Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-12-24 / 52. szám
1893. deczember 24 IRODALOM. A magyar szabadságharcz történetéből. Gracza György gyönyörű munkájából, melynek első fizetét országszerte a legnagyobb lelkesedéssel fogadták, óie^jelent a második füzet. Az eleven tollú szerző folytatja benne a márczius 15-iki dicső események leírását: hogyan állapították meg a tizenkét pontot, hogyan olvasta fel Petőfi a „Talpra Magyar“-t, hogyan készült a szabadsajtó első terméke stb. Ezt a füzetet is rendkívül érdekes és kivétel nélkül jól sikerült képek díszítik. Mindjárt a füzet elején ott van Jókai fiatalkori arczképe, melyet Vachott Imréé követ; a többi képek: Länderer és Heckenast- nyomda 1848-ban, a pesti nemzeti színház 1848-ban, Egressi Gábor, a Talpra magyar dallama, úgy, a mint as 1848. márcz. 15-én Kálozdi János megkomponálta, a szabadsajtó első példányának fölmutatása a nép előtt, a nemzeti muzeum előtti népgyüléS, Táncsics Mihály arczképe, egy 1848-iki gunykép: •Kard és Czopf“, a „Talpra magyar“ határa ez. nagy allegorikus kép, a budai helytartósági épület 1848 ban és végre az államfoglyok kiszabadítása. Végre van e füzetnek is nagyon érdekes külön melléklete: a közcsendi bizottmány első proklamá- cziója a közönséghez, még pedig ugyanolyan papirosra és ugyanolyan betűkkel nyomtatva, mint az eredeti. A mint látható, a kiadó ezég (Wodianer F éz fiai) híven beváltja az illusztrácziókat illető Ígéretét; valóban nincs magyar mű, mely e részben versenyezhetne a Szabadságharcz Történevel. E füzet is, mint az előző, 30 krórt kapható, melyekre elő is lehet fizetni: 6 füzetre (negyedév) 1 frt 80 krral, 12 füzetre 3 frt 60 krral, 24-re 7 frt 20 krral. Az előfizetési pénzek legczélszerübben posta-utalványnyal nz 1848/49-iki Szabadságharcz Története kiadóhivatalához, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) könyvkiadóhivatalához, Budapesten, Andrássy-ut 21. sz. a. küldendők be. Fölösleges bővebben fejtegetni, hogy milyen igazi hazafias munkát végeznek azok, a kik e műnek terjesztésével, a szabadsághősök és vértanuk önfeláldozó tetteit ismertetik. Viszontszolgálatképen hajlandó a kiadóhivatal minden 7 gyűjtött példány után a 8-dikat tiszteletpéldánykép megküldeni. Ha tehát kétszer bét példány gyüjtetik, úgy 2 tiszteletpéldány áll rendelkezésére a gyűjtőnek. Kívánatra a tiszteletpéldány helyett annak bolti árát pvf megküldi a kiadó ezég, mire néz ve ^ m. égj egyezte- fV* ; hogy amennyiben a mű 3Ö füzetre van tervezve, ? { 6 etenkint 30 krjával ezen összeg minden 7 póí- Kftnc után 9 írtra rúg. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Igen tisztelt választó-közönség! Nem mulaszthatom el ez alkalommal, hogy az általam igen tisztelt választó közönségnek az elöljáróság újabb megválasztása alkalmával irányomban tanúsított megtisztelő bizalmát a legnagyobb köszönettel nyilvánosan meg ne köszönjem. Nem lévén alkalmam a választás befejeztének és kihirdetésének alkalmával jelen lenni, hogy ott azonnal ezt megtehettem volna. Tudom, igen sokaknak feltűnt, hogy én mind amellett, hogy egész az utolsó napig mindenkinek úgy nyilatkoztam, hogy én az elpusztult szőleim újra alakítása és több elfoglaltságom miatt a birói állást el nem fogadhatom s meglehet, hogy éppen ezen oknál fogva is lépett fel igen tisztelt barátom Zsigmond Ferencz is, — s talán ezen oknál fogva a szavazásnál ellenj elekemre szavaztak; de engedjék meg nekem, hogy itt e helyen felkérjem őket, hogy én ennek úgy megtörténtéről nem tehetek; mert én határozottan óhajtottam volna, ha saját akaratomat követhettem volna, ezen terhes állástól szabadulni, de mivel minden kérésem és általam