Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-29 / 39. szám
XXIII. évfolyam. 30. szám. Szegzárd, 1895. szeptember 29. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyósztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnám3gyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre ..................3 „ — „ Ne gyedévre . I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Megj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr. 100—200 I . . . 2 I 87 | 200—300 „ . . . 3 „ 87 „ minden további 100 szó l írttal több vao-v annak a számtalan naárvnevü nolitikusÉgő szeretetem Szegzárd iránt... Midőn Kossuth Ferencz páratlan lelkes fogadtatás és nagymérvű ünnepeltetés után, múlt hétfőn reggel elutazási szándokkal a szeg- zárdi vasúti állomáshoz hajtatott, kísérőinek feltűnt, hogy a szép domború mellen, a kabát felső gombja helyén ezúttal kivételesen egy szép, sötét vörös virág díszeleg s nem a megszokott fehér őszi rózsa; kérdés intéztetvén hozzá, hogy miért lett hűtlen szerény, ked- vencz virágához s hogy mit jelent a piros szinváltozás, azt felelte reá: ez a piros virág jelzi égő szeretetemet Szegzárd iránt! Természetesen értve alatta nem csupán Szegzárd város lakosságát, hanem azt a 12000—15000 főre tehető ujjongó tömeget, mely a vármegye különböző részeiből, leginkább azonban az örökké elvhü Sárközből és ugyanolyan Agárd községéből seregeit ott össze, hogy Kossuth Lajos fiát szemtől-szembe lássa; hogy hallja ajkairól az örökigazságu igét ; hogy erőt meritsena vele való érintkezésből a reá váró küzdelmekben. Később midőn egy pillanatig sem pihenhetve, alig győzte a felhangzó üdvrivalgásokat viszonozni s a százszámra neki nyújtott kezeket egy barátságos kézszoritással érinteni; midőn a feléje tolongó nagy emberáradat könytelt szemekkel csókolta kezét és ruháját, akkor ismét egy jellemző nyilatkozatot tett, mely bizonyára kellemes visszhangot fog kelteni mindazoknál, kik fogadtatásának előkészítésében fáradoztak. Azt mondta ekkor: hogy Magyarországon tett számos utazásai közben részesült ugyan nagyobb külső pompával ellátott fogadtatásban, d e oly szives, lelkes fogadtatást, mint Szegzárdon, még sehol sem tapasztalt... E két nyilatkozat eléggé jellemzi Kossuth Ferencznek itteni megjelenése alkalmával szerzett tapasztalatait s azt a benyomást, melyet Szegzárdról való távozása alkalmával magával vitt. íme tehát Szegzárd ismeri most már Kossuth Ferenczet; megítélheti, hogy minő értéket tulajdonítson azoknak a rágalmaknak, melyeket ellenfelei uton-utfélen feléje szórnak. Azt mondták róla, hogy egy tehetség nélküli szerencselovag, ki a nimbust, mely hallhatatlan atyja nevét környezi, politikai szereplésének rugójául akarja felhasználni. Szegzárdon elmondott, rögtönzött beszédei után ki fogja a politikai téren való szereplésre hivatottságát kétségbe vonni? ki mondhatja róla, hogy nincs meg benne mind az a képesség, mely őt államférfiul magaslatra emelni hivatott. Szemére vetették, miszerint különböző intézeteknél tisztességes állásokat fogadott el, hogy azok jövedelmével anyagi létet biztosítson magának s bírja a nagy költekezést, mely a szerepéből kifolyólag szükséges utazások alkalmával nagy mérvben terheli. Hát fogja e valaki egy Szél Kálmánnak, egy Wekerlének, egy gróf Zichy Nándornak nak, kik hasonló helyzetben vannak, szemére dobni, hogy nagy intézeteknél ilyen busásan javadalmazott állásokat, mint hivatott egyének, egyenesen a közjó érdekében elvállalnak ? Nos a mi egyiknek jogos, az a másiknak is az s még nem olvastunk olyan erkölcstant, mely úgy állítaná fel tételeit, hogy egy és ugyanazon eljárás tisztességes és helyes, de csak a politikai pártok tagjainak bizonyos ki- választottjaira nézve, a többire nézve kárhozat és bűn! Hát az emberekben a létért való küzdelemben rossz sok tulajdon fejlődhetik, hanem azért még is a legutálosabb az, midőn egymás emelkedését ravaszul ellenőrzik s a mint észreveszik, hogy a másik esetleg föléjök emelked- hetik, rögtön készek lábába kapaszkodni, hogy őt