Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-26 / 48. szám

4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (48. sz.) 1893. november 26. téséről és forgalomba hozataláról szóló törvény min­den betűje végrehajtassák. Valóban erre a törvényre égető szükség volt, — különösen a mqstani válságos gazdasági viszo­nyainkban — hogy a magyar borok renuméjét meg­óvjuk I tovább is a külföld előtt föntartsuk, melyen úgyis nagy csorbát ütött azon eléggé nem kárhoz­tatható. eljárás, hogy a magyarországi borkereskedők legnagyobb része a magyar bort meghamisítva, ösz- szepancsolva hozza forgalomba. Borkereskedőink minden lelkifurdalás nélkül tehették ezt eddig; mert nem volt a kotyvasztást és pancsolást eltiltó törvény, melynek áthágásától ret­tegniük kellett volna. Ismeretes hazai borkereskedőinknek az az el­járása, hogy az összevásárolt borokat nem a termé­szetes valóságukban szállítják külföldre, hanem előbb pancsolás által kétszeresen megszaporitva olyanná változtatják, mely mindenhez hasonlíthat inkább, mint ahhoz az eredeti borhoz, melyet a bortermelő­től átvettek. Ennek a megszüntetését reméljük a mestersé­ges borok készítésének ős forgalomba hozatalának eltiltásáról szóló tőrvénytől, mely 1894. évi január 1-ón lép életbe. A nevezett törvény végrehajtása iránt kiadandó rendelet szövegezése tárgyában a napokban értekez­let volt I kereskedelemügyi minisztériumban, melyet a következőkben ismertetünk t. olvasóinkkal: „A tárgyalás alapja az értekezlet elé terjesz­tett előadói javaslat volt, melyre nézve már a szak- testületek, valamint a törvényhatóságok véleményeit is előzőleg bekivánták, mert az 1893. XXIII. t.-cz. 1894. évi január 4-én már életbe lép s igy a vég­rehajtási rendeletnek emez időig már ki kell adva lennie. E rendeletet a kereskedelemügyi miniszter a főldmivelésügyi, pénzügyi ős belügyi miniszterekkel egyetértőleg fogja kiadni. Tudvalevőleg a törvény a mustnak okszerű kezelése ős javítása iránti elvek megállapítását; továbbá azt, hogy pezsgő, ürmös törkölybor (csiger, lőre) és gyümölcsbor nevek alatt 'mily italok jöhetnek forgalomba; valamint a borvi­dékek beosztását, végre a borok szakértői megvizs­gálására hivatott bizottság összeállítását, szervezetét stb. a rendeleti útra utalja. ~~ Az értekezlet előszűr fs a természetes must ja­vítására használható módokat és anyagokat állapította meg. E tekintetben elfogadta azt az elvet, hogy a must okszerű kezelése alatt minden oly eljárás ér­tendő, mely a must minőségét javítja; a nélkül, hogy mennyiségét lényegesen szaporítaná, vagy olyan anya­gokat vinne bele, melyek az erjedés után is benma- radva, a természetes borban elő nem fordult alkat­részeket tartalmazó italt eredményeznének. Megen­gedtetik I. a must czukrozása tiszta czukornemüek- kel, répa és gyarmatczukorral, kandis, tiszta szőlő- r vagy gyümölcsczukorral, töppedt szőlővel, külföldi mazsola-szőlővel, kimondatván egyúttal, hogy szo- , morédéi-, -tokai-, hegyaljaihoz czukornemü egyáltalán .nem használható; II, a must keverése tiszta, vagyis 95 százalék szeszszel vagy borpárlattal (tiszta cog­nac), mely mellett egy jelentékeny kisebbség 90—92 százalékos szesz használatának