Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-04-02 / 14. szám
6 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (14 sz.) 1893. április 2. Az évenkinti társulatok alakítása szövetkezetünk működése körét minden irányban fokozván, tisztviselőinktől fokozottabb erőkifejtést követeltünk és ezek feladatuknak elismerésre méltó módon eleget is tettek, a mint ezt a felügyelő bizottság az üzletév folyamán teljesített vizsgálatok és a zárszámadások vizsgálása alkalmával jóváhagyása által kifejezte. Az itt előadottak eredményét mutatja a közlésre bocsátott 1882. évi zárszámadásunk, mely szerint tekintettel az előjegyzési dij törlésére és a késedelem dijak tetemes leszállítására a lehető legkedvezőbb üzleti eredményt tünteti fel. Ugyancsak kedvező fejlődést mutat tisztviselőink nyugdíjalapja és reméljük, hogy intézetünk azon vezér elvek mellett, melyekkel eddig fentartottuk, tovább fejlődni és virágozni fog. A szegzárdi kér. betegsegélyző pénztár. A betegsegélyző pénztárak felállítására alkotott törvényt a legüdvösebb 1 leghuinánusobbnak kell tartanunk; mert ennek értelmében országszerte megalakultak a betegsegélyző pénztárak, melyek ezer és ezer munkásnak nyújtanak segélyt, ha a fárasztó munka megviseli egészségűket, megtöri testi erejöket. A szegzárdi kerületi betegsegélyző pénztár már annyira szervezve van, hogy mégkezdhette áldásos működését. Ennek a humánus egyesületnek köteles tagjai Tolnavármegye összes segédei, tanonczai munkásai, a kik az ipartestület valamely tagjánál alkalmazva vannak, a mennyiben 1200 írtnál magasabb évi, vagy 4 írtnál magasabb napi fizetésben nem részesülnek. A tagok ingyen orvosi segélyt, gyógyszert, szülészeti támogatást, táppénzt, temetkezési segélyt kapnak, ha betegség miatt munkájokat nem végezhetik. Kétségtelen tehát, hogy a betegsegélyző pénztár nagy kedvezményt nyújt tagjainak s ez által megmenti őket a biztos pusztulástól. Ma még vannak ennek az intézménynek ellenzői, mivel nemes czéljait nem ismerik; de erősen hisszük, hogy ez mind kedvezően meg fog változni, a mint közvetlenül tapasztalni fogják működésének áldásait. A szegzárdi kerületi betegsegélyző pénztár igazgatósága márczius hó 26-án tartotta Mehrwcth Ferencz tevékeny elnök vezetése alatt ülését, melynek lefolyását a következőkben ismertetjük: Az ülés megnyitása után felolvastatok az elnök kimerítő jelentése, mely a betegsegélyső pénztár belőletőben történt fontos intézkedésekről számol be. — Jegyzőkönyvi hitelesitőkül Steiner Károly és Fránek János igazgatósági tagok kérettek fel. Elnöki előterjesztésre kijeleitettek a vidéki orvosok, bizalmi férfiak és gyógyszerészek; majd központi főorvosnak megválasztották dr. He rezeg Gyula kórházi alorvost, ki a betegek látogatása, illetve gyógykezelésén kívül, a pénztári s az orvosi szakba vágó összes írásbeli munkákat is végzi. A vidéki orvosok részére kidolgozott kimerítő I alapos orvosi utasítások elkészítéséért az igazgatóság Fránek János igazgatósági tag indítványára dr. Herczeg Ggyulának jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. A titkári teendők végzésével megbízott Véges Jánosnak az igazgatóság 30 írt havi tiszteletdijat szavazott meg. Az alapszabályok 23.§-a értelmében az igazgatóság kimondotta, hogy az igazgatósági tagok kész kiadásait megtéríti. Az ügyviteli szabályok elkészítése végett egy bizottság küldetett ki, melybe Fránek János, Pirnitzer Antal, Gacsályi József és Véges János titkár választattak be. A pénztár részére egy Wertheim-szekrény beszerzését határozták el és a szükséges intézkedések megtételével Mehrwerth Ferencz elnököt bízták meg. Jövőben az igazgatóság minden hó első vasárnapján délelőtt 10 órakor irodai helyiségóban ülésezni fog, hogy a beérkezett ügyek fölött határozzon. SZÍNÉSZET. A világot jelentő deszkákról elhangzott az utolsó szó. Február 16-ától márczius 26-áig hirdették Thalia papjai és papnői a szépet, a nemeset, a jót és tőlük telhetőleg iparkodtak a közönséget kielégíteni. Elmondhatjuk, hogy Balog Árpád színtársulatával együtt szép hírnevet hagyott hátra és midőn ezen nézetünknek kifejezést adunk, nem hagyhatjuk megemlítetlenül azt sem, hogy Balog színigazgató nem kímélte a költségeket sem a legújabb darabok