és remek tósztok mellett (quorum pers magna fűit Tóth Károly et Boda Vilmos) oly pompásan mult el a szüreti éj, hogy vala ez csupa kéj ! . . .

Soha még Tóth K. barátomat ily hamisítatlan és affektálatlan jó kedvben nem láttam; soha még a szegzárdi dalárdát ily szépen és lelkesen dalolni nem hallottam; soha még — ilyen összejövetelek alkalmával — oly pazar (Buday Gyula) vendégszeretetet nem tapasztaltam, mint kedves Tóth K. barátomnál! A dalárda nevében reményiem, elfogadja érte hálás köszönetünket! . . .

*

Aztán, minthogy a föld népénél bor hiányában nem érvényesülhet a régi magyar nóta: »Szüret után én leszek a párja!« — hát most egymást követik az úri lakodalmak. Persze, az urnák van bora, ha nincs is! . . . Állja a Tóth Károly hiteles pinezéje!...

A lefolyt héten négy úri lakodalom folyt le. Fölösleges volna megneveznem őket. A t. közönség jól ismeri az egyes eseteket. Igen érdekes a mi zseniális újdondászunknak 1házassági hirdetése« lapunk múlt számában. 0 a négy lakodalomra ekképp hívja fel becses figyelmünket: — »Jövő héten városunkban I fényes esküvő lesz. Hétfőn Sz. N esküszik örök hűséget B. I. urhölgynek. Kedden F. Z. vezeti oltárhoz menyasszonyát Sz. A. urhölgyet. Szombaton F. J. tartja esküvőjét H. J. urhölgy- gyel, s ugyancsak e napon köt boldog házasságot R. 0. H F. K. urhölgygyel. — — — Most már, hogy melyik lesz a négy között a valóban boldog házasság ? — melyik esküszik csak örök hűséget I — melyik vezeti csupán oltárhoz menyasszonyát ? és melyik tartja pusztán csak esküvőjét: ugyan, ki mondhatná meg ? . I . De én szeretem hinni, hogy mind a négy frigy boldog lesz, — s nemcsak az az utolsó,, melyet újdondász barátom ilyennek jelzett, az én örömemre! — mert ez az egy frigy köttetett az én templomomban! . . . Igaz, hogy sokat ront a dolgon az a körülmény, hogy nem én adtam össze ezt a 4-ik házaspárt sem, hanem egy Horváth, mégis bízom abban, hogy Reich Oszkár ur hr neve jelentése és kadencziája szerint — gazdag lesz a szerelemben s Oszkár a boldogságban úszkál; Fördős Kata urhölgy pedig fiirdős lesz 1 boldog megelégedés csendes tengerében! Különben fogadja mind a 4 uj pár, legjobb kivánataimat! Sohase lássanak a házas életben más tövist, mint az enyémet!

Palást.

MEGYEI IRODALMI CSARNOK.

Ezelőtt és most.

Mily végtelennek látszott e kis darab rét Hol vidáman üztük játékunk,

Ez, s falunk képezte földisménk keretét,

Ez volt nekünk egész világunk Gyönge karjaink a réten túl a laptát Áthajitani képtelenek —

Ha futva, fulladva elértük a métát Fáradtan ziláltak a keblek A fatornyos kis falu volt hazánk Mihez őszinte szívvel vonzó dánk Szűk látkörünk nem terjedt túl ezen,

Minden egyébre azt mondtuk, hogy idegen.

Apánk — akár kis biró, akár minister —

A legnagyobb ur volt előttünk,

Ki — hogy korlátlan nagy hatalom sok ezer Felett — volt erős, szilárd hitünk,

Hogy mesterünk a föld legbölcsebb férfia S nincs határa tudományának,

Hogy káptalan, egyetem, akadémia Tanácsot kérni hozzá járnak.

„Atyám külömb a tiednél, bölcsébb Mesterem, játékom drágább és szebb.“

Gőg, hiúság, versenygés csirája lm, már is ráismertet magára.

Volt Istenünk, egy halhatatlan örök lény Mindnyájunknak szerető atyja Ki — légy bár hatalmas, gyönge, gazdag, szegény, Fohászod egyképen meghallja.

