Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-12-24 / 52. szám
6 kát? Miért érdemeltem ón ezt? Oh édes Jézusom, segélyj kérlek — zokogott az asszony és a Megfeszített képe előtt térdre rogyva, összekulcsolta kezeit fájdalmában, hogy utolsó remónyhorgonyához folyamodjék, az imához. Koczogatnak az ajtón! — Ki az ? tessék bejönni! — mondá daczosan Domonkos. Egy kakastollas zsandár lépett be a szobába. Domonkos fura szemeket vetett ámulatában a csendőrre, mert nem tudta sehogyan sem megmagyarázni jövetelének okát. A nő azonban fájdalmában észie sem vette a jövevényt és mintegy önkívületi állapotban, csak folytun imádkozott: — Oh édes Megváltóm, hallgasd meg imámat és add vissza gyermekemet. — Uram, szólt a csendőr hivatalos hangon, bocsásson meg, hogy zavarom, de kötelességemet kell teljesítenem. — Mi a?, az Istenért? — kérdó Domonkos ijedten, halk hangon. — Elhoztam kis fiát. — Mit? kis fiamat? hol van? hol van? Hallod feleség? a kis Dezsőké? És a kis Dezső, ki addig a csendőr parancsára a konyhában maradt, fürgén ugrott be az ajtón ős tu’boldog szüleinek nyakába csimpaszkodott. A szülők pedig könnyes szemekkel újra letérdeltek a Megfeszitett Jézus képe elé, közóbük vették a drága elveszett fiukat és hálát adtak érte, hogy meghallgatta imájukat és visszaszerezte elvesztett gyermeköket. Ennél drágább ajándékot még nem hozott a kis Jézuska a szülőknek! A csendőr pedig néma szemtanúja a boldogságnak. Az este neki is hozott a kis Jézus ajándékot. Azért áldott legyen a Jézus neve! _____________TÖVISEK.______________ Kr iszkindli. Már mi tolnamegyeiek — mint a féle magyar- “sváb keverék — csak azt mondjuk minden Bati János- Jó!e névmagyárositó vörekvés dac-ára, talán még jó ggaS időig, hogy hát r kriszkindli! Kimondásában majd kitörik a magyar gyermek nyelve (mint az egyszeri kurátoré, a ki a conscripcziót mindig kruskripcziónak mondta) de azért csak igy mondjuk: kriszkindli!... Pedig hát mennyivel ézebben hangzik ott a nagy magyar alföldön — a hol én is születtem egykor! — jó magyar népünk ajkán a kifejezés: „mit hoz a Jézuska?!“ — Ajánlom a „kriszkindli“ szó kiküszöbölését az ezredéves ünnepélyig a dunántúli közmivelődósi egylet, a szegzárdi első magyar asztaltársaság és Bati János barátom figyelmébe .... * Mire e sorok olvastatnak (ha ugyan elolvastatnak I) már készen állnak a kisebb-nagyobb karácsonyfák (a szegzárdi jó magyar pógár szerint „krisz- pám-fák“) megrakva különféle ajándékokkal a jó gyermekek számára; a Pollák-, Pirnitzer-, Fránek- stb. boltok pedig kiürülnek, hogy gazdáik, bugyellá- risai megteljenek, a mi zsebeink kiürülésének rovására. A kereskedők boltja ürül, zsebük telük; a szülőknek pedig zsebje űrül, szemük tellik (már t. i. a sok pénzkiadás fájdalma és a gyermekek átőrzett öröme miatt ilyenkor összefolyó öröm- és bánat-könyekkel! * Jézus nagyon szerette a kis gyermekeket. (Volt oka rá; — hiszen ő miatta gyilkoltatott le Heródes vad kegyetlensége annyi ártatlan teremtést, csinálva mintegy 3000 apró-szentet.) De a kis gyermekek is szeretik ám a jó Jézuskát, a ki nekik annyi sok szép csillogó drága mindenfélét hoz ilyenkor, hogy a sok játőktárgy ős hasznos dolog között szinte értéktelenné válik a máskor oly becses ünnepi habfehér kalács, a tuba, a