Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-17 / 46. szám
XXIII. évfolyam.-£G. szám. Szegzárd, I8S5. november 17. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó. egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . : 6 írt Félévre .....................3 „ Ne gyedévre .... I „ Egyes szám a kiadóhivatalban Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Me g j elen: — kr. Bezerédj István-utcza 6-ik szára alatt, Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová Hetenkint egyszer, vasárnap. n en hová a lap szellemi részét illető közaz előfizetések, hirdetések és a felNyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. OU „ 12 kr. lemónyek intézendők. szólamlások küldendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hív. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr. 100—200 1 . . . 2 I 87 | 200—300 „ ... 3 „ 87 n minden további 100 szó 1 írttal több Első és második, vagy első és ötödik. A Szegzárdon jövő év szeptember hónapjában megnyitandó állami főgymnásiumra vonatkozólag egyrészről az állam, másrészről a vármegye és város jogait és kötelezettségeit szabályozó szerződést a napokban érkezett leirata szerint a vallás és közoktatási minister azzal a változtatással fogadta el, hogy 1896 őszén, nem az első-ötödik, hanem az első és második középiskolai osztály megnyitására nézve vállal kötelezettséget s ennek folytán minden további év folytán egy újabb osztály megnyitását tervezi. Első pillanatra úgy látszik, miszerint a közoktatási kormány ezen a szerződés tervezettől s korábbi szóbeli igéréteitől eltérő intézkedést azért akarja életbeléptetni, hogy az állam által magára vállalt fenntartási költség © ~ © egy hányadát hosszabb időre kitolja s ily módon a tehert több évre megossza, mert ha az osztályok megnyitása a szerződési tervezet szerint eszközöltetett s 1896-ban az első és ötödik osztály megnyittatott volna, az okvetlen maga után vonja, hogy 1897-ik évben azután a második és hatodik osztályt kellett volna felállítani ; mig a kormány által tervezett módon az első évben két, a második és következő években pedig csak egy megnyitandó osztály tei'he és költsége hárulna az államra. De amint mi az ügy állásáról értesülve vagyunk, nem ez, vagy nem csupán ez a költségfelosztási szándok adta meg a jelzett intézkedésre az okot. A kormány ugyanis, mint a közoktatási költségvetés indokolása igazolja, a közszükséglet kielégítése czéljából a következő évben négy uj főgymnasium felállítását határozta el s habár ezen uj intézmények létrejövetelére a pénzügyi helyzet kevésbbé vigasztaló képe is nagy befolyású tényezőkép van hivatva szerepelni, azért mégis uj tanodák felállításának a legnagyobb n'ehézsége, a szükséges és alkalmas tanerők előteremtése. Úgy a tanári, mint tanítási pálya ma is egyike a legháládatlanabb és legkevésbbé vonzó pályáknak. A ki arra szánja magát, hogy a magyar nemzet kultúrájának legyen eszköze, annak ma is le kell számolni az élet kellemes és kecsegtető oldalaival; egy anyagilag rosszul dotált, előmenetelre majd semmi kilátással sem biró s sok nehézségekkel küzdő fáradtságos ut az, melyet a nemzeti művelő- dés harczosainak meg kell futniok. Nem csoda tehát, ha évről-évre fogy azoknak száma, kik előszeretetből vagy hivatásból e háladatlan pályafutást választják, minek természetszerű következménye, hogy minden uj tanintézet felállítása a szükséges tanerők hiányában nevezetes akadályokba ütközik. Alig tévedünk, ha a szegzárdi főgymnasium felállítandó osztályai meghatározásának okát, legalább részben, e kedvezőtlen körülményben keressük. Annyi bizonyos, hogy Tolnavármegyében mindjárt az első évben az ötödik osztálynak megnyitása rendkívül indokolt. Területén van két felekezeti algymnasium s a latin tanszékkel ellátott szegzárdi polgári iskolában számosán vannak, kik a tudományos pályára készülnek s igy a felállítandó ötödik osztály népességét biztosítanák. De bármennyire szükségét látjuk is a középiskolai ötödik osztálynak mindjárt a főgymnasium felállításának első évében való megnyitását, azért még se helyeselnők, ha a vármegye és Szegzárd közönsége a közokta- tási kormánynyal a felállítandó osztályokra