felhozottak daczára is, a kijelelő bizottság első helyre jelelt s az igen tisztelt választó közönség nagyobb része oly, hogy úgy mondjam, soha meg nem érdemelt pártolásában részesített, különösen nem mulaszthatom el az általam igen tisztelt értelmiségnek oly tömegesen mellettem történt megnyilatkozását megköszönni. Legyenek meggyőződve jó indulatomról mindazok, kik bármi okból ellenem szavaztak is, hogy éppen úgy, mint igen becses pártolóim is, habár vagyonilag hátrányomra szolgál is, újabban meghajolok becses bizalmuknak s iparkodni fogok személy válogatás nélkül, a legjobb meggyőződésem szerint, minden adózó lakos társaimnak bárhol s bármikor tehetségem szerint szolgálatára lenni. Tartsanak meg továbbra is becses jóindulatukban. Isten önökkel! Takler József, bíró. Válasz Mözs község érdemes elöljáróságának. „Tüntetés az óvoda ellen“ czimü czik- ket én Írtam, de nem „rosszakaratból“, sem pedig „elfogultságból“, — hanem csupán ügyszeretetből. Hiába való munka volt ezen czikk ellen oly hosszasan replikázni, mert vagy tüntettek az óvoda ellen, vagy nem. Ha nem, úgy feutnevezett czikket egyszerűen mint „koholmányt“ kellett volna megbélyegezni. Ha tüntettek (a mi tény, mert ellene dolgoztak, felebbeztek stb., a hogy nyilatkozatukban önök is elismerik) — akkor miért védekeznek? TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (52. sz.) Felebbezésüknek főokát a szegzárdi hitközségi adó képezi. Hát ez is ok. a felebbezésre? Hisz éppen azon körülmény, hogy a mözsieknek terjedelmes határukon kivül más községekben is vau fekvő vagyonuk, tanu-dtja, miszerint nem szegény a lakosság. (Én nem bánnám, ha Szegzárdon 1000 frt hitközségi adóval volnék megróva!) Már most, ha Mözshöz hasonló szegény községekben sehol sem kellene óvodát állítani, hány uj óvoda létesülne Tolnamegyében! ? Bizony nagyon kevés! A mözsiek nem is tudják, mi a szegénység. Tudok ón sok nagyközséget, melyhez képest Mözs valóságos mennyország. Hát azért hozatott a kisded-óvási törvény, hogy azt a mö..siek ignorálják ? Hit azt hiszik önök, hogy a kormány nincs tudatában annak, miszerint fillokszera-puszti- totta községekben jelenleg sok a szegény ember? Ebből azonban még nem következik, hogy szegény ember gyermeke ostoba maradjon. Ha szegény a község, majd felállítja az állam a kisded-óvodát, mert a népnevelés mindnyájunk érdeke. Önök „teljesen feles- léges“-nek mondják az óvodát! Ez szégyenletes állítás. Mert egy tanintézet soha sem lehet felesleges. Önök jól tudják, hogy én 1884. és 1885-ben Mözsön mint I. osztályú tanító működtem. Akkor bő alkalmam volt az óvoda szükségességét érezni, Az első osstályba adott gyermekek bizony sem németül, sem tótul nem tudtak; magyarul pedig nem is értettek egy hangot sem. A legtöbb gyermek még saját nevét sem tudta megmondani, — hát még atyja vagy anyja nevét! Az ilyen ujoncz-növendékekkel félévig vesződtem, mig a beszéléshez szükséges mozdulatokat elsajátították. Hogy igy a törvényben előirt követelményeknek megfelelhessek, óriási munkát kellett végeznem — Pedig megfeleltem — a mint okmányaim bizonytják. Mennyivel könnyebb munkám lett volna, ha azon gyermekek három évig az óvodát látogatva, mint ügyes, figyelmes és m a- gyarul tudó ujonezok adatnak át osztályomba. Mennyivel többet végezhettem volna! ^^Mindezt helyesen megítélni csak az tudja, ki óvodából átvett gyermekeket tanított. •»’ Sok érvet hozhatnék föl az óvoda szükségessége mellett és az önök helytelen eljárása ellen, de nem teszeméppen azért, mert csak a szent ügy mellett szóltam s mindenkor távol volt tőlem a s*.