Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-28 / 22. szám

1893. május 28. tudja azon nemes rendeltetését betölteni, melyre hi­vatva van! Hát arra mit mondjunk, ha valamely községben 1000 tanköteles közül csak 800-nak tet­szik iskolába járni, ha a mulasztókat 14-szeri kiirás után még meg sem intik, ha sok iskolában még tan­eszközök sincsenek, ha sok tanitó még magyarul sem tud, ha sok tanítónak a módszertanról fogalma sincs s képezdét soha sem látott, ha némely isko­lában csak tiz év alatt egyszer volt tanfelügyelő stb. ? Hogy ilyen állapqtok léteznek az országban, az nem is titok s mig ilyenek lesznek, addig ne dicse­kedjünk azzal, hogy művelt nemzet vagyunk. Perler Mátyás, kántortanitó. "megyei irodalmi csarnok! Az üdvözlés. Én üdvözöltem, és miután aki üdvözült, az már nem ól, tehát tudják meg, hogy ón sem vagyok a világon és ezt a másvilágról irom önöknek. Igen egy másik világról, egy olyan világról, hova nem tud mindenki eljutni és aki eljutott, az nem látja és nem hallja önöket, mert ez a világ a felhők között van, de nem a sötét, komor felhők között, hanem ott, a hova az angyalok járnak énekelni; az ártatlan kék ég alatt, ezüstözött rózsás felhők között; ahova rút emberszó nem hallatszik, csak bülbül-madár dala; ahol minden csak illatot lehel, ahol a bűnt nem is­merik, csak az öntudatlan égi ártatlan szerelmet. Mert ez a világ a szűzi szent szerelem világa. Mint kis diák, Hálámnál nagyobb leányokért rajongtam; mint kamasz, örültem a tiltott szerelem­nek, és most a férfivá lótel küszöbén, látom, hogy az mind nem elegendő ahhoz, hogy ebbe a tündórvilágba bejuthasson valaki. Hanem: Egy gyermek, akit úgy megőriztek minden gonosztól, mint az üvegházi virágot a szellőtől, akit iskolába sem engedtek járni, hogy még a kilencz éves csecsemők rosszalkodását se tanulhassa el, akit csak magas intelligencziával biró nevelőkre, és nem cselédekre bíztak ott is, a hol az utóbbiakat szokták használni, akinél folyton a szülők szerető ős tapasz­talt szeme őrködik minden nap- ős szemsugárra, a mely a gyermeket érte. Egy ilyen gyermek olyan ártatlan, mint az a török lányka, akit egy kónyur rózsák között férfiszem és áruló asszonyajk­tól távol elzárva neveltet, picziny zsenge korától fogva. Egy ilyen ártatlan gyermek nem tudja, mi a szerelem, nem tudja, hogy ő olyan angyalian szép, hogy ő már tiz éves korában öntudatlan, úgy meg- igózett egy komoly hivatásu embert, hogy az megfe­ledkezett magáról és miatta állását és kenyerét veszté. Ez mesének tűnik fel, pedig megtörtént, tény. Ez a gyermek most olyan, mint a fejlődő bimbó, mely még a gyermekkorban fürdik, de már a serdülő kor telitett. Ez a gyermek, kinek fogalma sincs arról, hogy az ő természetes szűzies bájaiért oda adná egy éretten szép királynő fél birodalmát. Gyermek, aki azt hiszi, hogy a fiatalsága miatt nem csábos és nem tudja, hogy éppen az ő érintetlen ajkainak illata felér egy mesés ország kincsével. Aki nem tudja, hogy az ő imádandó kellemei, melyek már fejlődő állapotban is szoborszerüen szépek, erősebben bódit- tanak, mint egy egész hárem telve báliruhás nagy­világi hölgyekkel. Aki nem tudja, hogy nyakának fehérsége milyen meleg, hogy finom puhaságu göm­bölyű kis keze mikóp delejez, hogy nevető tiszta