vonatkozólag hosszabb időt igénylő tárgyalásokba bocsátkoznék. Kössük meg a szerződést a kormány által tervezett alakban, hogy ez által a főgym- nasiumnak a jövő évben leendő megnyitását biztosítsuk, de egy úttal tegyünk indokolt előterjesztést, a döntésre hivatott tényezők oly irányú informácziójára, hogy sokkal czélsze- rűbb, a közönség érdekeinek inkább megfelelő, ha a vármegye két négy osztályú közép- és a szegzárdi polgári iskola növendékei a vármegye területén folytathatják tanulmányaikat. Egy ilyen indokolt felterjesztésnek azt hisszük meg lenne az az eredménye, hogy érdekeink az ügy elodázása nélkül kielégítést nyernének. —b. TARCZA. _______ Ha majd egykor üt az óra, S engem örök némaság fed: Eljösz-e árva síromhoz? Imára téve kis kezed. Nyil-e ajkad szent fohászra, Ha szomorún harangoznak ? Ha majd kiégett szivemre, Puszta, rideg hantot dobnak. Tűzöl-e majd nefelejtset Örökzölddel koszorúba? Ultetsz-e majd rozmaringot Az elhagyott sirhalomra ? Megöntözöd-e fejfámat Drága hulló künyeiddel ? Megsiratod-e emlékem Bánatos szép szemeiddel ? Temetsz-e szived mélyére Igaz gyöngyöt hü szerelmet? Fogsz-e akkor is szeretni Ha én többé már nem leszek ? Elaltatsz-e ha majd szivem Álmaiból felsír hozzád ? Oh! Tudom eg y ima, s egy köny Édes örök nyugalmat ád ! Ibolya. A komornyik. — Jogosított eredeti közlemény. — Irta: SZ0MAHÁZY ISTVÁN. Johann, a szegény Johann rossz bőrben van. Az öreg udvari tanácsos, a császárváros leghíresebb orvosa lemondólag rázta fejét a délelőtti viziten. Az előszobában kenetteljesen szólt a paciens könnyező felesé gének: A szemüveges udvari káplán, ki mint iró is jelentékeny nevet szerzett, szomorúan állít be estefelé. 0, a ki többnyire csak fenséges lelkeket kisér el ama bizonyos kapuig, most csöndesen közeledik a Johann alacsony ágya felé. Szó nem hallatszik a bezárt ajtókon át, de a szegény család azért szivdobogva hallgatózik. Hang nem veri föl már az alkonyat hideg csöndjét, mint a pap komoly, dallamos kijelentése. — Fiam . . . felodalak . . . édes fiam . . . A Johann fia, ki maga is elsőrendű, orvos, teljesen fejét veszítve, dől az anyja megroskadt vállaira. Apró kis leánykái, Emma és Alisz, rémülten függesztik reá nagy, kinyílt gyermekszemeiket. Az ablakon át a külvárosi utcza túlsó felén, valami szatócs szivaroz és mosolyog. Egy-egy robogó kocsi gördül el az ablak alatt, egy omnibusz kocsis kiáltoz. Minden úgy tűnik fel előttünk, mint valami különös álom. Odabenn, a haldokló tágas szobájában minden nesz elhal. De hirtelen megnyílik az ajtó és az elegáns udvari káplán szó nélkül ki jön. A hogy meghajol, a hogy a kezét nyújtja, a hogy prémes- kabátját magára ölti, mindez úgy tűnik fel előttük, mintha egy földöntúli, hatalmas lény járt volna itt. Az öreg asszony sírva csókolja meg a pap vékony gyűrűs kezét. És a mint az ezüstös batár felnyílik s a chamois szinü kocsis a lovak közé csap, mikor a tüzes paripák hirtelen megindulnak a város felé, mindannyian úgy érzik, mintha az utolsó remény is eltűnt volna. Csak a két unoka Emma és Alice födöznek föl valahol egy medencze arany halat s pajkosan mulatni kezdenek velük. De Róza, a komorna szomorú diskréczióval vág közbe. — Csönd kicsikék, nem szabad játszani! A nagy papa igen rosszul van. Harminezkét évvel azelőtt egy májusi reggel vidám trombita hangok közt indult meg a delizsánsz a nagy császárváros felé s a zöld kalapos postakocsis még egyszer meglobogtatta a kalapját a falusi korcsma előtt. A kocsi bőrös belsejében egy fiatal legény nézett még egyszer vissza a falu határán az eltűnő erdőcske irányába ... Johannt nagy szerencse várta odafonn, melyről az egész környék beszélt. A fiatal fenséges ur a császár unokaöcscse, valahogy összeakadt a csinos legénynyel a stájer hegyek között s hamarosan megszerette a fürge, szolgálatkész fiút. Mikor fényes kíséretével eltávozott onnan, nehány aranyat csúsztatott a Johann kezébe s jóakarattal ütött a vállára. — Jöjj fel Bécsbe, fiú — szólt — s jelentkezz Callion grófnál, az udvarmesteremnél. Johann egy hónappal később hivatalosan felvétetett a fenséges ur udvari lakájai közzé s két vagy három év múlva a főherczeg első komornyikja lett.