© mélyeskedés. Nem áll tehát, hogy czikKöm „a helyzet nem ismeréséből“ származott, mert ha valaki/ úgy én is ismerem a mözsi állapotokat s Mözsről, mint szülőhelyemről, szólnom is jogomban van. Hogy magamat „kulturharezosnak“ tartom, ebben igazuk van. „Elsőrendű“ is szeretnék lenni e téren, mert rossz katona az, a ki nem óhajtana generális lenni! Dicséretet érdemelne azon „büszke önérzet“, melyre czikkökben hivatkoznak, ha állításuk a valóságnak megfelelne. Azonban oly községben, hol már márczius hóban megszűnik a rendes tanítás és a hol az irni-olvasni nem tudók száma feltűnő nagy, lehetetlen, hogy annyira otthon legyen a „magyar érzés“. Az bizonyos, hogy Mőzsön sokan tudnak magyarul, a mi onnan ered, mert magyar cselédeket tartanak s gyermekekeiket magyar községekbe adják cserébe. Ha óvodájuk volna, nem kellene senkinek ceerébe adni gyermekét azon czélból, hogy az magyarul tanuljon. Hogy nem költöttek többet „néhány forintnál“ az óvoda ellen, tudomásul veszem. Ámbár itt kénytelen vagyok kijelenteni, hogy két szavahihető mözsi úri ember úgy nyilatkozott előttem, miszerint több százasra megy azon összeg, melyet ezen üdvös intézmény ellen elköltötték. Tessék tehát az én eljárásomat ezen ügygyei szemben bárkinek megfigyelni s ki fog tünui, hogy engemet a fentnevezett czikknek megírására semmiféle „avatlan beavatkozás“ vagy „rosszhiszeműség“, hanem csupán a magyar nemzeti tanügy előbbre vitele vezérelt. Végül még kijelentem, hogy replikájuk aláírásai között három olyan is van, melyről Mözsön még — úgy hiszem — senki sem hallott. Kelt Tolnán, 1893. évi decz. hó 14-én Perler Mátyás kántor tanító. SZERKESZTÖrÜZENETEK. B. i. Murga. Dolgozatát legyen szives csak beküldeni. P. E. Tolna. Elkésve érkezett, jövő számunkra tettük el. Az alkalmi tárczát várjuk. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BODA VILMOS. 9 HIVATALOS HIRDETÉSEK. 568. sz. r • ■ m bv. 1893: Árverési hirdetmény* Alulirt bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a duna- földvári kir. járásbíróságnak 5086/93. számú végzése által Krausz Adolf javára Eisner Eleonóra ellen 800 frt töke, ennek különböző időtől számítandó 6°/0 kamatai és eddig összesen 31 frt 45 kr perköltség követelés erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás alkalmával biróilag lefoglalt és 594 frt 69 krra becsült szobabútorok, bolti berendezés, vegyes fűszeráruk, petróleum s egyéb tárgyakból álló ingóságok nyilvános árverés utján eladatnak. Mely árverésnek az 5101/p. 1893. sz. kiküldetést rendelő végzés folytán a helyszínén, vagyis Dunaföldváron végrehajtást szenvedett lakásán és üzletében leendő eszközlésére 1894. évi jasuár hó 2-ik napjának délelőtti 9 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg: hogy az érintett ingóságok ezen árverésen, az 1881. évi LX. t.-cz. 107. §-a értelméhen a legtöbbet Ígérőnek becsáron alul is eladatni fognak. Az elárverezendő ingóságok vételára az 1881. évi LX. t.-cz. 108. §-ában megállapított feltételek szerint lesz kifizetendő. Kett Dunaföldváron, 1893. évi deczember 19-én. Ivanics Gyulaj végrehajtó. 4t8kí99^z~ Árverési hirdetmény. A bonyhádi kir. jbiróság, mint tkvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy Bárány Sándor, mint a bonyhádi takarékpénztár igazgatója, felperesnek Eicher János és neje szül. Schenk Anna Mária alperesek elleni 200 frt s járulékai iránti végrehajtási ügyében a möcsényi 282. sz. tjkvben f 1. sor 551. hrsz. alatt foglalt 64. népsz. ház 400 frt, — a f 2. sor 552. hrsz. sz. felvett ingatlan 16 frt kikiáltási árban az 1893. évi deczember hó 30-ik napján délelőtt 10 órakor Möcsény község házánál megtartandó árverésen eladatni fog. Venni szándékozók figyelmeztetnek, hogy az árverés megkezdése előtt a fenti