Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-05-07 / 19. szám
forrásokat nyitni az egyesület pénztárából, mert a nevezett tantestület küldötte szét a gyűjtő iveket, azért az oroszlánrósz mindenből az övék; a vidéki tanítónők pedig csak gyűjtötték a 20.000 irtot. — Kérünk-e tehát mi vicfóki tanítónők méltatlanságot, ha azt kérjük, hogy a Tanítónők Otthona ólén kiérdemült okleveles magyar tanítónő álljon.— Az Otthonban meg van a helyiség, a melyben az elhelyező iroda közel 2 évig volt; ott lakik 6 épelméjű és ezek közül 5 éptestü tanítónő. Minek tehát e czélva hivatalos helyiséget, titkárt, írnokot segítséget fizetni és ezáltal az egyesületi pénztárt évi 2000 frttal megrövidíteni. Szabad-e a rokoni érzelemnek ennyire menni ? Az öt alapitvá- nyos tanítónő szívesen foglalkoznék naponta 1—1 órát irodai teendőkkel, mert igy nem csak fogyasztóknak, de hasznavehető egyéneknek tartanák őket, ami önérzetüket csak fokozná Miért legyen a teljhatalom egy testület kezében, miért nem választhatja szabadon minden tantestület a választmányi tagját? Ezekből látható, hogy a felügyelő bizottság részéről az első rokon miatt a nemzeti önérzet, a második rokon miatt a taniónői önérzet lett arczul csapva, a harmadik rokon pedig az egyesületi pénztár évi 2000 frttal rövidittetik meg. A felügyelő bizottság nyilatkozatában arra is hivatkozik, hogy az egyesület élén Gr. Csáky Albinná ő nagyméltósága és Bischitz Dávidné úrnő ő nagysága állanak. Előttük tisztelettel hajol meg minden tanítónő és pedig méltán hajol meg, mert nevezettek ezt megérdemlik, de nem érdemli meg a felügyelő bizottság azon korlátlan bizalmat, melyet e két ur- hölgy részéről élvez. Váljon jóakaró fáradozásom nyujt-e segédkezet a helyzet tisztulására? Akad-e egy erős önzetlen kéz, mely a klikk intézményeket felrázza ős tudtukra adja, hogy az egyesületi vagyon nem tekinthető rokonok számára való közvagyonnak. Egy vidéki tanítónő. _______TÖVISEK. ___ A tanítók anyagi helyzete. A magas kormány megtette a magáét, felemelte a tanítók fizetési minimumát 300 írtról 600 koror nára és kinevezte Bogárdy Antal népiskolai tanítót a „lepke-vadászat “-i tanfolyam tanárává és országos főfelügyelőjévé. Persze sokan nem tudják miként jutott Bogárdy uram e kitüntetéshez? A „Néptanítók Lapja“ folyó évi 31. számát kell elolvasni, abban Bogárdy ur a tanítók anyagi helyzetének elcsépelt javítási mezején mint fölfedező szerepel s ezeket írja: Lepke-vadászat.... „Sokszor, sokan foglalkoztak már a néptanítók anyagi helyzetének ügyével.. . Meghányták-vetették, hegyéről-tövőre, hogy mint lehetne a néptanítóknak mellékjövödelmet csinálni. Ajánlották a méhtenyósz4 _________________________________ jes szivemből és oly hévvel, mint ezt csak ifjú szív teheti és éppen mivel annyira szeretem, hogy minden perczben kész volnék érte a halálba menni ezer poklokon is keresztül és tudom egyszersmind azt is, hogy bennünket áthidhatlan ür választ el, éppen azért vagyok szegény, de még szerencsétlenebb. Oh bár ne születtem volna . . . — És ha ón ezen űrt már áthidaltam volna? — Áthidaltad, Annikó, életem ? Áthidaltad ? és