Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-11-26 / 48. szám
4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (48. sz.) 1893. november 26. téséről és forgalomba hozataláról szóló törvény minden betűje végrehajtassák. Valóban erre a törvényre égető szükség volt, — különösen a mqstani válságos gazdasági viszonyainkban — hogy a magyar borok renuméjét megóvjuk I tovább is a külföld előtt föntartsuk, melyen úgyis nagy csorbát ütött azon eléggé nem kárhoztatható. eljárás, hogy a magyarországi borkereskedők legnagyobb része a magyar bort meghamisítva, ösz- szepancsolva hozza forgalomba. Borkereskedőink minden lelkifurdalás nélkül tehették ezt eddig; mert nem volt a kotyvasztást és pancsolást eltiltó törvény, melynek áthágásától rettegniük kellett volna. Ismeretes hazai borkereskedőinknek az az eljárása, hogy az összevásárolt borokat nem a természetes valóságukban szállítják külföldre, hanem előbb pancsolás által kétszeresen megszaporitva olyanná változtatják, mely mindenhez hasonlíthat inkább, mint ahhoz az eredeti borhoz, melyet a bortermelőtől átvettek. Ennek a megszüntetését reméljük a mesterséges borok készítésének ős forgalomba hozatalának eltiltásáról szóló tőrvénytől, mely 1894. évi január 1-ón lép életbe. A nevezett törvény végrehajtása iránt kiadandó rendelet szövegezése tárgyában a napokban értekezlet volt I kereskedelemügyi minisztériumban, melyet a következőkben ismertetünk t. olvasóinkkal: „A tárgyalás alapja az értekezlet elé terjesztett előadói javaslat volt, melyre nézve már a szak- testületek, valamint a törvényhatóságok véleményeit is előzőleg bekivánták, mert az 1893. XXIII. t.-cz. 1894. évi január 4-én már életbe lép s igy a végrehajtási rendeletnek emez időig már ki kell adva lennie. E rendeletet a kereskedelemügyi miniszter a főldmivelésügyi, pénzügyi ős belügyi miniszterekkel egyetértőleg fogja kiadni. Tudvalevőleg a törvény a mustnak okszerű kezelése ős javítása iránti elvek megállapítását; továbbá azt, hogy pezsgő, ürmös törkölybor (csiger, lőre) és gyümölcsbor nevek alatt 'mily italok jöhetnek forgalomba; valamint a borvidékek beosztását, végre a borok szakértői megvizsgálására hivatott bizottság összeállítását, szervezetét stb. a rendeleti útra utalja. ~~ Az értekezlet előszűr fs a természetes must javítására használható módokat és anyagokat állapította meg. E tekintetben elfogadta azt az elvet, hogy a must okszerű kezelése alatt minden oly eljárás értendő, mely a must minőségét javítja; a nélkül, hogy mennyiségét lényegesen szaporítaná, vagy olyan anyagokat vinne bele, melyek az erjedés után is benma- radva, a természetes borban elő nem fordult alkatrészeket tartalmazó italt eredményeznének. Megengedtetik I. a must czukrozása tiszta czukornemüek- kel, répa és gyarmatczukorral, kandis, tiszta szőlő- r vagy gyümölcsczukorral, töppedt szőlővel, külföldi mazsola-szőlővel, kimondatván egyúttal, hogy szo- , morédéi-, -tokai-, hegyaljaihoz czukornemü egyáltalán .nem használható; II, a must keverése tiszta, vagyis 95 százalék szeszszel vagy borpárlattal (tiszta cognac), mely mellett egy jelentékeny kisebbség 90—92 százalékos szesz használatának megengedését javalta főleg azért, mert számos hazai szeszgyár 95 százalékos szeszt alig kepes előállítani; III. a must sűrítése, befőzés által; IV. a must lenyálkázása mireny- mentes kénezóssel; V. a must savtalanitása tiszta szénsavas mészszel vagy kálival. Ezek ellenőrzése szempontjából szüret alkalmával a must hatósági vizsgálat tárgya s ezen vizsgálat még az illető szőlőbirtokos termésmennyiségének megállapítására is kiterjedhet. Megállapította továbbá az értekezlet az okszerű pinczekezelés vagy okszerű kezelési eljárás elveit. E tekintetben is megengedendőnek véli a bor szemezését, a savtalanitó szerek (szénsavas mész, káli) alkalmazását, a hiányzó sav pótlását borkővel, vagy borkősavval, almasavval, a bor derítését ártalmatlan derítő szerekkel a mérsékelt és arzénmentes kéne- zősét azzal a pótlással, hogy kimérés alatt álló borok hordói nem bénezhetők, — s végre tiszta czu- kornemüek, igy a többek közt a caramel (mint szi- nezősré alkalmas anyag) a töppedt szőlő használását a szomoródni, tokai s hegyaljai