Mily boldog voltam, hivő, ártatlan szívvel Imádkozva jó anyám mellett!

A kis falu megvan a zöldellő réttel,

Atyává lettem atyám helyett.

Isten is van, hisz ő halhatatlan, így tanították iskoláinkban.

Minden van a mi volt, — és még sem az,

Nem az ma — a mi egykor, —i az igaz.

A rét ma már sokkal csekélyebb mint elébb,

Vagy kapzsiságunk nagyobb talán ;

És az, mi gyermek igényeinknek elég Volt, nincs vágyaink magaslatán?

Kicsi már a falu, nem férünk meg benne,

Szégyeljük is hogy itt születtünk Visz bennünket a nagyralátás szelleme S már a haza is kevés nekünk.

A haza! mi kisszerű fogalom,

Mi elég lehetett tán egykoron,

De mi többre, magasbra vágyódunk;

Mert mi már világ polgárok vagyunk.

S oly nagyoknak tartnak-e minket fiaink '

— Görnyedt derekunkra tekintve'—

Mint a minők nekünk voltak elődeink ?

Megvallom 1—- Tamás vagyok benne.

Az egyikünk egy nagy ur körül őgyeleg,

Lésve egy kegyelmes szavára,

A másikunk a tömegeknek hizelg f >

Nagy a hajsza előre, hátra.

S mi az, miért annyi ember lót fut ?

Hivatal, koncz, sáp,*mandátum, vasút.

Ezalatt pedig a tanférfiak,

Ama bölcs emberek, koplalnak.

Hát Istenünkkel hogy állunk ? oh igen jól;

Egykor látatlanban imádtuk Ma itt, közöttünk forog, nincs többé távol Kezünkben van, testileg látjuk Ez Istenünk : Mammon, a tőzsde templomunk Imádságunk ez: Veszek, adok.

Wertheim-pénztár az oltár, melynél áldozunk A szentség: az érték papírok.

S e vallás külső, látható jele,

Kiváncsi vagy tudni mi lehetne?

Nem kereszt, nem thora, nem biblia Hanem az arany borjú alakja.

Horváth Imre.

Kirándulás az aldunai zuhatagokhoz.

Vaskapu-láz tartja izgalomba az országot, minden lap megírta már saját tudósítójának tapasztalatait, mely személyes meggyőződés, magyarázat, képzelet és egyéb behatások alatt nyert napvilágot.. Csekélységem e szépen és alaposan megirt czikkekkel nem óhajt és nem is képes versenyezni, azonban örök emlékére ez útnak, papírra vetem az általam látottakat, melyeket szemlélet, legilletékesebb informatiók s magyarázatok alapján magamnak e remek ut alatt gyűjtöttem.

De mielőtt »Babagáj“ sziklához érnénk, a mely kapuja az aldunai akadályok sorozatának, néhány szóban utunkról valamit.

Örömmel indultam nőm és kis fiam társaságában ez útnak, de vigságom lehütötte a „Drau“ hajó megérkezése, ijedelmem nem csalt, helyet Bajáig alig kaptunk, itt azonban megritkult az utasok száma, és annál kellemesebb volt további utunk, a hajó defek parancsnoka s tisztikara társaságában.

Nem szólva Mohács és annak szomorú emlékezetű Csele-patakjáról; Bezdan es az ott betorkoló Ferencz-csatomáról; utunk Dráva torokig egyhangú és unalmas, két oldalt tüzes, sik vidék. Majd Gombos jön, gőzkompjával és ismét egyhangúság egész a dombon épült Vukovárig. Seligradon egy 800 éves templom áll máig is, mely századokkal ezelőtt sülyedt le, egy sertés véletlenül kitúrta keresztjét, igy megtalálták, kiásták s most is pompázik; majd Illők szép kastélyával, Palánka, Futak, Kamenicz, hol Karácsonyi gróf remek kastélya uralja a vidéket, ezek után szőllök és szép villák közt hajónk a vasúti s repülő hid átszelésével Újvidéken köt ki. Szép élénk város 5-—6 templommal, szemközt fekszik Pé-