a boldogságnak kimondhatatlan érzetével csüngött a két boldog egymás nyakában és egy véghetetlen édes csókkal pecsételték meg a szerelem örök boldogságát. — És te nem is kérdezed, hogy szeretlek-e — kérdő Annikó Gábort^ncselkedve. — Oh te drága angyalom, hiszen már meg is adtad a feleletet magad. Ugy-e hogy szeretsz? Annikó nem szólt semmit, csak a boldogságtól ittasan Gábor keblére borult ős zokogott. fj * He A sors úgy akarta, hogy Majorescu ne élvezze leánya boldogságát, mert még az egybekelés előtt szivszőlhüdésben meghalt, ráhagyva egész vagyonát egyetlen leányára, Annik óra, ki most Arányi Gábornó. Arányi Gábor azonban most az ispán ős gazda után néz, hogy nem e csalják. Szigorú, de jó ur, ki megadja mindenkinek a magáét, de megkívánja az övét is, azért szereti mindenki az uj „nagyságos urat“, a hogy most őt ifjú és öreg hívni szokta. Nem is csoda, hogy most boldog. Kircz István. tést, a selyemhernyótenyésztóst, a gyógynövények gyűjtését. . . stb. Én ezennel lepkegyűjtósre akarom felhívni t. kartársaim figyelmét. Ha akarunk valamit, dolgozni kell érte s az általam ajáulott foglalkozás igen könnyű, mulatságos, egészséges és hasznot hoz. Menjünk hát vadászni!. ... A fegyverről azonban ne feledkezzünk meg. Nem puska kell ám nekünk, — hisz az költséges lenne, hanem egy köralakban meghajlított sodrony, melyre finom reczeszövetből (tüll) hosszas zacskót varrunk, mit ráerősitvén egy egy méter hosszú pálczára: készen van a lepkeháló. Vigyünk magunkkal több darab (vastagabb- vőkonyabb) gömböstűt. Nem árt, ha egy kis papírból készült doboz is van velünk. Ha igy felszerelve künn vagyunk a szabadban, hozzáfoghatunk a vadászathoz. íme ott repül felénk egy szép lepke! Rajta! Lessük meg, hogy hova szállt! Na most szép csendesen oda megyünk s belementjük a lepkét a hálóba.*) Most szép óvatosan kiveszszük a lepkét, vigyázva, hogy semmi része sem törjék meg, sem pedig a szárnyaknak zománcza, u. n. himpora le ne menjen. Vegyük elő a megfelelő gombostűt és szúrjuk keresztül a lepke torán úgy, hogy az a közepén legyen. A megfogott lepkét a gömböstü segítségével helyezzük el a papirdobozba,**) — vagy ha ez nincs szükség esetén kalapunk tetejére is felszúrhatjuk őket.“ Őt is megszállta a kolumbusi vágy s mig a többiek a tanítók anyagi helyzetének gyökeres javítási terveknél csak svihákoskodtak, addig ő fölfedezte Kalifornia arany erét, melyből bőven, kifogyhatlanul szophatnak a tanügy lelkes munkásai: a népnevelők. Tulajdonképen nem is Bogárdy, hanem Gyertyánffy urat, a „Néptanítók Lapja“ derék szerkesztőjét illeti a fölfedezői titulus. Bogárdy ur, még a képezdébe járt, mikor próba előadáson a lepkevadászatról tartott értekezést. Gyertyánffy ur pedig naivságát a gorombaságig fokozta, a mikor ezt az értekezést, mely a népiskolai növendékeknek szólt, kinyomatta a „Néptanítók Lapjá“-ban oly változással, hogy a néptanítók iparkodjanak lepkevadászattal, — melyhez sem puska, sem tőr nem kell, elég egy lepkeháló — anyagi helyzetüket megjavítani. Mily szép mellékjövedelemre tehetünk szert? A nyári hónapokban póttanfolyamok lesznek felállítva, hol Bogárdy