mákos patkó! —-------No de kell is, hogy a jó Józuskát legalább a gyermekek nagyon szeressék, mert hiszen a nagyok, a felnőttek annyiszor káromolják, oly sokszor megbántják rút beszéddel, aljas tettel, hogy szinte édes elégtétel a vallásos kebelnek a gyermekek eme karácsonyi rehabilitácziója!... * Azonban ilyenkor — a ragadós divat sodró árja miatt — nemcsak a kicsinyek kapnak nagy ajándékokat, hanem olykor s olyik helyen a nagyok is kapnak egy kicsit. íme Párizsban a franczia képviselőháznak — már jóelőre — a gonosz Y a i 11 a n t szerzett egy kis karácsonyi meglepetést ama bonbon ... akarom mondani bombával, melyet a tisztelt honatyák kopasz fejőnek szánt, de most — úgy látszik — az ő haj-dus fejőbe kerül. Igen, mert a gyilkos bomba le volt dobva, de a zom b a rosszkor sült el s őt találta, kergetve majdnem halálba! Maga a gonosz Vaillant, bombát ledobva elillant, de megcsípték s életéért: nem adnék egy hamis fillért! $ Hanem Tánczos Nyitray Lajos barátomnak vig karácsonya lesz; ő tánczolhat a Szylvesteri estén igazi jó kedvvel, mert kapott pompás krisztkíndlit a szegzárdi képviselőháztól! Meg is érdemelte, mert a korán elhunyt ifjú B. Augusz Imre olajfestősti arczképe valójában oly művészi kivitelű remek kép, hogy méltó helyet foglalhatna a karácsonyi műtárlaton, odafent Bpesten! .. . Pigmalion-ként csak egy égi lehellet kelleue reá, hogy pillanat alatt meg- elevenüljön! ... Most beszéljetek aztán világnak minden Kegyesei, Kaliczái, Franekjai és Rittingerjei, hogy: „ki a művész a csárdában?“ 500 drb ropogós bankó egy summában!. . . Ezer Wekerle- korona! . . . 5000 hatosos vizi! . .. 30000 kifié! . .. 100 ezer fillér! . . . Hány tudós és iró éjt is nappallá téve, nagy fejtörés közt dolgozik, sokszor éveken át egy pályamunkán, 1000 koronáért s mégis elbukik!. . . Nyitray L. barátom pedig fütyülve szerezte meg e rengeteg kincset (mikor fest, mindig fütyül!) e pompás kriszkindlit. Sokáig éljen, hogy sokáig festhessen!. .. Most Fördős Vilmoson dolgozik — hir szerint. — No itt könnyebb sikere lesz, úgy hiszem. Csak pár ecset-vonás s ö el van találva. Erős, daliás termet, egészséges, rózsapiros arcz, rajta megelégedés örök mosolya: s készen van Fördős Vilmos!... * Bezzeg nem igy Boda Vilmos!... íme Geiger Gyula barátom is nagy művész, mégis évek hosszú során át festette lapjában Boda V. alakjának a sötét hátterét és csak most mert hozzáfogni a kép kiszinezéséhez (lásd aSzekszárd Vidéke legutolsó számának vezórczikkét!) Ez a czikk is egy nagy meglepetés, egy pompás kriszkindli, egy csoda!... Micsoda? — kérdőm magamtól a czikk átolvasásakor — bigyjek-e szemeimnek. Egyesülhet-e az éjszaki és déli sark? Az olaj és a viz? Geiger és Boda? . . . Deuique ma is történnek csodák, igy a Krisztus születési ideje táján!... Felfordul a világ, látom. Azonban Krisztus urunk békességet hozott a földre, hát Geiger Gyula is — mint a féle tőlünk távozni készülő nagy diplomata-művész — mielőtt alkonyra szálló,égi napként tőlünk elfordulna a föld másik felér?, (szelíd biborfénybe vonja az elhagyott hegyek raágjás. tetőit, bearanyozza B. V. érdemes homlokát s úgy megy él miveíai hevesi homókát, kiengesztelődött, szelíd érzelmekkel! ......... Ho gy ne?:. . Zsebében van 300 ezer ojtott vessző busás vételára,, nagyobb összeg ez a Nyitray 500 forintjánál is, hát jól érezheti magát, mint a kicsiny Pagát, mikor kimegy minden tarokk — s szól: „ultimó vagyok!