megengedését javalta főleg azért, mert számos hazai szeszgyár 95 száza­lékos szeszt alig kepes előállítani; III. a must sűrí­tése, befőzés által; IV. a must lenyálkázása mireny- mentes kénezóssel; V. a must savtalanitása tiszta szénsavas mészszel vagy kálival. Ezek ellenőrzése szempontjából szüret alkalmával a must hatósági vizsgálat tárgya s ezen vizsgálat még az illető sző­lőbirtokos termésmennyiségének megállapítására is kiterjedhet. Megállapította továbbá az értekezlet az okszerű pinczekezelés vagy okszerű kezelési eljárás elveit. E tekintetben is megengedendőnek véli a bor sze­mezését, a savtalanitó szerek (szénsavas mész, káli) alkalmazását, a hiányzó sav pótlását borkővel, vagy borkősavval, almasavval, a bor derítését ártalmatlan derítő szerekkel a mérsékelt és arzénmentes kéne- zősét azzal a pótlással, hogy kimérés alatt álló bo­rok hordói nem bénezhetők, — s végre tiszta czu- kornemüek, igy a többek közt a caramel (mint szi- nezősré alkalmas anyag) a töppedt szőlő használását a szomoródni, tokai s hegyaljai borok kivételével (a safflort, mint növényi festőanyag használását az ér­tekezlet megengedhetőnek nem találta, bár fölhoza­tott, hogy a legártalmatlanabb szerek egyike); meg­engedendőnek vélte továbbá az élesztő használatát az áterjesztéshez, a különféle, de csakis természetes borok keverését, házasitását, végre a borok konzer­válására szolgáló műveleteket. Az értekezlet áttért ezután annak megvitatá­sára, hogy pezsgő, ürmös stb. italok neve alatt mily italok hozhatók forgalomba. Általán azon nézet nyert kifejezést, hogy már a rendelet igyekezzék a hazánk­ban szép lendületet vett pezsgő-gyártást, pezsgő név alatt forgalomba kerülő mindenféle selejtes italok konkurencziájától megóvni. Ezen eszméhez képest tehát megállapittatott a tulajdonképpeni pezsgő fo­galma; I szerint tehát pezsgő alatt kizárólag szőlő­nedvből, illetőleg természetes borokból készített oly szénsavdus bor értendő, a melyben a szénsav termé- sze'es utón (benn) fejlesztetett, visszafejtatott és a melyekhez tiszta borból megengedett czukorral, szesz­szel vagy cognaccal készült úgynevezett likőr ada­tott hozzá. Egyéb, vagyis oly italok, melyekbe a tiszta folyós szénsav mesterséges utón vitetik be, más a'kalmas elnevezés alatt fognak forgalomba ho­zatni. Alkalmas elnevezés iránt az értekezlet még nem állapodott meg. Ugyancsak a pezsgőital hitele érdekében javas­latba hozatott, hogy a kereskedelemügyi miniszter a védjegyekről szóló 1890. II. czikkben nyert fölhatal­mazás alapján rendelje el, hogy a pezsgőital csak védjegy mellett jöhet forgalomba. Elvként kimonda­tott az is, hogy törköly, ürmös stb. boroknak más természetes borokkal való keverése, hamisítása nem tilalmazha'ó ugyan, de ezen keverés folytán mint természetes bor el nem adható, illetve forgalomba nem hozha'ő s csakis említett sajátlagos nevezete alatt jöhet forgalomba. Ugyancsak javaslatba hozatott, hogy ez italok * pezsgő, ürmös, törkö’ybor, gyümölcsbor, más termé szetes boroktól külön raktározandók. A borseprő, vagyis a kisajtolt borüledék fel- használásának módját is megállapították.