uram szakszerű vezetése mellett és Gyertyánffy ur főfelügyelete alatt szakszerű lepkevadászat fog tartatni. Fölösleges most már más utón a tanítók nyomorúságos anyagi helyzetén javítani. „Reptóben is el lehet fogni a lepkét, csakhogy ez kissé fárasztó“ mondja a derék Szerkesztő ur megjegyzésként. Bizony fárasztó, mindenesetre fárasztóbb munka, mint a „Néptanítók Lapjá“-t oly ostoba czikkel kitölteni, mint a milyen a „Lepkevadászat“ czimü bolond gomba. Abban igaza van, hogy a munka nem szégyen, de az már szégyen, ha egy lap, melynek a,z országban az első helyet kellene a tanügy terén elfoglalnia, oda utasítja a tanítót, hogy javítsa anyagi helyzetét a lepkekereskedőssel, illetőleg lepkefogdosás- sal. Ha minden tanító szerez magának az iskola czél- jaira jóravaló lepkegyűjtemőnyt, az helyes, de biztosítom, hogy több ruhát ront a fogdosásnál, mint a mennyit szerez az üzletszerűen rendezett lepkekeres- kedősnél. Ilyen gondolat csak olyan egyénben támadhat, kinek az anyagi gondokról fogalma sincs, kinek jól megtöltött zsebe ős gyomra: agyában bolond gombákat tenyészt. Ez hasonlit a piócza fogdo- sáshoz, amit szintén ajánlottak a tanítóknak mellék- jövedelemnek. Az ember egyszerűen lábát lóggatja a vízbe s a pióczák rárakódnak. Ez a jövedelmi forrás sem rossz, csak az a baj, hogy nincs mindenhol viz, s ha van, nincs benne piócza, de ha piócza is volna, nem akadt tanító, ki ilyen mesterséggel — ha csak szórakozásból nem — a lepkefogdosás művészetével együtt üzletszerűen foglalkoznék. Szomorú a néptanítók helyzete Magyarorsság- ban, ha anyagi helyzetük javítása kérdésénél illetékes faktorok oly megszégyenítő helyet jelölnek ki, mely minden komolyan gondolkozó egyén előtt nevetségesnek fog feltűnni. *) Reptében is el lehet fogni a lepkét, csakhogy ez egy kissé fárasztó. **) A doboz fenekére összefüggő parafalemez, vagy parafadugó-szeletek, vagy bodzabél-darabok ragasztandók s a gömböstü, melylyel a lepkét átszűrtük, ezekre tűzendő. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (19. sz.) Nem volna jobb a tanítóképző intézetek mellé szinőszeti tanfolyamot berendezni, hol a tanítójelölt a szinészeti pályára is készülhetne? Oly.községekben, hol több tanító és tanítónő működik, lehetne állandó színházat berendezni. Nappal tanítanának, a pihenő közöket lehetne kosárfonással, vagy kalapfonással kitölteni, szórakozásul pióczákat és lepkéket fogdosni s este a színházban lépnének fel. Talán többet keresnének, mint a mennyit a lepkefogdosás hoz a konyhára? , Ha a tek. szerkesztő ur soraimnak helyet en-; ged b. lapjában és egy példányt elküld a „Néptanítók Lapja“ szerkesztőségének, akkor az ón anyagi helyzetem mindenesetre meg lesz javítva s kineveztetem a szinőszeti póttanfolyam kordina huzogató- jává. Valóban csodálatos, hogy a tanítók, kiknek oly sok oldalról kínálkozik jövedelmi forrás, nagyobb fizetésért sopánkodnak. Minek is? Mikor megtanul kosarat és szalmakalapot fonni, kertészkedni, mé- hészkedni, könyvkötészetet, fafaragást, pióczafogdosást ős lepkevadászatot. . > -i: Még csak az kellene, hogy póttanfolyamokat rendezzenek a bankók