borok kivételével (a safflort, mint növényi festőanyag használását az értekezlet megengedhetőnek nem találta, bár fölhozatott, hogy a legártalmatlanabb szerek egyike); megengedendőnek vélte továbbá az élesztő használatát az áterjesztéshez, a különféle, de csakis természetes borok keverését, házasitását, végre a borok konzerválására szolgáló műveleteket. Az értekezlet áttért ezután annak megvitatására, hogy pezsgő, ürmös stb. italok neve alatt mily italok hozhatók forgalomba. Általán azon nézet nyert kifejezést, hogy már a rendelet igyekezzék a hazánkban szép lendületet vett pezsgő-gyártást, pezsgő név alatt forgalomba kerülő mindenféle selejtes italok konkurencziájától megóvni. Ezen eszméhez képest tehát megállapittatott a tulajdonképpeni pezsgő fogalma; I szerint tehát pezsgő alatt kizárólag szőlőnedvből, illetőleg természetes borokból készített oly szénsavdus bor értendő, a melyben a szénsav termé- sze'es utón (benn) fejlesztetett, visszafejtatott és a melyekhez tiszta borból megengedett czukorral, szeszszel vagy cognaccal készült úgynevezett likőr adatott hozzá. Egyéb, vagyis oly italok, melyekbe a tiszta folyós szénsav mesterséges utón vitetik be, más a'kalmas elnevezés alatt fognak forgalomba hozatni. Alkalmas elnevezés iránt az értekezlet még nem állapodott meg. Ugyancsak a pezsgőital hitele érdekében javaslatba hozatott, hogy a kereskedelemügyi miniszter a védjegyekről szóló 1890. II. czikkben nyert fölhatalmazás alapján rendelje el, hogy a pezsgőital csak védjegy mellett jöhet forgalomba. Elvként kimondatott az is, hogy törköly, ürmös stb. boroknak más természetes borokkal való keverése, hamisítása nem tilalmazha'ó ugyan, de ezen keverés folytán mint természetes bor el nem adható, illetve forgalomba nem hozha'ő s csakis említett sajátlagos nevezete alatt jöhet forgalomba. Ugyancsak javaslatba hozatott, hogy ez italok * pezsgő, ürmös, törkö’ybor, gyümölcsbor, más termé szetes boroktól külön raktározandók. A borseprő, vagyis a kisajtolt borüledék fel- használásának módját is megállapították.“ ______ Amicus. __ __VIDÉKRŐL_______ Le vél a szerkesztőhöz. Báttaszéken, 1893. nov. 19. Tisztelt szerkesztő ur! Személyes meggyőződésem után. tudom, hogy Báter János barátom szedői az én Írásom után legjobban szeretik szedni a boltikét; mely körülmény reám nézve annyira hizélgő, hogy becses lapjának egy számát sem hagyhatom közlemény nélkül. A jó fiuk ottlétem alkalmával még szembe is megdicsértek olvasható jó Írásomért, ami minden szenvelygés nélkül mondhatom, nekem falusi zsurnalistának igen jól esett. Hiába, csak jól eshetik a szedőnek, ha a sok ákombákom között egy kis olvasható oázisra jut, melyen pápaszem nélkül is szemlélheti az iró gondolatainak tetszetősb jegyeit! Báter ur is — tekintettel munkafogyasztóira — a szedőkkel egy nézeten van s igy alapos reményünk van ári a, hogy az ő műhelyében egyhamar „sztrájk* nem is lesz. Tessék elhinni szerkesztő ur, hogy nem szeretnék a szedőkkel valahogyan összekoczczanni. Meg is mondom, hogy mi miatt. — Félek boszujoktól. Még egészen fiatal ember voltam, telve „non plus ultra“ ambiczióval. Rill József kedves tanárom akkori vélekedése szerint, irályból „dicséretest“ érdemeltem és igy piedestinálva hittem magamat a lapokat dolgozataimmal boldogítani. Be is szegődtem Bánfi Jánoshoz dolgozótársnak a Pápán megjelent „Magyar Vidék“-hez. Itt tanítottak meg a szedő urak móresre. Hogy miért igen, miért nem, már meg nem mondhatom, de valahogyan a szedőkkel meghasonlottam és képzelje csak szerkesztő ur! ezek az emberek boszut lihegtek ellenem és amire Fenyvessy Ferencz akkoron a „Pápai Lapok“ szerkesztője nagy apparátusával nem volt képes, azt az egyszerű haragos szedők képesek voltak kivinni. — Elnémítottak! Tökéletesen némává tettek Nemde szerkesztő ur is kiváncsi, hogy miként tudták ezt megcselekedni ? Igen egyszerű a dolog. Egy 30—40 soros dolgozatomba (magam számláltam meg) 25 sajtóhibát és ugyanannyi Írási hibát csuztattak be. Ismétlődött ez azután majd minden héten kisebb nagyobb kti- lömbséggel vagy 3 hónapig. Minden utánjárásom kiadó és szerkesztőnél hiábavaló munka volt. Egyet- kettőt el is csaptak: azonban a nyomdában az ellenszenv irántam megvolt és nekem abdikálnom kellett. Hogy egy-két sajtóhiba az ólombetűk rosszasága miatt megesik, annak nem mindig a szedő az oka. Ez megtörtént már a „Tolmmegyei Közlöny“- nél is. Persze, hogy csak nagy ritkán; mert hát tetszik tudni, ott van ám Báter, aki sokat lát — ér. Megszivlelésre ajánlom a lapok, de különösen a vidéki lapok munkatárainak a szedő uraknak jóakaratát minden körülmények közt kiérdemelni és megtartani. Tanácsom erre nézve: „írj olvashatóan!