szemei bűvölnek, hogy rózsás hóarcza, ha a leszálló nap bearanyozza, bóditóan szédít, hogy ártatlan ne­vetése megtérítené még magát az ördögöt is. — Ha aztán egy ilyen gyermek azt suttogja a napsugaraktól áttört erdei utón; „Ne ereszsze el a kezem, szeretem ha fogja“; s elpirul, de a szemei ragyognak és esdekelnek, hogy vallomása után to­vábbi magyarázatot ne kérjek; egészségtől piros ajkai kinyílnak a benső hévtől, csókot szomjazva. Eped ve vágy utána, de ártatlan szivecskóje kéjtől elalől, még a bóldogság gondolatánál is ................. Éd es csókja mámoritóan illatos, de öntudatlan deliriumban cselekszi, mert öntudatos állapotban magasabb fokát a boldogságnak nem állja ki mint­hogy: rámnevet és megdob egy virággal. Ennek a gyermeknek a szerelme az egye­düli, mely felvisz a tündóroszágba, az, az a hatalmas szerelem, melylyel meg nem mórközhetik a démoni raffineria által kieszelt női csáb. Csak az ő szerelme igaz, mert őnéki még nem szabad udvarlót tartani, pénz- és partivadászat meg még nem érdekli, ka- czőrkodni még ha akarna sem szabadna néki, tehát TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (22. sz.) 3 miért szeret? Nem érdekből, hanem mert önkónytelen és igazán kitört szivéből ez az ’üdvözítő sze­relem. 0 talán nem is tudja, hogy mennyivel imádan- dóbb ő bárki másnál e világon, nem tudja, hogy nincs varázshatalom e földön, mely oly erős lenne, mint ujjacskájának egy intése. Ő azt sem tudja, mit tesz az, ha engem szeret, de én érzem illatát, lebo­rulok előtte és benne imádom az Istent. Millió. EGYLETEK, TÁRSULATOK. Jegyzőkönyv felvéve Szegzárdon a szegzárd—hátai Duna-vódgát- társulat választmányának 1893. évi április hó 15-ik napján tartott üléséből. (Folytatás.) 2. SZ./39. 57. Felülvizsgálás alá vétetett az 1892. évi megvizsgált pénztári számadás és felolvas­tatott a számvizsgáló bizottságnak erre vonatkozó folyó évi márczius 22-ón kelt jelentése, mely szerint a 39/1893. i. sz. alatti megbízás folytán folyó évi márczius 6-án és következő napjain a számadást megvizsgálta. A társulat pénztárosa és ellenőre által vezetett naplók bevételi és kiadási rovatait tótelen- kint összehasonlítva, rendben találta. A számadási test okmányait, bevételi és kiadási rovataiban előirt tételekkel s az ellenőri napló tételeivel szintén össze­hasonlítva, a bevételek úgy, mint a kiadások okmá­nyokkal igazolva lóvén, a számadási testet is helye­sen egybeállitottnak kijelenti. A pénztáros által szer­kesztett kimutatás alapján a hátralékok elkönyvelé­sét a társulat főkönyveiben betekintvén, helyesen elkönyvelteknek találta. És midőn ezek szerint a vizs­gálatra átadott 1892-ik évi pénztári számadást 52563 frt 15 kr bevétellel, 51470 frt 68 kr kiadással, 1032 frt 47 kr maradványnyal, 136404 frt 60 kr kész­pénzben és követelésekben levő társulati vagyonnal helyesnek és helyesen összeállítottnak kijelentené és kiemelné, hogy a társulat készpénzbeli értéke a tolnamegyei takarék- és hitelbank részvénytársaságnál kamatozólag elhelyezettnek igazoltatott: számadók részére a felméntvény megadását véleményezi. Ennek folytán határoztatott: A számvizsgáló bizottság je­lentése szerint helyesnek és hibátlannak talált s a választmány részéről felülvizsgált 1892. évi pénztári számadás — vógelbirálásra — oly javaslattal ren­deltetik közgyűlés elé terjesztetni, miszerint Nagy József pénztáros és Steinsdörfer József ellenőr ama számadás tekintetében felelősség alól — szokott óvás mellett — felmentendők. 