“ Hát Boda Vilmos is kapott kriszkindlit Geiger elismerő szép czikkében, Takler József biró meg a Leopo/ld Kornél majdnem hasonló tartalmú czikkében. Mondom: a csodák világa járja! Hanem hát mégis csak legszebb és legértékesebb kriszkindlit kap az idén Jókai Mór!... 100 ezer forint! . . . Istenem, ha ennyi pénzem volna, nem cserélnék Krammer Árminnal sem! No de ő is megérdemli, nem irigylem tőle. Hanem szeretnék most újra 20 éves diák-gyerek lenni, hogy potyára olvashatnám a Jókai 200 kötetének disz-kiadását. De örülnek is most a latinusok! Úgy h illőm, hogy Szegzárd, Gyönk, 3onyhád tanulói (mert ez iskolák is megkapják a megye gavallériájától a Jókai-disz- kiadást) elhatározták, hogy ezentúl nem igy szavalják a latin classicust: „dulce et decorum est pro patria móri!“ hanem igy: „dulce et decorum est pro Jókai Móricz! * Hát te mit kapsz krisztkindliül kedves olvasóm? Majd 1896-ban egy Garay szobrot a város kútja melletti Most pedig fogadd el tőlem ilyenül e nem szúró tövist a sok okosabb ős komolyabb hírlapi czikk mellett. Mert lásd, nekem ilyen se jut, legfeljebb egy alapos berekedés a sok adventi és ka rácsonyi elmélkedések miatt, egy kölyök-influenza, egy gyarló nátha------------no meg: gyermekeim karácsonyi öröme! Palást. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (52. sz.) — Tisztujitás Szegzárdon. Deczember hó 2l-őn élénk mozgalom volt a különben csendes szegzárdi városházán; mert ezen a napon ejtetett meg a községi bírák és elöljárók választása. A kandidáeziót a választás előtti napon délután a községi képviselőtestület tette meg. Dőry László központi főszolga^ biró igen tapintatosan és. igazságosan vezette a választást, melynek eredményével a választó polgárok teljesen meg vannak elégedve. Felkiáltással esküdtekül megválasztattak a következők: Steiner Fe- rencz, Takler Mihály, Ferger Mihály, Czóh Antal, Tatay Mihály, id. Tóth Pál, Orbán Józsié Csárdás, Mészáros Károly, Sipos Márton, Mészáros József Szabó és Steiner József. A ,II-od bírói állásra kándidáltattak; Grószbauer Ferencz, Ludvig József és Molnár János csizmadia; ezek közül felkiáltással Grószbauer Ferenczet, a volt Il-od bírót választották meg, ki a választó polgárok osztatlan szeretőiét bírja. Az I-ső birói és a XI. es- küdti állásra Írásban a főszolgabírótól a névszerinti szavazás elrendelését kérték. Ennek alapján a fő- s olgabiró elrendelte az I-ső birói és a XI. esküdti állásra a névszerinti szavazást. A birói állásra Takler József Vesztergombi és Zsigmond Ferencz, az esküdti állásra pedig Majsai József Csötönyi, Cső tön yi István Bálint ős Kovács János Szászy voltak jelelve s igy ezekre indult meg 10 óra után a szavazás. A birói állásra beadatott 396 szavazat, s ebből Takler József Vesztergombira esett 249, Zsigmond Ferenczre 147 s igy Takler József Vesztergombi választatott meg újból 102 szótöbbséggel első bíróvá, ki a letelt hároméves cziklus alatt a község lakóinak érdekeit mindig szem előtt tartotta és olyan hasznos tevékenységet fejtett ki, melyért méltán megérdemelte azt a bizalmat, mely- lyel őt az adózó polgárok kitüntették. Az