megszerzésére. így legutóbb márczius 25-én Jiallgatói lehettünk a magyar színművek egyik remekének, „A dolovai nábob leánya“ czimű darabnak. A darabot mágát méltatni azok után, miket a fővárosi lapok mar róla irtak, nem szükséges; valamennyi dicsórőleg nyilatkozott. A darab előadása, a mennyiben négy nap alatt valamit meg lehet tanulni, sikerültnek mondható. A főbb szerepeket Balog (Tarján), Mihályfi Juliska (Vilma), Havy (Merlin) és Váradyné (Szirmaynó) játszották. Balog ős Mihályfi játékukkal többszörösen hatást keltettek, az utóbbi különösen a néma jelenetben, a midőn csak mozdulataival és arczjátókával ad érzelmeinek kifejezést s a 4. felvonás vegén, a mikor segítségére siet Tarjánnak, ki gyengesége miatt összerogyik. Váradinó ügyesen adta a „kincstári asszonyt.“ Havy ez előadásnál is kiválónak mondható. Hrubos (Bilitzky) a 18 éves és hű bajtársu hadapródot kifogástalanul játszotta. Ez alkalommal Várady karmester is bemutatta színészi képességét, mint Tarjánnak privatdinerje. A mi a publikumot illeti, az egész idény alatt nem voltak ennyien egy estén sem. Vasárnap, márczius 26-án Ágotái jutalomjátékául és egyúttal utolsó előadásnak „A tanfelügyelő“ került színre szép számú közönség előtt. F. IRODALOM. — Jókai Mór regényei képes kiadásban. Most jelent meg az Athenaeum irod. és nyomdai r. társulat kiadásában fentirt vállalat első füzete, melynek borítékán e fényes kiadásra vonatkozólag a következőket olvassuk: Jókai Mór müvei megmérhetetlen szellemi kincset képeznek reánk nézve; nem csak azői’t, mivel milliókra megy azok száma, kik azokból mulattatást, szórakozást, nemes élvezetet merítettek, nem is azért csak, mivel az ő alakjaiban és nyelvezetében nyilvánul meg a nemzeti szellem a maga legeredetibb voltában: hanem főképen azon okból, mivel Jókai az ő phantasiájának csodaszerü elevenségével épen azon szellemi tulajdonságra gyakorolja a legerősebb hatást, mely nemzeti jellegünknek egyik fővonását képezi: a képzeletre. Egyéb fényes irói tulajdonságai mellett, alkotásai ezen sajátos jellegének köszöni Jókai azon páratlan népszerűséget, melyet már régibb munkáival magának minden időkre kivívott, azon lelkes rajongást, meíylyel népünk ifja, öregje, lányai és asszon- nyai az ő munkáit folyton élvezik; s egyúttal munkáinak ezen vonása az, mely egyv másik szellemi kincsnek kulcsát is magában rejti, a mennyiben alig létezik író, a kinek művei képekkel való diszitésre annyira alkalmasak volnának, mint épen Jókai Mór regényei. — A festői alakok s jelenetek lépten-nyo- mon követik egymást, — egy-egy fejezetén mintha varázsteli szinpompa ömlene el — s a mővósz, a ki | művei illusztrálására válalkozik, nem hogy hiányát órezué az alkalmas tárgyaknak; — épen ellenkezőleg azok sokasága által ejtetik zavarba. Az olvasó közönségnek is régi, gyakran hangoztatott vágyát képezi, hogy Jókai kiváló regényeit oly kiadásban élvezhesse, melyben a festőművészet gyönyörködtető ereje a tartalom és nyelvezet kiegészítése gyanánt érvénybe lép, s igy mondhatjuk — általános óhajnak teszünk eleget, midőn Jókai Mór regényeinek képes diszkiadását — nem csekély áldozatokkal — megindítjuk. E vállalatban, mely az olvasó és műkedvelő közönség kellő támogatása mellett irodalmunk egyik legszebb termékévé, egyik legfényesebb remekévé fog fejlődni, egyelőre a következő regények kiadását vittük tervbe;Egy magyar nábob. Az arany ember. Szeretve mind a vérpadig. Bálványos vár. A ‘Damokosok. Legelsőnek Egy magyar nábob kerül sajtó alá. Ez 18—20 füzetben 62 finom kiviteli szöveg képpel s 8 szines aquarell-kép- pel lesz díszítve, melyek Goró Lajos jeles festművó- szünk kezéből kerültek ki. Azon leszünk, hogy a Magyar Nábob Jókai Mór 50 éves irói jubieumára, melyét az egész nemzet ez óv szeptember havára ünnepel, teljesén megjelenhessen, hogy ezen diszkiadás mintegy emléket képezzen, melyet a nemzet hálája és kegyelete legkedveltebb, legnagyobb élő írójának emel. Hogy ehhez minél számosabban hozzájárulhassanak, a kiadás árát legolcsóbbra szabtuk. Egy-egy füzet ára 40 krajezár. Előfizetés 10 füzetre 4 forinttal úgy az Athenaeum könyvkiadó-hivasalához (Budapest, Ferencziek- tere 3), mint bármely könyvkereskedéshez czimezhető. A első füzet az itt tett ígéretek beváltását bizonyítja. Papír, szedés, nyomás, a szövegkópek, valamint a füzethez mellékelt remek aquareükép e kiadást válódi remek- és díszmunkává emelik mely olvasóink támogatását legnagyobb mórtékben]megőrdemli. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL Tudvalevő dolog, hogy a bátai leszámolási ügy es részletei még mindig hatósági intézkedés alatt állnak; azért a közügy érdekében gondosan kerülnöm kell minden oly választ vagy nyilatkozatot, ami egyrészt egyesek mocskolása avagy magasztalásával a hatóságok befolyásolására szolgálhatna, de a közvélemény érdekeltségét sem szabad már a tisztesség tekintetéből sem, idő előtt holmi hírlapi liczitácziók- kal oktalanul felkelteni; ennélfogva „Kuvik urnák“ a „Szegzárd Vidéke“ 12. sz. megjeleut czikkóre, melyet ő nyilvánvalóan a hatóságok és a közvélemény befolyásolására tett közzé, csak annyit válaszolok, hogy az abban megtámadott álláspontomat jövőben is fentartom és a bátai leszámolási ügyre vonatkozó hasznos tudnivalókat a hatósági intézkedések befejeztével fogom a maguk valóságában leleplezni, — addig egyáltalán semmiféle hírlapi feleselgetésbe nem bocsátkozom. (Zivatar.) Pecsét. Aranybánya Báttaszéken. Fölfedezte az ital és fogyasztási adóbérlő ezég, hő- gyészi Krausz & Comp. (Folytatás.) 8. Steindl Tamás trágyát vett; rá áldomást ígért az árán -felül. Az áldomás borért elment az eladó fél felesége. Steindl maga nem volt otthon, hanem apja, ki is fia tudta nélkül neki bort nem adván, elutasitá az asszonyt.. Hogy, hogy sem, a spiczlik az ifjú Steindlra az utczán két üveggel várakozó asszonynak pénzt nyomtak a markába, hogy majd ha a bort a gazdától megkapja, mintegy a bor áraként a pénzt nyújtsa neki át. A spitczlik az asz- szony után lestek és miután az, a már mekérkezett gazdához bement és gondolták, hogy a két üveg megtöltetettt: mint a sasok a prédára, ügy ők a pinezóben termettek, kérvén a gazdától a pénzt, mely azonban a spiczlik szégyenére és boszantására nem a Steindl, hanem az asszony markában volt. Erre mégis lefoglalták borait, 1371 litert. Másnap csendőrökkel elvitték. Elárverezték. A paraszt- gazda mindeddig nem kapott vissza sem bort, sem pénzt, hanem ráadásul még bérlők jelentették föl a pénzügyigazgatóságnál, hogy a kárvallott hátralékban van az elárverezett borra 59 frt. 61 krrul. Steindl kapott is a községi elöljáróság utján fizetési meghagyást a pénzügyi igazgatóságtól, hogy 8 nap alatt fizesse le fenti összeget különbeni végrehajtás terhe mellett. 9. Nyers vendéglős nmgadózott sört átadott szintén külön korcsmárosnő napának. Utóbbinak újra megkellett adóznia az átvett sörről. Pedig mindkét fél bejelentette. Hogy bérlők sántikálnak törvényismeretökben, az bizonyos; vagy ha tudják ezt, úgy visszaélnek a törvény világos rendelete ellen. L. min. ut. 6. §-ának 5. kikezdésót. Mert Nyers Pállal nincs havi leszámolásuk s igy a kétszeres megadóztatás törvényellenes. Ennyi elég a nagyjából. A fölemlített 9 eset a soknál is több törvénytelenséget, sőt szándékos bűnt tüntet föl. Igóretünkhez képest figyelemmel fogjuk kisérni az ólomszárnyu igazságszolgáltatást ezen 9 eset és közülök jogorvoslást keresők érdekében. Hivatkozunk az egyes feleknek ügymenetére; tessék a tényállást a „T. K.“ számaibau előkutatni. Például az igazságszolgáltatás összekuszálására: 1. Haukot a szemlósz Báttaszéken maga elé hivatta márczius 22-ón. A szemlész azt mondja Hauk- nak, hogy a szegzárdi Krausz tagadja, miszerint ő neki, a Hauknak pinezéjéban bora lett volna elhelyezve : értsd, hogy annak elhiszi a szemlósz, amit mond. Szemlósz rá akarta bírni Haukot, hogy vallaná meg ő előtte, miszerint az eladott bor nem a Krauszé, hanem a maga be nem jelentett, készakarva elhallgatott s a büntetést maga után vonandott bora lett legyen. Azért a szemlósz ajánlja Hauknak a ki- egyeszkedóst, mert a büntetés majd a 300 frtot is meghaladja. Szép kilátás! —1 Erre újból megsajdult a verembe esett sógornak az a füle töve, melyet meg- pofleveseztek, midőn megkötözték; aminőt életében még nem kapott s mig ól megemlegeti: most meg Mefisztó, a szivére fölesküdött állami közeg azt sziszegi a fülébe, hogy Hauk „vádolt tenmagadat!“ Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BODA VILMOS.