3. SZ./54. A társulat számvizsgáló bizottsága által megvizsgált s helyesen vezetettnek talált és a választmány részéről felülbírált 1892. évi leltári számadás tekintetében: Számadó Tóth Károly társu­lati mérnöknek felelősség terhe alól szokott óvás melletti felmentése véleményeztetik és a számadás — vógelbirálásra — közgyűlés elé terjesztetik. 4. sz. A mai választmányi ülés 2. és 3. száma alatt letárgyalt 1892-ik évi pénztári és leltári szám­adások megvizsgálása körül a társulat számvizsgáló bizottsága feladatát teljesítvén: mindkét számadás megvizsgálása után Ujfalussy Imre, Hajpál Sándor és Bencsik Kálmán számvizsgáló bizottsági tagok ré­szére tiszteletdij fejében egyenkint 50 frt és az írás­beli dolgozatokért külön jegyzői díjul 20 frt, össze­sen 170 frt a társulat pénztárából kifizetésre utal- ványoztatik, miről Ujfalussy Imre számvizsgáló bizott­sági elnök kivonaton értesítendő. 5. sz. Olvastatott a nagyméltóságu földmivelós- ügyi m. kir. minisztérium vízrajzi osztályától 345/892. szám alatt leérkezett felhívás, mely szerint a szeg- zárdi vámhid mellett, mint a társulat védtöltósei kezdő pontján, egy elsőrendű vizmórcze-állomás szer­vezése szándókoltatik s annak felállítása és rendsze­res ószleltetóseinek kötelezettsége is a társulatra há- romolnók. Mely felhívás beható tárgyalás alá vétet­vén, határoztatott: tekintve egy felől, hogy a szeg- zárdi vámhid mellett szerveztetni szándékolt vizmór­cze-állomás felállítása, fentartása és rendszeres ósz­leltetóseinek kötelezettsége nem csekély befektetést igényelne; más felől pedig tekintve, hogy a sárvíz csatornával egyenlő magasságú dunaborróvi gátőr­állomásnál fennálló vizmércze a társulat czéljainak teljesen megfelel: a vámhid mellett szerveztetni szándékolt elsőrendű vizmércze létesítése a társulatra nézve fontossággal, jelentőséggel egyáltalán nem bír­ván, felállítását, fenntartását és rendszóres észlelte tóse kötelezettségét magára nem vállalhatja. Ily ér­telemben a nagyméltóságu földmivelósügyi m. kir. minisztérium vízrajzi osztályához felterjesztés intóz- tetni rendeltetik. 6. SZ./17. 44. A társulat távbeszélő hálózata V. állomásának a báttaszóki kir. alapítványi uradalom távbeszélőjével — vizveszély esetére összeköttetése iránt a nagyméltóságu kereskedelmi minisztériumtól 11689/93. sz. alatt érkezett engedély: a választ­mány részéről tudomásul vétetvén, az előiratokhoz csatoltatni rendeltetik. 7. sz. 47. A társulat tulajdonát képező kikötő és rakodótér után engedélyezett díjszedési jognak nyilvános árverésen bérbeadása tárgyában folyó évi márczius 5-én felvett árverési jegyzőkönyv, mely sze­rint a díjszedési jog — három évre — évi 120 frt bőr mellett Ludvig és Taubner helybeli őpületfake- reskedő czég, mint legtöbbet ígérőnek bérbe adatott, társulati igazgató által bemutattatván: a kikötő és rakodótér után engedélyezett díjszedési jognak ilykőp lett bérbeadása a választmány részéről jóváhagyatik ős bérlő czéggel az árverési feltételek értelmében szerződés köttetni határoztatik. (Vége köv.) _____K ÜL Ö N FÉLÉK.