“ ______ Amicus. __ __VIDÉKRŐL_______ Le vél a szerkesztőhöz. Báttaszéken, 1893. nov. 19. Tisztelt szerkesztő ur! Személyes meggyőződésem után. tudom, hogy Báter János barátom szedői az én Írásom után leg­jobban szeretik szedni a boltikét; mely körülmény reám nézve annyira hizélgő, hogy becses lapjának egy számát sem hagyhatom közlemény nélkül. A jó fiuk ottlétem alkalmával még szembe is megdicsértek olvasható jó Írásomért, ami minden szenvelygés nél­kül mondhatom, nekem falusi zsurnalistának igen jól esett. Hiába, csak jól eshetik a szedőnek, ha a sok ákombákom között egy kis olvasható oázisra jut, melyen pápaszem nélkül is szemlélheti az iró gondolatainak tetszetősb jegyeit! Báter ur is — te­kintettel munkafogyasztóira — a szedőkkel egy né­zeten van s igy alapos reményünk van ári a, hogy az ő műhelyében egyhamar „sztrájk* nem is lesz. Tes­sék elhinni szerkesztő ur, hogy nem szeretnék a szedőkkel valahogyan összekoczczanni. Meg is mon­dom, hogy mi miatt. — Félek boszujoktól. Még egészen fiatal ember voltam, telve „non plus ultra“ ambiczióval. Rill József kedves tanárom akkori vélekedése szerint, irályból „dicséretest“ ér­demeltem és igy piedestinálva hittem magamat a lapokat dolgozataimmal boldogítani. Be is szegődtem Bánfi Jánoshoz dolgozótársnak a Pápán megjelent „Magyar Vidék“-hez. Itt tanítottak meg a szedő urak móresre. Hogy miért igen, miért nem, már meg nem mondhatom, de valahogyan a szedőkkel meghasonlottam és kép­zelje csak szerkesztő ur! ezek az emberek boszut lihegtek ellenem és amire Fenyvessy Ferencz akko­ron a „Pápai Lapok“ szerkesztője nagy apparátusá­val nem volt képes, azt az egyszerű haragos szedők képesek voltak kivinni. — Elnémítottak! Tökélete­sen némává tettek Nemde szerkesztő ur is kiváncsi, hogy miként tudták ezt megcselekedni ? Igen egyszerű a dolog. Egy 30—40 soros dol­gozatomba (magam számláltam meg) 25 sajtóhibát és ugyanannyi Írási hibát csuztattak be. Ismétlődött ez azután majd minden héten kisebb nagyobb kti- lömbséggel vagy 3 hónapig. Minden utánjárásom kiadó és szerkesztőnél hiábavaló munka volt. Egyet- kettőt el is csaptak: azonban a nyomdában az ellen­szenv irántam megvolt és nekem abdikálnom kellett. Hogy egy-két sajtóhiba az ólombetűk rossza­sága miatt megesik, annak nem mindig a szedő az oka. Ez megtörtént már a „Tolmmegyei Közlöny“- nél is. Persze, hogy csak nagy ritkán; mert hát tet­szik tudni, ott van ám Báter, aki sokat lát — ér. Megszivlelésre ajánlom a lapok, de különösen a vi­déki lapok munkatárainak a szedő uraknak jóakara­tát minden körülmények közt kiérdemelni és meg­tartani. Tanácsom erre nézve: „írj olvashatóan!“ De hát t. szerkesztő ur, nem is erről kívántam nyilvánosan beszélni, hanem ennél még fontosabb dolgokról. Egyről-másról, ami közérdekkel bir. Ilyen mindenek előtt a báttaszék-bajai vasút, melyen Pa­lást ur a szegzárdi főgimnáziumot szállíttatja „Tövi­sek“ között leendő helyére, t. i. Mözsre, ahol máris százakba kerül a nem óhajtott kisdedóvoda, — mely biztos alapját hogy képezendi a főgimnázi­umnak, velem együtt a bonyhádiak is elhihetik, ha akarják. No de komolyan szólva, Bajsai Vojnits István főispán ur vasutunk nyomjelzését eszközölteti, ergo: nyomát nem veszíthetjük hamarosan. És miután