esküdti állást Majsai József Csötönyi nyerte el 234 szavazattal Csötönyi István Bálint 131 és Kovács János Szászy 9 szavazata ellenében. Egyhangúlag községi pónztárnokká megválasztatott: Angyal Ferencz, ellenőrré: Niki tits Imre, közgyámmá: Kunczer János. — Az árok. A „Szegzárd Szállódból kijőve, néhány lépésre ettől éjszakra, az uradalmi épület előtt vonul el egy nyitott árok, mely a sötétben veszélyezteti nemcsak azokat, kiknek különben is szűk szokott lenni a járda, hanem még azokat is, akik józan fővel s látószemekkel arra járnak. A napokban ugyanis kicsibe múlt, hogy a mondott helyen nagyobb szerencsétlenség nem történt egy idősebb úri nővel, ki a keskeny járdáról leszoritatván, belezuhant ,a nyitott árokba. Az úrnőt úgy segítették ki áz árokból s annyiba tnégséfült áz' esés kö vetkeztében, hogy a baj ágyba döntötte. Azt hisszük, C5ak hivatásunkat teljesítjük, midőn tisztelettel felhívjuk az urodalom képviselőjét, hogy közbiztonság szempontjából szélesittesse ki a keskeny járdát és fedesse be a nyitott árkot, mely még nagyobb szerencsétlenségnek lehet okozója. — Hymen. Báter János tóth-ujfalusi kántor- tanitó eljegyezte Aparról Bitter János festőnek kedves leányát, Katicza kisasszonyt. — Tolnán egy kaszárnya-felügyelői állomás szerveztbtett 1200 frt évi fizetéssel. Ezen állásra lehetőleg nyugdíjazott katonatiszt fog a megyei főispán ur által kineveztetni. — Meghalt az utczán. Múlt kedden reggeli 7—8 közti időben Szegzárdon Pernitz József „Vadászkürt“-höz czimzett vendéglője előtt egy jól öltözött 50—60 évesnek látszó földmives hirtelen összeesett s rögtön meghalt. A szerencsétlen embernél — kinek zsebóbon öt forintot találtak — semmi sem volt, miből kilétére következtethettek volna. Holttestét felbonczolták s a bonezoló orvos a halál okául szőlhüdóst konstatált. Temetése múlt szerdán ment végbe a halottas házból. — Iparhatósági megbízottak. A tolnai iparhatósági tagok választása csekély. érdeklődés mellett ment végbe. Megválasztattak a következők: Witting e r Sándor, M a t e j k a Károly, M a t a c s Lajos, Májer F., Erszinger M., ifj. Schnitta A., Anaigl F„ Videmann A. Rupp J. és Hir- mann Gy. — Teaestély. A szegzárdi rk. óvodát ős gyer- mekmenhelyet fentartó egyesület által Szilveszterkor tartandó teaestőly iránt a legnagyobb körben általános az érdeklődés úgy helyben, mint a vidéken is. Erősen merjük a kedvező jelekből következtetni, hogy a fáradhatatlan ürhölyek és urak buzgóságát méltó siker fogja koronázni. — Tanitóválasztás. A szegzárd-ujvárosi róm. kath. népiskolánál előléptesés folytán megüresedett osztály-tanítói állásért eddig 25-en pályáztak. A választás f. hó 30-án lesz megejtve. — Karácsonyi Szünidő. A szegzárdi polg. fiu- és leányiskolában a karácsonyi szünidő f. hó 23-án vette kezdetét és tart 1894. évi január 3-ig; a szegzárdi róm. kath. összes népiskolákban pedig ugyancsak deczember 23-án állott be a karácsonyi szünidő, de egy nappal előbb, azaz január 2-án végződik. — Öngyikosság vitriololdattal. A „Pécsi Ujság“- ból olvassuk, hogy a napokban nem kis feltűnést és izgatottságot idézett elő Váralján Szerem ley Lajos kúriai biró nővérének öngyilkossága. A kisasszony régebb idő óta időzött Váralján, mig gyógyíthatatlan 1893. deczember M. H KÜLÖNFÉLÉÉ