- Kir ályi adomány. Ő felsége a király a kö- lesdi ág. hitv. ev. egyházközségnek templomópitósre 100 forint segélyt magánpénztárából legkegyelmeseb­ben adományozott. — Képviselő-testületi ülés. A szegzárdi képvi­selő-testület folyó hó 27-ón délután 2 órakor a vá­rosháza nagytermében Takler József biró elnök­lete alatt ülést tartott, melynek lefolyását jövő számunkban fogjuk bővebben ismertetni. — Beszámoló. Boda Vilmos, országgyűlési képviselőnk és lapunk szerkesztője, ma fogja Szeg­zárdon nagymise után a városházán beszámolóját megtartani. — Hymen. Nagy Kálmán, a dombóvári járási takarékpénztár főkönyvelője, e hó 21-ón váltott je­gyet Tatán Székely Irénke urhölgygyel. — K o r b o- nits Dezső tolnavármegyei árvaszéki ülnök a na­pokban tartotta eljegyzését KolozsTáry Margit urhölgygyel Duna-Szent-Györgyön. — Bírósági kinevezés. Ő felsége a király Módly Bélát, a pécsi kir. törvényszék kiváló tehetségű jegyzőjét, a dunaföldvári kir. járásbíróság­hoz albiróvá nevezte ki. Gratulálunk a megérdemelt kinevezéshez. — Schneider Gábor sárbogárdi al- járásbiró a szegzárdi kir. jbirósághoz hasonminőségben helyeztetett át. Üdvözöljük körünkben. — Sikerült tánczestély. A szegzárdi polgári olvasókör kerti helyiségében pünkösd másnapján tar­tatott meg az előre hirdetett tánczestély. Ez volt az idén a körnek az első mulatsága, mely a kedvező időben várakozáson felül igen jól sikerült. A lámpió- nokkal megvilágított kerti helyiségben nagy közön­ség jött össze, hogy vidámitó zeneszó mellett kelle­mes estét szerezzen magának. A pezsgővórü fiatalság Garay Lajos és Rá ez Guszti lelkesítő zené­jére csakhamar tánezra kerekedett és úgy éjfélig járta kitartással a tánezot. A közönség legnagyobb része csak éjfél után kezdett oszladozni egy kelleme­sen eltöltött mulatság emlékeivel. Még dicsérőleg meg kell emlékeznünk Rácz Guszti czigányprimás- ról, ki magánszólóival elragadta a közönséget. — Szegzárdi kaszinó Jókai Mórnak. A szegzárdi kaszinó pünkösd napján délután fél 6 órakor köz­gyűlést tartott, melyen a szép számmal megjelent tagok egyhangúlag elfogadták a választmánynak Jókai Mór jubileumára vonatkozó határozatát. E ha­tározat értelmében a kaszinói tagok névaláírásával ellátott díszes albumszerü üdvözletét fog a láng- lelkü írónak átadni, melynek szerkesztése Totth Ödön kaszinói tag ékes tollára bízatott. A közgyű­lés Varga Lajos kaszinói igazgató indítványára kimondotta, hogy az albumot a kaszinói elnök, vagy alelnök vezetése alatt az önként jelentkező kaszinói tagokból álló impozáns bizottság vigye meg hazai irodalmunk büszkeségének, Jókai Mórnak. — A „Szegzárd-vidéki róm. kath. tanító-egye­sület“ választmánya folyó hó 25-ón a szegzárd-ujvá- rosi iskolában Mikó György elnöklete alatt vá­lasztmányi ülést tartott. Az elnök melegen üdvözöl­vén a választmány megjent tagjait, referált mindazon ügyekről, melyek a legutóbb tartott közgyűlés óta az elnökséghez beérkeztek és bejelentette, hogy a közgyti'ős által a tagok segélyezésére megszavazott 100 írtból, a választmány utólagos jóváhagyása re­ményében, 25—25 irtot utalványozott három egyesü­leti tagnak, kik a segély elnyerése végett a választ­mányhoz folyamodtak. A választmány az elnöki in-

Next

/
Oldalképek
Tartalom