visszarántsák s ha lehet a sárba tapodják. Kossuth Ferencz is bizonyára osztályrészese lesz és pedig nem közönséges mérv- ben, ennek a kifejlődő harcznak; de mi bízunk benne, hogy kifogástalan viselkedésével, erkölcseinek tisztaságával tündökölve, nem fog alkalmat szolgáltatni ellenfeleinek a győzelemre; annyival inkább, mert most már körülbelül odafejlődik a dolog, hogy vele bukik egy általunk szolgált nagy és szent ügy. Különben égő szeretetét, melyet Szegzárdon léte alkalmával oly tüntető módon nyilvánított, szivünk- mélyéből viszonozzuk! b. TÁRCZA. Szél zúgatja. Szél zúgatja a nyárfákat a szigetben, Lakhatom-e, szép angyalom a szivedben V Bús madárnak lesz-é benne meleg fészkem ? Kérdésimre mit mond az a bűvös két szem? Azt mondja tán, hogy reményem nem hiába Köt te hozzád üdvösségem szent bálványa? Hogy életem sajkájának te vagy réve, S bár szenvedjek, boldog leszek hozzád érve? Vagy azt mondja: szakadjon el reménységem, Égesse el a szerelem fájó szivem; Jöjjön vihar s boiitsa föl a sajkámat, Hogy csak ne is sóhajthassak teutánad? Tóth István. „Kossuth Ferencz“-röl. A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. Egy teljes napig voltam Kossuth Ferencz közelében. Láttam őt csendes baráti körben, láttam őt nagy tömeg élén, a népszeretet viharos forgatagában, beszéltem vele mint politikussal és hallgattam őt mint magánembert. Elég idő és alkalom arra, hogy hű képet hímezzek róla. Kossuth Ferencz a legszeretetremóltóbb emberek egyike, a kivel életemben találkoztam. Midőn a vonat megindul és az éljenek elhangzanak, csendesen vissza vonul helyére, oly igénytelenül, oly szerényen, mintha az igazi Kossuth Ferencz, a ki a halhatatlan név örököse, valamelyik másik kocsiba tűnt volna el. Akárhány hozzá képest apró emberkét láttám már gőggel eltelve feszelegni a vasúton, a ki még legközelebbi hozzátartozóitól is kérlelhetlenül harácsolja be a hízelgés apró pénzét Kossuth Ferencz inkább hallgatag, mint közlékeny. Szívesebben hallgatja a társalgást, minthogy részt vegyen benne. De ha érdekes kérdés vetődik fel, egész lélekkel figyel. Megjegyzései rövidek és találóak. Rendkívül szereti a népről szálló adomákat. Kaczagását nem hallottam, de a mosoly gyorsan kiül ajakára. A magyar nyelvet tökéletesen birja. Ritkán történt, hogy gondolatához nem találta meg a kellő szavat. Pár pillanatig tartott csak, hogy keresgélt utána, viszont többször oly szót használt, mely kevésbé használatos és csak a legolvasottabb magyar lelki kincstárában van meg. Egész utón nem hallottam tőle idegen szavat. Még az olasz vagy franczia közmondásokat is magyarra fordítva idézte. (Nagyöröme is telik benne Madarász József bátyánknak, a ki minden idegen szót menten gombos tü hegyre szúr.) ügy tapasztaltam, hogy Kossuth Ferencz soha nem készíti el előre beszédjeit. Egyetlen sor irást nem láttam nála, még gondolatokat sem vet papírra, mint a szónokok legtöbbje. Egészen a pillanat hatására bízza magát, legkivált az üdvözletekre adott feleleteinél. És ezek a legsikerültebbek. A mily egyszerű a lénye, oly egyszerű a ruházata is. A csínt, tisztaságot szereti, de kerül minden feltűnőt. Egész ékessége egy fehér őszirózsa volt [a gomblyukba tűzve. Ez a legkedvesebb virága. Emlékező tehetsége bámulatos. A vissza utazásnál láttam, hogy a nagy-dorogi földmives polgártársakat nem csak egygyenként felismerte, de még vezeték és kereszt neveiken is szólli tóttá. Rendkívül szereti a zenét, legfőkép a magyar nótát! Szemére vetik Kossuth Ferencznek, hogy sokszor emlegeti édesatyját. Politikai beszédében talán igen, magán körben 0 7 Ö a legritkábban és akkor is a legmélyebb fiúi kegyelettel. „Szegény jó édes atyám“ . . . igy említi. Kossuth Ferencz lényében nincs meg az izgató tűz. Szónoklata inkább oktat, mint hevít, beszédjeinél inkább az ész munkál, mint a tűz. Csak a legritkább esetben ragadja el az érzelem heve és tör ki szivéből egy-egy tűz gondolat. » A szegzárdi útban a legszebb képek egyike volt a nagy-dorogi fogadtatás. A nyílt pályán állt meg.