készítésére, akkor aztán bátran léphetne este a színpadra.... mint Sekspir, recitator. No igen, a hol egy tanítónál több nincs, ott az monológot fog előadni a falu véneinek. Vakációban fognak vendégszerepelni s ha kiírnak egy-egy tanítói állásra pályázatot, majd kiteszik, hogy.jó apa színész vagy hősszerelmes, esetleg egy naiva vagy jó énekes nő bir előnynyel a pályázatnál. Tanítói fizetése leend 600 korona, szinőszeti mellőkjövödelme 800 korona s ha az illető a lepke-vadászati tanfolyamot is elvégezte ős képesítve van rá, szerezhet magának — attól függ ki milyen — 'szintén' néhány száz koronát, ha lepkékre vadász. Matejka Károly. EGYLETEK, TÁRSULATOKÉ Jegyzőkönyv felvéve Szegzárdon a Szegzárd-bátai Duna-védgát társulat választmányának 1893. évi április hó 15-ik napján tartott ülésén. Jelen voltak: Állami felügyelet gyakorlásával felruházott Hekler Károly kir, főmérnök, miniszteri megbízott. A társulat részéről: dr. Szigeth Gábor elnök, Kelecsőnyi Ambró igazgató, Steinecker Ferenc/, Balázs István, Szól P. István, Pap János és Szőke István választmányi tagok; továbbá Tóth Károly társul, mérnök, Nagy József pénztáros, Steins- dorfer József ellenőr és alulírott ügyvezető, mint jegyző. j . . y} Társulati elnök a miniszteri megbízott urat a választmány tagjait szívélyesen üdvözölvén, a ta- nácskozmányt megnyitottnak ős , határozatképesnek kijelentette. L Az idei jógvizár? elleni védekezés lefolyásáról társulati mérnök által — az igazgató hozzájárulásával — előterjesztetett a következő jelentés: Az idei huzamos és tulszigoru tél az 1876-ik évihez hasonló helyzetet teremtett a Dunán. A legelső olvadással tűnt ki, hogy Fajsztól egész a „Fekete erdőig (Grőbecz) 18 kilometer hosszban egy teljesen összefüggő és fenékig álló óriási jógtorlasz áll a felülről érkező áradás útjába. Fajsznál több napön át 0 fölött 8 20 cm. magasan duzzadt fel az áradás a nélkül, hogy ezen soha nem tapasztalt hosszúságú torlaszt elindíthatta volna. Február 23-tól márczius 3-tól aggódva szemléltük a fejünk felett lebegett óriási víztömeg megindulását, mely más felé utat nem találván, elpusztította Bogyiszlót, Gerjent ős az egész Paks-faddi vódgát társulat árterületét. Márczius 3-án megindult a torlasz és szerencsésen elment, az utána következett víztömeg azonban felsőbb áradásokból pótlást nem nyervén, ekkorra már any- nyira szétoszlott, hogy a keselyüsi vizmórezón nem 8.20, hanem csak 7.32 cm.-en kulminált, tehát az 1876-iki vizünket a várt 1 mtr. helyett csak 8 ctm.- rel haladta túl. Természetesen ily közvetlen veszély előtt a legmesszebb menő intézkedéseket tettük meg a töltés ős a vidék teljes biztonsága érdekében. Naponta — több mint egy hétig 500—700 emberrel őrködtünk, a meglevő készleten túl 10000 zsákot, 12000 szál deszkát, 15000 kéve rőzsőt stb. hordattunk a vonalra, hogy minden eshetőségre készen lehessünk. Ily nagy kiterjedésű védelmi intézkédések folytán az előirányzott 5000 frtot jóval túlléptük, a mennyiben a mai napig 7384 frt 91 kr. adatott ki vízvédelemre. Ezen 2384 frt 91 kr. és az ez évfolyamán netán még felmerülhető vízvédelmi többlet1893. május 7.