kikiáltási ár 10°/o-át bánatpénz fejében letenni s vevő a vételárt 3 egyenlő részletben lefizetni köteles, s végre, hogy az árverési feltételek a hivatalos órák alatt alólirt tk. hatóság és Möcsény község elöljáróságánál megtekinthetők. Kelt Bonyhádon, 1893. évi október hó 13-án, a kir. járásbíróság mint tlkvi hatóságnál. Szendrödyf kir. aljárásbiró. tkTisS Árverési hirdetmény. A bonyhádi kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy dr. Schwetz Antal felperesnek ifjú Off József és neje szül. Lay Borbála alperesek elleni 49 frt töke és járulékai iránti végrehajtási Ügyében áz apáthii 815. sz, tjkvben f 1. sor 634. hrsz. a.. foglalt ingatlanaid frt kikiáltási árban az 1893-ik évi rteezembsr ,«ó 29-ík napján délelőtt 10 jórakor Apáthi községházánál megtartandó árverésen eladatni fognak. Veim * szándékozók emel/hogy azár verés megkezdése előtt a fenti kikiáltási ár 10°/o-át bánatpénz fejében letenni és vevő a vételárt három egyenlő részletben lefizetni köteles és végre, hogy az árverési feltételek a hivatalos órák alatt alulirt telekkönyvi hatóságnál és Apáthi község elöljáróságánál megtekinthetők. Kelt Bonyhádon, 1893. évi október 22-én, a kir. jbiróság telekkönyvi hatóságnál.. Szendrödyf kir. aljárásbiró. “t£-9gg- Árverési hirdetményi. A bonyhádi kir. jbiróság mint tkvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy Bárány Sándor, mint a bonyhádi takarékpénztár igazgatója, felperesnek Albrecht Lörincz és neje szül. Leidecker Teréz alperesek elleni 250 frt s járulékai iránti végrehajtási ügyében a czikói 390. sz. tjkvben f 2. sor 2042/b. hrsz. a. foglalt szőlő 156 frt, a czikói 822. sz. tjkvben f 1. sor 156. hrsz. alatt foglat 96. népsz. ház 400 frt, a f 2. sor 157. hrsz. a. foglalt fekvöség 21 frt kikiáltási árban az 1881. LX. t.-czikk 156. §-a alapján egészben és pedig a G., b., 13., 14. számú haszonélvezeti jog fentartása mellett az 1894. évi jauuár hó 3-ik napján délelőtt 10 órakor Czikó község házánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatni fog. Figyelmeztetnek venni szándékozók, hogy az árverés megkezdése előtt a fennti kikiáltási ár 100/„-át bánatpénz fejében letenni és a vételárt 3 egyenlő részletben lefizetni köteles és végre, hogy az árverési feltételek a hivatalos órák alatt alulírott telekkönyvi hatóságnál és Czikó község elöljáróságánál megtekinthetők. Kelt Bonyhádon, 1893. évi október hó 14-én, a kir. jbiróság telekkönyvi hatóságnál. Szendrödyi kir. aljbiró. 4850. sz. x tkvi 1893. Árverési hirdetmény. A bonyhádi kir. jbiróság, mint tkönyvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy Fischer József felperesnek Fischer Antal alperes ellen 100 frt s járulékai iránti végreh. ügyében a czikói 194. sz. tkjkvben f 1. sor, 333. hrsz. alatt felvett 194. népsz. ház 416 frt kikiáltási árban a f 2. sor 2401/2/16. hrsz. a. foglalt ingatlan 122 frt kikiáltási árban, a f 3. sor 1423. hrsz. a. foglalt szőlő 124 frt kikiáltási árban, a czikói 590. számú tjkvben f 1. sor 4138. hrsz. alatt felvett szőlő 106 frt kikiáltási árban, mind ezen fekvöségek az 1881. évi LX. t.-cz. 156. §-a alapján egészben az 1894-ik évi január hó 2-ik napján délelőtt 10 órakor Gzikón a község házánál megtartandó árverésen eladatni fog. Venni szándékozók figyelmeztetnek, hogy az árverés megkezdése előtt fenti kiáiáltási ár 10°/0-át bánatpénz fejében letenni, és a vevő a vételárt 3 egyenlő részletben lefizetni köteles s végre, hogy az árverési feltételek a hivatalos órák alatt alulirt tkvi hatóságnál, és Gzikó község elöljáróságánál megtekinthetők Kelt Bonyhádon, 1893. évi október 13-án, a kir. jbiróság tkönyvi hatóságnál. Szendrody, kir. aljbiró.