“ De hát t. szerkesztő ur, nem is erről kívántam nyilvánosan beszélni, hanem ennél még fontosabb dolgokról. Egyről-másról, ami közérdekkel bir. Ilyen mindenek előtt a báttaszék-bajai vasút, melyen Palást ur a szegzárdi főgimnáziumot szállíttatja „Tövisek“ között leendő helyére, t. i. Mözsre, ahol máris százakba kerül a nem óhajtott kisdedóvoda, — mely biztos alapját hogy képezendi a főgimnáziumnak, velem együtt a bonyhádiak is elhihetik, ha akarják. No de komolyan szólva, Bajsai Vojnits István főispán ur vasutunk nyomjelzését eszközölteti, ergo: nyomát nem veszíthetjük hamarosan. És miután most már nyomán vagyunk, szépen kérem szerkesztő urat, mint a végrehajtó bizottság kiváló tagját, a budget már t. i. a kereskedelmi budget tárgyalása alkalmával nem „ellenzéki“ módon a tisztelt Ház igen tisztelt alelnökével do’gunkat nyelbe ültetni; mert hát tudomány nélkül már csak előbb megleszünk valahogyan, mint kenyér nélkül; különben kcnyértö- résre kerül a sor. — Mióta szerencsém volt szerkesztő urat körünkben üdvözölhetni, több igen fontos ügy fordult elő nálunk. Hogy rend'-t tartsak, nz első a róm. kath. kántorügy, mely . jobban hullámzik, mint a Balaton. A második a „dalárda ügy“. — Felteszem, hogy a szerkesztő ur becses lapját olvasni is szokta, mely esetben néhány év óta többszörösen találkozhatott Jerémiás siralmaival a dalárdát illetőleg. E síi almas hangoknak legközelebb meglesz a hatásuk. Amint értesülök, uj évre dalárdánk, megujhódik, uj fundamentumot nyer; belépnek olyan derék dalár- disták, kiket oly sokáig voltu ,k kénytelenek nélkülözni és kik helyreállítják dalárdánk, jó hírnevét. Őrömmel üdvözöljük majdan őket. E hó 18-áu pedig dalárdánk estélyt is rendezett a „Polgári Casinó“ nagytermében. Anyagilag sikerültnek ugyan nem mondható, de annál inkább erkölcsileg. Előadattak:; „Viharban* Dürrner Gyulától, „Völgyi rózsa“ Hermesstől és „Sárgul már a jegenyefa“ Wagensommertől. Ez utóbbi nagy tetszésben részesült és hariányon megéljeneztetett. A minden tekintetben fesztelen mulatság táncz és dal között a reggeli órákig tartott. A résztvevők megelégedéssel távoztak egy szépen sikerült estély emlékével. Szerkesztő ur szives engedelmével a régi szokástól eltérni nem akarván — álljanak itt a szives vendégek neve5. Jelen voltak: asszonyok: Angyalffy Imréné, Dörnvei Ferenczné, Sz niel Jánosné, Hóhmann Józsefné, Máyer Alajosné, Eichardt Józsefné, Stonád Edéné, Schuler Józsefné, Rull Nándorné, Pápay Qö- záné, Rováesek Pálné, Klementschitz Lajosnó, Antal Pűlné Szegzárdról; Egle Károlyné, Csida Sándorné, Gótzi Jánosné, Ohnmachtné, Máyer Ignáczné, Jano- sits Károlyné, Wolf Györgynó. Kisasszonyok: Stonád Irma és Ilka, Biegl Emma, Pavlidesz Anna Tolna, Nyers Anna és Móni, Schuler Málvin, Rovátsek Irén, Szániel Karola, Eichárdt Málvin; Nagy Antal és Lengyel Árpád urak Szegzárdról. A rendezés körül érdemet szereztek Szóiig Gáspár, Jánosits Károly, Joó Károly és Kleiszner György urak. De talán már visszaélek szerkesztő ur türelmével, amiért is soraim zártával fogadja őszinte tiszteletem kinyilvánítását. Hive: Engel Mór. ________TÖVISEK. Ujj-huzás. Az ujj-huzás testi értelemben a birkózásnak egy kis fajtája, épp úgy, mint a kéz, — vagy ököltolás a magyarnál, a boxirozás az ángolnál. Átvitt értelemben ujj-huzásnak mondjuk a szellemi versenynek minden nemét, az egymással való és egymás ellen való torzsalkodást, viszálykodast, igazságkeresést, — szóval azt a törekvést, mikor mindenik versenyzőiéi megakarja mutatui, hogy: „ki a legény a csárdában?..';.“ Az ujj-huzásnak e szerint igen sok fajtája van. Most csak egy párt akarok bemutatni, kegyes enge- delmükkel. — Póldánakokáórt: a hitelező mindig ujjat húz az adósával, —- ez meg amazzal. A hitelező