most már nyomán vagyunk, szépen kérem szerkesztő urat, mint a végrehajtó bizottság kiváló tagját, a budget már t. i. a kereskedelmi budget tárgyalása alkal­mával nem „ellenzéki“ módon a tisztelt Ház igen tisztelt alelnökével do’gunkat nyelbe ültetni; mert hát tudomány nélkül már csak előbb megleszünk valahogyan, mint kenyér nélkül; különben kcnyértö- résre kerül a sor. — Mióta szerencsém volt szerkesztő urat kö­rünkben üdvözölhetni, több igen fontos ügy fordult elő nálunk. Hogy rend'-t tartsak, nz első a róm. kath. kántorügy, mely . jobban hullámzik, mint a Balaton. A második a „dalárda ügy“. — Felteszem, hogy a szerkesztő ur becses lapját olvasni is szokta, mely esetben néhány év óta többszörösen találkoz­hatott Jerémiás siralmaival a dalárdát illetőleg. E síi almas hangoknak legközelebb meglesz a hatásuk. Amint értesülök, uj évre dalárdánk, megujhódik, uj fundamentumot nyer; belépnek olyan derék dalár- disták, kiket oly sokáig voltu ,k kénytelenek nélkü­lözni és kik helyreállítják dalárdánk, jó hírnevét. Őrömmel üdvözöljük majdan őket. E hó 18-áu pedig dalárdánk estélyt is rende­zett a „Polgári Casinó“ nagytermében. Anyagilag sikerültnek ugyan nem mondható, de annál inkább erkölcsileg. Előadattak:; „Viharban* Dürrner Gyulá­tól, „Völgyi rózsa“ Hermesstől és „Sárgul már a jegenyefa“ Wagensommertől. Ez utóbbi nagy tetszés­ben részesült és hariányon megéljeneztetett. A minden tekintetben fesztelen mulatság táncz és dal között a reggeli órákig tartott. A résztvevők meg­elégedéssel távoztak egy szépen sikerült estély em­lékével. Szerkesztő ur szives engedelmével a régi szokástól eltérni nem akarván — álljanak itt a szives vendégek neve5. Jelen voltak: asszonyok: Angyalffy Imréné, Dörnvei Ferenczné, Sz niel Jánosné, Hóhmann Józsefné, Máyer Alajosné, Eichardt Józsefné, Stonád Edéné, Schuler Józsefné, Rull Nándorné, Pápay Qö- záné, Rováesek Pálné, Klementschitz Lajosnó, Antal Pűlné Szegzárdról; Egle Károlyné, Csida Sándorné, Gótzi Jánosné, Ohnmachtné, Máyer Ignáczné, Jano- sits Károlyné, Wolf Györgynó. Kisasszonyok: Stonád Irma és Ilka, Biegl Emma, Pavlidesz Anna Tolna, Nyers Anna és Móni, Schuler Málvin, Rovátsek Irén, Szániel Karola, Eichárdt Málvin; Nagy Antal és Lengyel Árpád urak Szegzárdról. A rendezés körül érdemet szereztek Szóiig Gáspár, Jánosits Károly, Joó Károly és Kleiszner György urak. De talán már visszaélek szerkesztő ur türel­mével, amiért is soraim zártával fogadja őszinte tiszteletem kinyilvánítását. Hive: Engel Mór. ________TÖVISEK. Ujj-huzás. Az ujj-huzás testi értelemben a birkózásnak egy kis fajtája, épp úgy, mint a kéz, — vagy ököl­tolás a magyarnál, a boxirozás az ángolnál. Átvitt értelemben ujj-huzásnak mondjuk a szellemi ver­senynek minden nemét, az egymással való és egymás ellen való torzsalkodást, viszálykodast, igazságkere­sést, — szóval azt a törekvést, mikor mindenik ver­senyzőiéi megakarja mutatui, hogy: „ki a legény a csárdában?..';.“ Az ujj-huzásnak e szerint igen sok fajtája van. Most csak egy párt akarok bemutatni, kegyes enge- delmükkel. — Póldánakokáórt: a hitelező mindig uj­jat húz az adósával, —- ez meg amazzal. A hitelező

Next

/
Oldalképek
Tartalom